Belépés
bozsanyinemanyi.blog.xfree.hu
Legyen szíved, mely sosem válik kővé, legyen kedved, mely sosem gyullad haragra, és legyen érintésed, mely sosem bántalmaz. /Charles Dickens/ Erzsébet. Erzsébet.
1951.03.10
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
Nyári est
  2018-06-10 23:38:02, vasárnap
 
  Nyári est

Édes álomra hajtja fejét a nyári est,
miközben sötét lepelbe borul az ég.
Majd izzón, parázsló szemeket fest,
s onnan tekint le ránk a Mindenség.
Ébenfekete vásznán az ezüst korong,
mint templomtoronyban a harang...
Úgy kiáltja messzeségbe kínjait a Hold,
Te mégsem hallhatod, hogyan dalolja
szirénénekét e csodás, égi, hang.

Varjú Zoltán
Paks, 2016. október 10.
 
 
0 komment , kategória:  Varjú Zoltán versei  
Lehettem volna...
  2018-06-10 23:33:59, vasárnap
 
  Lehettem volna tengerész, messzi tengereken átutazó.
Lehettem volna igehirdető pap, éltében holtáig tanuló.
Lehettem volna harcos katona, nemzetéért életét adó.
Lehettem volna költő, papírlapon szántó-vető írástudó.
Lehettem volna vadakat terelő juhász a magas ég alatt.
Lehettem volna építész, felépítve ezernyi erős várfalat.
Lehettem volna kertész, gyümölcsfákat s virágot ültető.
Lehettem volna örök ifjú, aki felett nem múlik el az idő.
Lehettem volna maradi múltba révedő, akin átlép a kor.
Lehettem volna gonosztevő bűnöző, elkárhozott lator.
Lehettem volna hűtlen szerető, szerető szívek gyilkosa.
Lehettem volna igazsághozó, Istennek lángoló pallosa.
Lehettem volna bármi más, de Én csupán csak az vagyok...
aki lélekből örülve-sírva él, majd a végén... végleg távozok.

Varjú Zoltán
Paks, 2018. február 11.


 
 
0 komment , kategória:  Varjú Zoltán versei  
A mélázóhoz
  2018-06-10 23:20:48, vasárnap
 
  A mélázóhoz

Csillagvirág, csupa csoda,
fejecskéden napkorona,
hová mereng szemed kékje,
talán ki a virág-rétre?
Vagy az ezüst csengő patak
szökdécselve, ahogy halad,
jut eszedbe, hátán ringó,
ringadozó liba-hintó,
rajta három pihe-puha
aranysárga kicsi liba...

Elmélázó kisvirágom,
álmodozz csak, kettő-három,
vagy akárhány tarka mesét,
selyempárnán tücsökzenét,
örömesőt hulló csendben,
arcodra, mint áldás cseppen.
Kis szíved röppenő madár,
mint a fényre szomjas határ
fogad ma be, ami öröm,
innen még, minden zártkörön.

Zelenka Brigitta
Bielefeld, 2018. Napisten hava /június/


 
 
0 komment , kategória:  Brigitta Zelenka versei  
Tallóztam..
  2018-06-10 21:59:23, vasárnap
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
ma...
  2018-06-10 15:38:46, vasárnap
 
  ma...

valahogy

mindent túlharsog a szenvedély
és járatlan utakon
kószál képzeletem...

szememben
egy ártatlan könnycsepp
menedéket keres...(...)
miközben az idő
ráncokra írja
meséit az arcomon...

ábránd esik az ablaküvegre
a pillanat kicsúszik kezemből
könnycsepp befejezi útját
majd méltóságot nyit rám
egy másik pillanat...
...
/öleld át gyengeségeim.../

Kovács Erika


 
 
1 komment , kategória:  Kovács Erika...versei  
Halovány rózsák . . .
  2018-06-10 15:20:32, vasárnap
 
  g[/kep]  
 
0 komment , kategória:  Versek II.  
Mondj valamit
  2018-06-10 01:19:27, vasárnap
 
  Mondj valamit

Mondj valamit,
az se baj, se bánt... ha fáj.
Mondj valamit,
hulljon le rólad a báj.
Mondj valamit,
nyíljon néma ajkakon a száj.
Mondj valamit,
ha jeges pusztaság itt e táj,
vagy tövis nélkül rózsa virít,
csak mondj valamit,
az se baj, se bánt... ha fáj,
vagy égig emel, s felrepít.
Mondj valamit,
tiszta szóval, tiszta szívvel
keress, és rám találj!
Mondj valamit,
ha varázslat száll, és bűbáj
igézi édes ajkaid.
Mondj valamit,
az se baj, se bánt... ha fáj.
Hallgatom szíved szavait,
csak mondj valamit,
űzzenek mennyei énekek,
hallgassuk együtt égi hangjait.
Törd meg a csendet,
csináljunk a sötétből fényt,
a káoszból rendet,
sok darabból egészet, egyet.
Mondj valamit,
az se baj, se bánt... ha fáj,
ha szikrázó napsütésben száll,
nagy pelyhekben hull a hó,
betakar, mint hófehér takaró.
Mondj valamit,
az se baj, se bánt... ha fáj,
csak keress mindig szüntelen,
csak keress... és rám találj!

Varjú Zoltán
Paks, 2018. április 6.


 
 
0 komment , kategória:  Varjú Zoltán versei  
Már érted
  2018-06-10 00:55:30, vasárnap
 
  Már érted

Még érzed, ahogy fogva tartja
a testem illatát az ágy.
Már érted, miként hagyja magára
a szerelmet a vágy.

Még érzed, ahogy a forró ölelés
a szíved mélyéig hatol.
Már érted, miként fáj a szenvedés,
amit leír most e toll.

Még érzed, ahogy lelkünk összeér,
a szívünk együtt zakatol.
Már érted, az életünk mit sem ér
egymás nélkül... valahol.

Még érzed, ahogy könny fakad,
ha nélküled kísért az árny.
Már érted, milyen szörnyű az,
mikor meggyilkol a magány.

Még érzed ajkadon a csókomat,
ajkadon csüngeni a szám.
Már érted, hogy mit veszíthetsz el,
ha nem vigyázol rám.

Varjú Zoltán
Paks, 2016. november 17.


 
 
0 komment , kategória:  Varjú Zoltán versei  
Definíció
  2018-06-10 00:40:46, vasárnap
 
  Definíció

"Egy jó vers mindenre képes"
/Charles Bukowski/

Egy jó vers, akár a születés,
belőled érlelődik, mégis más,
benne valami édeni béke,
az új világ legelső embere,
akit teremtettél, gondolod,
de onnan jött, ahonnan te is.

Egy jó vers az elfeledett múlt,
a soha nem is sejtett jövő,
olyan ma, amit ezer éve vársz,
mit ismertél, de nem láttál,
csak álmaidban kísérte lelked,
és most itt van előtted tisztán.

Egy jó vers a reggeli kávé,
a napsütés bódulata rajtad,
a szellő simítása az arcodon,
árnyékok a fák hűvösében,
csillogó víztükör hullámai,
a csend, ami rád mosolyog.

Egy jó vers megvár, nem siet,
sosem haragszik senkire,
ha tévedsz, legyint némán,
elméláz veled bármikor,
könnyeket fakaszt, ha kell,
és mindig szeretettel átölel.

Sylvester Anita


 
 
0 komment , kategória:  Sylvester Anita versei  
Küszöbön
  2018-06-10 00:17:13, vasárnap
 
  Küszöbön

Akihez soha nem futott nő
karját kitáró repeséssel,
az még soha nem érkezett meg,
csak megjött mint az álom éjjel;
akihez nem szaladt, ki várt rá,
amikor a küszöbön feltünt -
nem érzi, hogy nincs egyedül, csak
azt érzi, hogy magánya megszűnt.

.... Repültél hozzám s felborultak
a székek szinte körülötted,
a tárgyak józan sorfalát szép
suhanásoddal szétsöpörted,
jöttem, dobolt a lázas expressz,
a szívverésem nem kevésbé,
s elémfutásoddal avattad
betoppanásom érkezéssé,
jöttem száz mérföldön keresztül,
de az a két vagy három méter
- amit utamból visszaadtál -
mérföldek ezreivel ért fel,
az a táv, az a semmi - pálya
amivel megrövöditetted
utam hozzád, az méri hosszát
lemérhetetlen közelednek.

Baranyi Ferenc


 
 
0 komment , kategória:  Baranyi Ferenc versei.  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
2018.05 2018. Június 2018.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 182 db bejegyzés
e év: 1280 db bejegyzés
Összes: 14123 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 641
  • e Hét: 3074
  • e Hónap: 43463
  • e Év: 838988
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.