Regisztráció  Belépés
chillik.blog.xfree.hu
"Csak meghallgatnám, sír-e a szegény, Világ árváját sorsa veri még? Van-e még könny a nefelejcs szemén? Szeretnék néha visszajönni még!" Chillik András László
1953.03.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Kosztolányi Dezső - Oly jó ébredni.
  2018-05-04 02:13:49, péntek
 
 
Kosztolányi Dezső - Oly jó ébredni.

Oly jó ébredni.
Álmom messzeszédül,
s a tegnapi szobát már láthatom,
ha fuldokolva - az álom vizébül -
a paplanomra nyújtom a karom.





Ez itt a part már.
Ah, de szép, de szép volt
az ébredés csiklandva, tétován,
a mosdótálban a közeli égbolt,
a zongorázás a másik szobán.

Tündéri reggel. A sötét szalonba
apuska zongorázik andalogva.
Ez Mendelssohn. Álombeli ködök.

Úgy hallgatom az ajtó hasadékán
s állok a hangok közt kis ingben, némán,
mint hajnali gyöngyvirágok között.




 
 
0 komment , kategória:  Kosztolányi Dezső versek  
Kosztolányi Dezső - A sakk.
  2018-05-04 02:12:44, péntek
 
 
Kosztolányi Dezső - A sakk.

A sakk.
Feketesárga tarkaság.
Figyelve áll őrt a sok tarka báb.
Apám órákig bámul, nézi-nézi,
és visszabámul, nézi őt a sakk.
Szivarfüstben beszélget véle hosszan,
mint egy komoly arab.




 
 
0 komment , kategória:  Kosztolányi Dezső versek  
Kosztolányi Dezső - Ilyenkor a szobánk, mint a sziget,
  2018-05-04 02:11:41, péntek
 
 
Kosztolányi Dezső - Ilyenkor a szobánk, mint a sziget,

Ilyenkor a szobánk, mint a sziget,
körötte a hideg lég, mint a tenger.
Kis kucsmáinkon zúzmara zizeg,
piros orcával, könnyező szemekkel
hazajövünk. Kezünkbe korcsolya.
Reánk süt a lámpácska mosolya.
És fő a kedves kávé, forr a tej,
a pesztonka perecért szalad el,
és pihegünk, szemünk bámulva néz,
s a sárga gesztenyén végigcsorog
a rózsaméz.




 
 
0 komment , kategória:  Kosztolányi Dezső versek  
Kosztolányi Dezső - Jaj, az estét úgy szeretem.
  2018-05-04 02:10:02, péntek
 
 
Kosztolányi Dezső - Jaj, az estét úgy szeretem.

Jaj, az estét úgy szeretem.

Az este egy kis szerecsengyerek,
ki várja csak szerecsenanyját
és addig játszik téveteg.
Lángot fúj a fekete éjszakába,
pufók lámpákat, zengő tüzeket,
mint kisfiú, ki néma kedvtelésből
szappangolyókat ereget.




 
 
0 komment , kategória:  Kosztolányi Dezső versek  
Kosztolányi Dezső - A délutánoktól mindig futottam.
  2018-05-04 02:08:53, péntek
 
 
Kosztolányi Dezső - A délutánoktól mindig futottam.

A délutánoktól mindig futottam.
Ha jött az árny, s ha nőtt szivem felett,
megbújtam a szobában egy sarokban.
És az egész föld beleremegett.
Egyszer szél és fehérség. Por. Kisértés.
Mindenki valamit keres,
még a homok is ideges.
Otromba zaj
és tompa jaj -
oly elhaló - olyan csodás -
harangozás - vagy motozás -
nincs nyugta sehol nyugtalan szivünknek.
A tikkadt fecskék álmosan röpülnek.





Máskor rikító fény és sárgaság.
A tűz fölgyújtja vágyaink dalát
és nőnek a bűnök s a kisleányok,
s mi nézünk félve, szívdobogva rájok.
A nap beteg szivünkre süt,
bánatosak a hegedük,
emlékeink hervadtan illatoznak,
halljuk szavát búcsúzó bánatoknak.
Gonosz fejfájás kóvályog felettünk,
parázslanak a kislány szemei,
szoknyáitól meggyúl a levegő,
rá se merünk tekinteni...
Csak babrálunk sárgult arcképeken.





De néha csupa sejtelem.

Ilyenkor elhal a vér éneke
és minden oly üres és fekete.
Gyertyák gyúlnak vihar-váró szobákban,
sajogva lüktet homlokunk.
Fogunk csikorgatjuk és nem beszélünk,
elfordítjuk fejünk...

Úgy suttogunk.




 
 
0 komment , kategória:  Kosztolányi Dezső versek  
Kosztolányi Dezső - Milyen lehet az élet ott kivűl?
  2018-05-04 02:07:24, péntek
 
 
Kosztolányi Dezső - Milyen lehet az élet ott kivűl?

Milyen lehet az élet ott kivűl?

Csak néha jönnek a vásárosok
hírt hozva városunkba messziről,
és a markukba sok-sok pénz forog.
Különösek, tarkák és rikitók,
kucsmásak, fázók, mint az eszkimók,
és síp fütyöl és zeng a rossz zene,





varázsitalt iszunk és dob pörög,
megváltozik mindnyájunk élete,
itt vannak a szakállas bűvölők.
A fülledt bódéban ezernyi nép,
halott királyok, kertek, régi kép,
hercegleányok, messze tengerek,
szemem káprázva megremeg,
s ime ijedve látja,
hogy tolja fel lélegző, néma arcát
egy vértelen, halálsápadt viaszbáb
a sárga délutánba.




 
 
0 komment , kategória:  Kosztolányi Dezső versek  
Kosztolányi Dezső - Mi van még itt?
  2018-05-04 02:06:07, péntek
 
 
Kosztolányi Dezső - Mi van még itt?

Mi van még itt?

Egy kis fürdőhely is.
Szegényes, kedves és titokzatos.
Kies liget. A levegője friss.
Láncot csörget az öreg csónakos,
és ladikot bocsát a néma tóra.
Tánccal, zenével hív az esti óra,
s hajnalba már - csiklandozós nagyon -
új zene veri furcsa ablakom.

Oly idegen az ágy, a gyertya, szék.
Repedt tükör. A függöny furcsakék.
Távol a fák között egy tarka bolt áll,
messzire fénylik ferde bábuja.
Emlékpohár, síp, gyöngy, göröggyufa.
Vörös karbolpor rossz kanálisoknál.
Kiérdemült, olcsó romantika.





De ősz felé, jaj ősz felé, de bús itt.
Az erdő fáj. Ledobja koszorúit,
s üres lesz a sok ócska kalyiba.
A tó, a tó is őszi ködbe búvik,
és döng a szúnyog az ablakszitán,
picike, véres, cincogó cigány.

A nyár kisért. Munkálkodik a pók,
a kikötőbe pállnak a hajók,
s a fürdőházba kikukucskál árván
a rozoga zuhanyból egy szivárvány.
Az esti parkon kertel a halál.
A tó körül láz, békanyál...





És azután a híves, holdas esték.
Itten nyaral az inség és betegség
alélt napon, vénasszonyok nyarán.
Sok béna aggot párnaszékbe tolnak,
s tengő raja a vénkisasszonyoknak
az árva nyártól búcsuzik talán.
Az őszi vendéglőn szegény idillek.
Egy álmos úr. Előtte sör, szalámi.
A sánta pincér piszkos frakkban illeg,
s a kutya nem győz a falatra várni.
Késői évad. A szobák is olcsók.
Egy bús öreg motozgat este itt
a part körül, és megmeri a korsót,
s a tóból télre gyógyulást merít.





A tó, a tó! az eleven poézis,
fölötte az ég - s összefoly a két víz -
egymásbaolvad - tág gyerekszemekkel
föl-fölmeredve nézem néma reggel.
A tó, a tó! a messzeség! hahó,
a messzeségbe elvisz egy hajó,
ó álom, áldás, szívdobogtató
tündéri titkok tükre, tiszta tó,
tündéri tó! Az ég is mint a tó,
kék habja oly sejtelmesen inog.
Gyakran keresek rajt egy illanó,
tovább libegő, lenge ladikot.




 
 
0 komment , kategória:  Kosztolányi Dezső versek  
Kosztolányi Dezső - Az áprilisi délutánon
  2018-05-04 02:04:47, péntek
 
 
Kosztolányi Dezső - Az áprilisi délutánon

Az áprilisi délutánon
dalt hallani egyszerre, távol.
Az illatos, japáni égből
hull a napfény és hull a zápor.

Tömjénez a tavasz a légben,
virágos ágon kancsi fény ég.
Kis, ideges lányok kacagnak,
veri az ördög a feleségét.





Nyilt arccal isszuk az esőt fel,
agyunkba rózsaszínű láz kap.
Vékony, ezüst esőfonálon
dévaj angyalkák citeráznak.

Kigyúl a táj. Milyen vihar volt.
Villám se lobbant, ég se dörgött.
De láttuk a két ősi titkot:
itt járt az Angyal és az Ördög.




 
 
0 komment , kategória:  Kosztolányi Dezső versek  
Kosztolányi Dezső - Kip-kop, köveznek.
  2018-05-04 02:03:20, péntek
 
 
Kosztolányi Dezső - Kip-kop, köveznek.

Kip-kop, köveznek.
Itt van a tavasz.
Hajnalba száz kalapács zaja ébreszt.
És hallgatom ágyamból a zenés neszt.
Mily csiklandó és édes és ravasz.
Tavasz, tavasz. Az utcánkat javítják.
Mostan fölajzzuk a csigát, parittyát.
Tavasz. Libeg az udvarunk egén fönt
a sárga, kék és rózsaszínü léggömb.





Kip-kop, zene az élet, muzsika,
láng ég a fákon, a bokor zöld oltár.
Mostan miséznek a kis madarak,
és a szobákban is ezer titok vár.
Dal zeng, ha megütöm a képet, asztalt,
zenél az élet, a cipőm, az aszfalt.
Most mint a léggömb, szállani szeretnék.
Mily csiklandó és édes és ravasz
a zöldbe bújni s enni a cseresznyét.
Cseresznyepiros, zöldarany tavasz.




 
 
0 komment , kategória:  Kosztolányi Dezső versek  
Kosztolányi Dezső - Egyszer pedig magamba mentem.
  2018-05-04 02:01:41, péntek
 
 
Kosztolányi Dezső - Egyszer pedig magamba mentem.

Egyszer pedig magamba mentem.

A fák között egy éji ösvény,
amelyre rávetette fösvény
világát néhány éji csillag.
Valami zúgott a homályban,
és nem tudtam, hogy az a szél volt.
Ezüsthináros volt az égbolt,
s nem tudtam, a hold fürdik ottan.
Csak hallgattam a szél zugását,
csak néztem a vékony korongot,
mely egy fa tetején borongott,
és sárga volt, akár a boltban
a savanyú citrom-cukor.





És szállva-szálldostak az éjben
a reszkető, remek rakéták,
a siető, sebes staféták,
és százezer és millió volt,
angyal, sugár is trillió volt.
A lombon, a sötét farácson
intett egy mennyei karácsony
Egy nagy csillag, mint aranyalma
érett és súlyos reszketéssel
kísértve lebegett felettem,
és én kezecskémmel levettem,
hazavittem, ágyamba dugtam
s ingembe tűztem éjszaka...




 
 
0 komment , kategória:  Kosztolányi Dezső versek  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2018.04 2018. Május 2018.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 250 db bejegyzés
e év: 1239 db bejegyzés
Összes: 8439 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 107
  • e Hét: 1388
  • e Hónap: 16033
  • e Év: 174909
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.