|
2018-05-24 18:02:34, csütörtök
|
| |
| |
Gréczi Józsefné
Eltűnt remények
Vagy még sem
Eltűnt remények, mint füst a széllel,
Szertefoszlott, elszállt az éjjel.
Nem hallom, hogy mennyből az angyal...
Csak a gonosz örül gúnykacajjal.
Hogy ne halljam a kacagását,
Hangosan mondom az imát.
"Miatyánk, aki a mennyekben vagy",
Űzd el a gonoszt, imám meghallgasd!
"Szenteltessék meg a te neved",
Tégy csodát, arra kérlek!
"Jöjjön el a te országod",
Hol a megbocsájtás áldott.
"Legyen meg a te akaratod!"
Engedd meg, Uram, hogy a földön
A remény el ne tűnjön.
És újra halljam a harangok szavát,
És a kórus énekelje mennyből az angyalát.
"Amint a mennyben, úgy a földön is"
Szeretet uralkodjon ünnepek után is.
Az éhező kinyújtott keze nyisson meg szíveket,
Hogy adni tudjanak az emberek.
"Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma",
De a kenyér nem minden,
A lélek tápláléka az ima.
És aki imádkozik, szeret is talán,
És aki szeret, az meg is bocsájt.
"Uram, bocsásd meg a vétkeinket,
Hisz mi is megbocsájtunk
Az ellenünk vétkezőknek."
Bocsáss meg azoknak,
Kik nem tudják, mit cselekszenek!
"És ne vígy minket a kísértésbe,
De szabadíts meg a gonosztól."
S ha a szeretet győzedelmeskedik,
Újra hallom a karácsony énekeit.
Hangosan szólnak a harangok,
S éneklik a gyerekek, hogy mennyből az angyal,
És elnyomja az ének és a harangszó
A gonosz gúnykacajt.
Az idézőjelbe tett részek az Úr imájából valók.
Forrása: Link
Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: vers |
|
|
|
|
|
Offline
