Regisztráció  Belépés
dorotea55.blog.xfree.hu
"Az én szívem egyszerű, nincs nagy gazdagsága, csak egy aprócska kincs: a szeretet örök lángja." Gyöngyszemek... .
2000.02.19
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 22 
Lélekcsend...
  2018-05-28 14:38:10, hétfő
 
  Vincze Erika:
Lélekcsend.....

Átadom magam a csendnek, s csak hallgatok,
behunyom a szemem, hisz csak úgy láthatom,
képzeletem, hogy festi fent kékre az eget,
s aranyló csillámokat szór rám a nap tüze.

Odakint dér borítja a kietlen, rideg tájat,
s az erdő kopasz fái is sírva dalolásznak,
sűvítve, árván hajladoznak a hideg széllel,
akár a törött hegedűn játszó csend zenéje.

Vágyakozik lelkem zöldellő erdő sűrűjébe,
tükörbe néznék a kispatak hűsítő vízében,
odadőlnék az árnyat adó öreg tölgyfához,
úgy ölelném magamhoz az egész világot!

Fagyos, hófödte föld, merre csak szem ellát,
s a végtelenbe tűnő, álomba merülő határ,
elmélázgatok most magam is e messzességbe,
tavaszt álmodok ébren a téli szürkeségben.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
És egyáltalán
  2018-05-26 17:31:52, szombat
 
  Zelenka Brigitta
És egyáltalán

Mióta tengernyi emberöltő,
magától semmi nem értetődő,
az áradó fény, felhők, záporok,
a szél ha lebeg, lobog, háborog,
s ha bomló rüggyel űzve a telet,
zúgva áthúz a csupasz fák felett
a tavasz, ifjú, vígkedvű titán,
s nyár reggeleken a zengő nyitány
ömlik, a derű mézarany benne,
(észre se veszed tán, mit üzenne...)
És egyáltalán, hogy még itt vagyunk
s madár zenére tárul ablakunk,
és reményt susog a kerti nyárfa,
s tündérringató gyermek álma
hitet sző benned és áldás érik,
alázatban egy életen végig,
s öröm-imádság-madárka rebben,
aprócska, puha kéz tenyeredben.

Bielefeld, 2018. Szelek hava (április)



Link


 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Erdőt járom ..
  2018-05-26 17:28:33, szombat
 
  Cseke Ibolya CsIbi
Erdőt járom ...Gyermekvers

Szél susogta fák között
Kis madárka röpködött
Talpam alatt avar zörrent
Riadt mókus tova szökkent

Tölgy odvában cincér perceg
Füsti fecske bokron cserreg
Erdőt járom hajnal tájon
Ha megázom azt sem bánom

Hiszem, hogy templom az erdő
Nekem ott lakik a teremtő
Oltárdísze minden virág
Áldja meg az egész világ!




Cseke Ibolya CsIbi
Ölelj majd akkor is...!

Ha reszketek, magamra gombolom lelkedet
Beléd merülök ha bánat facsarja szívemet
De veled nevetek ha a kacaj csiklandoz
És együtt pendülünk, hogy elérjünk célunkhoz

Lélek húrjára kis csodákból gyöngyöt fűzök
Piciny reménykéket jövő gallérjára tűzök
Apró örömökből sodrom napjaink fonalát
Nem hagyom, kiürülni a boldogság poharát

Izzik még bennem a ragyogó nyár parázsa
Bár meglátszik arcomon az ősz csillanása
Létvirágom szirmait egyenként tépdesem
Ölelj majd akkor is ha úgy leszek...dísztelen!


Link






Cseke Ibolya CsIbi
Holdas éjen

Holdsugarat ringat az este...
Tó tükrében magát kereste.
Hullám fodrán fénye reszket,
Ezüst arcán álom rebben.

Susog a nádas szél ölében,
Csónak ring az éjsötétben.
Csillagszeplők hunyorognak,
Éj palástján kuporognak.

Éji vadnak szeme villan...
Egy pillanat, majd elillan.
Komor felhők sorakoznak,
Baljós árnyak elsuhannak.

Fűzfa lombja tóba görnyed,
Öreg törzsét szél gyötörte,
Nem adta fel, dacból még él,
Végzetével majd megbékél.

Sétál a Hold égi útján,
Nem tűnődve régi múltján.
Utoléri majd a hajnal,
S betakarja arany nappal.




Cseke Ibolya CsIbi
Hittel...

Hittel nagyobb az erő,
Mint a teher, mit a kar cipel.
Hittel nagyobb a vigasz,
Mint a bánat, mit a szív visel.
Hittel nagyobb a remény,
Mint a kín, mit a váll elbír,
Hittel nagyobb a béke,
Mint a harc, mit a lét kibír.
Hit a kétségek között támasz,
Minden kérdésre ad választ.



 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Adj Uram kitartást
  2018-05-25 20:49:24, péntek
 
 

Kun Magdolna
Adj Uram kitartást

Uram, adj nekem kitartást a mindennapokhoz,
ne érezzem bárkinél is kevesebb vagyok,
hisz egyedül már nincs erőm a sorssal küzdenem,
kell, hogy védj és óvj, ha lelkem védtelen.

Sok időt megéltem, sok könnyet hullattam,
de bátran elviseltem, ha alulmaradtam,
mert volt hozzá akarat és kellő méltóság,
hogy hinni tudjam azt több vagyok mint más.

Sokszor szembenéztem a világ erejével,
akkor is, ha arcul csapott érdes-tenyerével,
mert hittem, ha mellettem állsz minden bírható,
hisz nem lesz oly veszély, mely át nem hágható.

Hozzád fohászkodom Uram, ahogy eddig mindig,
ne hagyj el, ha létem bűn-lángokban izzik,
Te legyél majd az, ki felemel egyszer,
hogy magasabbra szárnyalhassak mint a többi ember,

S te legyél majd az is, ki otthonába fogad,
ha elgyengült testemre súlyos kereszt szakad,
hiszen általad válunk azzá akik voltunk,
azok a test nélküli lelkek, kiket hozzád fűz a sorsunk.

Link


 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Honvágy
  2018-05-25 15:42:10, péntek
 
  Benedek Elek
Honvágy


Hol a keleti ég nagy hegyekre hajlik,
Ott van az én falum, csendes völgy ölében.
Nagy világ lármája oda el nem hallik,
Élnek a lakói csendesen, békében.

Járjak tengeren túl, hallom a harangját,
Világ végéről is szinte látva látom,
Amint elindítja lágy, ezüstös hangját
S hívogat, csalogat: jer haza, barátom!

Oh, de rég láttalak, fehér falú házak!
Oh, de rég láttalak, kis falum határa!
Messze, messze tőled minden perc egy század,
Könnybe borul szemem neved hallatára.

A ház, hol születtem, összeomlott régen,
Édes jó szüleim sírban porladoznak,
Mégis te vagy legszebb a földkerekségen,
Gondjaim egyedül benned oszladoznak.

Földedből ne volna enyém talpalatnyi,
Szívem még akkor is hozzád vágyakoznék.
Jó szónál egyebet ha nem tudnál adni,
E szív tebelőled el nem kívánkoznék.

Nem vágyakodom én világ pompájára,
Kedvesebb itt nékem egy szál réti virág:
S a göröngy, mely hullott szüleim sírjára,
Drágább a szívemnek, mint az egész világ.

Oh, szép kicsi falum, csak már láthatnálak,
Hallanám közelről harangod csengését!
Oh, te föld, te szent föld, bár csókolhatnálak,
Hallanám, hallgatnám kebled pihegését!

Nincs itt maradásom nagy város zajában,
Megyek már! Megyek a nagy csendességbe!
Nem szenved már szívem az ő nagy bajában,
Mintha csak indulna örök üdvösségbe!



Link


 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Az élet jó!
  2018-05-25 15:39:28, péntek
 
  Hirth Éva
Az élet jó!

Mondd, néha miért fáj az élet?
Mindig boldog, miért nem lehet?
Sokan ezt kérdezitek,
én élni, nagyon szeretek!

Szeretem, ha madarak dalolnak,
énekükkel felvidítanak,
szeretem az esőt, a havat,
a tavaszt, a virágokat!

Szeretem a selymet megérinteni,
szeretem a nap sugarát érezni,
szeretem,ha eső mossa arcomat,
szeretem a lágy dallamokat...

Minden az életet jelenti nekem.
A szerelmet is szeretem!
A magányt is, ő is itt van velem,
ő kitartó társam nekem.

Éjszaka, a csillagok táncát,
az öreg hold kacsingatását,
és reggel, az ébredő napot,
ketté válik a felhő, s ő ragyog!

Az élet oly szép, csodás,
előtted van minden jó, bármerre jársz,
mindenben van valami ragyogó,
érzed a virág illata : milyen bódító?



Link


 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Ha tiszta a szívünk
  2018-05-25 15:37:36, péntek
 
  Mezei Katalin
Ha tiszta a szívünk

Hittük, mi valóban erősek leszünk
őszinték, igazak, szépek
nem őröl szét hazugság és önzés
súlyos malomköve - a múló évek
mi nem hazudjuk szépnek a csúnyát
jónak a gonoszt, okosnak butát
mi nem mondjuk a láncra, hogy ékszer,
s az igazság gyémántját adjuk tovább.
Felnőttünk aztán, s hiába hitünk
erősebbek már az érvek
élni kell, dolgozni, nevelni gyermekünk
a szép szavak semmit sem érnek
csak belül vívjuk az utóvéd- harcokat
sok aljasság ellen a végső csatát
de karunk még erős, hitünk a régi:
ha tiszta a szívünk, nem törnek át!
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Szívem a szívedre
  2018-05-25 14:41:06, péntek
 
  P. Pálffy Julianna
Szívem a szívedre

Elfutni volna kedvem,
menekülnék messzire,
nem is olyan messze, csak
odaborulnék a szívedre.
Hallgatnám csendben,
érezném mennyire dobog,
válaszul visszadobognám:
Még mindig a tiéd vagyok!

Várok Rád - félek nem látsz,
nem ér el, de nyújtom a kezem,
elfelejtettél - mit tegyek? -
mondd meg Kedves, nekem.
Úgy hiányoznak a szavak,
a szád, a mosolyod, a szemed,
csak az emlékeimben él, milyen
gyöngéden érintett a kezed.

Néha elcsitulsz bennem,
néha a pokol tüze éget,
mert tudom, hogy nem lehet,
nem szabad szeretni Téged.
Parancsolnék én a szívemnek,
ne verjen, ne dobogjon hiába,
mégis - mit tehet az ész, ha
a szív érzi, ki az igazi párja.

Elfutni volna kedvem,
nem is olyan messzire,
a karjaid közé, csak
odaborulni a szívedre.

Link







P.Pálffy Julianna
Szív dallama


Mondd, miért nem hiszel nekem?

Fogoly vagyok. Kalitkába zártad a szívem,
csak érted doboghat, zenéd a muzsikája,
végtelen dallamként íródik életem kottájára,
boldog ritmust ver, veled egy ütemre dobban,
néha megbolondul - könnyem csordul titkon -
mert nagyokat üt, egyre többet, egyre jobban;
ha megérint a vágyad, őrjöngve lázad a vérem,
átlibben hozzám felhők felett, szelíd bársonyéjen
- selyemszárnyú ölelés vár rám,
hol két karod a menedékem -
Álmunk kevés most nekem. Te mit érzel, mondd! -
ha hallod a nevem? Lángra gyúlnak még a szikrák,
a te véredet is felforralják..., az elérhetetlen álmok?
Neked sem engednek megnyugvást - lehet mégis...,
mégis fogott rajtunk egy ki nem mondott, édes átok?

Mondd! - hiszel már nekem?
- ha nem engedsz el, s kalitkába zárod a szívem -
mi ez Kedves, mondd! - mi ez, ha nem Szerelem?



Link






P.Pálffy Julianna
Őrizz meg!


Ajkamon halk sóhajjal
pillék szárnya rebben,
ahogy én mondom,
nem mondhatja soha
senki szebben - csak ölelj,
ne engedd el a kezemet,
s én halkan súgom, forró
szenvedéllyel a nevedet;
napsugárral lehelek csókot
a szádra - Hopp! - itt egy
apró harmatcsepp, derengő
hajnal édesen kacagó lánya,
táncoló kis szivárvány,
boldog színek karneválja,
amott, holdfénnyel kergetőznek
fényes csillagok,
nézz rám Kedves! -
ez mind-mind, én vagyok.

Ne engedj el, őrizz!
- tovább nem harcolhatok -
szívemet adtam, szívedért
- igaz szerelmet adhatok.

A csókod mézízű varázs - s én -
a méz, édes mámorát szeretem,
minden csókodban azt keresem,
ha ajkad az ajkamra simul,
ott érzem az ízét, hol finoman, hol
vadul.


 
 
0 komment , kategória:  Általános  
A három testvér
  2018-05-25 14:08:05, péntek
 
  A három testvér

Vót eccer egy szegény ember meg egy szegény asszony. A falutól egy kicsivel távol laktak, szegénységben éltek, de jól megvótak, nem vót semmi baj, s született nekik három fiúgyermek.

A fiúgyermekeket úgy szegényesen, ahogy tudták, nevelték. Nagyobbacskák lettek, végül elértek odáig, hogy legények lettek, de akkor meghalt az apjik először, az annyik es hamarosan utána, s maradtak árván. Akkor gondolták magikban, most ők mit tudjanak csinálni? Tanakodtak egy darabig, hogy mit csináljanak, mert a vagyonka kicsi vót, hárman nem élnek meg belőle. Eltervezték, hogy elmennek, valahol szolgálatot keresnek vagy munkát keresnek, hogy ők es valahogy élhessenek.

S amint mentek, mendegéltek, eccer összetalálkoztak egy öregemberrel. Olyan öreg vót, hogy erőst öreg, tiszta fehér vót haja, szakálla, bajusza, mindene, s azt mondja:

- Hova mentek, legények?

Elmondják neki, hogy ők árván maradtak, s elmennek, hogy valahol valamit keressenek, hogy ők es élhessenek. Vagy munkát kapnak vagy szolgálatot kapnak.

No, azt mondja:
- Fogadjatok meg engem apának, s én megfogadlak tüktököt fiamnak. Én úgy bánok veletek, mint apa a fiaival, s tük pedig tartsatok tiszteletbe' engem úgy, mint apátokot.

Mentek, mendegéltek. Egy helyt elértek egy malomhoz. Azt mondja a nagyobb, ej, hogy szeretne ő itt lakni! Meglátták, hogy a molnárnak csak egyetlenegy leánya van.

Azt mondja az öreg:

- No, én megcsinálom azt, hogy itt maradsz, a tiéd lesz. Bémenyünk, de te ne szólj egy szót se, én mindent elintézek!

Bémentek, nem es szólott egyik se semmit - a fiúkból -, az öreg úgy elbeszélgetett mindent, úgy kivitte a dolgot, hogy a leánnak a fiú megtetszett, az apjáék odatták. Azt mondták, nincsen több gyermek, csak ez, jó es lesz így, hogy ideszáll hezzánk.

Az öreg azt mondta neki:

- Na, tisztességes életet élj, senkit bé ne csapj, senkit meg ne csalj, senkinek rosszat ne csinálj, s itt jól élhetsz, de a tanácsomat tartsad meg!

Mentek tovább. Elmentek egy helyré, s elértek egy fűrésztelephez.

Azt mondja a közepső es:

- Én, hogy szeretném itt maradni!

Ott es a tulajdonosnak csak egy leánya vót. Azt mondja a öreg:

- Na, bémenyünk, s te es itt fogsz maradni. Ne szóljatok semmit, én mindent elintézek!

Ott es az öreg kibeszélt mindenfélét úgy, hogy a közepső fiú odaszállott, ott maradott. Esszeházasodtak a leánnal.

Ment a legküsebvel tovább, s egy helyt a falutól egy kicsivel távolabb, egy kis szegényes házacskához értek, s oda leültek, hogy pihenjenek meg. Ott es egy leán' vót csak, fiúgyermek semmi. A leán' meglátta, hogy oda leültek, bémenyen, s mondja az apjáéknak, hogy valakik oda lepihentek. Azt mondja:

- Menj el, hívd bé őköt, pihenjenek itt, ne pihenjenek ott künn.

Béhívta, s a legkisebb fiú es azt mondja, hogy nekem es itt jó vóna megmaradjak. S azt mondja:

- Ne szólj semmit, én a tiédet es elintézem.

No, ott es elbeszélt mindent. Hát még örvendtek es neki, hogy tényleg odakerült valaki. Ott es hátrahagyta, hogy tisztességes életet éljetek - mind a háromnál -, s becsületes munkával keressétek meg a kenyereteket, s nem lesz semmi baj.

Az öreg elgondolta osztán magába', hogy ő elmenyen, felkeresi a fogadott fiait, hogy lám, melyik hogy viselkedett. El es ment a mónárhoz, s azt mondja a mónárnak, hogy adjon neki bár három kiló lisztet. De igaz, azt mondja, hogy szegény öreg ember vagyok, pénzem semmi sincs, s hogy én es valahogy egy falás kenyerhez jussak hezza.

- Én hogy adnék! - azt mondja a fiú. - Pénz nélkül? Én senkinek még egy fúvást se! - azt mondja. - Vagy megfizeti - azt mondja -, vagy nem adok! - De ha őrlőt vittek, ő azt úgy megvámolta, hogy erősen, s ha el kellett adni, valaki pénzvel akarta venni, jó drágán adta. Úgy elgazdagodott, hogy hatalmasan. Az öreg úgy tett, mintha bántaná valami, hogy nem adtak neki, és elment onnan. De nem ment messze, akkor a malom tűzbe borult, s szálig leégett.

Ment a másikhoz. Hát az es úgy elgazdagodott, annyi mindene van.

Azt mondja neki:
- Adj egy szál deszkát!

- Ejésze - azt mondja -, maga bolond? Én hogy adnék? Pénze van-e?

- Há nincsen - azt mondja.

- Na, pénz nélkül adjak? Na, én nem - azt mondja.

Az es, a tőkéket hordták oda, hol felibe, hol harmadába, de ha harmadába vágta, akkor úgy adta vissza, hogy csak a harmadik részit adta vissza, s a két rész neki maradott. Gazemberségvel dolgozott az es, nem adott az öregnek deszkát. Onnat es, amikor az öreg elment, akkor a fűrész fellángolt, s elégett.

Ment, hogy nézze meg a harmadik fiát es. Menyen, s hát olyan szép udvar, minden, olyan szép békesség, de semmit se szaporodott. Semmi gazemberségnek jele nem látszott rajta. Odamenyen, s azt mondja, hogy:

- Én egy szegény beteg ember vagyok. Olyan bajom van, hogy könnyen nem lehet meggyógyítani. Azt mondták, ha kerülne valaki olyan, aki a házát felgyújtsa, leég, s annak a hammát összeszedje, s a meg tudna gyógyítani. - Akkor az ingit levette, s megmutatta, hogy egy nagy seb van az oldalán. - Na - azt mondja -, ezt kéne bédörzsölni.

Esszenézett az ember a feleségivel - mán vót egy kicsi gyermekik -, abba a helybe, ami olyan mozgató vót, kipakolták, s a házat felgyújtották. A ház nagy lánggal égett, közél nem mentek, ugye, nem tudtak közél menni, félrehúzódtak, s nézték, hogy hogy ég le.

Egyszer hát akkora lang kerekedik, hogy amekkora ház vót, sokkal, de sokkal nagyobb vót. Szélesebb, egy nagy darab helyet elfoglalt.

Amint csudálkoznak rajta, nézik, egyszer csak ki kezdett alakulni egy nagy épület a lang között. Nézték, nézték nézték, s egyszer csak egy nagy szép ház lett oda, s akkor egybe a lang elaludt. A ház megmaradott szép épen. Akkor megvigyázkodnak, az öregnek meg akarták köszönni, de az öreg mán sehol sem vót. Nem látták többet.

Akkor aztán így ők meggazdagodtak, jól éltek, s még most es élnek, ha meg nem haltak.
Forrás: https://www.uzvolgye.info/hu/tortenelem/csinod-es-egerszek.html
 
 
0 komment , kategória:  Történetek, mesék...  
Szép gondolatok...
  2018-05-23 13:33:36, szerda
 
 

"Minden reggel hideg vízben fürdetem gondolataimat, így
lesznek frissek és épek.
A gyémántból jó, meleg dalok nőnek, ha elültetjük a szívünk alá.
Akadnak olyanok, akik lovon, autón és repülőgépen is
gyalog vannak, én a pacsirták hajnali énekében heverészek,
mégis túljutottam a szakadékon.
Igazi lelkünket, akárcsak az ünneplő ruhákat gondosan
őrizzük meg, hogy tiszta legyen majd az ünnepekre."
József Attila
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 22 
2018.04 2018. Május 2018.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 22 db bejegyzés
e év: 349 db bejegyzés
Összes: 7199 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 994
  • e Hét: 5877
  • e Hónap: 22309
  • e Év: 477659
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.