2018-05-13 18:06:46, vasárnap
|
|
|
Varga Krisztián (vartian)
Kapunk
1.
Kapunk ősöreg, nyikorog.
Sorsunk farkasként vicsorog.
Felfal minket, ha szaladunk.
De győzni csak fegyverrel tudunk?
Ítélsz, míg élsz, mindent tudsz.
Itt élsz, jössz, mész, elpusztulsz.
Innen tovább nem mész már.
Születés, halál, két határ.
2.
Élek,
Félek,
Hová lett a lélek?
Nem mutatják meg a
Modern, tudós gépek.
Alfa és Omega határa közt élek.
3.
Kiskaput keresünk elrejtve,
Mely csak néha-néha látszik.
Azon tűnődünk merengve:
A teremtő velünk csak játszik?
Ha látni véljük, szaladunk felé,
Markunkba vágyjuk a kilincset.
Hideg a fal, szívünk sajdul belé:
Festették csak az áhított kincset.
Bánatnak könnyes fátylán keresztül
Nem látjuk a nagy, kitárt kaput.
Ha kell, alatta sokszor átlépünk,
Mert van, mit e földön kívül nem kapunk.
Forrása: Link
Link |
|
|
0 komment
, kategória: vers |
|
|
|