Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
1950.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/31 oldal   Bejegyzések száma: 304 
Gyurkovics Tibor
  2018-05-31 08:44:18, csütörtök
 
  Gyurkovics Tibor

Világ csudája


Azt hittem, hogy világ csudája vagy
őrjöngés, álom, nyíló végtelen
ma azt tudom, hogyha nem vagy velem
nem vagyok, nem játszom, nem létezem
felhők fehérje a szemembe fagy...
Azt hittem, hogy a világ csudája vagy
de annál sokkal fontosabb
 
 
0 komment , kategória:  Gyurkovics Tibor  
Fésüs Éva
  2018-05-31 08:43:32, csütörtök
 
  Fésűs Éva

Kívánság

Uram, ha egyszer nagyon jó leszek,
egy szívet adj nekem!
Egyszerűt, tisztát, szépet, kedveset,
lakozzék benne erős szeretet
és imádkozni tudjon melegen.

Nem kell lobogva égő gyötrelem,
és tépő ösztönök,
nem kellenek a cifra nyomorultak,
kik rossz szerelmeket százszor meguntak,
de olthatatlan vágyuk füstölög.

Nem kell megejtő, színes hangulat,
vérkergető borok;
tedd keserűvé, pecsételd le ajkam,
hogy indulatnak játékul ne adjam,
mi bennem szándékodból szent dolog.

Nem kell a kar, mely kígyóként ölel,
tapasztalt, sima kéz,
nem kell, hogy csak a testemet szeressék, -
a múló mámor mélye dúlt üresség,
s nem kell a szó, mely rombol, úgy becéz.

Vigyázz reám, ha forró pillanat
oson be álnokul
lelkembe, - mert én hófehérre vágyom,
és mégis sokszor megcsal önnön álmom,
ha jobbra, balra csóktüzecske gyúl.

Ne legyen tűz és füst az életem,
csak szentjánosbogár;
de szabadíts meg az öncélú vágytól,
mely hamis lidérc fényeként világol
s a fáradt lélek békét nem talál.

Uram, azért egyszer, ha jó leszek,
adj nekem egy szívet,
ki tisztán szűrte át e földi lázat,
kiben testvérek büszkeség, alázat,
ki enyém volna, s énvelem Tied.
 
 
0 komment , kategória:  Fésüs Éva  
szeitz István
  2018-05-31 08:42:24, csütörtök
 
  Szeitz István

Vallomás

Neked türkiz szárnyaid vannak,
Benned évszakok hajolnak
hozzám, Tőled puha szavakkal
jövök egy marokkal.

Rád-gondolok hamar illatok
szőtte bölcs ölelést,
Nálad bűvös karmazsinnal és
suta sárgával játszhatok.

Előtted előtted vagyok,
lábadnál fényes csillagok
születnek. Érted hosszú árnyakat
gondolok életre a fák alatt.

Márvány éjszakám Belőled fakad,
Miattad kelnek táncra a lapok,
talpaddal a világot simogatod,
mert mezítláb jársz az ég alatt.

Hozzád szégyenlősen érek,
és harcaidba beleférek,
holnap a kozmoszt kutatom Veled,
ahol a sóhajok Téged rejtenek.
 
 
0 komment , kategória:  Szeitz István  
Tóth János
  2018-05-31 08:40:07, csütörtök
 
  Tóth János

Csendes folyó

Csendes folyó a lelkem
Égből fakadt s a földet járja,
Mezőbe simul a lágy kikeletben,
Mosolyog rá a pitypang rikító virága.
Mint vízimalom nagy lapátkereke
Úgy kavarja vízét az emlékezés,
S buborékok törnek a felszínre,
Bennük fájdalom rejlik s nevetés.
A szeszéjes sors rakta mederben
Hol bő vizű, hol hirtelen apadó,
Szikláról zuhan, vize szétfröccsen,
Majd durva lábak taposta gázló.
Lassan a kihalt végtelen síkra ér,
Nélküle röppen tovább az idő,
Az elmúlás tengerébe hazatér,
Vele hal a múlt, jelen s jövő.
 
 
0 komment , kategória:  Tóth János  
Rácz Sándor
  2018-05-31 08:38:47, csütörtök
 
  Rácz Sándor

Vékony seb


Csak a hold az égen
Már áthajolt a sötét
Az alkonyon
A homlokomon hasaló gondot
Csókjaiddal szétszaggatod
Fürge ujjaim
Testzongorádon játszanak
 
 
0 komment , kategória:  Rácz Sándor  
Erdélyi Gábor
  2018-05-31 08:36:11, csütörtök
 
  Erdélyi Gábor

Ajándék

Illetlen bet?k közé
őszinte mosoly mögé rejtem
mit szám többé el nem mond
hogyan szeret
egy kedves bolond
Egy csöppnyi lélek
mi szememben csillan
nem könny

csendben kezedbe ejtem
és mikor elillan....
nem tudod
mit adtam neked...

 
 
0 komment , kategória:  Erdélyi Gábor  
Szabó Lőrinc
  2018-05-31 08:35:28, csütörtök
 
  Szabó Lőrinc

Elmulasztott ébredés


Bujj, bujj, zöld ág!... Csak sóvárogtam... A
játék komoly volt: rácsa, kapuja
csillant, nyílt, aztán valahogy megint
eltűnt mindig a tüskelabirint
mögött a boldog Kert, az Édené,
ahová, jövőm kincsei közé,
úgy vágytam legalább belesni már...
Bujj, bujj, zöld ág!... - dudoltam - aki vár,
ami ott vár, az arany alma, a
tündér s a többi áhított csoda
ébredjen végre és ébresszen: óh,
túlhosszú álom, mutasd a való
gyönyörét, Csipkerózsát!... Oly közel
volt a titok, hogy nem hihettem el:
oly közel a Kert, hogy boldogtalan
kételyem maga zárta csak utam...
Bujj, bujj, zöld ág, nyisd, rózsám, váradat!
- Fent volt, s én vártam, hogy keljen a Nap!
 
 
0 komment , kategória:  Szabó Lőrinc  
Lucian Blaga
  2018-05-31 08:34:45, csütörtök
 
  Lucian Blaga

A vers

A villám sem él sokáig
fényében magányosan,
csupán addig, míg elérhet
felhőtől az első fáig,
mellyel egyesülni vágyik.
A vers maga is olyan.
Fényében magányosan
addig él, ameddig élhet,
felhőtől elér a fáig,
indul tőlem, s meglel téged.

ford:Lengyel Ferenc
 
 
0 komment , kategória:  Lucian Blaga  
Disha
  2018-05-31 08:33:09, csütörtök
 
  Disha

Féld a Farkast!


Nem is oly rég, s nem oly messze,
Falka csaholt a rengetegben.
Testük tűz, jég, szikla és lég,
Szálltak a szélben, akár a regék.

Éji Vándor! Tán' megpihenni vágysz?
Ülj le közénk, hallgasd e nótát!
Atyám énekelte hajdan a mesét,
Most én adom tovább az ősi regét:

Csöppke voltam még, játszottam fa-karddal,
Elszöktem otthonról minden áldott hajnal.
Az erdőbe mentem, fürge forrást lesni,
Fürge forrástól regéket hallani.

De hamar meguntam forrásnak énekét,
Sétáltam tovább, míg nem lett éjsötét.
A magas fák közt végül eltévedtem,
Odvas fának gyökerére sírva telepedtem.

Így aludtam el, a gyökerek között,
Nyugtalan álmomba furcsa árny szökött.
Állt a magas sziklán, panaszosan sírt ott,
Bánatos dalával farkas-falkát hívott.

Mozgást hallottam, szemem tágra nyílt,
Az álom elszállt, de jó is volt ez így.
Mert mit magam előtt láttam, az érdekelt immár,
Négy szép farkas állt ott, büszkén és némán.

Most fülük hegyezték, északnak néztek,
Hol panaszos üvöltés úszott a szélben.
Hasonlatos ahhoz, mit álmomban hallottam,
Ekkor döbbentem rá, tán' nem is álmodtam.

Rám meredtek aztán, a szemük lángolt,
Vadász-hév volt az, mi szította a lángot.
Közrefogtak, s tereltek, mint barmot,
Ha eltértem, mind dühösen morgott.

Patakparthoz értünk, a farkasok megálltak,
A kavicsra ültek, s hosszan vonítottak.
Magam nem mozdultam, kíváncsi voltam,
Ostobaság, tudom, de még gyermek voltam.

A patakból akkor négy lény tűnt elő,
Farkasok ők is, de bundájuk jégből.
Szemükben homály, léptük nyomán dér,
Hol puha mancsuk a zöld fűhöz ért.

Bámultam őket, csak akkor mozdultam,
Mikor indultunk újra, szótlan, komoran.
Elhagytuk a folyót, elhagytuk a fákat,
Bűvkörébe léptünk tündöklő tisztásnak.

A tisztás széléről figyeltük a tüzet,
Vadászok rakhatták, ám azok eltűntek.
Kőbörtönükben víg lángok táncoltak,
Köröttem a farkasok újra vonítottak.

Hangjukra a lángok magasra csaptak,
Bennük farkasok lelkei laktak.
Szemükben tűz izzott, bundájuk lobogott,
Nyomukban a zöld fű is lángot fogott.

Csatlakoztak ők is, együtt mentünk tovább,
Hosszas lenne elmondani, milyen sokat, s hová.
Dombtetőre értünk, hol örök szél honolt,
Az örök szélben négy farkas lakott.

Társaik szavára nem késtek soká,
Utunkon ők is követtek tovább.
S bár nem láttam őket, ott voltak mellettem,
Bundájuk selymét ujjaimon éreztem.

Megállt a csapat egy kőrakás lábán,
A föld is remegett vonításuk hallván.
A hívása csaholás volt visszhang:
Újabb ordasok, testük, mint a szikla.

Így mentünk aztán, a farkasok és én,
Lassan felhők mögé bújt a csillagos ég.
Boldog voltam mégis, már nem rettegtem,
Gyönyörűek voltak, ahogy léptek mellettem.

Elértük a sziklát, melyet álmomban láttam,
Fent a farkas sírt, épp, ahogyan vártam.
Hangjára társai mind válaszoltak,
Csak én álltam némán, s néztem az ordast.

Fekete bundáján megannyi vérfolt,
De büszkén állt ott, félelmes vezér volt!
Fekete szemében már nem égett láng,
De szívében izzott még most is a vágy.

Rám nézett hirtelen, megbabonázott,
Szénfekete szeme magához vonzott.
Felmásztam mellé, leültem a kőre,
Lehunytam szemem, s ő lett álmom őre.

Álmomban vadásztunk, harcoltunk együtt,
Sírásába olykor nevetésem vegyült.
Megismertem őt, a Fekete Farkast,
Ki kezében tartott minden hatalmat!

Az álom véget ért, nehezen ébredtem,
Fejem alatt odvas gyökeret éreztem.
Nem volt már farkas, nem volt már varázslat,
Táncolt az erdő, ahogy nehezen fölálltam.

Dél volt már, mire haza találtam,
Édes, jó anyám két karjára vágytam.
Atyám rendesen megszidott otthon,
Anyám átölelt, csókolta arcom.

A titkot megtartottam egész mostanáig,
Fiamnak adom át, ő őrizze holtig.
Az én időm lejárt, vadászni térek,
A Fekete Farkas vár már engem régen.

Kedves, jó Vándor, remélem tetszett,
Én mással nem szolgálhatok neked.
Ostoba beszédem bocsásd meg, kérlek,
Én csak azt éneklem, mit nékem meséltek.

Ha most indulsz, vésd ezt eszedbe,
A Fekete Farkast őrizd meg szívedben.
Lépteid vigyázó szemek lessék,
Nyomaid puha mancsok kövessék.

Mert nem is oly rég, s nem oly messze,
Falka csaholt a rengetegben.
Testük tűz, jég, szikla és lég,
Szálltak a szélben, akár a regék.

 
 
0 komment , kategória:  Disha  
Földeáki_Horváth Anna
  2018-05-30 08:06:50, szerda
 
  Földeáki-Horváth Anna

Csábítás


Ezüstfehér kígyóként kúszom fel a földről
lábaidon körbe-körbe, egyre feljebb.
Minden négyzetcentiméteredet meg akarom ismerni.

Mellkasodhoz érve beljebb vágyom:
a lelked kell.
Beléd hatolok, megtalálom.
Rátekergőzöm, körülfonom
és ott maradok ezüstfehér szalagként
örökre veled.
 
 
0 komment , kategória:  Földeáki-Horváth Anna  
     1/31 oldal   Bejegyzések száma: 304 
2018.04 2018. Május 2018.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 304 db bejegyzés
e év: 2443 db bejegyzés
Összes: 9011 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2214
  • e Hét: 4681
  • e Hónap: 29520
  • e Év: 610233
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.