Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
1950.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
Benő Attila
  2018-04-17 10:44:37, kedd
 
  Benő Attila

(Kéz)


A kéz, amely úgy simogat,
mint nyári est a lombokat.

A kéz, mely fellobbantja a belső fényeket,
és újra előhozza a rég letűnt éveket.

A kéz, amely a félhomályban is ragyog,
és közel, ha utcán az erőm elhagyott.

A kéz: vigasztalót játszhat,
ha megcsalt a sok látszat.

A kéz, a kéz, a te kezed,
mely magamhoz visszavezet.
 
 
0 komment , kategória:  Benő Attila  
Benkő Ágnes
  2018-04-17 10:42:02, kedd
 
  Benkő Ágnes

Érintés


hullámzó futamok - hárfa-húr-hegedű
miért, hogy szólni csak az érintés képes
hullámok hosszan
rezeg a borzongás
mint fába csapódott nyílvesszőt
nincs erő, mi kitépné
lüktet, mint erek
ha berobban a vér

és sodorja és sodorja a partokat
és terül és terül és kisimul

vörös selyem az érintés
örök-meleg-fényes és halk
a testen
ébenfa-doboz
túl szoros fedéllel
szorítsd arcodat a meleg falapokhoz
s várj míg kijövök érted.



 
 
0 komment , kategória:  Benkő Ágnes  
Gyurkovics Tibor
  2018-04-17 10:38:22, kedd
 
  Gyurkovics Tibor

Arc

Bejön egy arc és nem megy többet el.
Egészen behajol a képbe.
Tapogatózó ujjunk alatt ver
a homlok érverése.

Nem gondoltuk, hogy ez lesz az az arc.
Nem néztük jól meg az ablakkeretben.
De tarkójára tűz a nap
és értjük őt már egyre fényesebben.

Nem gondoltuk, hogy ez lesz az az arc.
Szabálytalan az orra, szája,
de közelebb jön s pontosan
kirajzolódik mindegyik vonása.

Mert hátulról kap megvilágítást,
hogy fölragyognak könnyű ujjai.
Bejön, leül, levetkezik.
És nem tudjuk már elbocsátani.

Szécsi Margit: Körülötted bolyongok

Belső zsebedbe bújva
lehetne élni szépen
dobogós boldogságban
halálig szívverésben.

Károlyi Amy: Fiatal lány tavasszal

Megláttam magam a szemedben,
s tudtam, szép vagyok és egyetlen.
És ilyen tükröm nem lesz több egy sem,
sokáig elidőztem a szemedben.

Gyurkovics Tibor: Fényből árnyékból

Fényből-árnyékból álló test vagy,
halálos repülő,
indokolatlan benned, ami ember,
indokolatlan, ami nő.
Örökös tűzkarokba fonnak az égig érő kínjaid,
de a földön, az agyonégett földön
örökké emel valakid.
Röpülj vagy sírj, a könnyeidnek
arcomra hullik harmata,
röpülj, röpülj, én tartalak,
mintha az Isten tartana.
 
 
0 komment , kategória:  Gyurkovics Tibor  
Áprily Lajos
  2018-04-17 08:12:55, kedd
 
  Áprily Lajos

Szeret az erdő


Engem az erdő véd s szeret,
utaimon erdők kisértek:
bükkök, gyertyánok, égerek,
tölgyek. Fenyők is. Égig értek.

Most is, hogy visszagondolok
hajdani erdeim sorára,
a hegy felől gyönyörüen
zúg bükkös erdőnk orgonája.

S ha majd mélyebbre költözöm,
érzéstelen rommá omoltan,
egy hang közelről súgja még:
Én is az erdő fája voltam.
 
 
0 komment , kategória:  Áprily lajos  
Baán Tibor
  2018-04-17 08:10:59, kedd
 
  Baán Tibor

Álmodó


,,Eljön az az éjjel, amelynek
minden csillaga szívig ég el."

József Attila

Mit számít, hogy este
Rétem harmat lepte,
Ha a nyári reggel
A napba emelte.

Könnyét lecsókolta,
Szellővel megfújta,
Rétem a rétekkel
Szépen összefonta.

Hagyta, hogy zöldjében
Vadvirág fakadjon,
Édes nektárából
Bárki kortyolhasson.

Hagyta, hogy egy kortytól
Minden elszunnyadjon.
Egy gyönyörű percig
A föld se forogjon.
 
 
0 komment , kategória:  Baán Tibor  
Balla Zsuzsanna
  2018-04-17 08:06:04, kedd
 
  Balla Zsuzsanna

Tavaszi randevú


A gátoldal fáit a folyó öleli,
ha jő a tavasz felkeresi,
míg jöttét várja a fűz, szomorú,
bús és áradó e randevú.
A meder nyugtalan,
s mederben a víz , oly zabolátlan,
mint az égő tekintetű kamasz,
kinek mennie kell,
s ha lázad, az nem panasz,
csak az élet sürgető igénye,
hogy vélt vagy valós
béklyóit letépje,
s legyen szabad.
A gátoldal fáit a folyó öleli,
zöld udvarlással kényezteti
hozzájuk símul rég várt szerelemmel,
ringatót dúdol, nem éri be eggyel.
Andalít, s lágyan csókolja térdüket,
s még fel nem ocsúdnak,
már hajuk is a vízben lebeg,
a folyó vágyát lebírni nem lehet.
 
 
0 komment , kategória:  Balla Zsuzsanna  
Balaskó Jenő
  2018-04-17 07:59:30, kedd
 
  Balaskó Jenő

Virágének


Hogyha szívem volna, csak te szíved volna,
minden a világon csak rólam dalolna.
Hogyha én fény volnék, szemeden kinéznék,
akár fűszál volnék, szemed színe volnék.

Ha folyó lehetnék, medrembe csalnálak,
akár örvény karján mélyembe zárnálak.
Ha levegő leszek, arcodhoz bújok el,
boldog álmaidat a szádról hagyom el.

Bárha volnék kígyó, hogy lábad taposna,
akár inda volnék, mi csipőd befonja.
Ha csak domb lehetnék, patak hasadású,
szálló melled volnék, szélbe borulású.

Néha illat volnék, bőrödről szállanék,
úgy mondanám neved, hogy sose szólanék,
mert ha virág volnék, több virág nem volna,
belőled nyújtóznék, halálom nem volna.

Belőled hajlana álmom is, ha lenne,
ilyen hamar biztos hogy vége nem lenne.
Lovam után kötve ugyan mit csináljak,
tőled elszakasztva hogyan is kiáltsak!

Mért nem lehetek fény, nyomodba szegődő,
akár halkuló hang, fényednél megszűnő.
Mert ha szívem volna, csak te szíved volna,
minden a világon csak rólam dalolna.

Mert a szívem volna szabadabb a szélnél,
ezeréves titkom erdejébe térnél,
mert akkor jó volnék, biztos észrevennél,
mint akármi szépet, tenyeredbe vennél.
 
 
0 komment , kategória:  Balaskó Jenő  
Bábi Tibor
  2018-04-17 07:48:53, kedd
 
  Bábi Tibor

Éjszaka


A mozdulatlan, szunnyadó tárgyakat tapintja fáradt,
virrasztó szemed, és nem lát rajtuk mást, csak a nyugtató,
elpihentető mozdulatlanságot, mely sima, néma,

mint a barnára lakkozott bútorok, mögötte mégis
ott munkálkodik, küzd a sose szűnő tiszta szorgalom,
számon tart, figyel, hogy megtartsa őrző, szelíd otthonod.

A szekrény, a zárt, merev ajtó s négy fal szögleteibe,
az öblös székbe, a függönyök omló, lágy fodraiba,
az izzószálba, a fénybe varázsolt értelem, gondos

emberi kezek hű simogatása érinti arcod,
lelked: biztató testvéri üzenet a társtalannak,
s ha nem tudtad, most sejted, érzed már, hogy sokan szeretnek.

Népes a világ, s az ember magánya sose volt teljes.
És nincs is magány - a néma bútorok, négy fal között se -,
bár nem vigasztal szó, üres ígéret s futó szerelem.

Csak a dolgos kéz, csak a munka szeret; olyan egyszerű
és csoda mégis, hogy értő és szelíd érintésünkre
átlelkesül a hideg érc, a kő, fém, pihenő szerszám.

Kis asztalodon nyíló virágkehely a karcsú váza,
ibolyák színét idézi merev, kék szomorúsága;
múlik, elmúlik lassan a hosszú nap, mondja az óra,


rád mered a sötét ablaküveg: Térj nyugovóra!
Heverődön a paplan és a párna mély álmot ígér:
Lesz holnap is nap! Ültödben elszunnyadsz a párnás széken,

de felriaszt a csillár hideg fénye. Ülsz, belefülelsz
az éjszakába, az áttetsző, furcsán remegő csendbe,
egy hajó kürtje bődült búcsúzóul a Dunán, s szobád

szűk térközébe hirtelen betódul a sötét égbolt,
a zajos, zűrös világ s a távoli, távoli tenger -
nyüzsgő, eleven partjaival, zsúfolt kikötőkkel.

Utak, utak, ti végtelenbe törők! Mindezt megjártad,
magaddal hoztad e ház és otthonod fedele alá;
most már otthon vagy abban a világban, e négy fal között is.

Mégis lepihensz, mert hosszú volt az út, hosszú volt a nap!
Az éjszakának adod át magadat. Behunyod nehéz
szempillád, s alszik, elaludt megfáradt, súlyos tenyered.



 
 
0 komment , kategória:  Bábi Tibor  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
2018.03 2018. április 2018.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 260 db bejegyzés
e év: 2443 db bejegyzés
Összes: 9011 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 773
  • e Hét: 3703
  • e Hónap: 8948
  • e Év: 665932
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.