Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
1950.10.22
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Pákolitz István
  2018-04-05 11:24:20, csütörtök
 
  Pákolitz István

Pillanat


Egésszé válni törekszik a rész,
de mérhetetlen-röpke idő múlva
a beteljesülés is már kevés,
s mi eggyé vált, részekre bomlik újra;
a pillanat varázsát őrzöm én,
ha nem nyit még, csak nyílnikész a bimbó -
alig-hajnal remeg a völgy ködén -
a vers, a még csupán szivemben ringó -
s a nagyvakáció előtti nap -
könnycseppé érő harmat a pilládon -
álom helyett a szendergő tudat -
az örök pillanat varázsát áldom:
kigyúl a test, a lélek megremeg,
s lehúnyod hívó-biztató szemed.
 
 
0 komment , kategória:  Pákolitz István  
Jékely Zoltán
  2018-04-05 11:17:02, csütörtök
 
  Jékely Zoltán

Egy könnycsepp


Ki mondaná meg, mi ütött szíven?
Talán az ősz?
Tán múló életem?

Szememből egy könnycsepp kibuggyant:
a Tenger kínja benne volt.
Egy falevélre hullt
s én felragadtam megszállott-mohóan.

Három szent szót írtam reá:
az Ember kínja benne volt.

Jaj, jaj, hiába keresem
azt a három gyönyörű szót!


...



...
 
 
0 komment , kategória:  Jékely Zoltán  
Hajnal Gábor
  2018-04-05 11:14:17, csütörtök
 
  Hajnal Gábor

Nyári szélben

Az ösvénymenti bodza is kinyílt,
mint illatos tenyér, simítja arcom,
mélyen beszívom a nyár örömét,
szirmok selymébe fejemet lehajtom.
Lepke kereng s én kapkodok feléje
és hunyorogva nézek fel az égre,
hol apró felhők egymásba fonódva
ölelkeznek szertelenül, s belopja
fáradt izmokba nyugalmát a zöld,
napmeleg nyújtózkodó drága föld.
Káposztalepkék kerengnek fölöttünk,
sűrű, selymes lomb közt rezeg az ég.
Fekszünk a fűben, elfullad a szó és
a vészterhes vágy a tisztásra lép.
Szöghajad leng a kusza nyári szélben,
sötétzöld szemed lehunyt, észrevétlen,
és csókod villanyárama cikázik véremen át,
s már csupán test vagyok.
Szorgos agysejtjeim mind elpihennek,
melled, hasad, combod úgy körbefog,
mint szigetet szikrázó habú tenger,
köröttem ring, s ringok én is vele
a sötétzöld szemű perc éneke,
s hullok, hullok ziháló végtelenbe.


...
 
 
0 komment , kategória:  Hajnal Gábor  
Kassák Lajos
  2018-04-05 11:08:32, csütörtök
 
  Kassák Lajos

Az igazság kerülgetése


Üzenet legyen ez a vers, kedvesem
szívem üzenete és agyvelőm üzenete
érzéseim és gondolataim virágkosara
amelyet íme átnyújtok ezen a vasárnap délelőttön
tavaszi vasárnap délelőtt, vidáman
és karom egyetlen merész lendületével.

Idáig jutottam, oh, kedvesem, lásd
tavaszban az őszülő férfi, ha megőrül
őrültebb a kamasz legénynél, aki
maga is volt egyszer, de akkor ostobán
húsztól az ötvenig úgy futott át az esztendők hídján
mint, aki közben se élni, se halni nem ér rá.

Most igazán itt vagyok nálad és úgy érzem
el sem megyek többé, nem izgat már a világ izgalma
elég vagyok magamnak és te is éppen elég vagy nekem.
Maholnap ősz hajunkban néhány fekete szállal
s öreg szívünkben harcok és szerelmek gyönge
emlékfoszlányaival úgy bolyongunk majd
a zajló város uccáin, mint két jólnevelt gyermek
mint Isten fehér bárányai, akik, ha szólnak is
füvek jóságát s az idők derűjét bégetik.
 
 
0 komment , kategória:  Kassák Lajos  
Rab Zsuzsa
  2018-04-05 11:07:01, csütörtök
 
  Rab Zsuzsa

Kívüled élek


Órák, napok
jéghártyás ablaküvegét
lehelgetem, hogy meglássalak.
Gyönyörű arcod tanulom
utcán, sínek között, örök életveszélyben,
nem tudom hova tartó villamosokon.

Kívüled élek,
olyan bátran, hogy abban már
megláthatnád a vacogást,
ha egyszer közelről szemügyre vennéd.
De, nem is ismersz.

Én vagyok az,
aki meg tudom szelídíteni
szemöldököd egymást-maró kígyóit,
aki nem félek, hogy összezúzódom
fekete köveiden,
aki talán még megbirkózom egyszer
iszonyú angyalaiddal,
aki be merek lépni hozzád
a magad-fonta kettős rács mögé
és enni adok neked naponta
és megitatlak.
Nem is tudsz róla, lehajtott-fejű.

Érted-e még az egyszerű beszédet?
Bogozd ki göbös sorsodat.
Segítek,
Aztán visszaadom.

Kívüled élek,
ilyen siralmas bátran.
Te itt keringsz, még oldozatlanul,
csontjaim fehér izzószálai
tízezer voltos áramában.
 
 
0 komment , kategória:  Rab Zsuzsa  
Csepeli Szabó Béla
  2018-04-05 10:56:14, csütörtök
 
  Csepeli Szabó Béla

Búzaszem
Örökség, fiamnak

EGY BÚZASZEM:

fiam, ezt hagyom íme rád,
benne dobpergést, halk zenét,
frissen-sült kenyér illatát,
tüzes kemencék énekét.
Hidd el fiam, hogy nem kevés ez:
egy búzaszem. Érts szót vele,
s eljutsz a dolgok lényegéhez,
a teremtés sűrűibe.
Édes fiam, vedd hát kezedbe:
ez a a búzaszem - a hazád.
A Nap kalásza reszket benne,
s a szőke Föld néz vissza rád.

EGY BÚZASZEM:

és benne - minden.
Legendák, Élet és halál.
Bölcsőjében a gyermek-isten
ember-anyja mellére vár...
... De Máriának futni kellett
s elapadt éltető teje, -
Kánaán arcán búza pergett
s Józsefnek nem volt kenyere.
Egy búzaszem - tengernyi képpel
a történelem tenyerén:
parázsban szántó faekékkel
fellahok vergődnek körém.
Egyiptom éhe, szomja, földje
kiált e búzaszemen át,
s ostor-esőkkel megvert, görbe,
kenyérért küzdő páriák.
A nép, a jámbor, egyszerű nép,
a változó és halhatatlan,
viszi roppant búzakeresztjét
e Földgolyó-nagy búzamagban:
megy halálba s feltámadásba,
Hófehér Bárány, roskadozva,
s Fekete Kos vérében ázva
önmaga szívét veti porba...
ez a búzaszem vágy és élet
szilaj egymásba-szakadása,
békés, szerelmes nemzedékek
ölelkezése, aratása, -
marokszedő szép ősanyáink
gyúltak venyige-táncra benne,
s legénykedő, víg ősapáink
gyürkőztek nászra, győzelemre.
E búzaszemben tűzkakas fut
s lángtőgyű csordák keveregnek,
s kaszapengék nyitnak kaput
csillagot-rúgó méneseknek.

EGY BÚZASZEM:

és benne - minden.
Fellázadt szívek, térdgolyók,
tüzes trónján a paraszt-isten,
s kepéken szülő asszonyok, -
Fiam, figyelj a pirkadatba,
gyújtsd magadba minden tüzét:
e búzaszemből Dózsa arca,
Petőfi, Lenin néz feléd,
s íme, háborúk, forradalmak
roppant vörös vetése ring,
s gonosz rendek, széttört hatalmak
nyögik a nép csapásait...
Ki tudhatná, hány nemzedék
munkája, harca él fiam,
a megszegett Nagy Őszi Ég
kenyérízű csodáiban ? -

ÉDES FIAM, te jól tudom, már
új csodák vonzásában élsz,
s nem a régi paraszti táj,
de gépcsodák nyelvén beszélsz,
mégis fiam, úgy vidd e dalt,
az ősi lét tűzcseppjeit,
mint vérpezsdítő jó italt,
s anyaföldünk forrásait, -
mert nélkülük jaj, megszakad,
elapad benned az erő,
s nagy kő- és fémkazlaidat
semmivé csépli az Idő...
És Ő is - Ő - e búzamag,
mit Április szele vetett,
csak úgy hajt dús kalászokat,
ha szíveddel melengeted...

EGY BÚZASZEM:

s nézd, benne mélyen,
fel-feldereng egy tiszta nyár,
melynek suhogó sűrűjében
álmaink piros malma jár.

EGY BÚZASZEM:

fiam, ezt hagyom íme rád,
élő szívem földjét, egét,
kemencék pattogó dalát,
dobpergést, halk zenét,
s hazám széljárt mezőin át
egy malom énekét.

 
 
0 komment , kategória:  Csepeli Szabó Béla  
Zs.Anda Zoltán
  2018-04-05 10:53:45, csütörtök
 
  Zs Anda Zoltán

Mi a nőhöz vonz


Mi a nőhöz vonzza a férfi lépteit,
az nem, nem a lelke felé szálló vágy.
És az, ami taszít és elhidegít,
az nem, nem a teste, amely forró, lágy.

Míg felé sodródunk, bódult mámorban,
bűvkörébe törni teste lelkesít;
e bűvölet addig tarthat azonban,
míg az a test vonz, mit lelke testesít.
 
 
0 komment , kategória:  Zs.Anda Zoltán  
Csőke Dénes
  2018-04-05 10:52:15, csütörtök
 
  Csőke Dénes

Nem látlak már


A végtelenbe tartok, vagy tovább még,
hol óceánba érnek a könnyek.
Rám nehezül a halál-barna árnyék,
nem látlak már téged soha többet.

Te voltál a fény az árnyékvilágban,
hová szívem éjszakánként vezet,
langy szellő a sötét köd-foszlányban,
s nem talállak. Könny mossa lelkemet.

Rád vágyik borús agyam poros földje,
elüli szívem a bús nyugalom.
Az éjszaka szomorú, bosszús csöndje,
mint a spongya, fölissza sóhajom.


A kevert tél hiába sír utánad,
belevesztél a semmi sodrába.
Elnyelt a bársony éj, életnyi vágyad
gyémántként csöppen az óceánba.
 
 
0 komment , kategória:  Csőke Dénes  
Csiki László
  2018-04-05 10:49:00, csütörtök
 
  Csiki László

Ó
(á la Mozart)

Voltam én már máig annyiféle,
jogom van végre más reményre,
fordultam árnyékra, fényre,
mint a mohó tűz bibéje,
árnyam néztem, hogy elér-e
s ki vagyok? Netán megérte?
Öröm-e vagy bú a béke,
érte vagyok - és mi végre?
Jaj, miért, és jaj, miért ne?

Magam ellen, magam perében
tanúként már annyit beszéltem,
nem lesz ezután semmiképpen
védelmemre annyi érdem,
hogy gyanú árnyéka ne érjen.
Sugalltam feketén fehéren,
ne féltsetek, de hagyjatok félnem,
nem gátol vád, sem szemérem,
nagyobb leszek a porban térden.

ezeket a rövid sorokat,
mindenik géppuska-sorozat,
végüknél végem, annyit érek.
Legyél tőlük nálam boldogabb,
kacagd a búmat szabadon s a véget,
tudod te, mit ér egy gondolat,
kinek kezén, lelkén az ítélet.
Maradj magadnak, kérlek,
mint őszi, hosszú hangulat.

Voltam én már máig annyiféle
magam ellen, magam perében,
jogom van végre más reményre,
hogy gyanú árnyéka ne érjen,
kacagd a búmat szabadon s a véget,
legyél tőlük nálam boldogabb,
sugalltam feketén fehéren,
tudod te, mit ér egy gondolat,
kinek kezén, lelkén az ítélet,
nagyobb leszek a porban térden.
 
 
0 komment , kategória:  Csiki László  
Váriné Gulyás Ilona
  2018-04-05 10:45:37, csütörtök
 
  Az anyák....

Milyen jó, mikor először mondja ki: anya,
Közben hozzád bújik, és aranylik mosolya.
Büszkeség tölt el, mikor feláll és feléd lép,
Két karod kitárva vigyázod őt, míg eléd ér.
Elérzékenyülve nézed, kis lábai mit bírnak,

Könnyeid nyelve tudod jól,
hogy az anyák csak éjjel sírnak.

Aztán mikor az aprócska gyermeked beteg,
Idegességedben teljes tested-lelked remeg,
Lázas homlokát simogatva mesélsz őneki:
Ügyeled, ahogy a gyógyszereket beveszi,
Mosolyogsz, bár aggódva az orvost hívtad,
Könnyeid nyelve tudod jól,
hogy az anyák csak éjjel sírnak.

Aztán rohannak az évek, felnő a gyermek,
Jönnek a kamaszkori, lángoló szerelmek.
Előbb csillogó szemmel együtt áradoztok,
Nagy csalódás, vele kell szomorkodnod,
Tőled vár vigaszt, hisz tebenned bíznak.

Könnyeid nyelve tudod jól,
hogy az anyák csak éjjel sírnak.

Csak telnek az évek, és öreg, beteg leszel,
Tudod, hogy az orvosod mindhiába kezel.
Boldogságod már csak felnőtt gyermeked,
Könnyel szemében csókolja meg két kezed.
Ugrálsz körülöttük, ahogy fájó lábaid bírnak,
Könnyeid nyelve tudod jól,
hogy az anyák csak éjjel sírnak.

 
 
0 komment , kategória:  Váriné Gulyás Ilona  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2018.03 2018. április 2018.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 202 db bejegyzés
e év: 1107 db bejegyzés
Összes: 7675 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 819
  • e Hét: 5916
  • e Hónap: 55252
  • e Év: 276046
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.