Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
1950.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Illyés Gyula
  2018-04-10 10:33:48, kedd
 
  Illyés Gyula

Kapcsok


A szenvedély, mely a mulandó izmot
vaspántként kapcsolta csontunk köré
hogy megízlelvén őrizzük a titkot:
egy pillanatra sorsunk istené,

a szenvedély majd elmúlik. A boldog percek,
az éj, a kéj már senkié.
Heverünk torzan, mint a páros szobrok
Ha tömbjüket az idő széttöré.

De jönnek majd új közös kapcsok, láncok,
megtartóbbak, mint minden karolás:
futnak arcomon, arcodon a ráncok.

s majd fonalai őszülő hajaknak
tanítják, mi az összetartozás,
amelyet ketté Isten nem szakaszthat.
 
 
0 komment , kategória:  Illyés Gyula  
Juhász Magda
  2018-04-10 07:03:09, kedd
 
  Juhász Magda


Gondolj rám


Most csend van, csak a szívem zakatol,
mert tudom, hogy vársz reám, valahol.

Most csend van, az éjszaka átölel,
úgy fáj, hogy nem lehetsz hozzám közel.

Futnék, szaladnék hozzád, ölelne két karom,
az éjszaka rólad mesél, s én fáradtan hallgatom.

Nincs rá szó, elmondani se lehet
az érzést, mely betölti lelkemet.

Most csend van, csak a szívem zakatol,
tudom, gondolsz rám Te is, - valahol.
 
 
0 komment , kategória:  Juhász Magda  
Szabó Lőrinc
  2018-04-10 07:01:46, kedd
 
  Szabó Lőrinc

Élet

Érdemes lesz? érdemes volt?
Görbe, ami egyenes volt.
Hol van erő és szerencse?
Mi taszít ki? Ki vezet be?
Tőle, hozzá, benne, érte,
nála, néki, mégse, mért ne,
ide, onnan, ott is, itt se
majd ha, már most, úgy is, így se,
mindig, egyszer, érthetetlen,
jaj, tovább, nem, az se, nem, nem,
néha mégis, soha többé,
véle, oda, mindörökké:
mennyi megnyílt s elveszett út,
mennyi csapda, mennyi zegzug,
halni lassan, ölni gyorsan,
bent a szívben, kint a sorsban,
s úgy hinni, hogy győztes - vesztes,
eljutunk az egyeneshez:
érdemes volt? érdemes lesz?
 
 
0 komment , kategória:  Szabó Lőrinc  
Áprily Lajos
  2018-04-10 07:00:12, kedd
 
  Áprily Lajos

Nosztalgia


Idegenül ver itt a szívem,
sok itt a zaj, sok a sugár.
Nagyon szeretnék visszamenni:
a hallgatás barlangja vár.

Magányom sziklaboltozatja,
sötét, sok-esztendős tanyám,
ahol a vérem dobbanását
tanútlan csendben hallanám.

Barlangtüzem ki nem világít,
fájdalmam szirtbe zárt titok.
Panaszaim sötétbe dermedt,
alaktalan stalagmitok.

S a mély ha néha megmorajlik,
hallgatom: künn a szél szalad -
s a sorsom szent búvópatakja
tompán zuhog a föld alatt.
 
 
0 komment , kategória:  Áprily lajos  
Albert Zsuzsa
  2018-04-10 06:57:29, kedd
 
  Albert Zsuzsa

Levél


Nézd kedvesem, még nem kelt föl a nap,
hajnal van még, s a fák között
csirreg a madár.
Én is madár voltam ám
valamikor,
de kihullottak a tollaim,
lassan elvesztem minden madárvonásomat,
és nem ismernek meg többé régi társaim,
a madarak.

Jaj, hova kerültem:
ismeretlen vizek mossák ínyemet,
fojtogató iszapos levegő kavarog körülöttem,
olyan messzire kúsztak az erdők,
végtelen árkok közt bukdácsolok,
gyatra liánok fonódnak lábaimra,
lassan pikkelyek nőnek testemen és
még az emberi szó is süketen hullik elém.

Csak álmaim őrzik a szárnyak helyét,
és rekedt torkom suttogva idézi
az isteni dalt.

 
 
0 komment , kategória:  Albert Zsuzsa  
Rainer Maria Rilke
  2018-04-10 06:54:54, kedd
 
  Rainer Maria Rilke

Az idegen


Nem törődött már a többiekkel,
nem felelt, fáradtan állt csak ott
s ujra elment; mindent elhagyott.
Éji út s ha úton kél a reggel:

néki nászi éjnél többet ér.
Átélt már olyant, mikor a mély
égből szinte szúrt ezernyi csillag
s rejlő láthatárok mind kinyíltak
s mint egy harc, úgy hullámzott az éj;

és olyant, mikor a hold kibukkan
hirtelen zsákmányolt kis falukkal
s mikor ápolt parkok mélyén ódon
kúriát emelt elé az éjjel,
mintha egyszer lakta volna régen,

félrehajtott fővel állt az úton,
majd továbbment, mert jól tudta, sok
útja van még, űzi már a lélek,
hívják új hidak, utak, vidékek
s távol, túlzott hírü városok.

S mind elhagyni, mindent, mindig, ujra
s vágytalan, csak úgy, seholsem élvén,
hagyni hírt és birtokot.
Mégis, piacokon, város szélén,
egy-egy kút sikosra járt kövénél
úgy érezte, hogy övé az ott.

Ford:Radnóti Miklós



 
 
0 komment , kategória:  Rainer Maria Rilke  
Csengey Dénes
  2018-04-10 06:51:39, kedd
 
  Csengey Dénes

Vörösmarty költő lázbeteg éneke


Ez a föld, melyen annyiszor,
ez a föld, melyen századszor is futunk,
ez a föld minket nem tűr el.
Menekül alólunk, lásd, édes Jézusunk!
Ez a föld minket csak dobál,
és leráz és összeráz, nagyon terhére vagyunk.
Legjobbjaink rég elhulltanak.
Holnaputánra magunktól elfogyunk.
Megállj csak, mit motyogsz, öreg bolond?
A sírban, hol nemzet süllyed el,
Új kedvvel új ifjúság tolong,
És bölcsőnek díszíti fel.

Micsoda rémek a bölcsőben,
Úristen, micsoda rémséges babák!
Felének halott arca van,
felének véres mézeskalács.
Gyermekké rémített magyar népem,
ebben a bölcsőben temetnek, úgy lehet,
mely nem ápol, nem ringat el,
csak hányásig forgat tégedet.
Magas ég, mire jut bomlott agyam?
szememre minő rémálom ül?
Hogy őrzöm meg én már magam
hazámnak rendületlenül?

Megrendülésünk súlytalan,
Panaszunk sincsen, nincs már, csak vinnyogás.
Túlélő alázat csendesít,
de túlélhetetlen itt a hallgatás.
Vaspatkós tervek, nagy fogat,
parádés trojka vágtat szívünk felé.
Midőn ezt írom, dől a hó.
Dől minden itten - vasalt paták elé.
Legázolt cigány, mit hozhat még,
Mire virradhat babonás holnapod?
Falhoz a poharat, és aztán húzd!
Ameddig kihúzhatod.
 
 
0 komment , kategória:  Csengey Dénes  
Tollas Tibor
  2018-04-10 06:49:30, kedd
 
  Tollas Tibor

Bebádogoztak minden ablakot


Az életből csak ennyi fény maradt:
Csillagos ég, tenyérnyi napsugár.
Ezt vártuk nap-nap, homályos falak
Üregéből esténkint-délután.
S elvették ezt is, a tenyérnyi napot,
Bebádogoztak minden ablakot.

Tágult szemekkel kék tengerét látom
Nápolynak, s fénylő partjai felett
Még vár a Vezuv, pipál és a tájon
Barnára lesült boldog emberek...
Látjátok? Éjben élünk, mint vakok.
Bebádogoztak minden ablakot.

Tízen fekszünk egy fullasztó szűk lyukba',
A szánk kapkodja be a levegőt,
Mint partra vetett halak kopoltyúja
Tátogunk némán - s érzed, nincs erőd
Szívni az étel - s ürülék-szagot,
Bebádogoztak minden ablakot.

Az Alpeseknek fenyves illatából
Míg csokrot küld a hűs nyugati szél,
És lelket öblít fenn a tiszta távol
S mosolygó hegyek hószaga kísér,
Itt tegnap társam tüdőbajt kapott!
Bebádogoztak minden ablakot.

Csendet hasít a sétahajó kürtje.
A falon sikló leánykacagás
Nem visszhangzik már zengőn a fülünkbe
S az ezersípú nyár nem orgonáz.
Süket a cellánk, minden hang halott.
Bebádogoztak minden ablakot.

Túl Barcelona kertjein szitálva
Egy barna asszony meleg hangja búg
És alkonyatba pendül a gitárja,
Hol táncolóktól tarka még az út;
S fülünkbe folynak az ólmos napok...
Bebádogoztak minden ablakot.

Tapinthatnánk a bársonyos egekbe,
Ujjunk hegyéből kiserken a vér.
Mint koporsóba, be vagyunk szegezve,
Csak daróc szúr, vagy poloska ha ér.
Simogatnánk a sugaras napot,
S bebádogoztak minden ablakot.

Londonban bál van, a parketten siklik
A sok selyembe öltözött leány.
Puha hajuknak hamvassága izzik
Lágy bútoroknak tükrös hajlatán.
Nyugat táncol, - tán végképp eladott?!...
Bebádogoztak minden ablakot.

Nyelvünket mosta friss tavasz zamatja.
Most nyögve nyeljük nyirkos kortyait
Az alvadt bűznek, hol minden falatra
Émelygő gyomrod felfordulna itt.
De lenyeljük a végső falatot,
Bebádogoztak minden ablakot.

Az éhségmarta testünket telt álom
Lakatja jól - és ínyenc ételek
Ízét kínálja Párizs, - szinte látom,
Hogy kúszik el a neonfény felett
A Néma Rém - s nem lesz több hajnalod...
Bebádogoztak minden ablakot!

A rádiók csak üvöltsék rekedten
A szabadságot s az ember jogát.
Itt érzi csak befalazott testem
A milliókkal Moszkva ostorát.
S Váctól Pekingig zúgják a rabok:
- Ha nem vigyáztok, az egész világon
Bebádogoznak minden ablakot! -
 
 
0 komment , kategória:  Tollas Tibor  
Kaffka Margit
  2018-04-10 06:47:18, kedd
 
  Kaffka Margit

Reggel


Elvitte nyugalmam egy hajnali álom,
Feledve imetten a színe, alakja,
Ködbeborítva, messzemaradva...
Valamit keresek és nem találom.

Lihegve a függöny redős szövetén
Betör a győztes, a reggeli fény.
Iromba fantomok, száz újszinű lény
Surran előttem, amig küldi a fény;
Késik egy, - már-már foglya levén
A lomha tudatnak a lét peremén -
Ám bomladozásuk szörnyű serény,
E tarka lidérchad, - de megkötöm én!
Ittfogtam a szót... ám értelme felén!...
Mi volt? Hova lett?... Idehagyta?
Más a szine és más az alakja...
Tördelt, kusza szókat még suttog az ajkam.
Valaki kacagva említi ébren:
Mit álmodhattam?... És nevetnek rajtam,
A nappal sugaras derüjében,
Diadalmas, nagy derüjében.

 
 
0 komment , kategória:  Kaffka Margit  
Albert Levente
  2018-04-10 06:42:39, kedd
 
  Albert Levente

Hajnalodik


Hajnalodik, várom a reményt.
Ilyenkor szokott a vállamra szállni szelíden,
Onnan lassan a szívembe libben,
Fészket rak és ott marad velem.

Hajnalodik, a fény rajzolgatja az arcod.
Aludj még, ne ébredj, pihenj!
Ha majd a remény dalát meghallom,
Felköltelek, s kinyitom a szívem.
 
 
0 komment , kategória:  Albert Levente  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2018.03 2018. április 2018.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 260 db bejegyzés
e év: 2443 db bejegyzés
Összes: 9011 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 773
  • e Hét: 3703
  • e Hónap: 8948
  • e Év: 665932
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.