Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 25 
Szokatlan betegség
  2018-04-14 15:47:10, szombat
 
  José Real Navarro

Szokatlan betegség

"A szeretet olyan, mint a tűz: ha nem terjed, kialszik."

A világon elterjedt egy szokatlan betegség.
Akik megbetegedtek, azok szíve egyre kisebb lett,
erejük csökkent, vidámságuk alább hagyott.
Az orvosok tanácstalanok voltak.
Rengeteg orvosságot írtak elő, de semmi nem használt.
Még szív átültetést is alkalmaztak.
Az átültetett szív is, pár napra a műtét után, kezdett összezsugorodni.
Tehetetlen félelem fogta el őket.

A betegség tovább terjedt.
A kórházak megteltek az utolsó ágyig.
Rövid idő alatt mindenki szívbajos lett.
Ágyban fekvő volt az egész világ és a halált várta.

Egyedül egy személyt nem ragadott el a kór.
Idős ember volt, szép, nagy és egészséges volt a szíve,
sőt, a szokottnál is nagyobb.
Nekilátott a beteg ápolásnak.
Azt vette észre, ha megfogta a beteg kezét és rámosolygott
a kis szív azonnal növekedni kezdett.
Amint elengedte, a növekedés megállt.
Fölfedezett valamit.
A szokatlan betegség oka a szeretet hiánya volt.

Nekilátott a munkának.
Betegtől betegig járt.
Fogta a kezüket és nevetett.
Amikor a beteg szíve kellő nagy lett, ő is képes volt gyógyítani.
Az új orvosság gyorsan terjedt az egész világon.
Világszerte megszaporodtak a nagyszívű emberek.
Mindenkit gyógykezeltek és a szívek egyre nőttek.
Elég volt megfogni a kezet és mosolyogni.​
 
 
0 komment , kategória:  Külföldi költők (fordítások)  
Mesebeli tó
  2018-04-14 15:08:15, szombat
 
  ZELK ZOLTÁN

MESEBELI TÓ

Láttad az éjszaka tavát?
Láttad-é mondd, az éjszakát,
amint a tónak remegő
árnyas vizéből bújt elő?
Láttad-é mondd, ezt a tavat,
amint a lenge pirkadat
kikelt vizéből s elszaladt
mezítláb, a hegyek felé?
Az est tavát, amint színén
kibontott hajjal járt a fény...
S láttad-é, mondd, a víz alatt
bújó Napot és Holdakat?
Elátkozott királyfiak
aranyhaja lenn az iszap,
láttad-é, mondd, hogyan ragyog?
Itt alszanak a napszakok...
Száz erdőt járj be s száz hegyet,
ezt a tavat nem láthatod.
 
 
0 komment , kategória:  Zelk Zoltán versei  
A végtelenség szomja
  2018-04-14 14:28:23, szombat
 
  Jevgenyij Vinokurov

A végtelenség szomja

A végtelenség szomja ez: gyalog
nekivágni! Dűlő, domb, árok, mezsgye...
Utakat róni nagyszerű dolog.
Hogy megadta a sors, milyen szerencse!

A járás jó zamatát ízleled.
Eredj, ha csábít bújával a térség!

A hajnalon ha pipacs szendereg,
reggel már úgy köszönt, mint ismerősét.

Mi az út? Rakosgatod lábadat,
arra, hol felhőtrón magaslik égnek.
Mégy, fenséges vagy, magányos, szabad,
és mélyükre szívnak a messzeségek.

Magadban érzed lüktetésüket
s beleoldódol lassan az egészbe.
Láthatatlan leszel. Vak és süket.

De ezt már nem veszed magad sem észre.

/Rab Zsuzsa fordítása/
 
 
0 komment , kategória:  Külföldi költők (fordítások)  
Vers az anyanyelvről
  2018-04-14 14:25:09, szombat
 
  Tóth Elemér

Vers az anyanyelvről

Magyar csak addig lehetsz,
amíg nyelvedet őrzöd.
Ezer év csodája ez,
akár a saját bőröd.

Mert az anyanyelv joga
a legmagasabb törvény.
Nem nyelheti el soha
semmilyen gonosz örvény.

A gondolatra illik,
minden szava valóság.
Magas hőfokon izzik,
süt belőle a jóság.

A tisztaság, a szellem
minden szavában ragyog.
Nem kell tán vezekelni,
ha hűséges vagyok

A bölcsőben jövőt hajt
még újabb ezer évre...
Tartásra hív, gyógyít bajt,
tanít igazra, szépre.

Hát ne tagadd meg soha,
mert ez a gyökér táplál.
Bizony mondom: ostoba,
ki idegenül kántál...

Ember csak addig lehetsz,
amíg nyelvedet őrzöd.
Naponta csodát tehetsz,
Ha az lesz az erődöd!
 
 
0 komment , kategória:  Magyar költők versei  
Otthon
  2018-04-14 14:23:31, szombat
 
  Wass Albert

Te és a világ

OTTHON

Igen, valahogy így van: otthon az, ahova hazatérsz. Ahol valaki vár este. Ahol ismered a fal kopásait, a szőnyeg foltjait, a bútorok apró nyikorgásait. Ahol úgy fekszel le az ágyba, hogy nem csak alszol, hanem pihensz. Nem csak pihensz, hanem kipihened magad. Kipihened az életet, az embereket, mindent. Ahol otthon vagy, az az otthon.

Nem kell hozzá sok. Elég egy szoba. Ha tízen vagytok benne, az se baj. Ha mind a tízen egyek vagytok ebben, hogy haza tértek, amikor este hazatértek. Nem kell hozzá sok, csak egy szoba és egy érzés. Egy egészen egyszerű állati érzés: hogy ma itt élek. Van egy ágy, amiben alszom, és egy szék, amire leülök, egy kályha, ami meleget ad. És hogy ebben a körülöttem lévő széles, nagy és furcsa világban ez a kis hely nem idegen és ma az enyém. Jól érzem magamat benne, ha kinézek az ablakon és kint esik az eső, vagy süvölt a szél. És hogy ha ide este bejövök, meglelem azokat, akik még hozzám tartoznak.

Ez az otthon.

Minden embernek módja van hozzá. Egy szűk padlásszoba is lehet otthon. Egy pince is. Még egy gallyakból összetákolt sátor is otthon lehet. Ha az ember önmagából is hozzáad valamit.

Elég egy szál virág, amit az útszélen találtál. Egy fénykép, amit éveken keresztül hordoztál a zsebedben. Egy könyv az asztalon. Egy ébresztőóra. Mit tudom én: ezer apró kacat ragad az emberhez útközben.

A fontos az, hogy érezd: jobbra és balra Tőled áll a világ, a maga szépségeivel, és a maga csúnyaságaival. Süt a nap, esik az eső, szelek járnak és a felhők futnak a széllel. Vannak virágok és fák és patakok és emberek. Valahol mindezek mögött van az Isten és Ő igazítja a virágokat, a fákat, a patakokat és az emberek közül azokat, akik neki engedelmeskednek. És mindezeknek a közepén itt ülsz Te, egy széken, egy asztal előtt. És ez a szék és ez az asztal ma a Tiéd. Ma. Ez a fontos. És körülötted szép csendben a többi: a virágok, a fák, a felhők, Isten bölcsessége és az emberek kedves balgaságai, ma mind a Tieid. És jól van ez így. Mert hiszen az ember úgyis elég keveset él. És még az is jó, hogy keveset él.

Ha mindezt érezni tudod: nem vagy otthontalan a világon.

 
 
0 komment , kategória:  Wass Albert versei  
Az éjszaka csöndje
  2018-04-14 14:22:08, szombat
 
  Gottfried Keller

Az éjszaka csöndje

Üdv, harmatittas réteken
tündöklő éj! Köszöntelek,
ki játszadozva ringsz a menny
ívén, arany csillagsereg!

Körül az őshegység, akár
éji fohászom, hangtalan,
és messze túl a tengerár
rémlik, hogy partnak rohan.

Szellők szárnyán nyugat felől
fuvola édes hangja száll,
és keleten az égre tör
a nap halvány sejtelme már.

Tűnődöm: távol, meglehet,
most hal meg egy emberfia -
s most tart győzelmi menetet
a várva várt hős dalia.

De mint a ködlő földi völgy
nagy hallgatása, én olyan
könnyű vagyok, s akár a föld,
olyan jó, olyan szótalan.

Szívem mélyén a maradék
maró sajgás is elcsitul.
Mintha előttem ős nevét
végre kimondaná az Úr.

/Ford.: Lator László/
 
 
0 komment , kategória:  Külföldi költők (fordítások)  
Hajnal
  2018-04-14 14:20:42, szombat
 
  Gottfried Keller

Hajnal

Valahányszor felkél a nap,
megújhodik reményem,
és bontva bimbót, szirmokat
virul, míg este lészen:
akkor álomba bágyad,
árnysötét födi már,
de újra felserkenti az
első hajnalsugár.

Ez az erő sosem szűnő,
forrong, küzd szakadatlan:
a drága vér, a jót szülő,
mi árad száz alakban.
Míg szellők hírül adják
a nap pirkadatát,
álom és éj nem nyűgözi
a szabadság hadát!

/Ford.: Halasi Zoltán/
 
 
0 komment , kategória:  Külföldi költők (fordítások)  
Tűnődés
  2018-04-14 14:15:42, szombat
 
  Theodor Storm

Tűnődés

Valami édes sugalom,
szép emlék bujkál a szívemben:
hogy honnét támadt, nem tudom,
s hogy mi volt, azt is elfeledtem.
Talán egy nyári délelőtt
- parányi szívben kicsi gondok -
ültünk az erdőszéli lombok
árnyában, gyermek-szeretők:
a szirt forrása hűsen omlott,
rigó rikkant és elrepült,
szívemben boldog béke zsongott,
néma szádon meg mosoly ült,
és zölden csillogott a rét. -
Ha nem lepné a messzi múlt rég,
ha valahogyan visszajutnék,
ki tudja! nem ott vár-e még.

/Rónay György fordítása/
 
 
0 komment , kategória:  Theodor Storm versei  
A virágoskert
  2018-04-14 14:13:32, szombat
 
  Bertolt Brecht

A virágoskert

Fenyők s ezüstnyárfák közt áll a tónál
A kert, fal s bozót az oltalmazója.
Beültették havonta nyíló virággal, így hát
Márciustól októberig virít.

Nem ily dúsan ülök én itt ma reggel
S azt kívánom: bár tárhatnék ki én is
Különféle - jó és gonosz - időkben
Így vagy úgy mindig valami derűset.

(Garai Gábor fordítása)
 
 
0 komment , kategória:  Bertolt Brecht versei  
A lejtőn
  2018-04-14 13:47:15, szombat
 
  Arany János

A lejtőn

Száll az este. Hollószárnya
Megrezzenti ablakom.
Ereszkedik lelkem árnya,
Elborong a multakon.
Nézek vissza, mint a felhő
Áthaladt vidékre néz:
Oly komor volt, - oly zöldellő,
Oly derült most az egész.

Boldog évek! - ha ugyan ti
Boldogabban folytatok, -
Multam zöld virányos hanti!
Hadd merengjek rajtatok.
Bár panasszal, bár sohajjal
Akkor is szám telve lőn:
Kevesebbem volt egy jajjal...
Hittel csüggtem a jövőn!

Most ez a hit...néma kétség,
S minél messzebb haladok,
Annál mélyebb a sötétség:
Vissza sem fordulhatok.
Nem magasba tör, mint másszor -
Életem lejtős útja ez:
Mint ki éjjel vízbe gázol
S minden lépést óva tesz.
 
 
0 komment , kategória:  Arany János versei  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 25 
2018.03 2018. április 2018.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 196 db bejegyzés
e év: 1041 db bejegyzés
Összes: 10138 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1374
  • e Hét: 20097
  • e Hónap: 92207
  • e Év: 377640
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.