|
2018-04-15 16:42:47, vasárnap
|
| |
| |
Ahol egykor éltem , ott már az életnek
nyoma sincsen , ahol régen békésen
a bölcsőm ringott , az idő
vas foga mindent romba döntött .
Hosszú évek óta az volt a leghőbb vágyam ,
hogy szűlőházam , bármily messzire
kerültem , még egyszer lássam .
Megadta a sors , most itt állok
egy bedőlt , lezárt kapu előtt , az előtört
emlékeim bénító fogságában .
A ház roskatagon egymagában áll ,
lakója nincsen , mint megtudtam , súlyos
betegséggel küzd , ki itt lakott egykor .
Vívódom magammal , nincs senki
akihez szóljak , a pusztulásra ítélt ház
legapróbb szegletében is próbáltam
keresni a gyermekkori múltat .
A zár cserélt ajtónál tovább nem is
jutottam , egyet tehettem , fájón
körbenéztem , a szomorú látványt
egy csokorba kötve : a szülőházamtól
ahová szívem életem alkonyán
visszavágyott , elbúcsúztam csendben .
Hol a bölcsőm ringott , s Anyám altató
nótája hozott számomra édes álmot .
Szülőházam !
Azt nem tudom , hogy egyszer látlak - e
majd újra , ne feledd , hogy nálad jártam ?!
Mielőtt összeomlanál végleg -
- Emlékezz rám majd vissza kérlek - !
***********
 Bédné Marika : 2018 . 04 . 15 . 16 : 40 . - / saját versem /
|
|
| |
|
2 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
Ámen 
Bédné Marika : 2018 . 04 . 15 . 19 : 34 
