|
2018-05-07 17:46:04, hétfő
|
| |
| |
Komróczki Zoltán
Assisi Szent Ferenc öröksége
A kései prédikátor
Virrad a hajnal, harmat szitál,
álmából ébred a táj.
Sóhajt a szellő, hajlik az ág,
felhőkben résre talál.
Sápadtan eszmél, félig alélt,
lombok közt bujkál a fény.
Árnyakat oszlat, kontúrt vetél,
úgy halódik a sötét.
Vesszőként görbülsz, súlytól feszülsz,
fekhelyed szélére ülsz,
Véredben lüktet, izzik, hevül,
mert tudod, nem menekülsz.
Bízvást remélted, bátor, erős
lélekben, mindent legyőz.
Krisztus hitével lankadt a hős,
tombolt a gőg és a dölyf.
Hányszor hirdettek égbe igét,
Megváltó ígéretét.
Rejtik előled élet ízét,
kérdezed egyre, miért?
Szárnyal a fecske, apró madár,
egy szem magot, ha talál.
Csepp vizet szürcsöl, suhan tovább,
számára nincsen határ.
Barna csuhája elszakadt rég,
ezüstbe fonja a dér.
Koldus apostol imára tér,
temploma ajtója pléd.
Száműzötté lesz, hozzátalál,
nincs válaszút többé már.
Deszkából ácsolt pajta a vár,
zöld fűben mezítláb jár.
Csontjára szárad, szikkad a bőr,
aranyát óvja, ki öl.
Sorsokat üldöz, derékba tör,
még itt, kint tágul a kör.
Erdélynek földjén búza kihajt,
száz sebet rejtve takar.
Gyermekhang, könnyek, lárma, zsivaj,
Csaba testvér merre tart.
Eljön az új nap, arról regél,
Székelyhonba visszatér.
Nem több, ki ad, csak nyitott tenyér,
lágy szelet meleg kenyér.
Zafirelli alkotása alapján. A Napfivér Holdnővér című film bevezető zenéje dallamára íródott.
Forrása: Link
Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: vers |
|
|
|
|
|
Offline
