Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Nemes Nagy Ágnes: Intermezzo
  2018-05-09 07:13:23, szerda
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Nemes Nagy Ágnes  
Győry Kálmán: Távoli harangszó.
  2018-05-09 07:11:27, szerda
 
  Győry Kálmán:

Távoli harangszó.


Távoli harangszó
hangzik a fülembe ;
mintha gyermekkorom
harangja üzenne -
Akkor szólt a harang
ilyen szépen,
kakukkfűtöl terhes,
lágy tavaszi szélben.

Távoli harangszó . . .
A lelkemmel látok;
A látó lelkemmel
nézek vissza rátok
aranyporos puszták,
vadvirágos rétek -
hol a gémek - gólyák
mélán lépdegéltek.

Távoli harangszó . . .
Felvillan egy percre
anyám keze, amint
összeforrt reszketve;
Így imádkozott, ha
a harang megszólalt . . .
haranszóval küldte
Istenhez a sóhajt.

Távoli harangszó !
Köszönöm, hogy régi,
boldog gyermekkorom
feltudtad idézni . . .
Gyermekségem arca
pár percre megjelent;
megédesítetted

a keserű jelent.

Távoli harangszó . . .
mind halkabban hangzik . . .
Feszülten figyelem
az utolsó hangig
És ahogy elhallgat,
Úgy elsírom magam . . .
Távoli harangszó !
be árván maradtam.

Így volt megírva, 1933.
 
 
0 komment , kategória:  Győry Kálmán  
Jörgné-Draskóczy Ilma: Betegen.
  2018-05-09 07:03:46, szerda
 
  Jörgné-Draskóczy Ilma:

Betegen.


Sok dal van még lelkemben:
Mit el nem énekeltem.

S nem egy mese, egy álom:
Minek a végét várom . . .

Adósom még az élet!
Még vágyom, még remélek!

Titok is van olyan még:
Amit tudni szeretnék.

Könnyem sincs mind elsírva . . .
Még - látod édes Istenem -:
Nem mehetek a sírba . . .

Rákos Vidéke, 1905. ápr. 9.
 
 
0 komment , kategória:  Jörgné-Draskóczy Ilma  
Szántóné Kaszab Ilona: Az éji vándor
  2018-05-09 07:01:20, szerda
 
  Szántóné Kaszab Ilona:

Az éji vándor


Elsötétül gondolatom,
Mert az éjben megforgatom,
Űzöm, hajtom, megkergetem,
Mint az éjjel, sötét legyen,
Bátorságról próbát tegyen,
Azt akarom.

Nem tűröm én ami kényes,
Gyengéd, félénk és igényes . . .
Menj tanúlni sötétséget,
Malomba, mely földig égett,
Légy vendég a dűlő várban,
Ott mulassál térdig kárban.

Nézd meg, hol a barna pokol?
Tudd meg, éjjel miért zakatol?
Hamis bankót gyárt-e népe
S mikor lesz a világ vége?

Fütyörészve állsz és nézel,
Legényesen nézzél széjjel,
Pálcát suhogtass barátom,
Nadrágosan, nehogy nő légy,
Mert a nőket ki nem állom.

Lángzó kaput láss, amelyre
Igaz szó van fent kiverve
S a népet is, melyezt kereste
S ott sikoltva széled szerte.

Mássz meg tornyot égig érőt,
Holdas tájat láss, igézőt
S onnan zuhanj elbűvölve
Holtra váltan a tetőkre.

Szavak az árnyékomhoz. 1924.
 
 
0 komment , kategória:  Szántóné Kaszab Ilona  
Gerencsér Anna: Valahol messze . . .
  2018-05-09 06:57:15, szerda
 
  Gerencsér Anna:

Valahol messze . . .


Valahol messze; letaposott tájon
Nem suttog a szellő, nem nyíl a virág,
Nem szállnak a fecskék, nem szól a pacsirta,
Csak egy sápadt ember zokog hő imát . . .

Valahol messze . . . Lent a Maros partján
Repkénynyel befutott fehér kőkereszt . . .
Hogy aki ott nyugszik, vaájjon szeretett-e?
Az a sápadt ember, az mondhatja meg.

Magyar Paizs, 1915. ápr. 22.
 
 
0 komment , kategória:  Gerencsér Anna  
Kiss József: Vigasz
  2018-05-09 06:56:19, szerda
 
  Kiss József:

Vigasz


Azok az emberek,
Kiknek nótád zengett,
Nótáid java:
Azok az emberek
Tanyát másutt vertek,
Mind, mind elmentek -
Ki mondja meg hova ?

Azok a tavaszok,
Földszagtól terhesek,
Kiktől a lelkem
Sok nótát ellesett,
A rózsásak, szentek,
Azok is elmentek,
Ki mondja meg hova ?

Takarodót fújnak
Itten mindenkinek,
Ha sora kerül :
Várj nyugton sorodra,
Sárgul az év bokra,
Te se maradsz itt
Magadra, egyedül.

Avar,1917.
 
 
0 komment , kategória:  Kiss József 1843-1921  
Galyasi Miklós: Szabad akarat
  2018-05-09 06:55:23, szerda
 
  Galyasi Miklós:

Szabad akarat


Először vívunk, mert nem ismerünk
Úr-magunknál nagyobb urat.
Nagy vérünk verekszik velünk
S mint kölyök-ee ugatja a holdat.

Később csatázunk ordító kínba,
Mert minden ami parancs éget,
Eb ura fakó - bíztatjuk sírva
Szegény magunkat: - rombold a képet.

Sokáig akarunk - becsületből,
Szégyenből, csikorgó fogga,
Hogy kilátsszunk a csődületből.
Pedig tudjuk ki az ellen, s hol van.

Végül harcolunk megszokásból.
Már tudju, hogy győzni nem lehet.
Mire legyőzzük önmagunkat,
Hív a sors, s az idő eltemet.

Irigyelj, 2003.
 
 
0 komment , kategória:  Galyasi Miklós  
Agyagfalvi Hegyi István: Erdély köszöntője
  2018-05-09 06:54:24, szerda
 
  Agyagfalvi Hegyi István:

Erdély köszöntője


Szent földedet köszöntöm, ősi Erdély,
Rád emelvén a könnyel telt kupát!
Erdőd, hegyed mind egy-egy drága szentély,
Folyód, fád, füved fényes, szent csudák!
Higyjek, ne higyjek fátyolos szememnek?
Szivem még most is dobol és riad . . .
Erdély! Anyám! Azt hittem, eltemetlek!
Öleld meg te is bujdosó fiad!

Erdély! Anyám! Bocsásd meg árvaságod!
Bocsásd meg nekem sok-sok könnyedet!
Húsz éve, - hidd el, - én is gyászban járok.
A napjaim mind vérező sebek!
De már nem fájnak. Elmúlt, mint az álom,
Mint lidércnyomás, a sok szörnyű nap . . .
Nincs boldogabb már, mint én, a világon!
Anyám! Öleld meg visszatért fiad!

Nem, nem, soha! Mi többé el nem válunk,
Egyek leszünk, mint voltunk egykoron!
Egy életünk lesz és egy a halálunk,
És poraiddal elvegyül porom!
Erre köszöntem mostan, ősi Erdély,
A könnyel s vérrel gyöngyöző kupát!
A poklok éje soha: vissza nem tér . . .
Igaz se volt! . . . csak úgy álmodtuk át!

Koszoru. A Petőfi Társaság közlönye.
1940. október
 
 
0 komment , kategória:  Agyagfalvi Hegyi István  
Bartók Lajos: A halott, kinek sírja nincs.
  2018-05-09 06:52:42, szerda
 
  Bartók Lajos:

A halott, kinek sírja nincs.


Költő ! égtél mint csillag, s leestél.
Ily lángnak, ha kialszik, sincs hamva.
Sem fagyasztó éjszak, sem kies dél
Sirja nem lesz, ha lehull rohanva.
Mindazt, a mi benne elmulékony,
Fölcsókolja enyelgő játékon
Égi szellő s a menny tiszta harmata !

Két eged volt, egyik látta kelted,
Látta másik hunytod tüneményét;
Az első sugárt azon lövelted,
S itt ontád ki lelked végső fényét.
Magyarország, hol bölcsőben fekvél,
Sírodat hát követelte Erdély;
Boldog az : bírt élve, - holtan légy ezé !

Eljegyzett, s mint féltékeny menyasszony,
Bejt a sírva kereső anyától.
De, mit nincs erő, mely fogva tartson :
Hol van lelked, költő ! e szent láng hol ?
Oh, ha sírod s benn koporsód volna,
Föltépném, hogy fölkeltsem alóla,
S kebleinkbe gyújtsam ezt a szent tüzet !

Kikeletkor, a virágok szirmán
Illatként repülj föl, költő lelke !
Majd az ifjú virágot szakítván,
Illatával szerelmet lehel be.
Szállj sugárként lányaink szemébe,
Szitván hűség szelíded hevére,
Mint tanítják édes, édes dalaid.

Ihletképen szállj le a homlokra,
A mely izzik szent őrület lázán ;
Jöjj, mint tűznyelv az apostolokra,
Honszerelmet égve magyarázván.
Jöjj galambként, s mert te nem felejted :
Olajággal annyi vér s verejték
Gyöngyét jöjj törülni néped arczain !

Vagy, költőnek nyughatatlan lelke,
Látogass meg szörnyű zivatarban,
Mikor az ég fulánkot lövelve
Sziszeg és öl irgalmatlan harczban.
Poklon rést üt villámmal a mennyég,
Bele söpri a föld felgyűlt szennyét,
S a tisztult világra kék szeme mosolyg . . .

Vasárnapi Ujság - 1879. augusztus 3.
 
 
0 komment , kategória:  Bartók Lajos  
M. Juhász Margit: Útban a nyár felé
  2018-05-09 06:51:07, szerda
 
  M. Juhász Margit:

Útban a nyár felé


Fut a vonat zsendülő, lankás dombok közt vidáman,
mert víg a taktusa, mint szivem ritmusa.
És intenek a fák, egészen zsenge fák a dombokon
és egy levélke sincs mi hervadt lenne még.
Már ugy tárul előttem szét a messzeség,
mint hogyha bennem Iélegzene most a föld.
Erdő. Juhok csapatja szőkéllik a fák között,
s a tölgyfák sudarán napfény futkos aranyos csíkban.
Most csöpp falu, libák tipegnek széles gyepmezőn,
s a kis folyónál selymes fűzfa ing a fényben,
Irtásföld, szálfák, milyen egyedül !
(Hogyne jutnál eszembe kedvesem.)
Alkonyodik. Mezítlábas falukra csend szitál,
megérintik a szívem is az árnyak.
Lehunyom két fénnyel megtelt szemem,
s bucsut intek egy elsuhant és idegen nyárfának.

Nyírvidék, 1931. jún. 21.
 
 
0 komment , kategória:  M. Juhász Margit  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2018.04 2018. Május 2018.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 310 db bejegyzés
e év: 2345 db bejegyzés
Összes: 32242 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2700
  • e Hét: 18764
  • e Hónap: 98545
  • e Év: 1469621
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.