|
 1/4 oldal 
|
Bejegyzések száma: 32
|
|
|
|
|
|
2018-03-06 23:52:53, kedd
|
| |
| |
2018-02-04 15:01:48, vasárnap
Aranyosi Ervin - Levél a Mennyországból
Az én Édesanyám a Mennybe költözött,
Isten országában angyalnak öltözött.
Habos felhőn ülve néz le gyermekére,
szeretetet szórva annak bús fejére.
Lám az aggódás is eltűnt homlokáról,
most már minden tudhat erről a világról.
Megnyugtatná szívem, úgy megvigasztalna,
de lelkemre hatni nincsen már hatalma.
Álmomban egy levél érkezett a Mennyből,
a jó anyám írta, s én ezt láttam egyből.
A gyöngybetűiből szép mosolya áradt,
nem érződött rajta, hogy írója fáradt.
Nem nyomta a vállát földi élet súlya,
már egy másvilágnak lett a szemtanúja.
Szeretné, ha tudnám, hogy amitől félek:
- Nem létezik halál, csak egy másik élet.
Olvasom álmomban jó anyám levelét,
büszkeség feszíti anyai kebelét,
büszke a fiára, hiszen Ő nevelte,
általa lett tiszta, bűntelen a lelke.
Üzeni magáról, most már minden rendben,
egész más a Mennyben, minden értelemben.
Nem múlik az idő, aggódni sincs miért,
senki sem bánkódik, sohasem, semmiért.
Odafent a lelkek már teljesen mások,
nincsenek félelmek, harcok, lázadások.
Szeretet érzése és mosoly vesz körül,
ott mindegyik lélek, mindenkinek örül.
Nincsen nyugtalanság és nincsen irigység
nincsen haragvó szív, csupán a meghittség.
Ott mindenki angyal, s a szeretet árad
a lélek a létbe bele sosem fárad.
Akik már meghaltak, azt mind ott találta.
Mikor megérkezett annyi lélek várta!
Mind ott volt már, kivel együtt volt a létben,
de mind fényben álltak, nem földi sötétben.
Egynek sem volt kincse, földi gazdagsága,
csak a lelkük tiszta, nyitott ragyogása,
mindent elborít ott a szeretet fénye,
boldog a Mennyország minden egyes lénye.
Ezért azt üzente: - Fiam, nem kell félned,
csak az örömöket már ott lent megélned!
Sose izgasd magad, csupán tedd a dolgod,
legyen sok-sok ember már a Földön boldog.
Azt is tudom, neked mit is kéne tenni,
tanítsd meg az embert őszintén szeretni!
Segíts teremteni földi Mennyországot,
- drága fiam, szeresd jobbá a világot! |
|
| |
|
0 komment
, kategória: ÉDESANYÁM EMLÉKÉRE |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-03-06 23:39:07, kedd
|
| |
| |
Szomorúfűz - Márciusi varázslat...
Március elejétől már mindannyian azt érezzük, hogy közeledik a tavasz. Február végén, március elején megjelenik a tavasz első hírnöke: a hóvirág. Havon, jégen tör át, hogy elhozza saját tavaszát. Úttörő, hódító kedves kis virág - a kietlenségben.
A ködfoszlányok széthullnak, a szél rezgeti az ágakat, közöttük kis tavasztündérek szárnyalnak.
Előbújik a földből, sarjad a zsenge, friss élet. Megjelennek a sáfrányok, a hunyorok. Kitárulkozik a Föld. Duzzadnak a vesszők, a gallyakon a rügyek, sodródó levélkék simulnak. Ragyogó kék selyemtakaró az égbolt, zöldellnek a bokrok, a fűben virítanak a kedves kis tavaszi virágok. Nárciszok, jácintok illata száll.
A fűz barkái selymesen bújnak, nyílnak meg az ágakon, aranyhajat növesztve. Szívják a nedveket, kifeszülnek a Nap sugarában, kibontakoznak. Rovarzümmögés, - szárnyra kelnek, röpdösnek az apró kis bogarak.
A márciusi Nap mosolyogva kandikál. Rügyfakasztó reménysugár, szívünket simogató fénysugár. A tavasz költözik a téltől elfáradt tagjainkba.
Megszólalnak a madarak, a rigók - füttyükkel vidáman köszöntve a tavasz eljövetelét, nászdalokat fuvolázva. A verebek éktelen lármája zeng, és megjelennek a turbékoló galambok. Színes álmokat rajzolnak a horizontra.
Kergetőznek a vidám, tavaszi felhők. A patakok, a tavak csillognak. Tele van a levegő a tavasz ébredő illatával.
A hegyek is életre kelnek, és az erdők is ünnepelnek. Az ember szívét simogatva, lelke mélyéig hatolva. A tavaszi napéjegyenlőségkor már minden mozog, él és virít. Igazán beköszönt a tavasz, mikor minden élet repesni kezd.
Tavaszi varázslatot terít ránk a természet, minden újra éled. Március - ölel a tavasz bennünket!" |
|
| |
|
0 komment
, kategória: ÉVSZAKOK - TAVASZ |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-03-06 23:34:54, kedd
|
| |
| |
Schvalm Rózsa - Szép ez a világ!
Oly gyönyörű, szépséges a tél,
mikor minden csillogó, fehér.
Szél szárnyán hópelyhek repdesnek,
álomszép orma a hegyeknek..
Káprázatos, szép ez a világ,
legyen ősz, tél, tavasz, nyár akár.
Felfoghatatlan ennyi szépség,
Isten szeretete a mérték.
Mely a világot körülveszi,
teremtményeit kényezteti.
Zamatos gyümölccsel táplálja,
gyönyörű otthont ad számára.
S az ember nem óvja, rombolja.
lelketlenül kizsákmányolja.
Mértéktelen, önző igények
rombolják létét a jövőnek.
Hála Neked azért, Istenem,
hogy gondoskodó szereteted,
fenntartja még a mindenséget.
Formáld embertermészetünket!
Hogy megköszönve kegyelmedet,
kíméljük meg környezetünket,
hogy élhető élete legyen,
a jövő nemzedékeinek! |
|
| |
|
0 komment
, kategória: SZÉP VERSEK |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-03-06 23:19:00, kedd
|
| |
| |
Szerencsés Tünde - Március
A tél fújja utolsó leheletét,
Még kicsit magához tér,
Majd messze elillan.
Helyébe madárcsicsergés lép.
Fa ága rügyét kibontja,
Korai virágait csak úgy ontja.
Édes illat járja át a kerteket,
Kéklő ibolya éledezget.
A jácint bódító apró virága,
Szobánk minden szegletét átjárja.
A tulipán szirmai színesben pompáznak,
A kertek tavasz-királynői
Csak úgy sugároznak.
A nap a kék égbolton tüzesen lobog,
Melege a földre csorog.
Az illatos természet vígan dalol.
Táncoló madárkák
Viszik a hírt:Kitavaszodott! |
|
| |
|
0 komment
, kategória: ÉVSZAKOK - TAVASZ |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-03-06 23:12:32, kedd
|
| |
| |
Scheffer János:
Hiányzol
Hiányod átjár mint lyukas sziklát a parti szél,
Szívem jéghidegen vacog, de örökké remél,
Ha nem marad már semmi, amivel küzdhetnék,
Az ima érted és a vers mindig elkísér.
Hiányzol, mint esővíz a kiszáradó földnek,
Mint déli napfény sötét mélyben megbújó völgynek,
Mint reggeli harmat a frissen nyílt virágnak,
Mint Isteni békesség a lázadó világnak
Úgy érzem, hogy tövestől szakad ki a lelkünk,
Nyugalomra, örömre azóta se leltünk.
Beleláttunk a jövőbe, hogy mit veszíthetünk,
Hogy egymás mellett milyen életet élhetünk.
Hiányzik szép kis kezeid gyöngéd szorítása,
Arcodnak, ajkaidnak pajkos játszadozása,
Szemednek tekintete, amikor minden más megáll,
Ott és akkor elfelejtjük, hogy létezik halál.
Hiányzol nekem, napról-napra egyre jobban,
Mióta utoljára láttalak egy hideg alkonyatban,
Most a hangodat az emlékekből hívom elő,
Szemed csillogása, most szemeimből tör elő.
A legnagyobb, legszebb ajándékot tőled kaptam,
... e napra, virágomat én is odaadtam
Kimondani nem tudom, úgy szeretlek téged,
Bárcsak mindörökre együtt lehetnék Véled. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: SZERELMES VERSEK |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-03-06 12:08:13, kedd
|
| |
| |
Aranyosi Ervin - A szeretet szele
Messzi égben, felhők felett,
született egy szellő gyerek.
Nem volt bátor, inkább félős,
nem volt büszke rá a szél ős!
Egyhelyben ült, folyton lapult,
futni, tombolni nem tanult,
nem is nagyon vágyott másra:
- a világát szépnek lássa!
Ezt az apja nem tűrhette,
jégesőben megfürdette,
hátha így szilajjá válik,
s vágtat, tombol mindhalálig.
A szelecske némán tűrte,
hogy az apja jégbe gyűrte,
végül a Nap szárította,
szellőszemét felnyitotta.
- Játszom inkább fényes szelet,
én viszem a szeretetet,
minden szívet megetetek,
ettől majd boldog lehetek!
Gondolta a kicsi szellő:
- postás lesz, amikor felnő
és a szívnek üzenetét,
más szívekbe repíti szét.
Úgy is tett, s a Földre szállott.
- Jobbá teszem a világot,
szeretetet szórva széjjel -
s tette dolgát nappal, s éjjel.
Emberekkel találkozott,
s szívükbe örömöt lopott,
tiszta fényt és melegséget.
Érezzék, hogy szép az élet!
Csak hát nagyon nagy a világ!
Felkeresni minden fiát
- minden embert - lassú dolog,
még ha bennünk vágy is lobog.
Ráadásul bezárkóznak,
és a sok-sok házlakónak,
akik nem is látnak szelet,
hogy vigyen hát szeretetet?
Pedig a szeretet-szele,
átgondolva fogott bele,
hogy szép kincsét szertehordja,
hogy a bánatot feloldja.
Úgy döntött, toboroz társat,
aki talán melléállhat.
Olyat, aki házban lakott.
Megkereste a huzatot!
Ám a huzat nem vállalja,
inkább csak a port kavarja.
Inkább elolt, mint gyújt lángot,
inkább bosszantott és bántott.
Szeretet nem érdekelte,
csak fütyült az istenverte,
nem volt kedve jóvá lenni,
sok bosszantást jóvá tenni.
Sajnos a szeretet szele,
semmire sem ment így vele.
Szóba állt a többi széllel,
szembeszállva száz veszéllyel,
de mind csak rombolni vágyott,
felborzolni a világot,
törni, zúzni, széjjel tépni,
megtépázni, csapást mérni.
Bosszantotta a kis szelet:
- Így nem jut el a szeretet
megkínzott fájó szívekbe,
ha nem jut az emberekbe.
- Mi lesz velük akkor, Ó jaj!
- feltört belőle egy sóhaj,
és míg ezen sóhajtozott,
sok kis sóhajt létrehozott.
Azután csak nézte őket,
a sóhajtott kis szellőket:
- Egész takaros kis csapat,
meg lesz oldva a feladat!
Ők majd szeretet visznek,
s azok, akik így majd hisznek
szeretetben, sóhajtoznak,
sok kis sóhajt létrehoznak.
Szeretetet hord a hála,
s jár majd néhány sóhaj nála,
s viszik tovább üzenetét:
- a szeretet mennyire szép!
Ahány emberhez elérnek,
száz forgószéllel felérnek,
szeretettel szívhez jutnak,
s új szívekhez tovább futnak.
Tán a Földön körbeérnek,
- hála a szeretet-szélnek,
és a sóhajok hadának -
akik hittek szép szavának!
A szeretet terjed, terjed,
apró lángok gyúlnak benned.
Ne felejtsd el tovább adni,
s hidd el, vissza fogod kapni!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK - ARANYOSI ERVIN |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/4 oldal
|
Bejegyzések száma: 32
|
|
|
|
2018. Március
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
1496 db bejegyzés |
| e év: |
15094 db bejegyzés |
| Összes: |
18977 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 2772
- e Hét: 6080
- e Hónap: 16433
- e Év: 75686
|
|
|
Offline
