|
2018-03-09 17:30:00, péntek
|
| |
| |
Marton Paul
Égi élet
Halandó vagyok, sorsom e földi világhoz köt,
mindenütt hús és vér lények, kik élnek vagy halnak,
élethez való kivételes jogaid vannak,
ha akadályait bátran, szívósan leküzdöd.
Lakhelyünk lett ez a bolygó, mit isten nekünk szánt,
harsogják az imák, gyúrják egymást az emberek,
mondják ott is, ahol a bűn kéjesen hempereg,
nem a példa mutat, hanem imádják a bálványt.
Talán jobb lesz felettünk a kék égi világban,
de vigyázz, ez a szellemi lények birodalma,
földi akarat kevés, a szív hiába halna,
csak a szentek juthatnak, élhetnek a csodában.
Sokan találgatják, sejtetik vagy éppen vallják,
ahogy a belenyugvás veti hitből az almát,
életfolyó táplálja az örök élet fáját,
drágakövek ragyognak, s megszűnnek az éjszakák.
Nem lesz fájdalom, se könny, és a halál odébbáll,
hol angyalkák libbennek a földi éden felett,
láthatod Urunkat, Őt, ki mindent megteremtett,
mögötte eltévedve repked egy csacska madár.
De merre keressem a szívek dobbanó zaját,
a lélek, érző szív nélkül mit ér, ó, Istenem,
ismeretlen a jó, ha a rosszat nem ismerem,
érezhetem-e saját boldogságom zamatát.
2016. június 24.
Forrása: Link
Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: vers |
|
|
|
|
|
Offline
