Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/32 oldal   Bejegyzések száma: 310 
Lys-Noir: Mosolygok rajt . .
  2018-05-31 07:54:02, csütörtök
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Lys-Noir /Guttmann Irén  
Gulyás Pál: Mennyi föld!
  2018-05-31 07:50:13, csütörtök
 
  Gulyás Pál:

Mennyi föld!


Mennyi föld! mennyi föld!
Mennyi tarka-barka föld!
Sárga foltok, zöld terek,
rajta dolgos emberek!
Ott egy halvány szénaboglya,
itt egy tölgy ül álmodozva,
ott egy régi jegenye
és növendék gyermeke.

Most a róna síkja süllyed
s véle lejtenek a füvek:
bárhová zúg vonatom,
őket el nem hagyhatom.
Dél van, forrón süt a Nap,
mindenütt fest árnyakat,
árnyakat fest fák alá . . .
Minden árnyék csöndes árok,
melyben benne ring halálod.

(Debrecen)

Napkelet - 1931. július 1.
 
 
0 komment , kategória:  Gulyás Pál  
Sántha Károly: A rózsabokrok sírdogálnak.
  2018-05-31 07:49:18, csütörtök
 
  Sántha Károly:

A rózsabokrok sírdogálnak.


A rózsabokrok sírdogálnak,
Ejtvén dérré vált harmatot,
Leveli sárgán hulldogálnak -
Megannyi egy-egy kis halott.

Kert, koporsó lett minden ágyad,
Az ősz virágokat temet,
S valami titkos méla bánat
Úgy elfogja a lelkemet.

Ti rózsafák s hervadt virágok,
Virultok újra egykoron,
A tavasz csókját hinti rátok -
De nem tér vissza szép korom !

Nem, gyermekségem boldog álma
Édes anyámnak kebelén;
Nem, ifjúságom, fennre szállva
Lelkem szárnyán vágy és remény.

Ám hullj enyészet égre-földre,
Ne bántson az, szív, tégedet:
A sírban is nyit, mindörökre
Nyilt egy virág: a szeretet !

Tolnavármegye, 1904. okt. 30.
 
 
0 komment , kategória:  Sántha Károly  
Bella István: Ami elmarad
  2018-05-31 07:47:48, csütörtök
 
  Bella István:

Ami elmarad


Ahogy minden megérik magára,
úgy halálosodsz; maradsz.
Elhagy az alkalom, a talán, a hátha
voltnál bizonyosabb.

Ritkulnak a kötőszavak, barátok.
Jobb így! Megszokhatod.
S ha kezed után leválna lábad,
mímelhetsz művégtagot.

Járhatsz láb nélkül, kéz nélkül írhatsz.
Semmid se a tiéd.
Szólhatsz száj nélkül. Mindent kibírhatsz.
Van példa rá elég.

Ki ragozza el magyarul az időt?
A szótövek, félmondatok
ideje jő. A sunyi ponté. Minden kidőlt
felkiáltójel kopjafa. S te vagy a halott.
 
 
0 komment , kategória:  Bella István  
Szegvári: Kérded, anyám . . .
  2018-05-31 07:44:02, csütörtök
 
  Szegvári:

Kérded, anyám . . .


Kérded, anyám : mi a bajom,
Hogy oly halvány képem ?
Minek mondjam, tudod úgyis,
Mi fáj úgy énnékem.
Virág vagyok én, az ősznek
Hervadó virága,
Oh jaj, anyám, mért is szültél
Engem a világra ?

Azt kívánod, a molnárnak
Legyek felesége,
Sütöd is már a kalácsot
Menyegzö-estére.
Jól van anyám, teljesüljön
E szörnyű kivánat,
Készítem már liliomszin
Menyasszony-ruhámat

Menyasszonyi nyoszolyámat
Vasárnap estére
Rendeldd meg az asztalosnál
Bársonyfeketére.
Végy számomra koszorút is,
S ha eljön az óra,
Édes anyám, tedd fejemre
Tedd a koporsómra.

Váczi Hirlap, 1887. nov. 21.
 
 
0 komment , kategória:  Szegvári  
Révész Tivadar: Este.
  2018-05-31 07:43:12, csütörtök
 
  Révész Tivadar:

Este.


Leszáll az est ködös sötétje -
a koldusokra gondolok,
a téli szél is azt süvölti:
segitsetek ti gazdagok !

Fényes fogat visz dáridóra,
a koldús fázva vánszorog,
szilaj zenébe sir a sóhaj :
segitsetek, ti gazdagok !

Ha a bálok sikos termében
a villany fénye fölragyog:
lássátok meg a kunyhók mécsét -
segítsetek, ti gazdagok !

Dús urfiak ! tivornya fogytán
selyempárna az ágyatok -
azoknak, kiknek szalma jut csak;
segitsetek, ti gazdagok !

S ha bennetek kiég a mámor
s unott már minden csókotok:
a sápadt, elhagyott leányon
segitsetek, ti gazdagok !

Higyjétek el, a vég az egy lesz,
a forma már csak dolog :
kripta, avagy csak négy szál deszka,
segitsetek, ti gazdagok !

Váczi Hirlap, 1907. dec. 29.
 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Kapás Lajos: Buborékok XI-XV.
  2018-05-31 07:38:47, csütörtök
 
  Kapás Lajos:

Buborékok

- Ernának. -


XI.

Tiszta hittel, mint a tavaszi napsugár,
Szemem mindig az ég felé néz, ott jár . . .
Bántó titok nem dúl; a sors roszszal nem ver;
Előttem minden fényben, pompáiban hever . . .
És boldog nem vagyok !

Pedig nem sebez gúny; tisztelnek, becsülnek;
Parancsim, óhajim mind beteljesülnek . . .
Virággal hímezett, hintett úton járok;
Utamban nincsenek kétes ingoványok . . .
És boldog nem nagyok !

Nem is leszek soha ! ha élni megszünöm,
Oh csak akkor, akkor lesz könnyítve szűmön !
Mert az egyet tilos, nem szabad ismernem :
Hogy mi az az édes, a forró szerelem ? !
Nem akar szeretni !

XII.

Szép vagy lányka, mint egy angyal . . .
Hidd el: nemcsak én mondom ezt !
A parti virág is a habbal
Ölelés közt erről ad neszt;
Az esti szellő mormolása,
Zöld cypruság, fűz lombja,
A csalogány víg danája
Körötted mind-mind ezt mondja.
. . . És nézd az égi csillag mást
Mit ragyog fénylőn te feléd ? !
Oh valld be magad, nem mutat mást,
Mint, hogy szivem csak érted ég !

XIII.

Lombövezte sűrű erdő árnyában,
Kicsi gerle hű párjával rejtve van;
A szerelem örömittas búgását
Egymás kölcsön-csókjaival szakítják.

Szivemben oh! egy-egy perezre ilyenkor
Megújul a vad, nyomasztó fájdalom . . .
Rágondolok, rá az angyal kis lányra
S fáj, hogy mostam magam vagyok csak árva !

XIV.

Ajkadról csókoltam én le minden dalt,
Azért volt oly játszi, beszédes a dalom !
Csevegő habokkal, suttogó szellővel,
Az erdő szivével, mely vig kedélyt növel,
Versenyt szólt az ének kicsinyded lantomon!

S hogy eItüntél, mint köd a napsugár elöl;
Vagy, mint hó, ha jő a rózsahintö. tavasz:
Kósza lélekként bolyg a dal a húrokon -
A kósza lélekkel lelkem olyan rokon -
És csak sir, zokog, hogy számomra nincs vigasz !

XV.

Jer közelebb ablakomhoz . . .
Nézd a vihart, hogy' tombol,
Hogyan tépi, rázza a fát,
Mintha dúdolna a pokol . . .
Lásd ! keblem olyan nyugodt
Mint a csendes tenger szem . . .
Oh ne menj, maradj velem !
Boldogsággal telt igaz keblemen !

Váczi Hirlap, 1888. szept. 23.
 
 
0 komment , kategória:  Kapás Lajos  
M. Korniss Aranka: Szánalom.
  2018-05-31 07:37:44, csütörtök
 
  M. Korniss Aranka:

Szánalom.


Miért hogy titkon tőrt viselnek
Az irigykedő emberek,
Hogy mellettük elmenőn is
Gyötrő sebeket ejtenek;
Miért röpködnek durva hangok,
Miért karcol a szemek nyila,
Miért lesz az ajkon káromlássá
A suttogón kezdett ima;
Miért törtet mint vakon előre,
Embert ember miért nyom el,
S egymás nyakára hágva dőrén
Hova sietnek ezreivel ?
Nincs köztük egy se, ki szelíden
Kart karba fűzve megy tova,
Mind szilaj öklét mutogatja
És nem irgalmaz meg soha . . .

És mégis tudnak könyörögni,
Nem oly rosszak az emberek,
Hányszor láttál enyhe pillát,
Amelyen érző köny remeg.
Ó tudnak sírni, könyörülni,
Nem is rosszak az emberek,
Megkönyezik a nagy nyomort mind
S megállnak gyáván, tóveteg,
Ha lágy lelkűk tükrébe markol
Az összezúzó fájdalom -
De koldusérzés kél szivükben:
Nem szeretet, csak szánalom !

Tolnavármegye, 1904. ápr. 10.
 
 
0 komment , kategória:  M. Korniss Aranka  
Forschner Ede: Fiam nyugvóhelye.
  2018-05-31 07:36:53, csütörtök
 
  Forschner Ede:

Fiam nyugvóhelye.


Künn a holtak országában
Van egy kicsiny sir.
Valahányszor rá gondolok,
A lelkem is sir.

Az a hant az okozója,
Hogy emészt a bú.
Hogy ma-holnap még egy gyenge
Szellő is el fú.

Az az oka, hogy fejem már,
Meglepte a dér.
Az, hogy kinos szenvedésem,
Véget soh' sem ér,

Mert a fiam nyugvóhelye,
Az a kicsiny sir;
S, hogy őt: fel nem támaszthatom,
Nincs sebemre ír . . .

Szarvas és Vidéke 1910. október 16.
 
 
0 komment , kategória:  Forschner Ede  
Szentimrei Jenő: Kék rózsa
  2018-05-31 07:34:58, csütörtök
 
  Szentimrei Jenő:

Kék rózsa


Ma még hetykén a gomblyukamba tűzöm,
Rejtelmes színét fürkészem, betűzöm
S beszívom ismeretlen illatát.
Királynők közt is kékvérű királylány!
Halvány csoda! Szívem fölött így, árván,
Éld át hódítva még e kurta mát.

Holnap már nem sodorsz kíváncsi lázba.
Nem vonz többé a ritkaság varázsa,
A holnap újra új gyönyört kínál.
Holnap tán még ritkább virágok nyitnak.
Megúntalak. Szép vagy, de elhajítlak,
Hadd nyeljen el a barna utcasár.

Sejtelmes álmok mély vizén hajózva
Ó, voltam én is kék, rejtelmes rózsa,
Dobogó, zengő szűzlányszív fölött.
Viselt nagybüszkén, elhajított könnyen,
Nem hallotta jajom, nem látta könnyem:
A sár megfojtott, a közöny megölt.

Te is, te kék virág, te drága, ritka,
Pusztulj a múlt sarába, elhajítva.
Egy-egy emlék tán még meglátogat.
Bosszújuk a betölt vágyak megállják,
Elpusztítnak minden törékenyt, drágát,
Kis, egynapos kékrózsa-álmokat.
 
 
0 komment , kategória:  Szentimrei Jenő  
     1/32 oldal   Bejegyzések száma: 310 
2018.04 2018. Május 2018.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 310 db bejegyzés
e év: 1732 db bejegyzés
Összes: 31629 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2810
  • e Hét: 20802
  • e Hónap: 97248
  • e Év: 1182595
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.