Belépés
klarika47.blog.xfree.hu
Ha érted a saját lényedet, érted mindenki lényét. Kiss Tiborné
1947.10.29
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 26 
Csillagok
  2018-05-14 10:46:10, hétfő
 
  Vannak csillagok, melyeknek fénye világít a földön,
Mikor ők maguk már régen nincsenek helyükön.
Vannak emberek, akiknek csillogó emléke világít,
Amikor ők maguk már nincsenek köztünk.
Ezek a fények csillognak és különösen,
Ha sötét az éjjel: mutatják az utat az embernek.

(Szenes Hanna)








 
 
0 komment , kategória:  Emlékezés  
Hold hinta
  2018-05-14 10:45:04, hétfő
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Mese sarok  
Nem láttunk semmit
  2018-05-14 10:42:17, hétfő
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Család  
Anya honnan tudod
  2018-05-14 10:38:11, hétfő
 
  - Anya, honnan tudod, hogy egy pasi az a pasi?
- Úgy érted, hogy jó férj lesz-e belőle?
Az a titok, hogy a férfi jobban szeresse a nőt,
mint fordítva.
- Nem ugyanannyira kellene?
- Soha nem lehet ugyanannyira
- De mi van akkor, ha a nő szeret jobban?
- Akkor pokoli élet vár rá. Minden összeesküszik
a nők ellen, mert az idő az ellenségünk.
Mi öregszünk, míg a férfiak csak érlelődnek.

Adriana Trigiani





 
 
0 komment , kategória:  Család  
Négy generáció
  2018-05-14 10:33:53, hétfő
 
  Közel volt és itt hagyott. Szerettem és elment. Érinthettem, de már nincs. Örökre...

Sóhajtottam egy mélyet ma, mikor eszembe jutottak azok az emberek, akik közel álltak hozzám és így vagy úgy, de már nem részei a fizikai életemnek. Első sorban gondolok itt a rokonaimra, szeretteimre, akiket heti rendszerességgel látogattam gyermekkoromban. Részesei voltak éjjelemnek, nappalomnak, aztán egy napon többé nem nézhettem a szemükbe, mert elmentek. Tovább élnek itt belül és erősítenek.

DE...

És itt jön megint egy mély sóhajtás. Hiányoznak, hisz belőlük lettem. Nem egyszerű az elengedés és a felejtés. Hiába teltek el évek vagy évtizedek, mégis eszembe jutnak azok a pillanatok, amiket már csak csukott szemmel tudok felidézni, vagy egy-egy fotó láttán felsejlik valami. Igen, ez a kis gyermek is én voltam, aki ült a nagymamája ölében, nézve a tortáját és elfújta a gyertyákat. Mosoly, kacagás, süti illat.

Nekem a szeretetről ilyen pillanatok jutnak eszembe. Azok a pillanatok, amikor együtt lehetek azzal, vagy azokkal, akik fontosak számomra. Itt nem csak a családomra gondolok, hanem azokra is, akik napokig, vagy akár évekig kísérték életem, és akiknek én is többet jelentettem egy utcán elsétáló járókelőnél. Az összenézések, az érintések, a mosolygás, röhögés, vagy épp sírás. A közös ebédek, vacsorák, beszélgetések és ennek a szerető közelségnek a biztonság érzete.

Felnőtté válás? Úgy érzem épp erről szól a felnőttség, amikor sorra veszem és tudatosítom a bennem zajló érzelmek súlyát, átlapozom emlékeimet. Megnézem honnan jöttem, hol vagyok és merre tartok. HISZEN EZEK HATÁROZZÁK MEG A SZERETET MINTÁIMAT.

Ez alapján tudok és merek szeretni. Ez alapján félek dolgoktól. És ez alapján ragaszkodom, vagy épp nyugszom meg. Ezek zaklatnak fel.

Ez vagyok én, hisz ezt éltem meg.

Ezek az alapok határozzák meg azt is, hogy kikkel futok össze, kikkel beszélgetek, kikkel értem meg magam és kit engedek magamhoz közel. És van, amikor épp az ilyen emlékek szabnak gátat a világ és közöttem, hisz nem mindenki fér bele ebbe a világba.

Személy szerint én szeretek fejlődni, tanulni és tágítani a világomat, épp ezért is figyelek oda arra, hogy mit tanultam eddig és ez miben emel, valamint miben korlátoz.





 
 
0 komment , kategória:  Család  
Naponta ismételd
  2018-05-14 10:30:59, hétfő
 
 
Te melyik szülőtípus vagy? Aki megszidja, vagy aki
jó szándékkal motiválja gyermekét?



Ha fogyni szeretnél, melyik hozzáállás lenne motiválóbb számodra?

Kövér vagy. Addig nem veszek neked új ruhát, amíg le nem fogysz.

Vagy:

Menjünk el egyet sétálni vacsora után.

Készítek neked egy salátát.

Szeretlek, úgy szeretlek, ahogy vagy.


Ha meg kellene tanulnod úszni, melyik hozzáállás lenne motiválóbb számodra?

Nem akarom hallgatni, ahogy itt sírsz. Nyomás be a vízbe és ússzál!
Ne viselkedj úgy, mint egy kisbaba!

Vagy:

Itt leszek melletted.

Meg tudod csinálni. Ha nem ma, akkor majd holnap újra megpróbáljuk.

Szeretlek, úgy szeretlek, ahogy vagy.


Hogy ha jobban oda kellene figyelned a tisztálkodásra,
melyik hozzáállás lenne motiválóbb számodra?

Mi ez a bűz? Csodálom, hogy vannak még barátaid.

Vagy:

Menjünk el a boltba, és vegyünk neked egy dezodort.

Olyan finom illata van a hajadnak, amikor frissen van mosva.
Szerintem minden nap meg kéne mosnod.

Szeretlek, úgy szeretlek, ahogy vagy.

Ha az asztali viselkedés szabályait kellene megtanulnod,
melyik hozzáállás lenne motiválóbb számodra?

Úgy eszel, mint egy malac.
Látni se bírom, ahogy zabálsz.
Undorító vagy.

Vagy:

Minden falat után megpróbálom lerakni a villámat, látod?
Szeretném, ha megpróbálnál utánozni engem.

Köszönöm, hogy csukott szájjal rágod meg az ételt.

Szeretlek, úgy szeretlek, ahogy vagy.

Ha egy kicsit ügyetlen és rendetlen vagy,
mi tudna jobban motiválni,
hogy felelősségteljesebbé válj?

Semmit nem bírsz normálisan megcsinálni?
Vagy elhagysz valamit vagy rendetlenséget
csinálsz magad körül!

Vagy:

Mindenki hibázik néha. Így tanulunk.

Nem olyan nagy dolog ez, csak fogj egy rongyot
és takarítsd fel magad után.

Szeretlek, úgy szeretlek, ahogy vagy


Egész életemben kövér voltam, féltem az úszástól, néha büdös voltam,
nem tudtam helyesen viselkedni és rendetlen voltam. Azokban az időkben
nagyon jól jött volna egy kis bátorítás. Így aztán, amikor azt láttam, hogy
egy kisfiút kiparancsolnak a medencéből, mert félt úszni, a napszemüvegem
mögött potyogtak érte a könnyeim. Láttam az apa szemében a csalódottságot,
ahogy a didergő, térdeit szorosan átkaroló fiára nézett.
Az a férfi nagyon szerette volna, ha a fia megtanul úszni. De talán azt gondolta,
hogy ha leszidja őt és nem vesz tudomást a könnyeiről, akkor azt éri el, hogy
legközelebb jobban próbálkozzon majd a fia?!

Bizony volt olyan idő az életemben, amikor én is így gondoltam

egy kislányról és a furulyájáról,

egy kislányról és az állandó rendetlenségéről,

egy kislányról és az állandó lassúságáról,

egy kislányról és arról, hogy képtelen volt megtanulni biciklizni.

Játszd el még egyszer azt a dallamot,
de hát nem is próbálsz meg odafigyelni rá!
Már megint kilöttyintetted?
Ugye nem mondod komolyan?
Hányszor kell még elmondanom, hogy siess már?
Minden más gyerek megtanult már biciklizni,
most már épp itt lenne az ideje, hogy te is megtanulj.

Minden egyes kemény szóval, minden egyes rosszalló pillantással és
csalódott fejrázással az a kislány egyre kisebb lett. Az önbizalma
csökkent. A magába vetett hite csökkent. A ragyogása csökkent.
Aztán egy nap egy legyőzött ember szavai szóltak belőle:

Anya, én csak jó akarok lenni, sírt a kislány, aki valaha imádott a
kedvenc furulyáján játszani. Most pedig lerakja a kedvenc
hangszerét a földre és azon gondolkodik, egyáltalán kezébe
vegye-e még valaha.

Idővel az állandó kritikám és a rosszalló arckifejezéseim
elhitették vele, hogy nem elég jó.

Idővel összetörtem a gyönyörű lelkét
azt, ami kivételessé és ragyogóvá tette őt.

Motiváltam őt? Hát, nem igazán.

Van egy nagyon finom határ a segítőkész felnőtt iránymutatás és a
tekintélyelvű megszégyenítés és lekicsinylés közt (ez utóbbit persze
sokszor a jó szándék álarcába bújtatjuk). Ahogy újra és újra átléptem
ezt a határvonalat, a gyerekem szembesült a rideg valósággal:
Bármit is csinál, nem elég jó nekem, soha nem tud a kedvemre tenni.

Motiváltam őt? Hát, nem igazán.

Amikor rádöbbentem arra, hogy a gyerekem úgy nő föl mellettem, hogy
a szeretetemet attól teszem függővé, mit tesz és nem azért szeretem,
amilyen ő maga, szóval amikor ez a gondolat formát öntött bennem,
valami örökre megváltozott. Többé már nem a szigorú munkafelügyelő
voltam számára. Egy szerető és bátorító szülővé váltam...

Ahelyett, hogy minden egyes apró hibára megjegyzést tettem volna,
a fontosabb dolgokra próbáltam meg koncentrálni, olyan dolgokra,
amelyek valóban veszélyt jelenthetnek számára, vagy amelyeknek
hosszú távú következményei lehetnek.

Ahelyett, hogy elvártam volna tőle, hogy mindenben ugyanolyan
szinten teljesítsen, mint a vele egykorú gyerekek, elfogadtam,
hogy ő is megtanulja majd, csakhogy a saját tempójában.

Felhagytam vele, hogy nagy ügyet csináljak minden egyes kis balesetből,
sőt rájöttem, hogy sokkal ügyesebben fel tud takarítani maga után, ha
nem járok rosszalló arckifejezéssel a sarkában.

Ha olyan rossz szokása volt, amit szerettem volna, ha megváltoztat, jó
példával jártam elöl. Ha azt akartam, hogy egészségesebben éljen, én
magam kezdtem el egészségesen élni, majd megkérdeztem, lenne-e
kedve velem tartani. Segítő eszközöket adtam neki (órát, kipipálható
teendők listáját), hogy rávezessem, hogyan tud hatékonyabb és
felelősségteljesebb lenni az én közreműködésem nélkül is.

Az erőfeszítéseit értékeltem, nem pedig az eredményt, arra pedig
nagyon figyeltem, hogy mindig legalább háromszor annyi pozitív
dolgot mondjak, mint negatívat.

A szerető és bátorító szülőség szárnyai alatt az elmúlt években
megtapasztalhattam, hogyan virágzik a gyerekem. Az önbizalma
és az önbecsülése szárnyakat kapott. Most már mer kockázatot
vállalni, és ha hibázik, tudja, hogy az nem a világ vége, hiszen
újra és újra lehet próbálkozni. Tudja, hogy mindig is szeretni
fogom attól függetlenül, hogy mit tesz, vagy nem tesz meg.
Tudja, hogy bízhat bennem, akkor is, ha valamit nem jól csinál.
Szereti önmagát, úgy ahogy van, még akkor is, ha bizonyos
dolgokat másként csinál, mint a többiek.

Bárcsak korábban felhagytam volna a szigorú munkafelügyelő
szerepével! De nem fogok rágódni a múlton. Csak a ma számít.

Remélem, hogy a saját fájdalmas tapasztalataimmal és az szülői
hozzáállásomat megváltoztató felfedezésemmel segíteni tudok
másoknak is, hogy úgy lássák a dolgokat, mint én:

A szégyen eltávolít, a bátorítás összeköt.

Az ítélkezés megbénít, a szenvedély felszabadít.

Az elkeseredettség leblokkol, a türelem győzedelmeskedik.

A kiabálás elnémít, a megbeszélés ajtókat tár ki.

A hibáztatás fájdalmat okoz, a megbocsátás gyógyít.

A lekicsinylés pusztít, a dicséret épít.

Az elutasítás elveszít, a feltétel nélküli szeretet győzedelmeskedik.

Ha gyerek lennél, aki megpróbál az életben a lehető legjobban
boldogulni, mi lenne a legmotiválóbb hozzáállás a számodra?

Sosem fogod tudni rendesen megcsinálni.

Vagy:

Szeretlek, úgy szeretlek, ahogy vagy?





 
 
0 komment , kategória:  Család  
Anya gyermekével
  2018-05-14 10:29:08, hétfő
 
  Ha száz szívem volna:
Mind érted dobogna,
Szelíd arcod mind a százban
Napfényként ragyogna.
Áldjon meg az Isten
Jártadban, keltedben.
Hová nézel a virág is
Ott nyíljék legszebben.
Nincs több, csak egy szívem,
Csak egyetlen egy van:
Ám, de százzal sem tudnálak
Szeretni már jobban.
A te neved zengi
Minden dobogása...
Szálljon reád édesanyám
Az Isten áldása!





 
 
0 komment , kategória:  Anyák napjára  
Anya gyermekével
  2018-05-14 10:28:03, hétfő
 
  A megszületni vágyó lélek mindig anyát választ magának. Ez határtalan
bizalom! Bizalom, hogy jó apát választasz számára, bizalom a testedben,
hogy ott felépítheti önmagát, bizalom a lelkedben, hogy te leszel az, aki
segít kibontani a földi létezésben önmagát. Rád bízza az első lakóhelyét,
rád bízza az életét.

Bizalom, hogy első perctől kezdve a legnagyobb szeretet kapja tőled, amit
ember itt e földön kapni képes. Bizalom, hogy te mindig csodálatosnak,
nagyszerűnek, megismételhetetlennek látod majd őt, bizalom, hogy jöhet
vihar, ragyoghat a nap, te mindig biztos pont maradsz.Az élet legnagyobb
ajándékát nyújtja át neked: életet adhatsz, ahogyan te is életet kaptál.
Tudj élni ezzel az ajándékkal!

Gyermeked határozott céllal érkezik, s ha te ezt megérted, megérzed, ha
valóban együtt élsz vele, ezt mindig látni fogod. Nem akarod mássá tenni,
mássá nevelni, mert ezzel ellene élsz.

Gyermeked érkezését várni, életútját végigkísérni a legcsodálatosabb
utazás! Szellemi lényének kibontakozását segíteni a legnagyszerűbb
feladat! Öröm és szárnyalás, melyben önmagad is megismered,
önmagadhoz is hazatalálsz.

Gyermeked számodra is sok-sok üzenettel érkezik. S ha mélyen
figyelsz rá, megérted az üzeneteket. mert érted és rólad szól.
Neked, amit számodra hozott magával. Hálából, ajándékul, mert
otthonra lelt benned!





 
 
0 komment , kategória:  Család  
Helló
  2018-05-14 10:26:39, hétfő
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Grafika-Rajz 2.  
Szemem fénye
  2018-05-14 09:46:41, hétfő
 
 




 
 
0 komment , kategória:  A nap képe  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 26 
2018.04 2018. Május 2018.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 449 db bejegyzés
e év: 4552 db bejegyzés
Összes: 21864 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 781
  • e Hét: 14265
  • e Hónap: 38143
  • e Év: 555368
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.