Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
1950.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
Ábrahámné Ágnes
  2018-04-02 13:18:17, hétfő
 
  Ábrahámné Ágnes

Szeretlek


Lehullok, susogja most a falevél.
A sötét gondolatok egyszerűen
eltűnnek, amikor felidéz a szél.
Tudod, neszt hallok itt a sűrű éjben.

Szennyes szavak: tisztára mosod őket,
szívedben kék vizű tavak, tudod jól,
megtisztulnak bennük édes szerelmek.
Fehér hangok gördülnek le szájadról.

Arcodról olvasom érzéseidet.
Szemeidbe nézve látom magamat.
Egyszerű lett, ami megmérettetett.

Tengerkék szemedben látom lelkedet.
Korallok lengedeznek szíved körül.
Mint te magad vagy, olyan törékenyek.
 
 
0 komment , kategória:  Ábrahámné Ágnes  
Serfőző Simon
  2018-04-02 13:15:06, hétfő
 
  Serfőző Simon

Szerelem


Ruháid belsejét kiforgattam,
felkutattam nappalod,
amelyen átjöttél,
mint egy síkságon, selymeid,
hajad szétkuszáltam.

Kihallgattam ágyad csöndjét,
ajtódból visszafordultam,
szétfeszítettem melletted álló sugarat,
vetkőzésnél meglestelek.

Tegnapi napba visszafutva
hangod meghallgattam újra,
feldúltam jelened, mint a lombot,
magánnyal bekerítettelek,
hogy kifaggassam vergődésed neszét,
szerelemben rádnyitottam szemem:
mindent megtudjak rólad.
Lélegeztél bennem boldogan.
 
 
0 komment , kategória:  Serfőző Simon  
Zs.Anda Zoltán
  2018-04-02 13:11:44, hétfő
 
  Zs Anda Zoltán

TE


Ha csend-tóba hang csobban, az a te hangod,
tied, kinek csacska szócsermely az ajka,
és mellyel zord tavam tükrét úgy csiklandod,
hogy átfutja arcát száz víg ránckarajka.

Ha gondfelhőt fény fürdet, az a te fényed,
tied, kinek derűs égi tűz a szeme,
és ha borúfelhőm sugarába téved,
felgyúl, mintha alvót vágya ébresztene.

S ha vitorlát szél duzzaszt, az a te szellőd,
tied, kinek szárnya vihart verni képes,
és melyben vén hajóm sosem arra siklik,
merre én szeretném, mert elfújod, édes.
 
 
0 komment , kategória:  Zs.Anda Zoltán  
Rusznyák János
  2018-04-02 13:09:41, hétfő
 
  Rusznyák János

Befejezetlen mese

Séta a kimondatlan
csendbe.
Egyre csak befelé
magunkba, hiszen egyformák
vagyunk. És változóak mint
a holdba-bolondult
napfelkelték.
Talán napok sincsenek már,
csak szavakká szelidített
érzéseink,
sötétből a fénybe.
 
 
0 komment , kategória:  Rusznyák János  
Zsille Gábor
  2018-04-02 13:07:05, hétfő
 
  Zsille Gábor

Többet és többet


Szép a ruhád, mondom, de valójában
nem ruhád a szép, hanem te, mert igényed
van a szépre és igényed arra, hogy hordd.

Ha főztödet dicsérem, sem ételekről
beszélek, mert nem az étel táplál, de
kezed, és jóízű a gondoskodás,
mit fűszerként szórsz a tálra, az asztalra.

És ugyanígy minden: hajad, pizsamád
illata, körmöd holdja, mely megvilágít,
többet és többet jelent, a szavak fölös
kacatok, az érdemek mellékesek - -

A Teremtőt hirdeti így a teremtés,
az önmagán szüntelen túlcsorduló
bőséget. Egymásnak élünk, kedvesem.
 
 
0 komment , kategória:  Zsille Gábor  
Csukás István
  2018-04-02 13:04:47, hétfő
 
  Csukás István

Mint rezgő húr

Mérem magamban a felnövő szerelmet,
mint érzékeny műszer jelez földszínéig
felvirágzó ércet: érzékeim feléd
hajolnak, szelíd törvények igézik.


Motoz az ujjam: érzi a hajadat még;
tükrök közt vergődő fény: szemem szemed foglya,
ráégettél már s téged lát mindenben,
s a világot újra bűvkörébe fogja.


Most csak csöndes szavakat dob fel a lélek,
s mint rezgő húr, őrzi a pendítő ujjat.
Mérem magamban a felnövő szerelmet,
s a megtért világot, a szebbet, az újat.
 
 
0 komment , kategória:  Csukás István  
Márai Sándor
  2018-04-02 13:03:11, hétfő
 
  Márai Sándor

Kálvária


Nagyon lassan megyek, a kezem a zsebemben
és minden fordulónál tünődve meg-megállok,
végig a földeken bús-füstű rőzse-lángok
acsarkodnak az égre, fázó tavaszi kertben.
A három fagyos szentet didergi erre minden,
a nyírt, fekete fák és a gledicsiák:
s kinek alig egy fillér féltenivalója sincsen,
didergek s félek én is, bús, kóborló diák.

A nagy kereszt tövében kalapom elhajintom
s magam is elhajintom a gyönge, puha fűben
(milyen fehéren úsznak... mint nyári lányok... ringón...
a kis... fehér felhők... a nagy... kék légi űrben...)
A hegyek milyen messzik és mily szürkék a rétek
ó, mennyi, mennyi szín, káprázz, szegény szemem,
s köröttem sok halott, akik már ideértek -
én is meghalhatok, mily furcsa, istenem.

Játékos órán nékem pedig olyan kevés volt
és nem is mindig szívből, s csak keveset nevettem
s jártam egy lány után, kinek szeme az égbolt
színéhez volt hasonló és neki se kellettem.
Engem soha se kérdtek, nagyon fáj-e a gőgőm
és bizarr kalapom miért húzom szememre,
sose kérdtek, mi az, min néha eltünődöm
és miért ül ki néha két könnycsepp a szemembe?

Milyen magamban voltam, de egyedül is éltem,
domb oldalán hevertem egyedül órahosszat,
egy lankás erdőt, kertet vagy vasutat néztem
és ajkaim bús, hosszú verssorokat dadogtak.
A sorompónál álltam, a sínek mentén mentem,
ha várni kellett, vártam, mentem, ha menni kellett,
s csöndeske megvetéssel még enmagam figyeltem
választott életem, hogy íme már milyen lett.

És elindultam lassan és ide föl is értem
s közel vagyok az éghez a nagy kereszt tövében,
...követ nem dobhat senki, s mit akartam, elértem,
mert boldog az, ki végre egyedül van szívében.
S nézem az esti várost és szívem meg se dobban,
elindulok most vissza, mert alkonyatra jár
és tovább kutatok a földi nagy titokban,
hogy miért van tilalomfa és miért is van határ?


...
 
 
0 komment , kategória:  Márai Sándor  
Elekes Ferenc
  2018-04-02 12:59:55, hétfő
 
  Elekes Feren

Más választásom

Akár a szótalanság,
úgy fájt a sok beszéd,
hallgattam sok éven át,
a csönd titkos neszét,
kevés, de szép szavakra vágytam,
amiket nem szórnak szerteszét.

Falvédők, harangok, sírkövek
föliratát többre tartottam ezernyi hírnél,
mit hozhat és vihet bármely nagykövet,
arról, hogy épp merre jár a hírnév,
s miképpen divat fölcsatolni
a győzteseknek kijáró díszövet.

Összeadtam, s kivontam mindent,
hogy meghallgattam sorra véneket,
keresnivalóm nem maradt idelent,
más választásom nincs már énnekem,
meghalok és szépen
kipihenem az életem.
 
 
0 komment , kategória:  Elekes Ferenc  
Csorba Piroska
  2018-04-02 12:58:29, hétfő
 
  Csorba Pirosk

A gyermekkor

Mikor ,,kacsalábon" jár a két cipőd,
Mikor méretlen és örök az időd;
Mikor az ajtókilincshez ágaskodni kell,
Mikor az asztalt alig éred el;

Mikor a játékból soha nem elég,
Mikor a képzelet világot tár eléd;
Mikor a homokból lisztet szitálsz,
S a sárból édes csokitortát csinálsz;

Mikor úgy lépsz az útszéli pocsolyákba,
Mint vörös szőnyegre a mesék királya;
Mikor látod még az angyalt karácsonykor,
És látod a nyuszit kinézni a Holdból;

Mikor kavicsot gyűjtesz tenyeredbe,
És drágább neked, mintha arany lenne;
Mikor a sötét szobában még rémek lapulnak,
Mikor tündére van fának, fűnek, kútnak;

Mikor csupa horzsolás és kék folt a lábad,
Mikor fakockákból építed a házad;
Mikor megeteted gondosan a babát,
És sztetoszkóppal hallgatod - hasát ;J

Mikor királyfi vagy, bátor, hős, vitéz,
Ha az udvarra egyedül kimész;
Mikor homokból tornyos várat emelsz,
Mikor a kérdésre kérdéssel felelsz;

Mikor - ha mást sírni látsz - sírva fakadsz,
Mikor még biztosan tudod, mit akarsz;
Mikor anyu ölében nyom az álom el,
És édesen alszol, mint lábasban a tej;

Mikor jót lovagolsz a nagyapa térdén,
S a cigarettáról azt hiszed: kis kémény;
Mikor még mindenből minden lehet,
S hatalmas sátornak látod az eget;

Mikor a mennydörgéstől megriadsz,
S dobogó szívvel anyuhoz szaladsz;
Mikor a mesékből soha nem elég,
És kérve kéred, hogy mondják újra még;

Mikor kezétcsókolomot köszönsz a libáknak,
És azt hiszed: a szél csinál frizurát a fáknak;
Mikor a fészkéből kiesett csupasz verebet
Megsiratod, és kis sírba temeted;

Mikor megmásznivaló minden magaslat,
És kíváncsivá tesz fiók, ajtó, ablak;
Mikor számolod, hogy hányat kell aludni,
Míg a születésnapodig el fogsz jutni;

Mikor a papírcsónak tengerjáró hajó,
És a kabátzsebedben lakik egy manó;
Mikor egy nap százszor kérdezed: miért,
És senki-senki sem szid meg ezért;

Mikor minden cicáról azt hiszed, leány,
És a kutya? - Az fiú mindahány!
Mikor lábadra próbálod anyu cipőjét;
S boldogan pipiskedsz: igaz kicsit bő még;

Mikor lopva belesel a tükör mögé,
Tán ott van valaki - az arcod az övé;
Mikor bújócskát játszva azt hiszed:
Senki nem lát, ha behunyod szemed;

Mikor a betűk még érthetetlen ábrák,
És a könyvekben csupa csoda vár rád;
Mikor összerajzolod a hófehér falat,
És sehogysem érted, miért nem szabad;

Mikor a léggömbökről tudod: égre szállnak,
És titkokat súgsz este a babádnak;
Mikor a fürdőkád neked a tenger,
S te a kapitány vagy, samponhabos fejjel;

Mikor még azt hiszed, hogy lehetetlen nincs,
Mikor még nem tudod: a képzelet a kincs;
A gyermekkor múlik, mint a nyár,
Mire rájössz, hogy volt - már tovaszáll;

De ha a szívedben helyet adsz neki,
Onnan a felnőttkor ki nem űzheti.
 
 
0 komment , kategória:  Csorba Piroska  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
2018.03 2018. április 2018.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 260 db bejegyzés
e év: 2443 db bejegyzés
Összes: 9011 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 277
  • e Hét: 1715
  • e Hónap: 6960
  • e Év: 663944
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.