|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 17
|
|
|
|
|
|
2018-04-24 22:06:35, kedd
|
| |
| |
Nagyon titkolja a kormány, hogy lehet kihátrálni a paksi szerződésből
Ránk nézve
ZárójelSzerző: Zárójel Utoljára frissítve 2018, ápr 23 0
Nem titkosak, mégsem ismerhetőek meg a paksi bővítés három megvalósítási megállapodásának részletei: a kormány - Szél Bernadett és Jávor Benedek által kezdeményezett NAIH-eljárás hatására - feloldotta ugyan a legtöbb dokumentum minősítését, a betekintést azonban nem engedélyezi - írja a Népszava. Néhány részlet esetében azonban az Orbán-kabinet fenntartotta a titkosítást.
A kormány a leginkább a kivitelezési szerződés 36. fejezetét félti a nyilvánosságtól, amely azt tartalmazza, hogyan és milyen feltételekkel lehet kihátrálni a szerződésekből. Ezt azzal indokolják, hogy a szerződés megszűnéseinek eseteit, lehetőségeit és szankcióit taglaló szövegrész ,,nyilvánosságra kerülése és nyilvános vitatása, vagy akár csak megvitatása is megzavarhatja az állami vagy közfeladatot ellátó szerv működését". A lap szerint ez azt jelenti, hogy beláthatatlan következményekkel járhat, ami nem sok jóval kecsegteti a magyar felet arra az esetre, ha a szerződést valamikor mégis föl kell mondani, például az Európai Bíróság döntése miatt.
Szintén hatályban maradt a részletes technikai ajánlat - vagyis annak leírása, hogy az oroszok pontosan mit építenek a pénzünkért -, valamint a projekt-menetrend és a fizetési ütemezés titkosítása is. Ezek anyagok ismeretének hiányában viszont nemhogy a nyilvánosság, de a parlament sem tudja megítélni, történt-e idő- vagy költségtúllépés a beruházás során, ami lehetetlenné tesz bármiféle magyar igényérvényesítést. Ugyancsak titkos marad az üzemanyagellátásról és a használt fűtőelemek sorsáról szóló megállapodás is.
https://zarojel.hu/nagyon-titkolja-a-kormany-hogy-lehet-kihatralni-a-paksi-szerzo desbol/ |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-04-24 22:05:53, kedd
|
| |
| |
Thomas O. Melia: Nem értem, hogyan tűrhetik ezt a magyarok
Ránk nézve
ZárójelSzerző: Zárójel Utoljára frissítve 2018, ápr 23
,,Nem értem, hogyan tűrhetik ezt a magyarok, azok után, amit Oroszország művelt Magyarországgal a kommunizmus évei alatt. Megszűnt a történelmi emlékezet?" - mondta a Népszavának az amerikai külügyminisztérium volt helyettes államtitkára.
A magyar ügyek ismerőjének számító Melia a Népszavának adott nyilatkozatában kérdésesnek nevezte, meddig hajlandóak a NATO-szövetségesek minden aggály nélkül arra, hogy életbevágó katonai titkokat osszanak meg Magyarországgal,
,,azzal a Magyarországgal, amelyik egyre meghittebb viszonyt ápol Putyin mind agresszívabb Oroszországával".
O. Melia szerint az Atlanti Szövetség orosz agresszióval találta magát szemben Ukrajnában, és az oroszok újra meg újra fenyegetik a balti államokat, illetve az Oroszország perifériáján található többi országot. Ebben a helyzetben szerinte ,,Magyarország lett a gyenge láncszem a NATO-ban".
Thomas O. Melia beszélt a Soros György elleni kampányról is, melyet nagyon aggasztónak és szomorúnak nevezett.
,,Az, hogy Orbán Viktor ilyen ádázul fordult szembe korábbi támogatójával, aki finanszírozta tanulmányait az Egyesült Királyságban, sokkal többet mond el Orbánról, mint Sorosról. Az ember kíváncsian figyeli, mostani szövetségesei közül kivel fordul szembe legközelebb" - mondta a Népszavának Melia. A szakértő úgy véli, az EU-s pénzek körüli visszaélések ,,Magyarország EU-n belüli pozíciójának a romlásához vezet".
https://zarojel.hu/thomas-o-melia-nem-ertem-hogyan-turhetik-ezt-a-magyarok/ |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-04-24 22:01:51, kedd
|
| |
| |
2018. április. 24. 11:05 2018. április. 24. 12:12 Publicisztika
Tóta W.: Balog Zoltán emlékére
Tóta W. Árpád
440
Schmitt Pál óta nem búcsúztattunk ekkora senkit.
Nem siratni jöttem Balog Zoltánt, de az se volna helyénvaló, ha szó nélkül néznénk végig a bukását. Nem sok minden történik ma a politikában, ami örömet okoz, úgyhogy becsüljük meg a villanásnyi derűt. Hogy legalább ő eltakarodik. Tudjuk, nem lesz jobb ezután se, de Balog Zoltánt sosem fogjuk visszasírni.
Alá tartoztak az érdemi politika legfontosabb területei. Sajnos már egy egész generációnak nincs emléke arról, hogy eredetileg kormányzás alatt nem kizárólag a rémhírterjesztést, a manipulációt és az egyet nem értők eltaposását értettük. Hanem például az volt a téma, hogy mi folyik az iskolákban és a kórházakban. És legalábbis gondolkodtak azon politikusok, hogy vajon hogyan tehetnék ezeket jobbá.
Sőt, amikor reformterveik nem kapták meg a politikai támogatást, fogták magukat, és lemondtak. Ezt azért tették, mert hittek valamiben, akartak valamit, és némelyik még értett is hozzá. Balog volt az első, akinek mindegy volt, mi történik.
Igaz, előtte még nem egyetlen miniszter képviselte a kormányban a közoktatás, felsőoktatás, egészségügy, szociális háló, civil szervezetek, egyházak, kultúra és a sport ügyét. Ez a minden villanyoszlopnak szalutáló jámbor balfasz olyan portfóliót kapott a nyakába, ami alatt nála gerincesebb élőlények is rakás szerencsétlenséggé roskadnának össze. Nem is tárca, hanem vagon.
Az ősbűnt nem ez a mazsolává töppedt alak követte el, hanem Orbán Viktor. Akkor, amikor összesöpörte az őt nem érdeklő témákat egy porzsákba, ráfirkantotta, hogy ,,emberek", odapasszolta Balog Zoltánnak, és röhögve elszaladt. A sokkal egyszerűbb sorsra kalibrált, karót nyelt, engedelmességre tenyésztett gyáva pap meg ott maradt a zsákkal, és hat éven át zavartan nézegette.
Érdemi döntéseket nem hozhatott. Pontosan tudta, hogy a miniszterelnök kurvára nem kíváncsi a véleményére. Szomorkás estéken nyilván belátta, hogy ez jogos, hiszen senki mást sem érdekel, mit gondol Balog Zoltán a huszonegyedik századi oktatásról, a külföldi egyetemek szerepéről, az egészségbiztosítási rendszerről vagy a Higgs-bozonról. Még őt magát sem, hiszen nem is gondolt semmit.
Mozgástere mégis volt: Orbán azért bízta rá ezeket az ügyeket, hogy csendben, csökkentett módban üzemeltesse, pacifikálja, és neki a kormányülésen ne kelljen órákig foglalkozni holmi proligyerekekkel, kórházi fertőzésekkel meg efféle bohóságokkal. Ezen belül szabad kezet kapott; milliárdok felett diszponált, és akár tehetett volna jót is. Ettől a mozgástértől meg is rettent, és igyekezett a legvulgárisabb konzervatív szamárvezető mentén kitölteni. Egyáltalán nem is próbált felzárkózni, tanulni, körülnézni a világban, képviselni gondolatokat. (Még annyira sem, mint Áder János, pedig vele nehéz nullaságban versenyezni.) Arra viszont volt esze, hogy megpróbálja elhallgattatni az összes tanárt, orvost, kórház- és iskolaigazgatókat, nehogy kiderüljön a turpisság. Balog Zoltánnak köszönhetjük a félelmet, amely a magyar értelmiség derékhadát kerékbe törte.
Senki sem kérdezte őt, amikor eldőlt, hogy nekimennek a CEU-nak. Nem kérdezték a szuperkórházról, és - noha elvileg a sport is hozzá tartozott - nem volt beleszólása sem az olimpiarendezés, sem a vizes vb, vagy az eszement stadionépítések kérdésébe. Azt intézték egymás közt tolvajok és más bűnözők. A közoktatás egyik legfontosabb problémáját, a digitalizációt a miniszterelnök kivette a kezéből, és rábízta - dobpergés - Deutsch Tamásra.
Running man
Éveken át próbálta eljátszani, hogy a helyzet magaslatán van. Államtitkárok cserélgetésével védte a seggét, amikor már szájközépig ért a szar. De mivel totál hülye volt minden részterülethez, rendre fogalmatlanokat nevezett ki. Vagy azért, hogy ne legyen a házban nála okosabb, vagy mert nem is tudta felmérni, ki kicsoda.
Közben valamit mégis kitanult. Na nem az egészségkasszákat vagy a sikeres tanítást, hanem a menekülést. Minden erejével kerülte, hogy kérdésekre kelljen válaszolni. Egyszer megpróbálta, nem sült el jól, aztán meggyőzte magát, hogy aki egyáltalán jelentkezik az ő óráján, az lázadó. Ennek csúcspontja volt, amikor közölte az újságíróval, hogy majd akkor nyilatkozik nekik, ha megtérnek. Ha volna isten, ebben a pillanatban reccsent volna rá egy égő csipkebokorból: mit képzelsz te magadról, hülyegyerek? Mit jelent szerinted az a szó, hogy miniszter?
Már csak meg akarta úszni. Tudta, hogy alkalmatlan, hogy igazából semmi keresnivalója nem volt itt, és ha egyáltalán hívő még, akkor talán megtalálta a bűntudat is. Mert bűnösök vagyunk valamennyien, de nem mindenki kúrhatja el több százezer gyerek életét, juttat a temetőbe sok ezer menthető beteget, és pusztíthatja el Magyarországon azt, amire még a határokon kívül is kíváncsi a világ.
Schmitt Pál bukása óta nem volt részünk ebben a különös, kísérteties, mégis kellemes érzésben. Amikor kimegy valaki a szobából, és többen leszünk.
http://hvg.hu/velemeny.publicisztika/20180424_Balog_Zoltan_emlekere |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-04-24 21:55:54, kedd
|
| |
| |
,,Arcon köpné-e Orbán Viktort?"
2018. April. 22. 06:59
,,Arcon köpné-e Orbán Viktort?" - tette fel a kérdést a műsorvezető egy holland rádióműsorban. A magyar nagykövet kiakadt.
Az Index szúrta ki, hogy egy holland rádióműsorban, a GroeneLinks párt EP-képviselője, Judith Sargentini volt a vendég, akitől azt kérdezte a műsorvezető, hogy mit tenne, ha találkozna a magyar miniszterelnökkel - írja a hvg.hu.
A politikus erre úgy felelt, kezet nyújtana neki, mire a műsorvezető feltett egy másik kérdést, azt, hogy ,,Arcon köpné-e Orbán Viktort?"
Kocsis András hollandiai magyar nagykövet tiltakozását fejezte ki az elhangzottak miatt a holland közszolgálati műsorszolgáltató alapnál (NPO). Az esetről beszámoló, elsősorban Hollandiával foglalkozó, de magyar nyelven íródó Magyarnieuws nevű blog szerzője szerint Kocsis szeretné, ha az NPO intézkedne Eric Smit ellen, aki az ominózus kérdést feltette.
"Ez a kijelentés nemcsak undorító, hanem nagyon durva és elképesztő is egyben. Annál is inkább, mert a holland sajtó folyamatosan bírálja a magyar média állapotát. Alig várom a választ és a reakciókat, hogy milyen fegyelmi intézkedéseket fognak tenni a műsorvezető ellen" - idézte Kocsist a blog szerzője.
Smit egy Twitteren közzétett bejegyzésben reagált, és azt mondta, szerinte nem tett semmi rosszat, majd hozzátette, hogy "Kocsis úr, itt lehet szabadon beszélni".
A csatorna szóvivője, Mark Willemst szintén idézte a blog, aki szerint "a Dr Kelder en Co egy olyan műsor, ahol a legélesebben vitatkoznak az aktuális témákról: jelen esetben az Európai Parlament jelentéséről amelyben arról van szó, hogy Magyarországon folyamatosan veszélyeztetik a demokráciát a jogállamiságot és az alapvető szabadságjogokat. Minden véleményt meghallgatunk a programban és most, mint máskor is a határokat feszegetjük. Arra azonban számítunk a vendégeinktől és a műsorvezetőinktől is, hogy a vita hevében, a magasba csapott érzelmek ellenére is megőrzik a mások iránti tiszteletet. Ezt egymás között meg fogjuk beszélni."
Forrás: hvg.hu
http://sztarklikk.hu/kozelet/arcon-kopne-e-orban-viktort/336641 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-04-24 21:46:43, kedd
|
| |
| |
Kovács Zoltán levelét megírta
Tamás Róbert | Ma | 17:49
Szorgos kormányunk tovább menetel az össznépi illiberális boldogság felé vivő úton. Kovács Zoltán kormányszóvivő ébersége nem lankad és azon nyomban billentyűzetet ragad, ha úgy érzi, valaki belegázolt a fideszes boldogságba, kétségbe vonja a félázsiai, ámde virágzó demokráciánk valamely vívmányát. Miután a The Washington Post című lapot még nem sikerült sem Mészáros Lölönek, sem Andy Vajnának, sem pedig Habony Árpádnak felvásárolnia, sajnálatos módon a kormányszóvivő kénytelen volt egyszerű olvasói levélben kioktatni az újság szerkesztőségét és olvasóit, pedig bizonyára örömmel megtette volna ezt vezércikbben is, de be kellett érnie ezzel a megoldással.
Az MTI igényes szövegszerkesztésébe nem óhajtok beleavatkozni, így abban a formában másolom ide a közleményt, ahogy azt leadták.
Olvasói levelében a kormányszóvivő felidézte az április 12-én A demokrácia haldoklik Magyarországon, a világnak van oka aggódni címmel megjelent írást, amelynek következtetését azzal úgy fogalmazta meg a szerző: “vicces, hogy +az ország az első+ többnyire azt jelenti, hogy a demokrácia az utolsó".
Kovács Zoltán emlékeztetett: Magyarországon az április 8-án tartott parlamenti választásokon 70,2 százalékos, 2002 óta a legmagasabb és 2014-hez képest is nyolc százalékponttal magasabb volt a részvételi arány. “A 2016-os elnökválasztásokon a választói részvétel az Egyesült Államokban csupán 55,7 százalék volt, 2012-ben pedig még ennél is alacsonyabb" - állapította meg Kovács Zoltán, majd leszögezte: “Magyarországon a demokrácia él és jól van".
A kormányszóvivő további tényeket és adatokat sorolt: a magyarországi munkanélküliség ma 3,8 százalékosra csökkent a 2009-es 11,9 százalékról, “a hazai össztermék növekedési üteme 2017-ben 4,4 százalékot ért el", szemben a 2009-es 7,9 százalékos csökkenéssel. “2014 óta a reálbérek 44 százalékkal növekedtek, és bevezettük az Európai Unió legalacsonyabb, 9 százalékos társasági adóját, amely élénkítette a beruházásokat" - hangsúlyozta Kovács Zoltán. Hangsúlyozta: “a választók szeretik ezeket a dolgokat".
Felidézve a The Washington Postban megjelent korábbi írást, mely szerint Magyarország “uralkodó pártjának mindössze 48 százalékos támogatottsággal sikerült megszereznie az akadálytalan kormányzáshoz kétharmados szupertöbbséget", a magyar kormány szóvivője két korábbi példára emlékeztetett. Arra, hogy Tony Blair és a brit Munkáspárt az 1997-es választásokon a voksok 43 százalékával a parlamenti helyek 64 százalékát szerezte meg, Barack Obama, az Egyesült Államok volt elnöke pedig 2008-ban a szavazatok 53 százalékával az elektori testület támogatásának 67 százalékát tudhatta magáénak. “Ez így működik a többségi választási rendszerekben" - állapította meg Kovács Zoltán.
A kormányszóvivő végezetül hangsúlyozta: “Orbán Viktor miniszterelnök azért aratott ismét földcsuszamlásszerű győzelmet, mert a választók azt akarják, hogy kormányuk számára az ország legyen az első". (MTI)
Szerintem is a vicces a legjobb jelző. Bármilyen témában, ami a magyar demokráciával foglalkozik. Mi ilyen rendkívül humoros népség vagyunk, már a hasunk is csikar a folyamatos röhögcséléstől. Szerintem ugyan nem igaz Kovács kijelentése, nem általános igazság, hogy ahol az ország első, ott a demokrácia az utolsó. Magyarországon van az a sajátságos elmeállapotban a kormány, hogy az ország érdekeire hivatkozva szaros gumicsizmával tapossák el a demokrácia minden létező formáját, az ország érdekeire hivatkozva számolják fel az ország polgárainak demokratikus alapjogait. Pedig ezekből már nem sok maradt. Ha igazak a hírek, most éppen azon dolgozik illiberális hadvezérünk személyzete, hogy a bíróságok önállóságát megszüntessék ügyesen. Az önkormányzatok és az oktatás önrendelkezését már sikerült bedarálni, az adóhatóság, rendőrség, az Alkotmánybíróság, az Állami Számvevőszék, az NVI és hasonló rettenetesen demokratikusan önálló szervezetek már üzemszerűen működnek, csak néhány makacs bíró akadályozza a teljes boldogságot. Nem sokáig.
A munkanélküliségi adat valóban nagyon csinoska, bár a számolási módszer felvet néhány kérdést. Például azt, hogy hány külföldön dolgozó munkavállalót sikerül beleszámolni a statisztikába, hány közmunkás serénykedik a számoszlopok között, hány olyan foglalkoztatott van, aki csupán egyetlen napot dolgozott a megelőző hónapban, mennyi ebből a gyönyörű foglalkoztatási adatból a kormány teljesítménye és mennyi a válságból való kilábalás természetes tünete. Az is érdekes lehet, hogy hányan dolgoznak minimálbérért, ugyanis Magyarországon a dolgozói szegénység elképesztően magas, hány ember megélhetése függ a külföldi tulajdonú cégektől, amelyek az olcsó munkaerő örömére ideköltöztek. Engem speciel az is érdekelne, hogy szerető kormányunk mennyi közpénzzel támogatja ezeket a külföldi multikat, akik a támogatásnak köszönhetően gyakorlatilag ingyen foglalkoztatják a munkavállalókat, mivel az ő bérüket közpénzből kifizeti a kormány. Évekre előre.
A reálbére növekedése is szép zsonglőrködés a számokkal, de például a szociális ellátásban tudomásom szerint nem igazán volt emelkedés, de ha lett volna és igaz lenne egységesen a 44 százalék, még akkor is ott tartunk, hogy az unió egyik, a V4 országok konkrétan legalacsonyabb béreit a magyar munkavállalók kapják. Ami akár annak az egyik következménye is lehet, hogy a kiemelkedően magas uniós forrásokat a kormány nem igazán jól használta fel, ugyanis amit nem sikerült ellopni, vagy az egyháznak juttatni, esetleg kitolni a határon, azt legalább sikerült hülyeségekre költeni. Márpedig például a stadion addig ad munkát bárkinek, ameddig épül, azután már csak költsége van. Ugyanez igaz a kisvasutakra, a sehonnan sehová nem vezető tanösvényekre és kerékpárutakra is. Meg a térkövekre és díszkutakra.
Az meg csak természetes, hogy bármit be lehet bizonyítani, ha megfelelő viszonyítási pontot talál az ember. Igaz ez a választásra és az arányokra, ha egy totálisan más rendszerrel hasonlítjuk össze, de igaz az életszínvonalra is, mert például számos afrikai országban sokkal kevesebbet keresnek az emberek.
De azért én nagyon örülök annak, hogy Kovács Zoltán rendületlenül a helyén van, mert sanszos, hogy az idő haladtával egyre több dolgot kell majd megmagyarázni. És ez neki nagyon megy, ahogy a teljes Fidesznek is. Így lesz a szegénységből gazdagság, a diktatúrából demokrácia, a kisebbségből többség. Hiába, a magyar már csak ilyen furfangos nép. Főleg az a része, amelyik beleülhet a hatalomba.
https://kolozsvaros.com/2018/04/24/kovacs-zoltan-levelet-megirta/ |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-04-24 21:40:24, kedd
|
| |
| |
Oktatóvideó 1.rész
Hogyan nyerjünk választást az állam (azaz az adófizetők) pénzén?
https://coub.com/view/15zxk0 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-04-24 21:32:51, kedd
|
| |
| |
Pedig azt hittük, hogy orvosok nélkül is lehet gyógyítani. Meg prédikációval. Meg ostobasággal. Meg Balog Zoltánnal
Molnár Bálint | Ma | 15:54
Most, hogy Balog Zoltán emberi erőforrás miniszter hat évnyi áldásos hozzá nem értést követően, éppen készül eltűnni a feledés jótékony homályában és a süllyesztőben, idepakolom az alábbi hírt, jó? Jó.
Magyar Kórházszövetség: az orvoshiány a legégetőbb probléma
Az orvoshiányt nevezte az egészségügyi ágazat egyik legégetőbb problémájának a Magyar Kórházszövetség elnöke a szervezet 30. kongresszusának keddi nyitónapján Egerben.
Svébis Mihály a legfontosabb feladatok egyikeként jelölte meg az egészségügyből jelenleg hiányzó szakemberek pótlását és arra hívta fel a figyelmet: míg az elvándorlók aránya a teljes hazai orvostársadalom 12 százalékát teszi ki, addig 16 százalék felett van a belföldi pályaelhagyók aránya.
Nagy Ferenc, a Magyar Orvosi Kamara főtitkára kiemelte: az elmúlt években tapasztalt, jelentős arányú orvoskivándorlás mára csökkenő, illetve stagnáló tendenciát mutat. A hiányzók pótlása ugyanakkor még “nagyon hosszú és kemény feladat lesz", ezt a fiatalok képzésével és a külföldön dolgozók hazacsábításával lehet és kell megoldani. (via MTI)
Nocsak. Hát pedig én azt hittem, hogy orvosok nélkül is lehet gyógyítani. Meg prédikációval. Meg ostoba, ájtatos szlogenek puffogtatásával. Most meg kiderül, hogy az orvoshiány mégiscsak égető problémája az ágazatnak. És következésképpen az abban kurvára érintett magyar társadalomnak.
Belátom töredelmesen, hogy sokat tanultam Balog Zoltántól. Soha nem felejtem, amit a betanított esztergályosból lett papból lett miniszter - aki az egészségügyért is felelős vízfejű tárca élén bólogatott hat évig - az egészségüggyel kapcsolatos nemhírekkel, álhírekkel és rosszindulatú, lejáratási célzattal született, demagóg sajtóhírekkel összefüggésben előadott.
Most, amikor Lölö kartárssal vállvetve éppen készülnek lelépni a közvélemény és az ellenzéki sajtó által irányukba kifejtett nemtelen nyomásgyakorlás elől, idézzük fel a hozzáértő humánminiszter témába vágó megállapításait az egészségüggyel kapcsolatban:
Minőségi emberi erőforrás nélkül nem működhetnek a nagy rendszerek, és minőségi munkát csak minőségi emberek tudnak végezni.
Lélek nélkül nincs együttérzés, nincs gondoskodás, nincs törődés, valódi gyógyulás és gyógyítás sem. Magyarország nem gazdag természeti kincsekben, azonban emberi erőforrásban erős, és szerencsések vagyunk, hogy mindig voltak és vannak olyan kivételes emberek, akik a nehézségek ellenére bizonyítanak, és szakterületükön kiemelkedőt alkotnak.
Egy országban nem a pénzbeni veszteség a legnagyobb, hanem a bizalom elvesztése, ezt a bizalmat erősíteni kell a magyar egészségügyön belül.
Az irgalom és az emberi minőség sokszor képes kipótolni a pénzhiányt és a rendszer hiányosságait az egészségügyi és a szociális ellátórendszerben.
Lássuk be, Balog kollégának sikerült, ami csak nagyon keveseknek. Addig erősítette a bizalmat a magyar egészségügyön belül, hogy most, amikor hat évnyi ámokfutás után (amely idő alatt a kormányzati dilettantizmus közvetett módon nem kevés emberi életet követelt), eltűnik a picsába (egyébiránt éljen a kétharmad!), kiderül, hogy a szakma szerint baszottul súlyos az orvoshiány. Amikor ez a kérdés előkerült az elmúlt hat évben, akkor kivétel nélkül az elmúltnyolcévezés volt a válasz, meg hogy az a bukott baloldal, meg az a bezzeggyurcsány beszél, akik elvettek, elüldöztek, levágtak, megszorítottak, tönkretettek.
Ha az egészségügyi rendszer egyéb strukturális kérdéseit nem is citáljuk ide, és csak az orvoshiányról beszélünk, akkor is érdemes visszaemlékezni, mit is mondott Balog, amikor ez szóba került? Ezt mondta:
A gazdag országok nem válogatnak a módszerekben, amikor a képzett munkaerőt csábítják magukhoz. Az agyelszívás nagy nemzetközi üzlet, adott esetben akár maffiamódszerekkel is egyébként.
Gazdag országok maffiamódszerei, mi? Lélek, mi? Kivételes emberek, mi? Bizalom, mi? Hat évig zsibbasztotta az ország agyát ezekkel az üres, pofátlan szólamokkal, most meg lelép. Büntetlenül lelép. Az örökölt szar pedig, amihez hozzá sem nyúlt, meg sem piszkálta, meg sem próbált javítani rajta (hát hogyan is tehette volna egy dilettáns végrehajtó?), az marad. És akkor a közoktatásban, a felsőoktatásban, a szociális rendszerben - az ő asszisztálásával! - elkövetett kvázi merényletekről nem is beszéltünk.
És most jön az, hogy haza kéne csábítani a külföldre szakadt orvosainkat? Hogy kéne valamit kezdeni a pályaelhagyókkal? Hogy az imádság mégsem segít? Hogy a bizalom önmagában nem gyógyít? Hogy a lélekkel és az együttérzéssel semmire nem megyünk, amikor emberi életekről van szó, és nincs fertőtlenítőszer, vagy altatóorvos? Mondhatjuk azt megkönnyebbülve, harsányan röhögve, hogy de jó, hogy eltakarodik ez a szolgalelkű, gyáva, gerinctelen, szexista senki, mert legalább többen leszünk a szobában? Örülhetünk annak, hogy Farkas Flórián enyves kezének egyik leghűségesebb szorongatója legalább lelép? És akkor mi van? Jön Novák Katalin, a Fidesz kirakatként üzemeltetett egyszemélyes női tagozata és ő majd pótolja a hiányzó szakembereket, akiknek el sem kellett volna menniük, ha a humánerőforrás bármit is jelentene ennek a kormánynak? Vagy majd kiadnak 63 közleményt, miszerint a Magyar Kórházszövetség Soros-bérencek gyülekezete és tulajdonképpen minden rendben van? Esetleg Németh Öngyógyító Szilárdra bízzák az egészségügyet?
Nem állítom, hogy ha ennek a gyalázatosan káros mammut-minisztériumnak az élén történetesen nem Balog áll, hanem X, Y, vagy Z, akkor nem itt tartanánk. De botrányosnak tartom, hogy ez az ájtatos lelkész, aki konkrétan mostanra fáradt bele abba, hogy állandóan futnia kell a sajtó elől, mert egyik botrányt halmozza a másikra; aki állítólag most döbbent rá arra, hogy kurvára nincs rendben egy rakás nemzetstratégiai szakterületet egy átláthatatlan intézmény alá beterelni, amelyekért mind ő felel (ő, aki még azt sem vágja, mit jelent a funkcionális analfabetizmus), minden következmény nélkül leléphet a balfenéken. Márpedig ez történik.
Az orvoshiányt meg oldja meg, aki akarja. Nem sürgős. A következő negyven évben ráérünk.
https://kolozsvaros.com/rovidek/pedig-azt-hittuk-hogy-orvosok-nelkul-is-lehet-gyo gyitani-meg-predikacioval-meg-ostobasaggal-meg-balog-zoltannal/ |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-04-24 21:31:34, kedd
|
| |
| |
Többet keres a kezdő buszsofőr, mint egy egyetemi adjunktus
K.Á.
2018.04.24. 09:14
Magyarországon egy egyetemi adjunktus majdnem annyit keres, mint egy kezdő eladó az Aldiban, de anyagi szempontból érdemes más irányú pályaelhagyáson is gondolkodnia: a BKK-nál egy kezdő buszsofőrnek bőven megvan a nettó 200, ami neki tíz év egyetemi oktatás is nehezen jön össze.
A BKK álláshirdetése pályakezdőknek:
BKK brutto
És a 2018-as bruttó egyetemi bértábla:
Egyetemi tanár 1. 554 400
Egyetemi docens 1. 388 100
Egyetemi adjunktus 1. 277 200
Egyetemi tanársegéd 2. 221 800
Egyetemi tanársegéd (gyakornok) 1. 205 100
Főiskolai tanár 1. 415 800
Főiskolai docens 1. 304 900
Főiskolai adjunktus 1. 249 500
Főiskolai tanársegéd - 221 800
Bár az egyetemi oktatóknak 2015 óta negyedével (26,8 százalékkal) nőtt a bére, ez így is csak az egyetemi hierarchia tetején jelent elfogadhatónak hangzó pénzt. Egy egyetemi tanár alapesetben 554 ezer bruttót kap, egy adjunktus ennek már csak a felét, havi 277 ezret - ez havi 191 ezer nettó. A tanársegéd ennél is kevesebbet, 147 ezer forint nettó bért vihet haza. Ez ugye azt jelenti, hogy magyar felsőoktatási intézményben tényleg csak az kezd karriert,
aki nem tud külföldre menni vagy itthon a piaci szférában elhelyezkedni;
aki hatfelé szakad, és az egyetemi állása mellett máshonnan próbál megbízásokat szerezni;
akiben tényleg túlteng a hivatástudat.
Húsz-huszonöt év, amíg valaki eljut az egyetemi tanári kinevezéshez, addig maradnak a versenyképtelen fizetések. Egy tanársegédnél vagy egy adjunktusnál ,,sokszor egy középiskolai tanár, de akár egy bolti árufeltöltő vagy egy pénztáros is többet keres". Erről legutóbb Zentai László, az ELTE rektorhelyettese beszélt saját egyetemi lapjukban, megemlítve, hogy tavaly elhangzott egy miniszteri ígéret a komolyabb béremelésre, azonban ,,ez eddig nem történt meg".
A cseh vagy szlovák kollégák kétszer, háromszor annyit kapnak ugyanabban a beosztásban
- tette hozzá a legnagyobb magyarországi egyetem rektorhelyettese annak kapcsán, hogy az ELTE dolgozói leginkább az alacsony keresetükkel elégedetlenek. Ez az adat az intézmény belső elégedettségfelméréséből származik. A száz oldalt meghaladó kutatási jelentés az Indexhez is eljutott. Az eredmények nem csak az ELTE belső hangulatát tükrözik, a magyar felsőoktatás általános állapota szempontjából is tanulságosak.
A 2017. decemberi kérdőíves vizsgálatban 761-en, minden hatodik ELTE-munkatárs válaszolt. Bár a hasonló belső kutatások gyakran csak PR-célokat szolgálnak, az ELTE minőségfejlesztést szolgáló felmérésére nem lehet mondani, hogy elkenné a lényeget.
Jelenleg az ELTE saját tekintélyének és a munkatársak belső motivációjának, ügyszeretetének tőkéjét éli fel
- fogalmaznak a szerzők, megállapítva, hogy bár a hivatástudat erős, a munkatársak úgy látják, az egyetem nem becsüli meg őket. Ez persze részben nem az ELTE-n, hanem az állami bértáblán múlik.
Az ELTE munkatársai szerint összességében
a legégetőbb probléma az alacsony fizetés, a munkabér és a teljesítmény nincs összhangban egymással, a minőségi munkát nem becsülik meg eléggé.
Bár az oktatás színvonalával, az ELTE presztízsével még viszonylag elégedettek a munkatársak, a kutatási lehetőségekkel, a kutatások támogatásával már nagyon nem; utóbbi kettest sem kapott átlagban az ötös skálán. Általában is jellemző, hogy ahogy eltömegesedett az elmúlt egy-két évtizedben a magyar felsőoktatás, a kutatási lehetőségek úgy szűkültek be. Bár többször az volt az ígéret, hogy Magyarország többet fog fordítani kutatás-fejlesztésre, ez nem következett be, és a pozitív irányú folyamatokból is nagyrészt kimaradt a felsőoktatási szféra, az EU-ban ebben hátul kullogunk.
Szintén nem csak az ELTE-re, inkább az egész magyar felsőoktatásra jellemző, hogy az intézmények kiszipolyozzák a hierarchia alsóbb szintjein tartókat. Nem véletlen, hogy a legtöbb vizsgált kérdésről az adjunktusok vannak a legrosszabb véleménnyel. Rájuk és a tanársegédekre különösen sok hárul az oktatási teherből, miközben láttuk, mennyit keresnek. És akkor arról még nem beszéltünk, hogy nekik éppen ezekben az években kellene megalapozniuk a pályájukat, kialakítani a kutatáshoz elengethetetlen networkjüket, kapcsolatokat építeniük külföldön, innovatív projekteket csinálni - miközben azt látják, hogy ha hagyják az egészet, és elmennek sofőrnek vagy eladónak, egyszerűen többet keresnének.
Az ELTE-s felmérés szerint az oktatók átlagosan havi 467 ezer forint bruttót várnának el. A kérdésre, hogy a munkabérük most szerintük valóban tükrözi-e a teljesítményüket, az ötös skálán átlagosan 1,5 volt a válasz - ez ugye a vicc kategória.
Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának felújított épülete a belvárosi Egyetem téren 2012. szeptember 10-én
Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának felújított épülete a belvárosi Egyetem téren 2012. szeptember 10-én
Fotó: Máthé Zoltán
Arra, hogy akkor miért nem mennek el mégis máshová, bizonyára sokféle válasz adható, a felmérés szerint azonban a lényeg, hogy a munkatársakat nem a szervezettel való elégedettség, hanem az önmegvalósítás lehetősége tartja a szervezetben.
A felsőoktatás ugyan elég nevetségesen fizet, de a munka azért kétségtelenül kreatívabb, mint mondjuk az árufeltöltés. Az ELTE-n dolgozók azonban úgy érzik, még ennek az előnyeit sem igazán élvezhetik. Válaszaik szerint az első számú magyar egyetemen ,,a szolgáltató szemlélet nem jellemző". Nem igazán átlátható a működés, sok a szabály alóli kivétel, nem jók és főleg nem tisztázottak az előrelépési lehetőségek, és kevés a részvételi lehetőség a döntésekben.
Hogy ez inkább csak az ELTE problémája, vagy általában jellemző a magyar felsőoktatásra, innen nem derül ki, de mi azért elég nyugodtan fogadnánk az utóbbira. Az ELTE-s kutatás legalább szókimondó: ,,túlburjánzó bürokrácia, elmaradott infrastruktúra, a kutatást és oktatást nehezítő körülmények és a munkatársak érdekeit nem szolgáló, nem hatékony és nem kommunikatív felső vezetés" - sorjáznak a gondok. Az anyag szerint az ELTE szervezeti kultúráját a nemzetközi trendektől eltérően az erős szabályozottság, a kis rugalmasság, a formalizált, bürokratikus működés, jellemzi, ami
gátolja az innovációt és a hatékonyságot.
A vizsgálat szerint az egyetemi oktatók-kutatók nem csak maguknak akarnak többet: ,,A saját jóllétük mellett legalább annyira, ha nem még jobban aggódnak a szervezet működésének és a motiválás hiányának következtében előálló munkahelyi morál és a minőségi munka romló színvonala miatt."
Az ELTE belső vizsgálatát hivatalosan nem hozták nyilvánosságra, a készítők azt javasolják az egyetemi vezetésnek, hogy az egyetemi polgárok bevonásával készítsenek akciótervet a jelzett alapproblémák kezelésére. A súlyos anyagi-egzisztenciális gondok megoldása azonban nyilvánvalóan nem egyetemi hatáskörbe tartozik: a komoly béremelés kormányzati prioritásváltást igényelne. Miközben a magyar állam hivatalosan évek óta arra törekszik, hogy a nemzeti tudományegyetemeink (ezek közé tartoznak az ELTE mellett a nagy vidékiek Debrecentől Szegeden át Pécsig) a világ 200 legjobbja közé kerüljenek a toplistákon, a cél megítéléséhez látni kell, hogy ma az egész magyar felsősoktatási szféra költségvetése nem éri el azokét a külföldi egyetemekét, amelyeknek tényleg sikerült odajutniuk.
https://index.hu/tudomany/2018/04/24/tobbet_keres_a_kezdo_buszsofor_mint_egy_egye temi_adjunktus/ |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-04-24 21:24:51, kedd
|
| |
| |
Szarok rá, szarok rá, hogy más mit mond, engem az érdekel, hogy itt mit mondanak rólam, mert higgye el, én vagyok annyira önérzetes, meg én alföldi származású vagyok... De akár a faluban is bárkit megkérdezhet, hogy mit mond a Mészáros Lőrincről, mert ilyet soha nem mondanának, amit az Ángyán mond, meg a Szabó Rebeka, nem tudom, hogy hívják őket ott fönt a Parlamentben.
—
Mészáros Lőrinc (2012, |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-04-24 21:12:39, kedd
|
| |
| |
2018. április 24., kedd
ÁRULÓK ÉS SZTÁROK
Kezdek meginogni eddig szilárd hitemben, mely szerint ez a nép birka - szerintem a magyar ellenzék vezetői birkák, úgyhogy ez egy olyan nyáj, mely bóklászik az aknamezőn erre-arra, de juhásza nincs.
Sőt, már Juhásza sincs, ami azért okot ad némi megkönnyebbülésre, hiszen aki volt, az egy gazdátlanul talált pálcával akarta vezényelni mások zenekarait, melytől azok még szomorúbb hangokat adtak ki.
Néha azért annak dacára is elképedek, hogy láttam már egyet s mást a magyar ellenzéki politikusok cirkuszi produkcióiból, például, mikor nekirohantak fejjel a falnak, amikor emberi gúlát építettek súlytalan untermannokra, vagy amikor a trambulinon a fogóember egy mosoly kíséretében elhúzta kezeit a felé repülő légtornász elől - szóval nagy meglepetések engem már nemigen érnek.
És most, lám, mégis.
Nem mondom, ügyes, hogy éppen Szél Bernadett hívta össze a megbeszélést az ellenzéki pártoknak, melynek célja a további teendők összehangolása volt.
Ez hozzávetőleg olyan, mintha az egri várban Hegedűs hadnagy hívna össze értekezletet a török elleni harc aktuális teendőinek megvitatására, csak egy kicsit nevetségesebb.
A választáson bebizonyosodott, hogy az LMP a Fidesz ötödik hadoszlopa , épeszű ellenzéki politikusoknak szóba sem lenne szabad állniuk velük, hiszen ma már csak a legostobábbak hivatkozhatnak a szikkadt pártelnökasszony szűzies ártatlanságára ellenzéki minőségében.
Erre tessék - ő kezdi adni az ütemet, ő veri a dobot, a többiek meg békésen ballagnak utána.
Karácsony Gergely meg a szocialisták elnök-várományosa meg se várják, míg a többiek elfészkelődnek az asztal mellett, futás közben mondják meg a tutifrankót, miszerint be kell vonni a civil társadalmat és az utcán tüntetőket is az egyeztetésbe, ami édes ötlet, hiszen kivitelezése egy százezres tüntetés esetén felettébb reálisnak tűnik.
Van rá konkrét elképzelés is - ellenzéki kerekasztalt kell felállítani, annak a négy sarkára lehet majd odacsapni a körülötte ülő szedett-vedett társaságnak, ami máris előrevetíti a következő pofáraesés árnyát, a közepére meg majd odacsinál az LMP és a Momentum, mely utóbbi ezt fiatalos nekibuzdulással teszi, megnyerve ezzel magának az összes időnap előtt leépülő ellenzéki szavazót.
Tehetné ezt az ellenzék akár lendülettel is, de sajnos, az apostata szocialista dámának gondjai akadtak a versenyben, már a rajtvonalhoz se tudott odatipegni, pedig szépen mutatott volna ott letámasztott kézzel, égnek meredő öntudattal...
A pártok tekintetében egyszerű ez az ügy - miként Tóth Bertalan megfogalmazta: a kerekasztalnak nem az lenne a feladata, hogy irányt mutasson, hanem, hogy a pártok itt szembesülhessenek a választói igényekkel.
Hát nem szánalmas?
Ugyan, hát eddig mi a lófaxt csináltak, minek alapján készítették programjaikat, milyen ismeretekkel indultak a választási harcba?
Ha ez volt a szocialista frakcióvezető tisztújítási szűzbeszéde, akkor kár volt elmondania, mert ez csak kiemeli a szocialisták káder-válságát, ami egyébként is nyilvánvaló.
Tulajdonképpen beérett a belterjes politizálás, ez a termés.
Nem vigasz, hogy a Fidesz is hasonló helyzetben van, de ott legalább van valaki, aki terelgeti a sok marhát - itt még ilyen sincs.
A jelenlegi politikusokhoz képest Csintalan maga volt Robespierre...
A tetetetlenség, a tehetségtelenség és a lustaság üli torát az ellenzéki végeken, már megint pofázással akarnak eredményt elérni, ahelyett, hogy szervezetet építenének, vagy legalább az önkormányzati választásokra létrehoznának egy ernyőszervezetet, mely saját nevében indít jelölteket, és elfelejtenék végre az előválasztási idétlenkedéseiket.
Hogy nem veszik észre, hogy a tehetetlenkedéseik taszítják a választót, akiknek legalább azt a reményt illene megadni, hogy lehet még némi beleszólásuk saját országuk életébe?
Miért gondolják azt, hogy nekik kellene vállalniuk annak a gúnárnak a szerepét, mely után az összes liba vígan bemasírozik a vágóhídra?
A legszörnyűbb az, hogy láthatólag elképzelésük sincs arról, hogy mit kellene tenni, mit lehetne tenni, hanem arcrándulás nélkül tűrik, hogy Orbán röhögjön rajtuk.
Odadobták neki az egész magyar vidéket, és most éppen azon munkálkodnak, hogy a fővárost is odadobják neki.
Közben folyik a messiás-várás, a legfrissebb messiásjelölt Márki-Zay Péter, aki egészen pontosan érti saját helyzetét, mégsem vagyok biztos benne, hogy nem hajszolják bele olyan dolgokba, melynek végén két szék közül a pad alá esik - nem ő lenne az első a magyar politikában.
Talán fel lehetne hagyni azzal is, hogy aki egyszer eltalálja a labdát, abban azonnal labdazsonglőrt lássunk...
Csak reménykedhetünk abban, hogy előbb utóbb feltűnik valaki a magyar belpolitika egén, akinek az ambíciója mellett esze és elképzelése is van a jövőről, és erről nem csak beszélni tud, de van tehetsége a szervezéshez, vezetéshez is.
Hogy lesz ilyen, az biztos.
Csak azt nem tudjuk, hogy mikor...
http://www.pupublogja.hu/2018/04/arulok-es-sztarok.html
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 17
|
|
|
|
2018. április
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
257 db bejegyzés |
| e év: |
1581 db bejegyzés |
| Összes: |
64003 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 174
- e Hét: 5926
- e Hónap: 9671
- e Év: 163167
|
|
|
Offline
