Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
1950.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Somlyó Zoltán
  2018-04-04 16:09:28, szerda
 
  Somlyó Zoltán

Jaj..

Féltékeny élet a magányos élet
s mint sárga rózsa: nehéz illatú.
Bent van a nyár és démona a télnek,
akik kitűzik, önmaguktól félnek.

Akiknek adjuk: boldog egy napig,
de hideg vízbe ágyazza már este.
Éjjel rossz álmot lát, nem alhatik
s másnap egy vörös rózsát szakit.

Ó sárga rózsák kertje, selyemerdő,
ó langy magány, ó felporzó sebek!
Ó csók fölé feszitett selyemernyő,
ó könnyező hold, mely szivembe feljő!

Jaj, sárga rózsa nékem a magány,
mint sárga rózsát: illesztem szivemre;
hadd illatozzon szivem mély taván,
e sárga rózsa, mely bút hord magán.
 
 
0 komment , kategória:  Somlyó Zoltán  
Várnai Zseni
  2018-04-04 16:08:04, szerda
 
  Várnai Zseni

Tudom

Tudom, hogy soha el nem mondhatom
És elvész bennem minden hangtalan
És elvirágzik csöndben, magtalan,
Ami nagyot, és szépet hordozok.

Pedig szivem ma él még, és dobog,
De minden érzés fáj, és oly nehéz
És ajkamon a szó olyan kevés
S a toll hegyéig oly messze az ut.

Csak ami könnyű, játszi vagy hazug,
Gyors röpkeszárnyú szóra az talál,
A nagy érzés néma, mint a halál,
És súlyos, mint a rög, mely ránkborul.
 
 
0 komment , kategória:  Várnai Zseni  
Sajgó Szabolcs
  2018-04-04 15:42:46, szerda
 
  Sajgó Szabolcs

Tükör által...


ez a kövezett út a ködben
aminek nincs kora
mint valahol fönn az égnek
és neve sincs
a ráaggatott nevek közt elveszett
mint szavaiból a varázs
kanyarog türelmesen
ez a ki-tudja-honnan-kövezet
a sűrű ködben
érrendszered idegpályád beleid
faggatja a köd
a csontjaidból éri el agyad szíved
csak kanyarog ez itt
kanyarog egyenesen

tervezőasztalnyi rend
ennyi sikerült
nem lélek- csak egy eszméletvesztő
a tudaton túli óceánon

semmi
vagy inkább minden
ez itt most
színe illata hangja van itt most
az űrnek

idő kell amíg az arcok megszületnek
a sok kis arc
a nagy kép ecsetvonásai
születnek halnak örökre élnek

tetszhalott múzeum a történelem
telnek a tárlók
mindig ugyanaz minden
az ébredésig
semmi sem változik
mindig is itt volt minden

hányszor kell tapintani a semmit
mire a kéz fölfogja Isten szívdobbanásait

köd kövezett út ez itt
fény ölén az éjszakában
ragyogásszülő feketeség érleli szíved
és beszédre némaság tanítja szád

 
 
0 komment , kategória:  Sajgó Szabolcs  
Ady Endre
  2018-04-04 15:35:08, szerda
 
  Ady Endre

Vulkánok és szívek


Tűzokádó, haragos hegyek,
Most értem meg talán-talán,
Mért keresi olykor dühös, mély szátok
Káromkodó lánggal az Eget.

Ilyenkor a Föld szive dobog
S kérdi a vélt Hatalmasat:
Hát fiai Isten-arccal és hittel
Nem lehetnek soha boldogok?

Áldott lázadtak, tüzes hegyek
S szivek, kiket kétség facsar,
Biztatóim mégiscsak tik maradtok,
Hogy legyek - és: jó ember legyek.

A Föld szive őrülten dobog,
Embernek lenni ma nehéz,
De vulkánok s szivek lenti dühére
Az ostromolt Ég csak mosolyog.

Mindent megkapott a Föld fia,
Szivet, fájást, halált, hitet,
(Csittuljatok, égő szivek s vulkánok)
Meg kell mégis majd javulnia.

Most fog kapni az ember valamit,
Csodásat, szépet és nagyot
Vagy semmit. Vagy az Ég igaz jutalmát:
Legyen olykor víg, míg lent lakik.
 
 
0 komment , kategória:  Ady Endre  
Tóth Árpád
  2018-04-04 15:28:34, szerda
 
  Tóth Árpád

Isten oltó- kése


Pénzt, egészséget és sikert
Másoknak, Uram, többet adtál,
Nem kezdek érte mégse pert,
És nem mondom, hogy adósom maradtál.

Nem én vagyok az első mostohád;
Bordáim közt próbáid éles kését
Megáldom, s mosolygom az ostobák
Dühödt jaját és hiú mellverését.

Tudom és érzem, hogy szeretsz:
Próbáid áldott oltó-kése bennem
Téged szolgál, mert míg szivembe metsz,
Új szépséget teremni sebez engem.

Összeszorítom ajkam, ha nehéz
A kín, mert tudom, tied az én harcom,
És győztes távolokba néz
Könnyekkel szépült, orcád-fényü arcom.
 
 
0 komment , kategória:  Tóth Árpád  
Falu Tamás
  2018-04-04 15:26:00, szerda
 
  Falu Tamás

Köd


A köd leszállt a völgybe,
És csendben eltemette.
Mint fakereszt a síron,
Egy torony áll felette.

A ködben alagutak,
Sok kusza, keskeny árok,
Bennük halvány harangszó
És sóhajtás kóvályog.

A reggel azt hiszi: est van,
Az est azt hiszi: reggel...

S a fák keresztet vetnek
Hullongó levelekkel.
 
 
0 komment , kategória:  Falu Tamás  
Lipcsei Márta
  2018-04-04 15:23:47, szerda
 
  Lipcsei Márta

A mindenséget zúgatom feléd


Cseng a napfény
Aranyreflexek alakulnak
fehéren nézni
keservet festeni
Végtelenből Végtelenbe.
Az álombontó hamvadt
mozdulat az ég felé
mutat.

Kupolás öröm
csillan felém
zsong a levegő
érce cseng
fénybogár melenget
a sok is kevés
az elmúlás az Űrön át
idáig cseng.

Hozzám nőtt a Tér
s a messzeségek
fogyhatatlan égnek.
Minden nesztelen
Csönd kívül-belül
A bánat bolygó-bogyó
fájdalom párát
röppent maga körül

Az elhajlott idő alatt
havaz a Hold
holt ezüstön
zizzen az égi nád
szél elfújja ég alól
a Földet
Jóság levelekkel
zuhog a fény
fáj belé az Űr.

Az égre gyötört homlok
mögött kifogy az ész
emlék síneken
futunk tova
emlékbilincsbe vert
gyűszűnyi erőnkkel
s beszakadt jég szemünkkel.

A FÖLD egy rettentő ütés
hegyomlás az arcom.
Zsonglőr hajító kedve
kötőtűkkel feszesre
köti az eget
s mint üvegbe fojtott buborék
Ember-csöpp pereg.

Forog a tapadó Mindenség
rendszerbe tágulnak a sugarak
a mágneses teknőbe gondolat dagad
bizonyosság kongat a semmibe.

A MINDENSÉGET ZÚGATOM FELÉD
A FÖLD súlyosan mozdulatlan
tehetetlen sajgunk
miként a csillagok
s a mindenség
testünktől sebes.
Hulló életünk
fenyegető láng
bánatos hitünk
sajgó Fény
kongat a Nap harangja
s röpíti szét
a Mindenség ízét.

Robban a belém gyűlt
gravitáció
s beleremeg az
ezredik dimenzió.

Hánytorog a FÖLD
ablakokat tátog az Űr
megindul a távol
rajta keresztül
minden különbség
majd egységbe áll
Érintő irányán szertelenbe
sűvíti magát a mindenség
szele,
mindenki jaja.
Az elvesző erős
csúcsról-csúcsra szaggatja
magát.
Fenyeget a jó, s a volt-hely
zárul.
A szem kiapad a fényben
vakon is látunk.
Az élet jajjal súlyosul
az erő súlyosan marad.
Testünk görgetege
indulatot
tűrő lázt
terel
a dolgok medrébe.

Állok az áradatban
zűrzavar-rend
vesz körül
millió fényévre
innen leomlik
a kétségbeesés
s születik a
rendeltetés a
JÓRA.

A mindenség temérdek terein
mint megállíthatatlan
vándorló homok
szikrázó csillagok
vérző csillag-sebek.
A tűz Napok
vad felhő ivók
az űrháló mélypontja felé
fényszálak szálán
szállnak mint a pók.

Pillantásunk új
naprendszerek
tűzmagvába
röppen.

LÉT hulláma
ingerli
bontó hegyét
az észnek,
s delelő Nap
az égbolt
dúcos tenyerén
reszkető
délibábot
melenget
míg az IDŐ
bozontos szálán
elvillan az ÉLET.

Tiéd a FÖLD
erőben sarjadsz
örömben cseperedsz
mézes valóságok
rokon-boldogan
könnyharmatos
ujjongássá lesznek.

Szállnál égi kékbe
híg levegőt paskolsz
éter terei felé
erő dörömböl
fényt csikar belőle.
Öröm zúg
s ízes fűszerül
boldog munka
boldog csönd
árad nesztelen.

Hancúrozik a fény
fölring hozzád
körülmos
fürdet
befal mohón közelt
s messzeséget.
Benne megáll a
zuhogó idő
csöppen az arasznyi világ
pillantását
pörlekedését
éhét a Földre veti
s mint kulcsolt
vasmarok
égzengésben a
pillarebbenés
dühödt-bús szív
töri a rögöt.

Visszapillantva
csak sivatagba
révedez a szem
nincs emlék
fáj a tilalom
gyér örömök
íze indulattól
párás.

Ocsúdó csírákat
sarjaszt az idő sodra
s derengeni kezd
a vakondok égboltja.
JÓRA lábad a
megfacsart Lélek
s formál, harcol
a diadalmas ÉLET
lantot penget
a MEGISMERÉS
s felzúg az illatok
dala.

Csöpögő Csönd
lehelete hallszik
szűkfonatú ablakon
Nap ködlik át
s a kikötő világ
a gyötrött testbe
új erő gyülemlik
kitárulnak a
szorító falak
a homályos szem
újra lát
mélyül az indulat.
S a nagy ínség
határán
hulladék robot
tüzes felhőt fúj
s lánggal ég az út
mely nem nyit kaput.

Zörög-zörög a rég írt
vérítélet.
Börtön-gödör vár
s tapsos halál-ének.
Jó mosoly világol
ez az ütés az ÉLET.

Tisztul a kavargó gomoly
sok bú és kevés öröm
halk meseszó
hangos hajsza
fényes álom
szívharmatos szem
kapkodó zavar
fekete gond
borúsan lép.

Erős ízekkel
ízlik a Nagyvilág
fölfenyegetnek
égrebőgő
ezerszínű-gömbök
boglyas szökőként
csodák nyírt bokra
tilalom palánk
elé esik.
Tempós szó
ízes mondás
mint szív-elem
dárdás kerítés
körbe-körbe
 
 
0 komment , kategória:  Lipcsei Márta  
Zs.Anda Zoltán
  2018-04-04 15:06:40, szerda
 
  Zs Anda Zoltán

Mit ér...?


Mit ér a tűz, ha nem lobog?
Mit ér a szív, ha nem dobog?
Mit ér a lágy
esdeklő vágy,
ha nincs kit bársonyába fog?

Mit ér a vak szemében Nap?
Mit ér a szín, ha fényt se kap?
Szemed mit ér,
ha nincs kit ér
tüze, mely gyújtva lángra kap?

Mit érek én tenélküled?
Míg fényed ér, ez ad tüzet!
Hogyha napod
nem adhatod,
mint féreg élni: rémület!

Jaj, mily sokszor nem szórja szét
a szeretet a gond ködét!
Légy te felhő
űző szellő,
s a kapott fényt fonom köréd!

S ha gyönge játszi gyöngy öved
borúm tüskéje sebzi meg,
nézd el nékem
sötét lényem:
hiszen, minden fényt árny követ!
 
 
0 komment , kategória:  Zs.Anda Zoltán  
Fazekas Imre Pál
  2018-04-04 07:14:58, szerda
 
  Fazekas Imre Pál

Csak a szív érzi


fényt sirató zárt fellegek
virágok hajába hullnak
a gyorsan őszülő szelek
elcsukló hangokba fúlnak

az elrohant szép ligetek
sápadt emlékre tapadnak
az elsárguló levelek
már egymás után szaladnak

az idő néma oltalmán
szállnak vissza a volt napok
s integető telek szárnyán
égnek a belső csillagok

hideg föld issza a ködöt
szavak ízét veszti a táj
pergő gondolatok fölött
már csak a szív érzi mi fáj
 
 
0 komment , kategória:  Fazekas Imre Pál  
Fecske Csaba
  2018-04-04 07:11:36, szerda
 
  Fecske Csaba

Élek köztetek


Remény reményre, napra nap
Kihűl a szó, az ének is
Élek köztetek, meghalok:
Nem vagyok én sem boldogabb

Almazöld este, csillag, ég -
Izgága emlék fojtogat
Remény reményre, napra nap
Tegye rám valaki kezét

Élek köztetek, meghalok
Kihűl a szó, az ének is
Kóstoltam minden örömet:

Ízüket nyálam őrzi még
Nézem csak üres öklömet -
Remény reményre, napra nap
 
 
0 komment , kategória:  Fecske Csaba  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2018.03 2018. április 2018.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 260 db bejegyzés
e év: 1927 db bejegyzés
Összes: 8495 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 443
  • e Hét: 1765
  • e Hónap: 20828
  • e Év: 450804
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.