Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
1950.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Zsefy Zsanett
  2018-04-14 15:07:48, szombat
 
  Zsefy Zsanett

Már soha másképp
...versciklus...

ÁLMODOZÓ

ezerszer is elátkoztalak
és ezerszer öntöttem szoborba
arcodat

körbecipeltem akár egy trófeát
a tökéletest
a bronzból elevent

csak lélegzetvételkor éreztem
néha hogy gipszporral lett tele
a tüdőm s szemem előtt táncol
felkavarva
pedig vihart sem keltettem

*
azt hittem tökéletest alkottam
elfelejtettem hogy én is csupán
újraélesztett szikra vagyok
szunnyadó tűzből mentettek
ördögökkel szövetkezett angyalok

ÖNÁMÍTÓ

elhittem
hogy a rossz
behunyt szemem káprázata
eltűnik ha nézlek
akár a háztetőkre vackolódott köd
ha rátelepszik a nap
és én semmit sem ronthattam meg benned
amit magamban nem akartam

hogy örökre befoghattam
és szétszórva
osztogathatom a napot
szívből tenyérből
akár félszavakon át

hogy az árnyék
csak más dimenzióban követhet
és itt mindig úgy ragyog
hogy nem is ismerik az éjszakát

ILLÚZIÓ

csak a halál biztos és végleges
addig hullámfodrokként
egymáshoz simulva
vagy viharban törve
ha partot érünk
marad a képzelet

de abban is megtartalak

hisz úgy illeszkedünk mi az időben
mint puzzle darabkák
mint a keresések
s találkozások pillanatait
agyunkban visszajátszó
filmrészletek

külön-külön és együtt is
értékesek

MÁR SOHA MÁSKÉPP

már nem hagyhatlak el
mert itt élsz
minden csendben
és bennem visszhangzol
szóban
kulcszörgésben
távozásban
közeledésben
tüzeket szítva is szelíden

bár ezerszer elátkoztalak
és ezerszer is áldlak
nem szabadulhatok

érzem tovább hordozlak
hajnaltól hajnalig
sötétből cipellek sötétedésig
amíg csak ébredsz
amíg csak élek maradsz
és én maradok
 
 
0 komment , kategória:  Zsefy Zsanett/Bakkné Szentesi   
Nagy Ildikó
  2018-04-14 15:06:36, szombat
 
  Nagy Ildikó

Hiányzol


Hiányzol
s már egyre többször
kereslek magamban,
aki bennem éltél, hová lettél?
Több voltál egykor -
lelkiismeretem lázad,
avagy az idő mosott el,
vagy csak természeti csapás,
hogy üres lettem;
Hatalmas kiáltás,
belém rekedt hang -
fájdalom, harag
mert többbb voltam
míg szívem érted vert.
Lelked nem ilyennek ismer
s neked már idegen -
magamnak is az.
Utam könnyítem
s lehullnak láncaim.
Tudtad, hogy e szabadság
legnagyobb börtönöm?
Hiányzol
s mert voltál,,köszönöm.
 
 
0 komment , kategória:  Nagy Ildikó  
Bertók László
  2018-04-14 15:04:46, szombat
 
  Bertók László

Savászana


Most eleresztem magamat.
Ernyedj el, kéz! Ernyedj el, test!
Ernyedj el, gondolat!

Úgy! Belül csend van és sötét.
Valahol a tarkóm alatt
eszmélni kezd egy régi rét.

Lejjebb, a lábaim körül
öreg parasztok szántanak.
Nagyon messze, nesztelenül.

Felül, felettem kék az ég.
Nem látom, de átengedi
a mindenség lélegzetét.

Közöttem ménes porzik át,
zene szól alig hallhatón.
És összeérnek fenn a fák.


 
 
0 komment , kategória:  Bertók László  
Kovács László
  2018-04-14 15:02:58, szombat
 
  Kovács László

Éjjel a tavon


A gondokat a parton hagytam,
csónakban nyugalom a társam.
Szétnézek, - de régen horgásztam -,
csend vesz körül, már nagyon vártam.

Halat várva feszül zsinórom,
csend van, szabad a gondolatom.
Ülök a szépséggel eltelve,
természet részének rendelve.

A parti bokrokból bújik ki
a szellő, borzolja a vizet.
A parton fényt gyújt most valaki,
az erőmű kéménye integet.

Az éjszaka nyújtózik bele
a nappalba. A Hold érkezik.
Fénye hintett ezüsttel tele,
tóra a fénye rámerészkedik.

A hullámfodrokon híd épül,
rajta végiggyalogol a csend.
A hullám a ladik mellé ül,
köszön még, mielőtt szétfreccsen.

Még loccsant: - szabad itt meghalnom?
Cserfesen kotyog a csónakon.
- Megszülettem én a túlparton,
neked adom itt végső sóhajom.

Megnyugvás nekem, a horgásznak.
Gondolatban tisztelet neki,
és köszönöm az éjszakának,
a szépet... mi körbe lebegi.

Keleten már maszatol a fény,
búcsúznak az álmos csillagok,
pára alatt halat fog a gém,
nem zavarja, hogy én itt vagyok.

Így köszöntöm én a kelő Napot,
nem volt,- nem is bánom -, most halcsata.
Nem zavarta harc a horgászatot,
zsákmányom lett az éj varázslata.
 
 
0 komment , kategória:  Kovács László  
Sárközi György
  2018-04-14 15:01:04, szombat
 
  Sárközi György

Virágok beszélgetése


- Külön indákon tekeregve
bús virág voltam, bús virág voltál,
köszönöm, hogy nagy bolygásodban
mégis-mégis hozzám hajoltál.
Ideges, keringő kacsokkal
akkor futottál mellém éppen,
mikor már-már alákonyultam,
sötét levelek hűvösében.

- Külön indákon tekeregve
bús virág voltam, bús virág voltál,
köszönöm, hogy nagy magányodban
mégis-mégis hozzád karoltál.
Már-már sírósan becsukódó
kelyhedet rám nyitottad önként,
s lelked lelkembe átejtetted,
hogy ott forogjon csípős könnyként.

- Egymás mellett és egymás ellen
nyílunk mi, nyugtalan virágok,
kergetőzve s összeborulva,
mint tengeren játszó sirályok.
Rázkódva forgó viharokban,
bukdosva pergő jégesőkben,
idegenül tán mindörökké,
de mindöröktől ismerősen.

- Egymás mellett és egymás ellen
nyílunk mi, nyugtalan virágok,
megtört gőgben összeakadva,
mint száműzött, koldus királyok,
s úgy nézzük egymást szomorúan,
kíváncsian s mindent tudóan,
mint hulló csillagok figyelnek
egymás útjára lefutóban.


...
 
 
0 komment , kategória:  Sárközi György  
Helen Bereg
  2018-04-14 14:59:47, szombat
 
  Helen Bereg

Bizakodás


Fuss, hagyd el mi fájdalmas emlék!
Fuss, hogy ne érjen utol!
Hagyd kitépje magával a szél
Fájdalmad örökét a múltból.

Nyisd szemed a jövő fényére!
Nyisd lelkedbe a bizakodást!
Hagyd, hogy ellepje szíved a béke,
Múlt porán nyíló boldogság.

Hagy lelked szerelem járja át!
Hagyd fényben repkedni szíved!
Ne rettegj, nem mind csalódás!
Bízz! Létezik örök szerelem.
 
 
0 komment , kategória:  Helen Bereg  
Dsida Jenő
  2018-04-14 14:58:10, szombat
 
  Dsida Jenő

Tündéri éjben érkezel!


Várlak reggel.
Várlak délután.
Este
fehér zivatar rázza az ősfenyőket.

Csillogó buckák
zizegve rohannak.
A szél
hörögve lengeti hosszú hósörényét.

Zúzmarás utakon át
tündéri éjben
érkezel
kunyhóm elé, északifény leánya.

Prémek vattáznak
bolyhosan, fehéren,
szájad
piros melegén pihék halódnak,

zöldfényű csillag
reszket hajadban
s szánad előtt
felhőt zihálnak a rénszarvasok.
 
 
0 komment , kategória:  Dsida Jenő  
Áprily Lajos
  2018-04-14 14:57:04, szombat
 
  Áprily Lajos

Fellegvonulás


1.
Ha ez a ringó fellegraj zenélne
és Memnon-zsongást sugarazna szét,
kifeküdném az ég alá, az éjbe
s úgy hallgatnám a bujdosó zenét.

2
Te szólnál: Mit figyelsz a fellegekben?
Zenét - felelném -, rejtelmes szavút.
A végtelenség nem sírt soha szebben -
s most vedd le rólam ezt a mélabút.


...
 
 
0 komment , kategória:  Áprily lajos  
Ágoston Julian
  2018-04-14 14:53:29, szombat
 
  Ágoston Julián

Előre tavaszlángban


Én nem tudom, hogy, de bolonddá babonázott a Tavasz:
virágos rügyszájjal végigcsókdosta szívem-vérem,
s most labdáznék a nappal, csillagokkal - óriás kamasz!
Lombsusogtató fává nőve az eget elérem...

Pólusomon harsogva törnek ki a bimbók, virágok;
a holt falak mesétől duzzadoznak s kivirítnak...
Csicsergő tavaszviharban ittasan, remegve állok
s csókokat dobálok az ibolyáknak, kankalinnak.

Érintésemre kihajtanak télben fagyott tar-ágak.
Csiklandós kacagás hullámzik, robog fától-fáig.
Az illatvemhes levegőben bódult pillangók szállnak.
Minden feszül, élettől duzzad... Nem bírom sokáig!

Neki a szélnek, mámorosan neki a mélykék égnek;
szőrén vágtatok víg kedvemen... Köröttem a vetés
kalászba szökken; a koppasztott fák viráglángban égnek
s eszeveszetten száguld közöttük szirmos nevetés...

Huj huj, előre tavaszlángban, részegen, babonásan!
Rózsás felhőkön lovagolni s nagyokat köszönni
virágos kalappal, lombos szívvel integetni bátran;
komor kedveket, konok éjszakákat összetörni;

Huj huj, bomolni veszettül, s rikkantani a pirkadást!!...
Megyek, megyek már: lábam alatt virágos a haraszt;
virágok alattam, fölöttem s mint valami szent palást,
bíborkacajjal borítja vállam a - Tavasz!

 
 
0 komment , kategória:  Ágoston Julian  
Csepeli Szabó Béla
  2018-04-14 14:50:41, szombat
 
  Csepeli Szabó Béla

Dongó
Egy kis "kamikaze-pilótáról"


A kert fái közül,
szélesre kitárt ablakomon át,
mint egy parányi eleven bomba,
nagy, dühös dongó szállt a szobámba,
majd neki-neki zúdult a falaknak,
hogy visszavágja magát
abba a tágas, napfényes világba,
amelyből ebbe a szűk kalitkába,
illattól részeg fejjel betévedt...
Jaj, de hiába van nyitva az ablak,
újra és újra eltéveszti az irányt,
s már-már halálra zúzza magát...
Ó, a bolondja!... Lám ez a mérges,
létéért küzdő kemény kis fickó,
ez az "észhez tért kis kamikaze-pilóta"
úgy verődik ablakom üvegéhez,
mintha belőle
világunk összes kínja-reménye
kiáltaná fel a szigorú égre az életnek azt a jogát,
hogy szabadon és örömben éljen...
- Hej, dongó, dongó! - mormolom halkan,
s leengedve ütésre emelt kezemet,
szépen, szelíden kitessékelem őt
a szabadba,
s megenyhülő lélekkel nézem,
amint boldogan tovacikkan a fényben,
a kert zümmögő fái között...



 
 
0 komment , kategória:  Csepeli Szabó Béla  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2018.03 2018. április 2018.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 260 db bejegyzés
e év: 2440 db bejegyzés
Összes: 9008 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 777
  • e Hét: 5252
  • e Hónap: 22650
  • e Év: 564422
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.