|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 11
|
|
|
|
|
|
2018-03-14 21:47:28, szerda
|
| |
| |
A legjobb orvosság
Németből
Akármi ér, szíved csendben fogadja!
A héj különböző lehet:
benne Isten akaratának magja,
és az a legjobb orvosság neked.
T. E.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-03-14 17:06:29, szerda
|
| |
| |
A szeretet evangéliuma
Az Isten szíve szerint való férfiak azért térnek vissza az evangéliumhoz, mert tudják, hogy lépten-nyomon elfelejtik azt. Még az evangélium hirdetői is figyelmen kívül hagyják magát az evangéliumot. Az Újszövetségben azt látjuk, hogy az apostolok is elfelejtették néhanapján, amit hirdettek; gondoljunk csak Péter életéből egy bizarr módon vigasztaló epizódra.
Az Apostolok cselekedetei 10. részében Isten családjába felvétetett egy Kornéliusz nevezetű római százados - kizárólag a hite alapján; vagyis semmit nem kellett ezért tennie, még csak pogány örökségét sem kellett feladnia. Isten Pétert választotta arra, hogy az evangéliumot hirdesse Kornéliusznak, egy "istenfélő pogánynak" (2. v.), de Péternek nagy harcába került elfogadni ezt a feladatot. (Az "istenfélő" jelző valószínűleg olyan pogányokra utal, akik hisznek Istenben és elfogadják a Tízparancsolatot, de nem tartják meg sem az étkezési törvényeket, sem a körülmetélkedést, sem pedig az áldozati szertartásokat. A pogányokkal való szorosabb érintkezést tiltó törvények miatt egy zsidóvá lett római százados elveszítette volna az állását.) Mielőtt Péter beleegyezett volna abba, hogy elmegy Kornéliusz házába, Istennek látomást kellett rábocsátania, amelyben egy lepedő ereszkedett le az égből minden féle tiszta és tisztátalan állattal. Isten háromszor szólt: "Kelj fel, Péter, öld és egyél!" Péter háromszor utasította vissza: "Semmiképpen nem, Uram, mert soha nem ettem semmi közönségest vagy tisztátalant". És háromszor hallatszott hang a mennyből:
"Amit az Isten megtisztított, azt te ne mondd tisztátalannak!" (11-16. v.). Miközben Péter a látomás értelméről gondolkodott, megérkeztek a házhoz Kornéliusz szolgái, és őt keresték. Péternek fogalma sem volt arról, hogy kik ők, de a Lélek ezt mondta neki: "Semmit ne tétovázz, menj el velük!" (17-22. v.). Pétert valószínűleg sokkhatás érte, amikor kiderült, hogy a férfiak pogányok, de engedelmeskedett, és elment velük. Amikor megérkezett Kornéliusz házához, pogányok nagyszámú csoportja várt már rá. Péter köszöntötte őket, és elmondta, hogy Isten küldte őt. Ezután így szólt: "Megkérdezhetném, hogy miért küldtetek értem?" (24-29. v.). Amikor ezt a kérdést olvasom, mindig elfog a nevethetnék, és szeretném ezt mondani neki:
- Péter, hiszen te apostol vagy, az evangélium hírnöke! Neked aztán tudnod kellene, miért küldött oda Isten!
Kornéliusz azonban nem nevetett, hanem sürgette Pétert, hogy mondja el az üzenetet: "...jól tetted, hogy eljöttél. Most tehát mind itt vagyunk az Isten színe előtt, hogy meghallgassuk mindazt, amit rád bízott az Úr" (33. v.).
Akkor Péter elkezdett prédikálni: "Most kezdem igazán megérteni, hogy nem személyválogató az Isten, hanem minden nép között kedves előtte, aki féli őt, és igazságot cselekszik" (34-35. v.). Itt megint nevetnem kell. Legszívesebben megráznám Pétert:
- Péter, hogy mondhatod ezt: "most kezdem igazán megérteni"?! Hiszen már ezelőtt is tudtad! Láttad Jézust pogányokat gyógyítani, samaritánusokkal beszélgetni, gadarai és főniciai megszállottakból ördögöket űzni (Mt 15; Jn 4; Lk 8). Hogy mondhatod, hogy "most kezdem érteni, hogy Isten minden nemzetből elfogad embereket"?! Egészen biztos, hogy te ezt már eddig is tudtad!
Kinevetjük Pétert, de mi is olyanok vagyunk mint ő: tudjuk, és mégsem tudjuk. Ismerjük az evangéliumot, de mindig mélyebben és valóságosabban meg kell azt ragadnunk. Mindnyájunknak vannak pillanataink, amikor azt gondoljuk, hogy: most értem igazán, most már tényleg értem az evangéliumot. Hadd mondjak itt valami nagyon személyeset. Az apám ahhoz a sztoikus, kevés beszédű generációhoz tartozik, akik megélték a nagy világválságot, a II. világháborút és az azt követő korszakot. Tudom, hogy apám szeret engem, bár sok évig nem mondta, hogy "szeretlek, fiam". Tudom, hogy büszke rám, de ezt soha nem tudta nyíltan kimondani. Az ő nemzedékének a tagjai ritkán dicsérték gyermekeiket, mert attól féltek, elkényeztetik őket. Azokat a férfiakat, akik ilyen apák mellett nőttek föl, gyakran jellemzi furcsa kettősség. Egyrészről magabiztosak, önállóak vagyunk, és megvetjük a hízelgést. Másrészről viszont mindennél jobban vágyunk egy dicsérő szóra apánktól. Rejtőzködik bennünk a vágy: szeretnénk annyira jók lenni, hogy kénytelenek legyenek kimondani: szeretlek. Olyan nagy dolgot akarunk tenni, hogy kiszakadjon belőlük: büszke vagyok rád. A mi apáink azonban talán soha nem tudják ezt kimondani. Lehet, hogy már nem is élnek. Akkor mi lesz velünk, akik annyira reménytelenül vágyunk hallani, hogy "szeretlek, elfogadlak, büszke vagyok rád"? Gyógyírt csak az evangéliumban találunk bajunkra, hiszen az beszél egy olyan Atyáról, aki már akkor szeretett minket, amikor mi még fittyet hánytunk rá, átkoztuk Őt, és menekültünk előle. Minden gyermekét szereti, beleértve azokat is, akiknek az apja és az anyja soha nem mondták: szeretlek, büszke vagyok rád. Szeretete szabad és feltétel nélküli. Semmit nem tehetünk azért, hogy Ő jobban szeressen annál, ahogyan most szeret. Hiszen, amikor elfordultunk tőle, Ő volt az, aki utánunk jött, és megbékéltetett Önmagával szeretetben. Ezenfelül még örökbe is fogadott minket; családja tagjaivá lettünk. Jézus a mi legidősebb bátyánk. A mennyben Jézus büszkén mutat ránk, amikor bejelenti: "Íme, itt vagyok, én és a gyermekek, akiket az Isten adott nekem" (Zsid 2,11-13).
Szomorú, hogy a keresztyének meg tudják unni az evangéliumot, jóllehet maga az evangélium, természetesen, soha nem unalmas. A gond az, hogy mi csak az örömüzenet legrövidebb formáját ismételgetjük folyton, szinte öntudatlanul: "Jézus meghalt a mi bűneinkért; higgy Őbenne és üdvözülsz". Ha azonban kicsit hosszabban eltöprengünk az örömüzeneten, megértjük, hogy az a legmélyebb lelki szükségeinken kívül betölti legrejtettebb érzelmi szükségeinket is. Ezért mondja az evangélium mindenkinek, aki az apja dicséretére áhítozik: Ne erőlködj, Isten minden teljesítmény és feltétel nélkül szeret és elfogad. Az evangélium többféle módon is felszabadít minket.
- A megigazulás elveszi a bűnt és a bűn kárhoztatását. Megszabadít mindenkit, aki önvádtól szenved. Isten, a Bíró, Krisztusban megigazított minket. Kik vagyunk mi, hogy kárhoztassuk magunkat (Róm 8,33-34)?
- A megbékéltetés megszünteti a bűn miatti elidegenedést. Isten megbékéltetett Önmagával, békét adott nekünk és az egyháznak is. Nem kell többé azon töprengnünk, hogy tartozunk-e valahová, és szeret-e minket valaki.
- A megváltás kiszabadít a bűn hatalmából. Jézus kiszabadított minket a bűn, a halál és az ördög rabságából. Mindegy, hogy érezzük-e, de többé nem vagyunk a bűn csapdájában.
- Jézus engesztelő áldozata elfordította Istennek a mi bűneink miatt érzett jogos haragját. Jézus irántunk tanúsított szeretete és a mi Jézus iránti szeretetünk kiűzi szolgai félelmünket. [Természetesen, Isten méltó arra az áhítattal teli félelemre, amely az Ő fensége és szentsége miatt tölt el bennünket (Péld 3,5-7; Zsid 4,1 ahol /néhány fordítással ellentétben/, a görög szövegben ezt olvassuk: "Ezért féljük...").]
Az evangélium minden ponton szívbéli szükségeket elégít meg. Ezért az embernek minden helyzetben Péterrel együtt kellene mondania: "most már értem! Most értettem meg az evangéliumot!" - függetlenül attól, hogy milyen ismerősnek tűnik az. (folytatjuk)
Dan Doriani |
|
| |
|
0 komment
, kategória: A férfi, akit Isten formál |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-03-14 15:17:42, szerda
|
| |
| |
Panaszos ének
G. Arnold után németből
Siránkozunk rajt hevesen,
s alig van ember idelenn,
ki hagyja a vétket
és kész megtagadni magát...
csak kiabál, milyen galád
és romlott a természet.
Gyermekkortól öregkorig
a test kívánsága szerint
rohanunk: ez a vesztünk.
Tanítjuk: Ne a bűnt kövesd,
csak a jót műveld örömest!
De fordítva cselekszünk.
Dicsérjük Isten irgalmát,
hogy Jézus Krisztust, szent Fiát
halálra adta értünk.
Ő a mi Mesterünk, Urunk,
de olyan visszásak vagyunk,
hogy nem szerinte élünk.
Csodáiról énekelünk,
hogy mennyi jót tesz mivelünk,
mily végtelenül szeret.
S hol, aki viszontszeretné,
gyermekkorától követné,
ezt a nagy szeretetet?
Isten, seregek Ura!
Tekints Fiad halálára,
s bocsásd meg minden vétkünk!
Segíts, hogy igédről s rólad
ne csak fecsegjünk, hanem add,
hogy aszerint is éljünk!
Tőled az erő, hatalom,
hogy Lelked által éj-napon
haladhassunk előre
a Krisztus útján, Ővele,
s a Sátán tanácsa, csele
el ne szakasszon tőle!
T. E. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-03-14 14:47:44, szerda
|
| |
| |
A magatartás
- Ez az ember katona volt, vagy pedig katonai kiképzésben részesült - mondta egy barátom, miközben egy szembejövő férfira mutatott.
- Lehetséges. De honnan gondolod?
- Mert olyan a magatartása és a járása.
Ugyanez vonatkozik az Úr Jézus minden követőjére. A magatartásából és a járásából felismerhető, hogy követi-e Jézust vagy csupán képmutató.
D. L. Moody |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-03-14 14:44:11, szerda
|
| |
| |
A nyíl a célba talált
Van egy társaság, amely evangéliumi traktátusokat küld postán olyanoknak, akiket máskülönben nem lehet elérni. Az egyik iratnak ez volt a címe: "Készülj Istened elé!" Egy levélborítékban ezt a traktátust elküldték egy istentelen, léha életet élő ifjú címére. A fiatalember kedvetlenül ült a szobájában, amikor behozták neki a postát, és köztük volt ez a levél is.
- Mi ez? - kiáltott fel, amikor felbontotta a levelet. "Készülj Istened elé!" Vajon ki volt az a vakmerő, aki nekem küldte ezt a felszólítást?
Bosszankodva, és szidalmazva azt, aki neki küldte ezt a papírlapot, rosszkedvvel emelkedett fel a székéről, hogy a nyomtatványt a tűzbe vesse.
- Nem - ütött a homlokára -, mégsem vetem a kályhába, hanem pompás vicc lesz, ha elküldöm B. barátomnak, és meg fogom hallani, hogy miket mondott, amikor megkapta.
Így is tett. Leült, elővett egy borítékot, megcímezte, és postára adta. A saját írását azonban megváltoztatta, nehogy a barátja felismerje a keze vonásait.
B. úr, aki hasonló gondolkozású és felfogású volt, mint a barátja, először mérgelődött, azután káromkodott, és első felindultságában el akarta tépni a levelet. Ekkor hirtelen újra a szövegre tekintett: "Készülj Istened elé!" Figyelme felébredt, lelkiismerete megszólalt, a kilőtt nyílvessző a szívébe talált...
Leült, olvasni kezdte, és mind nagyobb érdeklődéssel végigolvasta az egészet. Amikor befejezte az olvasást, hullottak a könnyei, térdre esett és kegyelmet keresett a kegyelem kútforrásánál. Azután eszébe jutottak hitetlen és léha barátai. "Ha megtaláltam az üdvösséget, s megismertem az igazságot, hadd ismertessem meg a barátaimmal, amiben részem lett."
A traktátus bekerült a borítékba, s ismét egy olyan embernek a címére és kezébe került, aki társa volt a bűnben és a léhaságban. Itt is célba talált a nyílvessző, és csodálatos eredményt ért el. Ez a férfi is beismerte a bűneit, megtért, és kegyelmet talált a golgotai Hősnél. Mindkét fiatalember megváltott, felszabadult élettel dicsőítette az Urat.
D. L. Moody |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-03-14 07:57:33, szerda
|
| |
| |
A legszebb jog
Dora Rappard után németből
A jog szolgálni és szeretni,
irgalmasság magvait vetni,
a jog: szelíden, szeretettel
bánni gyenge kis gyermekekkel...
míg más alszik, virrasztani,
a sötétben fényt gyújtani,
mások terhét csendben felvenni
s szelíd méltósággal viselni...
a jog, hol úrrá lett a kétség,
híven őrizni a hit mécsét...
vég nélkül megbocsátani,
egész szívvel helyt állani,
s a jóban nem lankadni soha:
ez az asszonyok legszebb joga.
T. E.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-03-14 07:44:38, szerda
|
| |
| |
Két turista
Anastazius Grün után németből
Vándorok indulnak el ketten
barangolni messze hegyekben.
Az egyik: mert így szokás ma.
A másik: vitte szíve vágya.
Hazaérkeznek. Özönlenek
a rokonság, a vendégsereg.
Ontják a kérdésáradatot:
"Meséljetek hát, mit láttatok?"
Első turistánk ásít egyet:
"Ugyan, hát semmi érdekeset!
Hegyet-völgyet, erdőségeket,
tavat, napsugarat, kék eget."
Ugyanezt feleli a másik,
de szeme ég, arca sugárzik:
"Hegyet-völgyet, erdőségeket!
Tavat, napsugarat, kék eget!"
T. E. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-03-14 07:30:37, szerda
|
| |
| |
"Mert azt parancsolta felőled angyalainak, hogy őrizzenek téged minden utadon." (Zsolt 91,11)
Kimondhatatlanul nagy boldogság számomra a bizonyosság, hogy az Úr az ő angyalaival őriztet engem! Megingathatatlanul hiszem, hogy nem történhet velem semmi, amit nem ő akar. Nem szükséges aggodalommal járnom ismert vagy ismeretlen utakon. Velem van az én Uram most és mindenkor, mindaddig, amíg magához nem szólít. Őriztet engem. Nem véletlen, hogy nem ütött el egy gépkocsi, nem véletlenül nem talált el egy bomba vagy egy lövedék.
Ő őrzött meg, ő őriztet. Nem csak képzelgés ez? Nem, mert meg van írva. Azért teszi ezt, mert szeret. Kegyelemből teszi, nem mintha rászolgáltam volna. Nemcsak engem őriztet, hanem minden gyermekét. És nemcsak erre a földi életre őriz, hanem hatalma van hit által az örök üdvösségre megőrizni.
KINEK KÖSZÖNHETŐ * A háborús évek alatt történt, hogy egy kisebb katonai alakulat vonult a Dunántúlon a Velencei-tó mellett. Váratlanul feltűnt egy sebesen száguldó katonai gépkocsi, és elkapott egy tisztet. A tiszt a levegőbe repült, majd körülbelül hat méterrel odébb egy mély útszéli árokba zuhant. A kényszerrepülés után fölállt, majd folytatta útját a menet élén. "Mit gondol, főhadnagy úr, minek köszönheti, hogy ilyen szerencsésen megúszta ezt a balesetet? - tette fel a kérdést az egyik istentagadó beosztottja. - Mi biztosra vettük, hogy vége." "A Jóistennek" - válaszolta a tiszt. "Tudtam, hogy ezt fogja mondani! - kiáltott fel a beosztott. - Pedig a gépkocsivezető kézügyességének köszönheti, hogy nem gázolta halálra." "Az ő kezét is Isten irányította az ő őrző angyalával" - felelte a tiszt.
* Senki ki nem ragadhat az ő kezéből - Jn 10,19-42
Szikszai Béni |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-03-14 07:05:19, szerda
|
| |
| |
Vallomás
J. G. Whittier után németből
Igazságért kutatjuk át
a földet... jót, szépet, tisztát
keresünk írott köveken,
fakult, ódon tekercseken
lélek minden rejtekein,
régi virágos mezein...
S fáradt legjobbat-keresők,
megterhelten megérkezők:
ráébredtünk, hogy megvan minden
a nagyanyánk-betűzte KÖNYVBEN!
T. E. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-03-14 06:59:42, szerda
|
| |
| |
Epigramma
Emanuel Geibel után németből
Tanulj! Ne ismerj pihenést se!
Messze nem érsz a lendülettel.
Minden filozófia vége:
tudni, hogy hinned kell!
T. E. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 11
|
|
|
|
2018. Március
| | |
|
|
| ma: |
6 db bejegyzés |
| e hónap: |
496 db bejegyzés |
| e év: |
6903 db bejegyzés |
| Összes: |
35916 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1619
- e Hét: 10331
- e Hónap: 22206
- e Év: 210008
|
|
|
Offline
