Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
1950.10.22
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
Harcos Katalin
  2018-04-16 11:16:04, hétfő
 
  Harcos Katalin

Ölelj magadhoz

Ha hallod sóhajom, és a vágyam érzed
vond két karod körém!
Ha szemem szép szemed mélyébe réved
hajolj megint fölém,
s ölelj magadhoz!

Mi az, mi mágnesként vonz feléd örökké?
Mit sem ér életem,
ha egyszer vágyad kialszik, és közönnyé
sápad az érzelem.
Ölelj magadhoz!

Ajándék vagy Te... csoda, mi megigézett...
őrjítő szerelem...
Bőrömet tűzként égeti érintésed.
Maradj soká velem,
s ölelj magadhoz!

Ölelj, míg velem itt lehetsz, - s vagyok neked!
Csak ez jutott nekünk...
Bűnünkre feloldozásért esdek, s veled
bocsánatot nyerünk.
Ölelj magadhoz!
 
 
0 komment , kategória:  Harcos Katalin  
Léria Dipán
  2018-04-16 11:14:37, hétfő
 
  Léria Dipán

"Nem tudom, meddig élek, de ameddig még élek,
meg kell tanulnom, milyen az, amikor az ölel magához,
akinél ott felejtettem a lelkemet."

Szabó Magda



Kőbe vésve

Én elmentem az ölelésért...
azért, amiről más csak sírva álmodik.
Felvettem az úti ruhám, és nem bántam,
ha a büszkeségem elkopik.
Akartam, hogy a karjaiban tartson,
akié minden nap az álmom,
akartam a lelkét érezni, ahogyan azt
a valóságban is magamba zárom.
Minden embernek el kellene menni...
a büszkeség ruháját az út porán le kellene tenni...
hiszen nem más az, mint egy fura törvény...
amit valaki emberre aggatott, és mint illemet,
azóta is fennhangon betartatott.
Ha lesz bátorságod, és elmégy te is egy ölelésért,
meglátod, a kőbe vésés is csak addig él,
míg össze nem töri valaki a táblát...
és meg nem írja helyette a sajátját.
 
 
0 komment , kategória:  Léria Dipán  
Kosztolányi Dezső
  2018-04-16 11:13:02, hétfő
 
  Kosztolányi Dezső

Egy kézre vágyom

Jó olvasó, ki ülsz a lámpa mellett,
akárcsak én itt, most rád gondolok,
s akármi vagy, versekkel ünnepellek.
Látom fejed, figyelmes homlokod.

Testvértelen és bánatos a költő
az életek, a szívek alkuján.
És néha ő, a magányos ődöngő
kétségbeesve nyúl egy kéz után.

Most a kezed kell - nincs kéz a világon,
mit így szorítanék, egy kézre vágyom,
az éjen át nyújtsd, légy akárki bár.

Gondolj reám és messze útjainkra,
s mondd, ki lehet, aki e verset írta,
ki az a testvér és neki mi fáj?
 
 
0 komment , kategória:  Kosztolányi Dzső  
Áprily Lajos
  2018-04-16 11:12:09, hétfő
 
  Áprily Lajos

Március

A nap tüze, látod,
a fürge diákot
a hegyre kicsalta: a csúcsra kiállt.
Csengve, nevetve
kibuggyan a kedve
s egy ős evoét a fénybe kiált.

Régi, kiszáradt
tó vize árad,
néma kutakban a víz kibuzog.
Zeng a picinyke
szénfejü cinke
víg dithyrambusa: dactilusok.

Selymit a barka
már kitakarta,
sárga virágját bontja a som.
Fut, fut az áram
a déli sugárban
s hökken a hó a hideg havason.

Barna patakja
napra kacagva
a lomha Marosba csengve siet.
Zeng a csatorna,
zeng a hegy orma,
s zeng - ugye zeng, ugye zeng a szived?
 
 
0 komment , kategória:  Áprily lajos  
Babits Mihály
  2018-04-16 11:10:39, hétfő
 
  Babits Mihály

Síremlék

Engem nem látott senki még. S az évek
suhantak. Minden évben egy-egy fátyol
hullott le rólam: mégis csupa fátyol
a lelkem; s búsan hátrálnak az évek.

Ki fog meg engem? Mint a hal, kisiklom;
Próteuszként változom és elomlok,
mint síma hab. Óh változom s elomlok
míg élek, s minden marokból kisiklom.

De ha meghalok, kikelek mezítlen
koporsómból, sírom fölé örökre
szobornak állni s maradva örökre
láthatóan, mozdulatlan és mezítlen.

Madarak jönnek s szállnak: én csak állok.
A nap kisüt s mosolygok; szürke felhő
árnyékoz s elborúlok, mint a felhő;
s a zápor is sűrűbb lesz, ahol állok.
 
 
0 komment , kategória:  Babits Mihály  
Szécsi Margit
  2018-04-16 11:09:14, hétfő
 
  Szécsi Margit

Fekete gallyon

Fekete gallyon jégburok,
tündér-üveg,nem földi.
Jégburkos dió a kavics,
nem érdemes feltörni.

Öreg,fázós nagymamák,
tudom én,nektek jó a hit.
Én is jártam istenért,
de az az isten nem hevít.

Vad vagyok és nyers vagyok,
bolond angyal,kegyetlen.
Öregasszonyt ellökök,
s lába elé lefekszem.

Nyár,ha igéz messziről:
ideér,jönni kell neki.
Minden kabátot szögre tétet,
szívemet bizsergeti.

Én a hittel ráérek:
nyekergő cipőm hóban jár.
Halál minden lépésem:
éppúgy lehetne rózsaszál.
 
 
0 komment , kategória:  Szécsi Margit  
Vörösmarty Mihály
  2018-04-16 11:08:03, hétfő
 
  VörösmartyMihály

Éj-monológ

Sötét és semmi voltak: én valék,
Kietlen, csendes, lény nem lakta Éj,
És a világot szültem gyermekűl.
Mindenható sugárral a világ
Fölkelt ölemből; megrázkódtatá
A semmiségnek pusztaságait,
S ezer fejekkel a nagy szörnyeteg,
A Mind, előállt. Hold és csillagok,
A menny csodái lőnek bujdosók
Kimérhetetlen léghatárokon.
Megszűnt a régi alvó nyúgalom:
A test megindúlt, tett az új erő,
S tettekkel és mozgással gazdagon
Megnépesűlt a puszta tér s idő,
Föld és a tenger küzdve osztozának
Az eltolt légnek ősi birtokán;
Megszünteté a tenger habjait,
S melyet haraggal ostromolt imént,
Most felmosolyga mélyiből az ég;
S mint egy menyasszony, szépen és vidáman
Virágruhába öltözött a föld.
A por mozogni kezdett és az állat,
S királyi fejjel a lelkes porond,
Az ember lőn, és folytatá faját,
A jámbort, csalfát, gyilkost és dicsőt. -
Sötét és semmi vannak: én vagyok,
A fény elől bujdokló gyászos Éj. -
A féreg, a pillanat búboréka,
Elvész; idő sincs mérve lételének.
Madárt a szárny, a körmök állatot
Nem váltanak meg, kérges büszke fát
Letesznek századoknak súlyai.
Az ember feljő, lelke fényfolyam,
A nagy mindenség benne tűkrözik.
Megmondhatatlan kéjjel föltekint,
Merőn megbámúl földet és eget;
De ifjusága gyorsan elmulik,
Erőtlen aggott egy-két nyár után,
S már nincs, mint nem volt, mint a légy fia.
Kiirthatatlan vággyal, amig él,
Tút és tünődik, tudni, tenni tör;
Halandó kézzel halhatatlanúl
Vél munkálkodni, és mikor kidőlt is,
Még a hiúság műve van porán,
Még kőhegyek ragyognak sírjain,
Ezer jelekkel tarkán s fényesen
Az ész az erőnek rakván oszlopot.
De hol lesz a kő, jel, s az oszlopok,
Ha nem lesz föld, s a tenger eltünik.
Fáradtan ösvényikből a napok
Egymásba hullva, összeomlanak;
A Mind enyész, és végső romjain
A szép világ borongva hamvad el;
És hol kezdve volt, ott vége lesz:
Sötét és semmi lesznek: én leszek,
Kietlen, csendes, lény nem lakta Éj.
 
 
0 komment , kategória:  Vörösmarty Mihály  
Ady Endre
  2018-04-16 11:06:59, hétfő
 
  Ady Endre

Az én koporsó-paripám

Éjfélkor jön az álom-fickó,
Kevés szavu, rossz szemü, fürge.
Dobol egy fekete koporsón,
Táncol bolondul a kezein
S röhögve mondja: >>Ülj le, ülj le.<<

És jön a másik, jön a többi,
Forognak, mint az ördög-orsók.
Csak a szemük néz mindig engem
S akit reszketve lovagolok,
Ezt a titokzatos koporsót.

A bal kezemben véres kantár,
Suhogó ostor van a jobban.
Gyí, gyí, kergetem a koporsót.
A fickó-had zúg, kereng, röhög
S a szívem csak nagy néha dobban.

És tótágast állnak a fickók,
Sötét van és kén-lángok égnek
S adnak, íme, újabb parancsot,
Tréfásat, vigat és iszonyút,
Ezek a kegyetlen legények.

>>Kacagj, amíg a hajnal eljön,
Vágtass azzal a táltos-lóval.<<
És én kacagva nyargalászok
Vérvevő álom-fickók között
Paripámmal, a koporsóval.
 
 
0 komment , kategória:  Ady Endre  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
2018.03 2018. április 2018.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 202 db bejegyzés
e év: 1107 db bejegyzés
Összes: 7675 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 819
  • e Hét: 5916
  • e Hónap: 55252
  • e Év: 276046
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.