Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Hegyi Endre: Szerelem
  2018-05-26 07:38:49, szombat
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Hegyi Endre  
Mécs László: A katakomba
  2018-05-26 07:36:55, szombat
 
  Mécs László:

A katakomba


A mélyből kezdje, ki magasba készül.
Poklokat járt meg minden megfeszített.
Ki porba hullt, mert mindent elveszített,
rabszolgasorsát állja meg vitézül.
A mélyből kezdje, ki magasba készül.

Vizek, vulkántüzek mélyben feszülnek:
így nő a tenger, csúcsa hegytarajnak.
Minden vetés sötétből, sárból sarjad.
Ősztől készül az aratási ünnep.
Vizek, vulkántüzek mélyben feszülnek.

Testvér, tudom, nagy templom dőlt itt romba:
az Istened keresztre feszitették.
Lopd el magadnak szent, felnégyelt testét:
lelked legmélyén ott a katakomba,
ott rejtsd el, bár a templomod dőlt romba.

Ha Cézárt látod diadalszekéren,
teli torokkal ordítsd a vivátot,
a te vivátod úgyis mindig átok !
A te jövőd csirázik már a mélyben,
míg Cézárt látod diadalszekéren.

Nappal tömjént gyujts pogány isteneknek,
légy katona, rabszolga, hivatalnok.
Egyszer megúnják majd az élet-malmok
a bánat-őrlést, míg mások nevetnek.
Nappal tömjént gyujts pogány isteneknek.

- Katakombádba menj le éjtszakára !
A holtak várnak, kik közt nincs hamis szent,
igézd, éleszd, imádd az igaz Istent.
Erőket rejt a szenvedések vára!
Katakombádba menj le éjtszakára.

Fölpattant, nagy szemétől a halottnak
egyszer ragyogni kezd a katakomba.
Cézár befullad trágár vígalomba
s új zsoltárok, új dómok tornyosulnak
fölpattant nagy szemétől a halottnak . . .

Napkelet - 1924. június
 
 
0 komment , kategória:  Mécs László  
Tóth Erzsike: Szerelmi dalok.
  2018-05-26 07:36:08, szombat
 
  Tóth Erzsike: Szerelmi dalok.

I.

Nem lehet azt kimondani,
Hogy szeretlek téged.
Minden vágyam gondolatom.
Csak tehozzád téved.

Nem lehet azt kimondani,
Mily forrón imádlak.
Hőn dobogó hű szívemre
Vissza-vissza várlak.

II.

Azt álmodtam, veled karöltve
Jártam a hüs lombok alatt.
Kicsiny madár szerelmes ajkán
Bűbájos, édes dal fakadt.

És e daltól túláradt szívünk'
Betölté a vágy, szerelem.
Egy pillanat s én ott pihentem
Forró szerelmes szíveden . . .

Óh feledni, ezt elfeledni !
Egy örök élet is kevés.
Ilyen édes. bűvös álomra
Nem kellene fölébredés !

Nagykároly és Vidéke, 1902. április 3.
 
 
0 komment , kategória:  Tóth Erzsike  
Dapsi Gizella /Nil/: Temetem a múltat.
  2018-05-26 07:34:52, szombat
 
  Dapsi Gizella /Nil/:

Temetem a múltat.


Csak a nevetésem, - csak a két szememnek
Ragyogását látták,
Pedig mind a lelkem hangos zokogását,
Jajszavát kívánták !
Szívem vércsöppjeit nem számolta senki . . .
Jobb is azt feledni,
Hány hullott azóta !
Temetem a múltat üvegkoporsóba,
Ezüstkoporsóba, aranykoporsóba. . .

Üvegkoporsója kristályfödelén át
A múlt kikacag rám.
. . Sok keserű, könnyem, amit érte sírtam,
Hiába tagadnám !
Azt a tenger könnyet, ha most visszakérném;
Alhatna-e békén
Könnyeim adósa ? . . .
Temetem a múltat üvegkoporsóba,
Ezüstkoporsó ba, aranykoporsóba.

Mennyi imádságom suhant fel az égbe
Fehér galambszárnyon,
Hogy a mennynek, földnek minden üdvössége
Csak ö reá szálljon !
Magamnak nem kértem én az Úr kegyelmét,
Csak az ő szerelmét,
Isten a tudója ! . . .
Temetem a múltat üvegkoporsóba,
Ezüstkoporsóba, aranykoporsóba.

Valahányszor engem forró esküvéssel
Ölelt a szívére:
Szelíden borúlt ránk enyhe tavaszesték
Ezüst csillagfénye . . .
Kísérteni hozzá hogyha visszajárna
Csillagok sugára :
De szomorú volna !
Temetem a múltat üvegkoporsóba,
Ezüstkoporsóba, aranykoporsóba . . .

De a könnyemet se, de a csókomat se
Tagadom le tőle!
Ezret hogyha adtam, ezernyit kaptam,
Bőven volt belőle . . .
Ó, vissza ne hulljon egyszer a szívére,
Vérig marva, égve
A sok hazug csókja ! . . .
Temetem a múltat üvegkoporsóba,
Ezüstkoporsóba, aranykoporsóba . . .

Békésmegyei közlöny, 1908. nov. 1.
 
 
0 komment , kategória:  Dapsy Gizella Nil  
Bozzay Pál: Kisírtam könnyeim . . .
  2018-05-26 07:33:40, szombat
 
  Bozzay Pál:

Kisírtam könnyeim . . .

(Josephstadt, 1850. jul. 10-én.)


Kisírtam könnyeim,
Kiontám vérem.
Elvesztett honomért
A csatatéren.

Látám őt küzdeni
Nappal és éjjel.
Téren és halmokon
Vad ellenével.

Látám szép zászlait
Keverve porba,
Fegyverét, díszeit
összetiporva.

S megroncsolt tagjain
A pihegönek
Üvöltve száguldtak
Vad hadi mének.

Látám őt élete
Vég-órájában,
Véres kezekkel és
Halott-halványan;

S mikor bús ajkai
Halált nyögének:
Diadal-örömét
Ellenségének . . . .

Messze föld népei
Gyűltek halomba,
Félvilágra szólt a
Halotti pompa;

Nagyszerű sir fölött
Dühösen morga
Halálos ajakkal
Száz ágyú torka;

S nem jött el, fegyverét
Emelni érte,
Napkelet, napnyugot
Lenyügzött népe;

Nem jött el fölfogni
Hanyatló térdét,
Felfogni sebei
Kiomló vérét . . .

Eljött a Nemezis
Megcsalt bolondja,
S a martyr-koszorut
Fejére nyomta !

Vasárnapi Ujság - 1867. junius 23.
 
 
0 komment , kategória:  Bozzay Pál  
Bóka László: Az idei árvizkönyvbe 1
  2018-05-26 07:32:33, szombat
 
  Bóka László: Az idei árvizkönyvbe 1

- Tavasz, 1940 -


Messzebbről de ismerősebben,
váratlanúl, ha tudva jöttét,
oly hiába s mély értelemben
mint most, a tavasz sose jött még.

Csodálatos és érthetetlen
hogy nem esnek havak a szürke
felhőkből, nap süt s ághegyekben
a szél a bimbókat kigyűrte.

Tavasz van és mint öntött ürge
nagy tócsák partján áll az ország,
- lesz-é még mit gyüjteni csűrbe? -
s a napba rázza szőre borzát.

Nyugat 1940.
 
 
0 komment , kategória:  Bóka László  
Vozári Dezső: Előhang egy verskötethez
  2018-05-26 07:29:15, szombat
 
  Vozári Dezső:

Előhang egy verskötethez


Vergilius fegyvert és hőst dicsért még,
Petőfit zord honszerelem gyötörte,
Petrarca Lauráról faragott verset,
dicsérve báját és haját, a lengét.
De elpihentek már a nagy szavak ma,
érve lehulltak, mint az őszi körte,
én nem látok se hőst, se Laura nincsen.
Látok sóskiflit, önborotva-pengét,

cugoscipőt, pápaszemet, szivarkát,
éhséget, szomjat, kulcsot és hajókat,
a hídon látok öngyilkosjelöltet
és látom őt, mikor kihúzzák holtan,
látom a gyárat, melynek gépe néma,
virágot, melynek szirma egyre kókad,
sorsokat látok, szennyet és poloskát.
Ne vedd zokon hát, hogy erről daloltam.

A kankalinról és a holdsugárról
nyafogni jobb lett volna tán valóban,
hullahegyeken lépve énekelni
a halhatatlan, megdicsőült lelket.
Vergilius fegyvert és hőst dicsért még,
én alvó koldust láttam téli hóban,
így múlnak percek, órák, ezredévek,
a kor kérdez és a költő felelget.

Rejtett ösvény,
Csehszlovákiai magyar költők, 1918-1945
 
 
0 komment , kategória:  Vozári Dezső  
Szenti Bella: Akkor. . . volt
  2018-05-26 07:26:18, szombat
 
  Szenti Bella:

Akkor. . . volt


rebegnék Érted
imát,
ne lássa senki,
csak a Hold meg én,
hogy ott állok a
legtetején,
míg csillagokat
fürtökbe fonva
üzenem vélük a földre,
hogy élek még . . .
Múlt sírhantja fölött
várok még az Újra,
amiért indultunk . . . egykor.
(Emlékszel? . . . titokban . . . ,
hol utunk egybeforrt
valahol)
. . . vörös pirkadatban.

 
 
0 komment , kategória:  Szenti Bella  
Vályi Nagy Géza: Erdély
  2018-05-26 07:25:11, szombat
 
  Vályi Nagy Géza:

Erdély


Őszi nap aranyló verőfénye árad,
Isten szeme nevet; mosolyog az ég. -
Zúgnak a harangok, lobogók lobognak,
Az arcokon öröm rózsapírja ég!
Vértélén diadal ujjongása zendül,
Üdvrivalgás harsog, mint a zivatar, -
Millióknak szíve egy ütemre dobban.
Erdélyország újra szabad és magyar!

Börtönök kinyíltak . . . láncok szétszakadtak,
A hazugság kártyavára porba hullt, -
Véget ért a húsz év szégyene, keserve,
És lidércnyomásos álom csak a múlt!
Szent találkozóra készülnek a lelkek,
Megmozdulnak csontok, sírok és rögök,-
Trombita szó harsan, magyar ima szárnyal.
Daliás honvédek lépte dübörög . . .

Visszajöttél drága havasok világa;
Égbenyuló ormok, hósapkás hegyek, -
Halmok enyhe zöldje, szűzi tájak völgye,
Erdők koszorúja felénk integet.
Mienk vagy Mármaros messzeködlő bérce,
Szatmár ősi földje, sugaras ege, -
Erdőd lankás bája, vadregényes Koltó,
Szerelem, boldogság tündérligete!

Mienk vagy Nagybánya ódon, régi sasiak,
Rádtapadt a tűnő, nagy idők moha. -
Nagyvárad, te híres "körösparti Páris",
Szent László és Pázmány büszke városa!
Kapuja voltál a Tündérkert honának.
Ahol a szabadság napja ragyogott,
S bősz tusákról, véres, zordon századokról,
Regélnek: várfalak, bástyák és romok!

Köszöntünk: vén Szilágy száz hepehupája,
Virágos Zilah és tűzború Meszes,
Szamosvölgyi kis Dés, varázsos Beszterce,
Hol Hunyadi várán zászlónk lengedez,
Köszöntünk; színek és szépségek tanyája:
Kalotaszeg szíve, te álomvilág, -
Köszöntünk Kolozsvár, ezeréves bástya,
Fellegvárunk, büszkén tekintünk reád!

Üdvözlégy Vásárhely: Bólyaink földje,
S Székelyország annyi ékes gyöngyszeme,
Melynek minden zugát Bem és Gábor Áron
Dicsősége, hősi lelke lengi be.
Üdvözlégy: Bocskay, Bethlen sziklafészke,
Bölcső és koporsó, élet és remény:
Üdvözlégy: legendás, diadalmas Erdély,
Te legszebben zengő, szent hősköltemény!

Tündöklő fényesség támad fent az égen:
Egy ragyogó csillag gyűl Zágon felett, -
Megdobban a vén föld - harckocsik robaját
Visszhangozzák erdők, völgyek és hegyek!
Ágyúk dübörögnek, huszárok nyargalnak,
Szikrázik a patkó az utcák során, -
Valósággá vált egy szép, igéző álom:
Horthy jár az élen táncos paripán . . .

Zúgjatok, zúgjatok ünnepi harangok,
Szárnyaljon egekbe hálaszózatunk,
Táruljon ki karunk testvérölelésre,
Hisz egy test, egy lélek: magyarok vagyunk!
Boruljatok le a véráztatott rögre
Könnyes áhítattal, múltba révedőn, -
Boldogabb jövendőnk gránithídja épül:
Magyar honvéd áll őrt fent a bércterőn!

Koszoru.
A Petőfi Társaság közlönye Új folyam 7.
1941. január
 
 
0 komment , kategória:  Vályi Nagy Géza  
Sárosi Árpád: Szíved rokkáján
  2018-05-26 07:15:45, szombat
 
  Sárosi Árpád:

Szíved rokkáján

Mesélj, mesélj, oly szépen tudsz mesélni.
Szived rokkáján aranyszálak nőnek.
Himezd ki arcát sejtelmes jövőnek.

A boldogság ezüst falához érni,
Nem nézni vissza meddő, könnyes rögre,
Csak élni, lázban együtt, mindörökre.

Meséd, ha véget ér s az aranyszálak
Ősz alkonyán halott-fakóra válnak,
Elmulni velük ne kivánkozz!

Tovább szövöm a csonka halk meséket
Örökre élni elvezetlek téged:
A boldogság ezüst falához.
 
 
0 komment , kategória:  Sárosi Árpád  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2018.04 2018. Május 2018.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 310 db bejegyzés
e év: 1712 db bejegyzés
Összes: 31609 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1938
  • e Hét: 13260
  • e Hónap: 89706
  • e Év: 1175053
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.