|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 6
|
|
|
|
|
|
2018-03-04 21:01:21, vasárnap
|
| |
| |
Az idő elszáll
Arno Pötsch után németből
Így rendelte Isten! Az idő elszáll.
Elmúlik egy év és új kezdődik már.
Az idő nem áll csendben.
Semminek nincs itt állandósága,
keresi minden, hol a hazája.
Így akarja Isten.
Amikor mi is évből évbe lépünk,
egyedül Isten a mi menedékünk
nappal és éjszaka.
Nincs helye holnapi aggodalmaknak.
Elég, hogy meg van minden napnak,
a maga baja.
Mulandó minden, mint hulló levél,
az örökélet az alap, a cél.
Isten nevében merjünk indulni, előrelépni,
mindenért hálát adni, őt dicsérni
ebben az évben!
T. E.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-03-04 20:43:46, vasárnap
|
| |
| |
,,Az én országom nem e világból való." (Jn 18,36)
Sokan éppen ezért csalódtak Krisztusban: jobban szerették volna, ha e világból való lenne az ő országa. Pedig milyen jó, hogy ez az ország nem szerepel a térképen, nem lehet látni, hogy meddig terjed! Ha térképen szerepelne, ha e világból való lenne, le lehetne győzni, el lehetne foglalni, de így a pokol kapui sem vehetnek rajta diadalmat. Mivel Isten országa nem e világból való, megtalálhatjuk benne mindazt, amit itt a földön hiába keresünk, ami után pedig úgy sóvárgunk. A Krisztus uralma alatt álló lelkek bőségesen teremhetik a Lélek gyümölcsét: a szeretetet, az örömöt, a békességet, a hosszútűrést, a szívességet, a jóságot, a hűséget, a szelídséget, a mértékletességet.
Figyeld meg a Pilátus előtt álló Krisztus békességét, Istvánt, a megkövezése alatt is imádkozó első vértanút; a vértanúk seregét. Ők látták megnyilatkozni az eget már itt a földön, Isten dicsősége felragyogott előttük, s ez valóságosabb volt számukra e földi királyok minden hatalmánál. Még az életüket sem tartották drágának a mennyek országáért.
Készülsz-e te is ebbe az országba? Tudod-e, hogy egyszer te is megérkezel az örökkévalóságba? Megmostad-e már ruháidat a Bárány vérében? Jaj lenne számodra, ha bezáródna az ajtó, és nem mehetnél be ebbe az országba. Tagja vagy-e már az elhívottak közösségének?
GYÉMÁNT * A gyémánt az ásványok között a legkeményebb, de a legértékesebb és legcsillogóbb is. Annál értékesebb, minél szebben töri meg a fényt. Tudjuk-e úgy ragyogtatni Krisztus országának fényét, szeretetét, békességét, szelídségét, béketűrését a világban, hogy minél vonzóbbá tegyük? Ez Isten gyermekeinek a kötelessége.
*Tündököljék a ti világosságotok - Mt 5,1-16
Szikszai Béni |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-03-04 17:05:47, vasárnap
|
| |
| |
Áldottak, akik lehajolnak
Egy fillér villant rám a porból:
- végy fel, ha kevés is vagyok!
S ott hagytam. Messzebb nézek én,
mit ér nekem fillérnyi fény,
mikor hívnak a csillagok?
S már tudom, kár így tovamenni,
sok kis fényt otthagyni vakon.
Ó mennyi kincset lép az át,
ki csak rohan, (se hall, se lát)
mérföldet lépő lábakon.
Áldott az, aki le-lehajlik,
ízlelgeti a perceket,
egy-egy virágot felemel,
s örül, ha egy fillérre lel,
mikor gyémántot keresett.
Ó hajlott hátú milliók,
ti milliószor görnyedők!
Köztetek egynek sincs neve,
s veletek van a föld tele,
otthonok, gyárak és mezők!
Anyák, kiket egy cérna, tű, vagy
egy gomb százszor hajolni késztet,
ó hányszor görnyedtek azér',
ami egy fillérnyit sem ér,
ki fog majd megfizetni néktek?
S néktek, aratók, magvetők!...
Sohsem felejtem nagyapámat:
vásárkor, ha már etetett,
a szekér alól felszedett
minden lehullott szénaszálat!
Ó hajolni kész emberek,
kezetektől épül a fészek,
ti hordtok tollat, gallyakat,
elhullt kalászt, morzsát, sarat,
míg én a csillagokba nézek.
Ti lassan jártok, gyűjtögetve,
amíg az álmodók loholnak,
a derekatok ropog, vásik,
hajoltok az összerogyásig,
de belőletek nő a Holnap!
Lehet bár hős, aki próféta,
s a lehetetlennel dacolhat,
de a dicsőség a tiétek!
Hadd zengem hódolón felétek:
- Áldottak, akik lehajolnak!
Bódás János |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-03-04 16:50:20, vasárnap
|
| |
| |
Istenes énekek
Lehetnek, kik verseim kicsinylik,
ha Istent dicsérem, - amint illik -:
"a kegyes hang dohos, - szól a fáma -
nem illik az a poétikába.
Mit Istenről költő kimondhatna,
kimondta rég Ady és Balassa,
nem tud már úgy, mint ők, senki sírni
s csak papol az, ki másképp mer írni".
Istenről zeng mégis boldog versem,
sem Igéjét, sem Őt nem szégyenlem.
Tollamat, - bár van ám hegye, éle, -
rászántam az Ő dicséretére.
Ki dicsérje, ha nem én, ki régen
Benne leltem meg az üdvösségem,
én, kit oly sok fertőből kirántott
s kinek már ezerszer megbocsátott,
kiért Fiát adta rút halálra,
s kiválasztott szent szolgálatára?
Ki dicsérje, ki áldja, ha én nem,
hisz tőle van áldott feleségem,
öt gyermekem, kenyerem, szállásom,
víg vetésem, gazdag aratásom.
Gondom hordja s megáld este, reggel,
s tudom, azzal is nevel, ha megver.
Ha ezer nyelv volna is a számba',
kevés lenne magasztalására.
Hagyjátok, hát, hogy ujjongva zengjem:
"kicsodám van nékem az egekben!"
Feltárta a csatornák salakját
a túlságos költői szabadság,
beszabadult a pokol a versbe,
Istennek már nincs is helye benne?...
Ha szabad, hogy a hont elárassza
bárgyú, silány táncdalok iszapja,
százszor jogosabb, ha én a népem
lelkét fürösztgetem égi fényben!
Ezért merek Istenről beszélni,
sok millió szív várja, s igényli.
Róla szólok, míg a nyelvem bírom,
s míg futni tud tollam a papíron!
Bódás János |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-03-04 16:31:07, vasárnap
|
| |
| |
Egy könyv embere
A becsületes és értelmes emberek előtt nem restellem nyíltan kitárni szívem legbelsőbb gondolatait sem.
Azt gondolom, hogy Isten engem egyetlen napra teremtett, mint egy nyilat, amely átsuhan az életen. Lényem egy szakadék felett lebegő lélek, amely Istentől jön, és Istenhez is tér vissza. Néhány pillanat, és már itt se vagyok. Aztán beleesek a változtathatatlan örökkévalóságba. Ezért csak egyet akarok tudni: melyik út visz a Mennybe, és hogyan érhetem el az üdvösség partjait? Isten maga jött el hozzánk, hogy megtanítson erre az útra. Ezért jött a Mennyből. És mindezt egy könyvben írta le.
- Add nekem azt a könyvet! Bármi áron, csak add nekem Isten Könyvét! - Már meg is szereztem. Ebben elég tudás van számomra. Egy könyv embere akarok lenni - homo unius libri!
John Wesley |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-03-04 16:20:59, vasárnap
|
| |
| |
Idézés
"... és mondta neki: Hol vagy?" 1Mózes 3,9
Mai Igénkből világosan kitűnik, hogy a bűn elválaszt egymástól. Amikor Ádám és Éva ettek a tiltott gyümölcsből, egyszeriben azon kapták magukat, hogy elidegenedtek egymástól: Szégyellték magukat egymás előtt. Fügefa leveleket aggattak magukra, hogy eltakarják mezítelenségüket. Bár zavarban voltak és nem érezték magukat csalhatatlan biztonságban a másik jelenlétében, mégis együtt tudtak élni. Isten elé azonban sem Ádám, sem Éva nem állhat többé. A bűn teljesen elszakította az Istennel való köteléket. Az előbbi élet volt az igazi életük. Ezért elrejtőznek a bokrok közé, amikor észreveszik, hogy Isten arra jár. Bár az ember reszketve menekül Isten elől, Ő nem hagyja őket meglapulni rejtekhelyükön! Rövid kérdéssel szólítja az Úr Ádámot: "Hol vagy?" Természetesen tudta, hol van Ádám és Éva, és hogyan juttatták magukat halálba és nyomorúságba. Ezért ez a hívás egyben parancs is, hogy jöjjenek elő. Mintha azt mondaná: Hol vagy? Jöjj elő, és jelenj meg előttem! Ez az ég és föld Bírájának az utasítása, azé, aki ellen vétkeztek! Ez az idézés még ma is hangzik ebben az Istentől elidegenedett világban. Isten Igéjéből minden nap hangzik felénk: "Hol vagy?" Az Úr természetesen tudja, hogy hol vagyunk. Látja életünk nagy nyomorúságát; tudja, hogy megtértünk-e vagy sem. De keres bennünket elveszettségünk rejtekhelyén, és hív, hogy jöjjünk elő. Kéri, hogy valljuk meg őszintén bűneinket és vétkeinket, ostobaságunkat és tehetetlenségünket. Erre utasít bennünket mai Igénk: "Hol vagy?"
A. Baars |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 6
|
|
|
|
2018. Március
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
496 db bejegyzés |
| e év: |
6903 db bejegyzés |
| Összes: |
35932 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 2767
- e Hét: 9013
- e Hónap: 38325
- e Év: 226127
|
|
|
Offline
