|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 9
|
|
|
|
|
|
2018-04-09 09:43:31, hétfő
|
| |
| |
Váci Mihály
Nehéz a szívünk
Az arcodat ne mutasd szomorúnak.
Ne lássa senki, mi az, amit eltűrt.
Jobban kellene szeretni magunkat,
hiszen mi már nagyon kiérdemeltük.
A szíveink egymásra zúzva hulltak,
eggyé forrasztó sors zuhog felettünk.
Sebeinkért szeretjük már a múltat;
és a jövőt: - lesz mit felemlegetnünk.
Most itt ülünk. Kedves, Te szomorú vagy.
Az arcom nem mutatja, amit eltűrt.
Nehéz a szívünk, mert nem könnyű búnak
ütése alatt ragyog a szerelmünk.
Egymást szeressük már - ne csak magunkat
Hiszen mi már nagyon megérdemeljük. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Váci Mihály |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-04-09 09:38:58, hétfő
|
| |
| |
György Emőke
Rád gondolva
Szemem tükrében ülsz,
Míg hiányod vajúdom,
És száz érzelmet szülsz,
Nekem, én babusgatom.
Nézek kíváncsian,
Mert te vagy velem szemben,
Téged látlak ottan,
Ahogy mosolyogsz csendben.
Tükörkép fátyolán,
Szinte érzem arcodat,
Könnyeim folyamán,
Kergetem vágyaimat.
Hozzád, halld sajgásuk,
Pokoli, hogy nem vagy itt!
Őrült jajgatásuk,
Csodás álmokat fakít... |
|
| |
|
0 komment
, kategória: György Emőke |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-04-09 09:37:56, hétfő
|
| |
| |
Dsida Jenő
A rejtett igazi
Sokszor, mikor a napba nézek,
már-már azt hiszem:
ő az igazi.
S elfelejtem, hogy minden látható,
tapintható és megcsókolható:
a rejtett igazinak
árnyéka csupán.
Valahol bennünk van az élet,
melynek árnyékát éljük,
valahol bennünk van a ház,
melynek árnyékát lakjuk,
valahol bennünk van a kenyér,
melynek édes árnyékát
megszegjük estelente.
Vagy valami irgalmatlan kék tó
mérföldes fenekén,
vagy felhőkbe gomolyítva úsznak
és távoznak tőlünk az égen -
messziről, messziről visszakiáltva:
Poéták, bolondok,
meg tudtok-e fogni?
Én nem tehetek róla,
megejtett ez a nyilvánvaló igézet.
Ha kedvesem hófehér vállára nézek,
ha mélységes, barna szemébe nézek,
remegve dobom felé a kérdést:
Milyen lehet a Gyönyörű,
kinek árnyéka vagy? |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Dsida Jenő |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-04-09 09:36:56, hétfő
|
| |
| |
Léria Dipán
Mondd el
Miért mindig későn okos az ember?
Miért utólag mondja el, amit akkor nem mer,
amikor úgy érzi, szeret minden érzelemmel.
Miért könnyebb későn elmondani, hogy félt akkor szólni,
nem akart elrontani,
vagy csak
szavak nélkül is egyértelműnek tűnt a minden fénye,
és gondolta, a szó talán nem is kéne.
Csak a földre hullott érzelem szilánkjaiban vette észre,
hogy darabokra tört benne ő is egészen,
és nem tudja a másik,
hogyha nem lesz, mindig is hiányzik.
Élete nem lesz, csak tétovázik,
lelke a nyári melegben is fázik, és mindig arra, akit elveszített,
mindig arra vágyik.
Mondd el, ameddig teheted, mondd el, hogy mennyire szereted,
és ha így is el tud menni,
engedd, az ilyet el lehet feledni. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Léria Dipán |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-04-09 09:35:20, hétfő
|
| |
| |
Csepeli Szabó Béla
Előhang
Míg talpam alól a Föld dobol, dalol
és szívemhez a Szél beszél,
esőben, fényben fürdő szabad homlokomnak
hol az aranykék messzeség
izzadt vén vándora a Nap,
hol az árnyékos Csillagos Ég
mondja tollba költészetét...
Ha kedvesemre gondolok,
s megérintek földet, folyót,
úgy szállnak körém a dalok,
mint zsongó falvak és városok,
s felforrósult szívem felett
kitárva ajtót s ablakot,
rám nevetnek a csillagok... |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Csepeli Szabó Béla |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-04-09 09:33:49, hétfő
|
| |
| |
Ágh István
Virágok
Virágok, díszzsebkendők, zsabók,
gyöngyházgombok, fülbevalók,
lefekszem közétek pipacsok,
lóherebojtok, lucernafüggők,
fölöttem hullámozzatok,
átsüt a nap a szirmokon,
még árnyatok is szájpiros,
érlila és emlőfehér,
még árnyatok is illatos,
pacsirtaként akartam én
égből alátok hullani,
tenyerek simogassatok,
fodrok, kacsok öleljetek,
akartam mint egy kisgyerek
világgá menni köztetek,
virággá lenni köztetek,
átsüt a nap a szirmokon,
magamra lesek messziről,
csúnya és idegen vagyok,
mint réti kő, mint a csömör,
mint halott a ravatalon,
lélegzetem föltámadás,
születés, ha észreveszem
fejeteket az ingemen,
fejeteket a vállamon. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Ágh István |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-04-09 09:31:34, hétfő
|
| |
| |
Acsádi Rozália
Homokóra
lassan továbbcsorog a lassú lágy homok ahogyan minden
pillanat elillan elszáll elszalad s ahogy a vízpárát a táj a
hűs üveg magába zár múltat jelent és azt a képzetet
hogy ím az elközelgőt és annak titkát mint ígért
ajándékát a kíváncsi gyermek meglesheted s
a homokszemek mint parányi fényjelek
egyre csak hullnak szállnak égnek s
ahányszor megkísérled hogy
egyszer végigéled amint a
múltat az éppen
mélybe hulltat
egybeszövi a
pillanat a
jelenbe
átszaladt
jövővel mint
egy kibomló álmot
annyiszor nem találod a
lélek mélyén rejtőző fényeket
s ekkor látod s ekkor megértheted
hogy nem lehet lelkednek három létigéje
s hogy mégis fogva tart e karcsú térbe zárt idő
s ahogy a lágy homok lassan alábbcsorog és változik
a tér és forma mintha egy hegy tava tükrébe forrna úgy
változik meg benned is a szándék s a titkos szép ajándék
mindaddig rejtve lesz amíg az utolsó homokszem is lepereg
előtted s míg úgy nem érzed hogy ennél felnőttebb már nem lehetsz
...
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Acsádi Rozália |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-04-09 09:27:52, hétfő
|
| |
| |
Szőllősy István
Ajándék
Ajándék mindegyik napod,
az élet, egyre teljesebben.
Úton vezérlő csillagod
s az árnyék, mely nyomomban rebben.
Ajándék gond, kudarc, remény
nehéz próbák dús áradatja
s végzésed tisztuló színe,
amely életem Feléd ragadja.
Gyermekmosoly, cirogató kéz,
május derűje, őszi pára
s ha fárasztó nap végivel
halk álmot küldesz éjszakára.
Ajándék mind a múlt s jövő:
lehet - napok, lehet, csak órák
s ajándékod mindegyre nő,
ha gondolok s nem gondolok Rád,
mert gondolsz rám Te szüntelen,
bár nem kérlek, hogy megsegíts,
kegyosztó kedved végtelen
s ajándék vagy Te is. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szöllősy István |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-04-09 09:24:33, hétfő
|
| |
| |
Weöres Sándor
Téli csillag
Az ablak-résen
rámnéz egy csillag
fagyos élessége
mintha vallomást
akarna szelni
agyvelőmből
vagy tán szivemből
hogy mi jót tettem
mit vétettem
mit mulasztottam
és én hallgatok
mert csillag-nyelven
nem tudhatok
s talán egy sugár
felel belőlem
és iszap-vulkán
és hamvadó tűz
ezt megérti
s az ablak-résből
a fényesség
a feketeségbe
megnyugtatón-e
fenyegetőn-e
lassan elvonul. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Weöres Sándor |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 9
|
|
|
|
2018. április
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
260 db bejegyzés |
| e év: |
2443 db bejegyzés |
| Összes: |
9011 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 260
- e Hét: 1698
- e Hónap: 6943
- e Év: 663927
|
|
|
xMagazin
Offline
