Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
1950.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
Vozárik Lajos
  2018-06-01 08:21:07, péntek
 
  Vozárik Lajos

Arcom előtt

Arcom előtt szemed:
tűzből van és lángból,
kivezet majd engem
hideg éjszakámból.

Arcomon a kezed:
selyem-puha bársony;
boldogságom védi,
s közel jön a távol.

Arcomon az arcod:
tüzet lop és lángol;
egymás fényét issza
két szomjazó vándor.
 
 
0 komment , kategória:  Vozárik Lajos  
Váci Mihály
  2018-06-01 08:19:55, péntek
 
  Váci Mihály:

Szendergés

Keblemre bújtál, és fölmelegedtem,
mint zsálya hantjaival a lapály,
ha füvön lépő, terelgető estben
puhán pihen s fehéren rajt a nyáj.

Oly könnyű voltál, fűszálat se hajtó,
mint alvó báránykák halk szendere,
s oly leheletnyi,mint térdhajtva alvó
nagy nyájak párázó lélegzete.
 
 
0 komment , kategória:  Váci Mihály  
Preszl Éva
  2018-06-01 08:11:42, péntek
 
  Preszl Éva

Fényed mellett


Nem akarok a múlt lenni,
Szélben szálló üres semmi.
Elfeledten útra kelni,
Fagyott kérgű fát ölelni.

Halott vágyat eltemetni,
Folyóparton keseregni,
Emlékedbe visszajárni,
Létemet titokba zárni.

De akarok érted élni,
Tüzes dalodnak örülni,
Sámántáncodba pördülni,
Fényed mellett lángod lenni.
 
 
0 komment , kategória:  Preszl Éva  
Soós Gábor
  2018-06-01 08:10:25, péntek
 
  Soós Gábor

A szemed


Szemed szédülő lelked tükörterme.
Benne minden annyira eltúlzott s mégis
olyan valószínűtlenül őszinte.
A szemed a szerelmem. A szemed fétis.

A szemed a minden. Te a szemed vagy.
Mikor nézlek, rám omlik, mi jár fejedben.
Csak felfogni nem tudok ennyi mindent;
sosem nézzük sokáig egymást, mi ketten.

Látom, hogy félsz, látom: bizonytalan vagy;
ezer sebed fájdalma nyílt titok nekem.
Vágyak és gátak laza hálójában
mocorog, vár egy sosem használt szerelem.

És ha egyszer igazán közel jönnél,
úgy, hogy az orrunk finoman összeérne,
én csak nézném azt az eleven homályt,
és Nálad maradnék örökre... Végre.
 
 
0 komment , kategória:  Soós Gábor  
Wass Albert
  2018-06-01 08:00:08, péntek
 
  Wass Albert

A könnycsepp álmodott


- Vártam reád már ezredévek óta! -

A világ teremtésétől kerestelek!

- Május volt, és megcsókolták egymást. Eztán telt az idő.
Aranyszínűre csodálkoztak a fák, nosztalgiás szelek suhogtak,

és a mezőkön nem volt több virág.
Magában járt a leány a sárga őszi úton,

és lába nyomán sírt a rőt avar.
Szeméből elindult egy csillogó kis könnycsepp,

végigszaladt az arcán

és a földre hullt.
A faleveleken végigpergett, a föld hajszálerein lassan leszivárgott,

amíg egy margaréta gyökeréhez ért. Ott megpihent.
A leány lehajtott fejjel ment tovább az erdőn.

S a könnycsepp álmodott.

Tavasz osont az alvó fák között s a margaréta kicsi gyökerében

fellüktetett az élet.
Fények nyíltak be a föld szívébe, és tündér-gyorsan kitavaszodott.
A margaréta nőtt.
És egy pompás estén, fülemilék éneke mellett,

kinyitotta első fehér virágát.
Egy fiú s egy leány jöttek az úton.
A fiú lehajolt, s letépte a virágot.
A leánynak adta.
Ott álltak egymással szemben.
- Vártam reád már ezredévek óta! -

A világ teremtésétől kerestelek!

- Szemükből ragyogott a március...
A kicsi könnycsepp nem álmodott tovább.
 
 
0 komment , kategória:  Wass Albert  
Sík Sándor
  2018-06-01 07:58:57, péntek
 
  Sík Sándor

Szóló sziklák között

Állottam a völgy fenekén,
Szédületes sziklák szorosán,
És néztem a mélyből
Az égreszökő magasokba.
Haragoszöld fenyveseken túl
Meredek, nagy szürke falak,
Tarkahomlokú, roppant sziklaapák
Meredeztek elő
Idegen magasokba.

Nekem, állónak szűk út szorosán,
Bújó völgy sárborított fenekén,
Szirtekközi szélben
Szólottak a sziklák.

,,Mit akarsz köztünk,
Por gyermeke, szólj.
Férgek fia, föld unokája,
Mit akarsz a magasban,
Sártaposó?
Ez itt az erők kőszáli világa,
A keménység kőbirodalma,
Ez a sziklavilág.
Itt semmi sem él,
Füvet se, fenyőt se találsz,
Ez itt a halál testvérbirodalma.
Itten csak a felhők
Bús tábora jár,
Csak a förgetegek,
Szilajon rohanó szelek ajka dalol
Rettentő énekeket,
Miket emberi fülnek
Meghallani nem jó.
Hangjukra a vér tüze megfagy,
Fátyol fut a szemre,
Kemény köveken
Megcsúszik a láb.

A sziklavilág nem az embereké.
Ez itt az erők kőszáli világa;
Férgek fia, sár unokája,
Mit akarsz te közöttünk?''

Így szóltak a sziklák.
Felszökve helyemről
Felkúsztam a kőmagasokba,
És szívtam az ormi szelet,
S megtelt a szívem
A kemény nagyság,
Az égreszökő nagy erők
Érzéseivel.
S leszálltam a völgybe,
S hallottam verni völgynek
Lágy szíve erét.
És zöld puha pázsit ölén
Csörgő kicsi forrás
Kristály vize mellől:
Az égreszökő magasokba,
A sziklavilágba
Úgy néztem föl, mosolyogva.


 
 
0 komment , kategória:  Sík Sándor  
Ladányi Mihály
  2018-06-01 07:57:26, péntek
 
  Ladányi Mihály

Mint a kenyér

Kevés az öröm, mint a kenyér a Földön,
de ha te jössz, nekem is törsz belőle,
ha erre jössz, azt mondod csak: egyél - és
boldog szemem arany Napban mosakszik,
és éhes szám a szavakat feledve
ízeddel lesz teli, és falja, falja
az örömöt, mely egyre kevesebb,
mint a kenyér a Földön.
 
 
0 komment , kategória:  Ladányi Mihály  
Lászlóffy Aladár
  2018-06-01 07:55:27, péntek
 
  Lászlóffy Aladár

Éjfél

Ajándék papírom. Levél van
rajta. Viszi a tegnapi szél.
Az, hogy mindent tudok már, az, hogy
mindent tudnék, ha életem nem feledkezne
bele a részletekbe. Az, hogy rólad tudok, aki
messziről világítasz nekem a távol ruhái
alatt nappali fehéren. Nyári éjféli szél
a posta, mellyel most egyetlen szóval
betakarhatlak, ott, ahol vagy, ahol rám se
gondolva alszol a semmi ölében, ismeretlen.
Látod, itt ez a papír az egyetlen ruhád:
a kép, mellyel folyóiratban, életrajzregényben,
filmben majd megjelenhetsz a távoli jövő
reggelein és délutánjain, merengő idegenek
előtt. A semmi, ha asszonyi társa van,
megmarad egyetlen időket átütő akaratból.
Van ilyen ajándék szerelem, egyetlen szóval
betakarlak, ha nem kell, ha kell, ha én
akarom, ha mégis akartad.
 
 
0 komment , kategória:  Lászlóffy Aladár  
Reményik Sándor
  2018-06-01 07:53:30, péntek
 
  Reményik Sándor

Parti sziklák

A parti sziklák
A költő szólna - és így kezdené:
Vas-túskók ezek, ős-gátak ezek,
Ők s a tenger méltó ellenfelek.


De én láttam e sziklák sebeit,
A sötét sebeket,
A fantasztikus repedéseket.
S hallottam a víz-vájta kavernákban
Lentről feldübörögni
A lassan mégis győztes elemet.

S tudtam: az idő csak neki segít,
Őt pártfogolja csak.
A parti sziklák szertemállanak.

És nem lesz ebben semmi nagy dolog.
A szikla vére: egy kevés homok
Naponta elpereg.
Csak morzsák hullnak, nem kolosszusok.

Nem loccsan égig a tenger vize
És elmarad a tragikus bukás.
Anonymus se lesz, ki feljegyezze,
Ha véget ért a felmorzsoltatás.


 
 
0 komment , kategória:  Reményik Sándor  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
2018.05 2018. Június 2018.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 306 db bejegyzés
e év: 2440 db bejegyzés
Összes: 9008 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1291
  • e Hét: 2549
  • e Hónap: 27844
  • e Év: 569616
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.