|
2018-03-29 11:52:21, csütörtök
|
| |
| |
Mai nappal befejeztem a politikát, a népünk még nem érett meg a változtatásra!
MÁS
Aki teheti, és nem nyugdíjas még:Az induljon el valamelyik határon túli, számára, érdekes ország felé mert ITT nyugdíja soha, nem lesz. Ha a létező nyugdíjrendszerben gyűjtik a pénzét. Mert abból a horvátországi nyaralók épülnek, de nem nekünk!
"Úgy érzem, Széchenyi István következő szavai ma különösen aktuálisak: "Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt megérdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek ülnek egy bölcs és becsületes nép nyakán, akkor a nép azokat a silány fickókat minél hamarabb a pokol fenekére küldi. De ha egy hitvány kormány huzamosan megmarad a helyén, akkor bizonyos, hogy a nemzetben van a hiba. Akkor az a nemzet aljas vagy műveletlen."
"A győztesek olyan vesztesek, akik felálltak, és megpróbálták még egyszer." Dennis DeYoung
Ezt a legyintőknek. A vállrángatóknak. A bizalmatlanoknak. A hitetlenkedőknek. A közömbösöknek. A szkeptikusoknak, akik még büszkék is arra, hogy már mekkora ellenállásban vannak. Hogy már egyszer megmarkolták a hajsütő vasat és az forrónak bizonyult, pedig csak egyszerűen türelmetlenek és önfejűek voltak, és nem hallgattak az iránymutatásra. Azóta pedig élből elutasítanak mindent, ami pedig változást hozhatna az életükbe.
Hányszor tottyant a pelenkás popójára a gyermeked, amikor járni tanult, és mégis mindig újra és újra megpróbálta? Pedig már az első után azt gondolhatta volna, ez neki nem fog menni. Azóta meg már jár, fut, focipályán rúgja a bőrt, és fel sem merül benned, hogy hogyan is hihette pelenkásként, hogy majd fog tudni járni. És tényleg nem is hitte, nem volt tudatánál, csak az ösztöneire hallgatott. Ahogy a csíra is a belé táplált programnak engedelmeskedve töri át a maghéjat, a talajt, emelkedik a felszínre, hogy az éltető napfény átjárhassa és beindulhasson benne a fotoszintézis.
Felnőttél, és mindent túlagyalsz ahelyett, hogy az ösztöneidre figyelnél. Átadod a terepet az egódnak, akinek a programja az, hogy óvjon és vigyázzon rád, téged ne érjen semmi, ami a fennálló helyzetben változást hozna, mert az kényelmetlenséggel jár, veszélyes is lehet. Pláne, ha már egyszer megpróbáltál kitörni az egó börtönéből, és nem jártál sikerrel. Hogy akkor nem sikerült, még nem indok arra, hogy most már mindig átadd az irányítást az egódnak! Csak ha azt választod. A kényelmet, a komfortzónában maradást, amíg aztán ki nem billent onnan valami. Ami lehet félelmetes, de lehet izgalmasan felemelő is.
Amikor valami megérint, öt másodperced van, hogy ösztönből, megérzésből, bizalomból, zsigerből dönts, mert ha tovább vársz, jönni fog az egó, és minden változtatásról le fog beszélni.
Próbálj csak meg lebeszélni egy csírát az előbújásról! Vagy figyeld meg a madarat! Ha az ág, amin ül, letörik a szélben, a madár nem fog a földre zuhanni, hanem egy magasabban lévő ágra száll át. Öt másodpercet sem vesz igénybe számára a döntés.
Neked mindig van öt másodperced. Dönts ösztönből! Hallgass az érzésre, és ne agyald túl a helyzetet, mert öt másodperc után az egód elkezdi gyártani a sztorikat, miért nem fog menni.
Mindig van választásod. Vagy feljebb szállsz, mint a madár, kidugod a fejed, mint a csíra, vagy maradsz a biztonságot jelentő magházban, ami aztán a börtönöddé válik idővel, te pedig raboskodsz az elméd foglyaként. Számolj magadban ötig, és mondj igent!
Ne feledd, hogy a győztes egy olyan vesztes, aki megpróbálta még egyszer!
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
