|
2018-04-17 03:36:01, kedd
|
| |
| |
Április 16. a Holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja. Mi, a Gulyás Lajos Kollégiumban emlékfal készítésével és megemlékező beszéd tartásával emlékeztünk meg az elpusztított mosoni zsidóságra. A város tanintézményei - már ahol - az iskolarádiójukon keresztül emlékeztek. A zsidó emlékműnél úgy látom nem emlékezett senki. Még a helyi hitközség sem.
Ő teremt békét a magasságaiban. Ő teremtsen békét a lelkemben is.
Tisztelt emlékező kollégisták, kollégák!
1944. április 16-án a náci megszállókkal együttműködő magyar közigazgatás és rendvédelem tagjai ezen a napon kezdték meg az első gettók és gyűjtőtáborok felállítását a korabeli Magyarország kárpátaljai területén.
Az intézkedést néhány hét alatt az egész országban végrehajtották, Budapesten úgynevezett csillagos házakba zsúfolták a zsidónak minősített embereket, a vidékieket előbb kisebb, majd nagyobb, elkerített gettókban zsúfolták össze.
A tömeges deportálások 1944. május 15-én kezdődtek. Az Adolf Eichmann által irányított német törzskar a magyar közigazgatás és csendőrség közreműködésével néhány hónap alatt 437 ezer vidéki zsidót hurcolt haláltáborokba. Auschwitzba napi négy szerelvény, összesen 147 vonat indult.
A kollégium ma a mosoni zsidó emberek holokausztjára emlékezik. Arra az 1944. május 16-ai szörnyű napra, amikor a már korábban összegyűjtött mosoni zsidóságot, a város zsidó polgárait Győrbe szállítják, s onnét Auschwitzba. A közel félezer mosoni polgárból mindössze ötven, ha hazatért.
2001. április 16-án Pokorni Zoltán akkori oktatási miniszter kezdeményezésére első alkalommal emlékeztek meg a középiskolákban szervezett formában a holokauszt áldozatairól, az Országgyűlés pedig április 17-én tartott emlékülést. Az emléknaphoz kötődik a budapesti, Páva utcai Holokauszt Emlékközpont 2004. április 15-i megnyitása. Az emléknap alkalmából a budapesti Terror Háza Múzeum 2018. április 15-én koncerttel egybekötött megemlékezést tartott, amelyen a Jad Vasem-kitüntetett embermentő Ádám László szalézi szerzetes, tartományfőnökről is megemlékeztek. A hagyományos Élet menete emléksétát idén Budapesten május 13-án, a győzelem napjához kapcsolódva rendezik meg.
Idén posztumusz Világ Igaza kitüntetést adományoztak Markos Györgynek és feleségének, Máriának, Paulik Ferencnének, Sipkovszky Kálmánnak és feleségének, Rozáliának. A Világ Igaza a nem zsidóknak adható egyik legmagasabb izraeli állami kitüntetés, amelyet olyan emberek kaphatnak meg, akik életük kockáztatásával mentettek zsidókat a második világháború alatt.
Mosonmagyaróváron 2014-ben a Holokauszt Emlékév alkalmából rendeztek kiállítást és állítottak a mosoni zsidó temető előtti területen a Shalom Emlékparkban, a béke szigetén emlékművet. Alkotója Lebó Ferenc szobrászművész.
Tisztelt Emlékezők!
A történelem az emberiség emlékezete. Olyan életfontosságú párbeszéd is, amely a jelenben élők és a múlt személyiségei, a múlt történései között zajlik.
Valóban, a mai eseménynek is ez lehet a legfontosabb célja: találkozni, és megérteni az előttünk járók üzenetét.
Mindent pontosan a helyére kell tenni. A rosszul elrendezett múlt föltámad, visszajár, állandóan zavarja az embert, és lelkiismeret furdalást okoz.
Ezért van szükség a szobrokra, emlékművekre, mementókra, mint itt a képeken Hegyeshalomban, Darnózselin, Ásványrárón, Mosonban.
A múlttal való párbeszéd létfontossága tehát így válik igazán érthetővé: mindent a helyére kell tenni, mert a rosszul elrendezett múlt el sem megy, a megíratlan idő pedig ködszerűen üli meg a tájat - mondjuk mi is Illyés Gyulával.
Rajtunk múlik tehát, hagyjuk-e, hogy ránk telepedjen, hogy mindent beburkoljon.
Illyés Gyula gondolatai, bennünket, kései utódokat is köteleznek, a múlt helyretételének szükségessége pedig bizony, nem csak az évszázadokkal ezelőtt történetekre érvényesek.
Mert nem csak a régmúlt, hanem a helyére nem tett közelmúlt is feltámadhat, vissza-visszajárhat, állandóan zavarhatja az embereket, ha nem teszünk pontot a végére, ha nem zárjuk le egyszer és mindenkorra.
Soha ne feledjük: valamennyiünk felelőssége, hogy soha többé ne térhessen vissza.
Hajtsunk fejet mindazok előtt, akik kénytelenek voltak elszenvedni azt a rendszert.
Ezzel a tudattal nézett szembe Mosonmagyaróvár önkormányzata is, amikor a vészkorszak 70. évfordulójára, 2014-ben készült. Engedjétek meg, hogy idézzek a város képviselő-testületének 2013. december 12-i ülésének jegyzőkönyvéből.
,,Mosonmagyaróvár Város Önkormányzatának Képviselő-testülete hozzájárul a mosonmagyaróvári 1687/35 helyrajzi számú ingatlan zsidó temető bejárata előtti 400 négyzetméter alapterületű területrészen a Holocaust 70. évfordulójára tervezett - a Mosoni Zsidó Hitközség által a Magyar Holocaust Emlékév - 2014 kezdeményezéseinek, programjainak 2014. évi költségvetési támogatása céljából benyújtott pályázatban foglaltak szerinti - emlékhely kialakításához."
A döntést a képviselő-testület egyhangúlag hozta meg.
Mosonmagyaróvár a vészkorszak 70. évfordulójáról méltóságteljesen, közösen emlékezett meg.
A város pontosan érezte, hogy milyen nagy szükség van a lelkekben a békére.
Látta, hogy a 600 deportált zsidó és az 1800 kitelepített sváb hagyatéka nem tette gazdagabbá a maradókat, sőt 74 év múlva is szemmel érzékelhető sebhelyet hagyott Mosonon.
Ez az emlékmű és a hozzávezető, láthatóan bonyolult út történelmi léptékben járult hozzá a lelkek megnyugvásához.
Majd 2017/18-ban hosszú évtizedek munkájának eredményeképpen sikerült megjelennie Kovács Sándorné és férje három kötetének, A mosoni zsidóság emlékezete címmel.
Az elmondott emlékezet megőrző eredményekhez most mi is hozzájárulunk ezzel az emlékfallal, ezzel a beszéddel és végül helyezzük el mi is a megemlékezés köveit az emlékezés asztalára.
Fotók a Képtáram, Április 16. mappában találhatók.
Megj.: Két hónap múlva, június 16-án, az 1956-os Mártírok Emléknapja lesz. Vajon arra lesznek emlékezők?
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
