|
2018-05-22 20:45:43, kedd
|
| |
| |
EGY KÍSÉRLET BÖLCSESSÉGE
Egyik napon arra kérték a francia Közigazgatási Nemzeti Iskola idős professzorát,
hogy egy 15 fős amerikai menedzser-csoport tagjainak tartson egy előadást az ésszerű
időbeosztásról. Mivel a menedzserek ezt az előadást nem tartották olyan fontosnak, mint
a többi rájuk váró és előttük álló programot, arra kérték a professzort, hogy előadását fogja
rövidre. Erre ő azonnal a lényegre tért.
- Egy kísérletet fogunk most végezni - mondta vendégeinek, majd a pult alól elővett egy
nagy üvegkancsót, és vigyázva az asztalra helyezte.
Azután egy tucat nagyobb kavicsot hozott, és egymás után óvatosan belehelyezte a kancsóba, addig, amíg az tele lett. Amikor már karimáját is elérték a kövek, lassan felnézett a menedzserekre és azt kérdezte tőlük:
- Tele van a kancsó?
Valamennyien azt válaszolták:
- Igen!
A professzor várt pár pillanatig, és ismét megkérdezte:
- Valóban tele van? - Majd hirtelen eltűnt az ajtó mögött, és visszatért egy kisebb kavicsdarabokkal teli edénnyel. Gondosan beleszórta ezeket is a kancsóba úgy, hogy azok kitöltötték a kövek közötti űrt.
Mikor a kancsó tele lett, a professzor ismét felnézett a vendégeire, és azt kérdezte tőlük:
- Most tele van a kancsó?
A menedzserek nem tudták, mire akar kilyukadni, de érezték, hogy még valamit tartogat a
tarsolyában. Ezért az egyikük így válaszolt:
- Valószínű, hogy még nincs!
- Nagyon jó!- válaszolta a professzor, és ismét eltűnt az ajtó mögött. Kisvártatva újfent megjelent, kezében egy másik edénnyel, amely tele volt finom homokkal.
Óvatosan beleöntötte az üvegedénybe úgy, hogy a homok kitöltötte a nagyobb kavicsdarabok és a kisebb kavicsok közötti űrt. Most úgy tűnt, hogy a kancsó valóban tele van. A professzor ismét megkérdezte:
- Tele van ez az üvegkancsó?
Ezúttal kórusban harsogták a menedzserek:
- Igen! Most valóban tele van!
- Áhá! - válaszolta a professzor, és mintha csak erre a feleletre várt volna, a pult alól
elővett egy vízzel telt edényt, és beletöltötte az üvegkancsóba addig, amíg az a karimájáig
megtelt vízzel.
A menedzserek ajkáról halk moraj hallatszott... A professzor erre felnézett, és azt kérdezte tőlük:
- Na, milyen fontos dolgot tanulhatunk meg ebből a kísérletből?
A menedzserek legbátrabbika - a legcélratörőbb - azonnal az előadás témájára gondolva
azt válaszolta:
- Ebből a kísérletből azt tanulhatjuk meg, hogy egy degeszre tömött határidőnaplóban
is van még hely újabb és újabb programokra és elintéznivalókra...
- Nem - válaszolta nagy léleknyugalommal a professzor. - Ebből a kísérletből azt tanulhatjuk
meg, hogy ha edényünkbe nem a nagy darab köveket rakjuk be először, akkor később - bárhogyan is erőlködünk - nem tudjuk beletenni őket".
Egy pillanatra nagy csend borult az előadóteremre. Mindenki előtt világossá vált,
hogy milyen igaza van az öreg professzornak. Az egy kis idő után ezt kérdezte tőlük:
- Melyek a Ti életetek nagy kavicsdarabjai? Az egészségetek? A családotok? A baráti kör? A hitetek? Az életben az a legfontosabb, hogy ami számotokra a legértékesebb, azt - mint a nagyobb kavicsdarabokat - a legelső helyre tegyétek. Ha ugyanis elsősorban a kis dolgokra figyeltek, akkor egész életetek idejét és energiáját apróságokra, jelentéktelen, másodrangú dolgokra fecsérlitek el. Ezért soha ne feledjétek magatoknak gyakorta feltenni a kérdést: "Melyek életem nagy kavicsdarabjai?" És ha megtaláltátok, akkor ezt helyezzétek be legelőbb életetek edényébe!"
Majd egy barátságos mosollyal üdvözlésre emelte a kezét, és még mielőtt a menedzserek
ámulatukból magukhoz térhettek volna, csendben elhagyta a termet...
És melyek a Te életed nagy ,,kavicsdarabjai"? Gondolkozz el egy csendes pillanatban
ezen, és ha megtaláltad őket, ezeket helyezd bele legelsőknek életed nagy üvegedényébe, és ezekre fordítsd figyelmedet, idődet és energiádat, ne a többi apróságra.
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Irodalom - Próza |
|
|
|
|
|
Offline
