Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
1950.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Kőrös László
  2018-06-10 09:07:25, vasárnap
 
  Kőrös László

Hozzám tartozol.

Hozzám tartozol,
Mint nappalhoz az éj,
Hozzám tartozol,
Mint szeretőhöz a szenvedély.
Hozzám tartozol,
Mint képekhez a keret,
Hozzám tartozol,
Mint síksághoz a hegyek.
Hozzám tartozol,
Mint rozsához a tövis.
Hozzám tartozol,
Mint derekadhoz az öv is.
Hozzám tartozol,
Mint égbolthoz a csillagok,
Hozzám tartozol,
Mint hajnalhoz a nap mi felragyog.
Hozzám tartozol,
Mint bánathoz a könnyek.
Hozzám tartozol,
Mint diákhoz a könyvek.
Sorolhatnám, mit érzek,
Gyűlnének itt az érvek.
Említhetném szemednek fényét,
Jellemednek tiszta erényét.
Börödnek selymét, édes illatát,
Mely karjaid közt szívem járja át.
S megannyi drága tettedet,
Mivel meglepted már szívemet.
Sok-sok órát, mit eltöltöttél velem,
Átszőtte lázas forró érzelem.
S most itt nyugszik vállamon fejed,
Ajkad halkan súgja, szíved szeret.
Választ vár tölem kutató tekinteted,
És nézlek, hogy mondjam el neked
Kiáltanék, de ajkam csendben válaszol,
Szeretlek, és hozzám-hozzám tartozol.

 
 
0 komment , kategória:  Kőrös László  
Kovács Anikó
  2018-06-10 09:05:53, vasárnap
 
  Kovács Anikó

Örök rapszódia

1.
Április - szent hónapom, tündökölj a szirmokon,
segíts éledni hegytetőn ágnak és vén tölgynek,
ragyogj, mint templom rózsa-ablakán az ősz ikon,
s ne bánd, ha engem a napok mégis összetörnek!
...mert csak lidérc van, csak bánat, s emlék örökre,
keserűség sistergett köröttem, s pergett le a rögre,
de én bíztam, vártam, tudtam, a tavasz úgyis eljön,
hogy fény s gondtalanság végre újra egyesüljön...
S eljött. Itt van, fénylik, súgja: ,,...jó lenne ha hinnél..."
- igen, tudom, velem van a csendes hazaérkezésnél,
és most előttem új, friss rügyet nógat hirtelen növésre
a budai erdő egyik elrejtett, napsütötte rése...
...s csak csorgott a tavasz az úton, hegyen le, ég alatt,
(mindenkit más - ma engem a gyilkos hiány nyomaszt)
próbáltam parancsolni, de győzött egy másik akarat,
és muszáj volt visszaidéznem a most elszállt napokat...
...s ahogy így tűnődtem a nagy csendben szépen,
csodáltam bokrot, bogarat, fát és karcsú oszlopot,
pajtáskodott velem a Nap, s akár egy óriási röntgen,
a gesztenyefák lombjai között ferdén átvilágított.


2.
Néha az ember annyira elfárad,
csontjaiba fészkeli magát a bánat,
ilyenkor kellene egy áhított barát,
ki szívedre ír egy apró krónikát,
magához fölemel és a fénybe lódít -
fogja két kezedet, ha lelked halódik.
Megesett már, önmagát az ember megleste
mikor súlyosan rádőlt az örök-néma este,
...és csalt -, mert ami aznap nem volt - ,
azt másnap magának bele-emlékezte...


3.
Nélküled nincs élet, s már nem lehet másik.
...és látod? Már mindenütt felszikrázik
a tavaszi véső faragta sok friss-zöld ág,
s jaj, gyorsan, máris, addig, míg nem késő,
most, míg elevenen él e csodavilág,
- nem holnaptól, de rögtön, még mától, -
téged óvó-féltő elmém mindent meggátol,
ami az utánad maradt bűbáj sarkára hág.
Féltem, mert törékeny. És féltem, mert titok.
Nem tehetek mást - várlak és mélyen hallgatok.
...hiszen ismersz jól, tudod, egy vagyok veled :
dőre, ki önnön-magát veled közös világgal ámít,
mert rajtam mindig ott ragyog megváltó jeled,
s én büszkén viselem titkunk szent stigmáit.

4.
...de hogy mondjam el Neked,
mennyire halkan,
(talán úgy szól majd, akár egy dallam...
de ugye ez giccs...? Halljam!)
milyen konok hűséggel várom a percet,
azt, mikor lelkem újból lelkedhez érhet,
és mi hiányodtól rútul félrebillent,
ha itt vagy, lásd, rögtön helyreáll a mérleg.
Ma még őröl a magány, de majd visszatér a béke,
ha egy ütemet dobban kettőnk szívverése;
a most homályos tükörben a világ kettétörik,
de jössz, és összeilleszted apró szilánkjait...
...majd a vak éjszaka lassan kiássa a reggelt,
és az új nap új felhőn oldódik át, ha majd felkelt,
mind értünk, miattunk születik, hidd el,
hogy lássam ajkad ívét, mint hajlik el lágyan,
- mit őrzök már évek óta,
szinte gyermeki lázban -
...várlak szívvel, várlak az eszemmel,
és sosem múló vággyal szólítlak ezerszer,
és ha csak éppen eszembe ötlik létezésed,
(itt hordom a jelet, homlokomra vésted)
könnyű szívvel ellent mondhatok talán a télnek,
a sötét hidegből is tavaszt érezhetek - szépet,
ilyenkor kőszirt vagyok, mindennél erősebb,
a átölelsz, és átölelsz! - nincsen mitől félnem...
...mondd, hogy mondjam el mindezt, giccs nélkül,
egy mondatban, szépen...?
[...]
Most mélykéken lüktető ereiden átlobog véred,
s felfesti szívednek falára a legszebbik képet :
oltárt, fréziát, fényt, vágyat, mely épp' most éled;
de te csak fájsz kimondatlan, és egyre jobban,
"tán' most megáll az idő..." - titkon ezt reméled.
...aztán mégis mélyre vermeled ezt magadban :
(akárha gyászhír érkezése otthonodba lobban)
de jól tudod - ezen dolgok mindegyike:
örökre
megmásíthatatlan.

5.
Ha nem füllent szépet, bókot, szerelmet senki,
felettünk csak a gond vajákol, s életünk belengi,
...hát füllents, de legalább lódíts, próbáld elhitetni,
tudok, vagy tudnék az egy, örök, igazi is lenni...

6.
És most háború van - háború van bennem,
melyet az idővel vív a magány, a néma fegyver,
és közel az idő, mikor el kell innen mennem;
félelem nehéz sziklát gördített rám, jól ismer...
s bár tavaszom már a viruló kertekre térdel,
én birokra kelek démonjaimmal minden átkos éjjel.
...tudok-e még jónak lenni egy gonosz világban...?
Hisz romba dőlt a díszlet, életem elmozdult egy
helytelen irányba - s azt jajjal gondosan fölvigyázza...
S mert több a vágyam, mint szavam a vágyra,
szólni kellene, a rajzolt boldogság túl drága,
én nem akarok itt tovább élni - csúszva-mászva -,
szakadjon hát föl a gát, és törjön ezer darabra rácsa!
Aztán csend...
Nem történik semmi, és jól tudod, hiába kiáltasz,
nincsen sehol, semmi - nincs körötted támasz,
nincs, kinek melletted kellene lenni, s már nem fáraszt,
ha arra gondolsz: mindjárt el kell menni...
Olyan ez az érzés, mint egy üszkös, fájó fekély,
hiába súgja fentről álnokul egy hang: ne félj...
A síkos hazugság hatalmas veszély, mert hiszel neki,
pedig azt sem tudod, mikor, kihez beszélj...
Hát maradj néma, akár a halott, s bár nincs örömöd benne,
de megtisztulhat a hallgatásban a világ összes szennye.
S amit nem mondtam el - én, a gyarló ember -,
elmondja majd más, ki erre méltóbb lenne.
Sicut erat in princípio, et nunc et semper.





 
 
0 komment , kategória:  Kovács Anikó  
Sillingi Julianna
  2018-06-10 08:56:31, vasárnap
 
  Sillingi Julianna

Csend-hegedű

Miattad lennék csend halott tájon
kietlen pusztaságon szomjas virág
fénytelen éjjelen félve síró gyermek
álmod örző vágyaidban tündöklő világ

Gyülölhetsz engem mégsem hagylak el
szebb és jobb világot remélek neked
mert kívánlak testtel és lélekkel
tisztának, hűnek, csend-hegedűnek

Édes, borzongó varázst remélek
mohón és reménykedve...ugye értesz?
csókod vágyva egy szebb, s jobb világra
jöttödre, holt vizeknek, sűrű rengetegnek

Repíts el, szárnyalnék veled végtelen
csak egy szót szólj... szólj hozzám
Teérted, minden csak teérted szól
némán sír a hegedű, zokogva dalol

Hamis gyémántok fénylenek csillogva,
s hajlong a sok míves színes virág,
ne lásd meg kérlek, az álmok nem hazudnak...
virraszd át velem e néma éjszakát


 
 
0 komment , kategória:  Sillingi Julianna  
Salati Ferenc
  2018-06-10 08:55:07, vasárnap
 
  Salati Ferenc

Az utolsó napsugár


Testünk végtelen pihenője
Kísért a hófödte ablakon,
S életünk fáradtságának horgonya
Tart leragasztva a vánkoson.

Szép életünk hanyatló vaskeze
Nem pattan már fel, csak alig mozog,
És az öreges, lassú ébredésnél
Nem rohan a lendület, csak vánszorog.

De amint a hófútta ablakra nézek,
Mit a napsütés reggele beborít,
Innen, a megszokott fészekágyból
Látom a napot, mint hunyorít.

Az elsuhanó élet - múló életünknek -
A meghitt percek dicséretét sugallja,
Pajkosan kacsint ránk a napsugár,
Mert a titkokat senki más, csak Ő tudja.

Még egyszer átéljük az élet viharában
Megőszült fejünkkel a múlt emlékeit,
Jóban, rosszban tobbzódtunk, fürödtünk,
De csodáltuk az élet isteni szépségeit.

Ha életünk minden átélt perce
Az elszámolás mérlegére kerülne,
Ha a jó és rossz ítélete eldőlne,
Csakis a szép és jó felé billenne.

Köszönöm a fénynek, hogy éltetett,
Megnyugvással nyugtázom az életet.
Itt marad örökre az embereknek
A legszebb érzés, az őszinte

EMBERSZERETET.
 
 
0 komment , kategória:  Salati Ferenc  
Kálóczi Balázs
  2018-06-10 08:53:08, vasárnap
 
  Ferenczi Jozsi

Az ég peremén


Csak az ég peremén jár,
egy elhagyott gyöngyhajú lány,
akit neveltek csillagok,
elfeledett hűs illatok.

Egy peremvidék az otthona,
a távolba néz és csak vár,
olykor a csillagok közt jár,
egy elhagyott gyöngyhajú lány.

Néha az éj ablakán néz,
könnyeit kifacsarva
a felhök fölött nevet,
s a csillagok közt temet.

Már csak az ég peremén jár,
egy elhagyott gyöngyhajú lány,
s csak várja hogy valóra váljon
egy csillagokba zárt álom.
 
 
0 komment , kategória:  Kálóczi Balázs  
Ferenczi Józsi
  2018-06-10 08:51:32, vasárnap
 
  Ferenczi Jozsi

Az ég peremén

Csak az ég peremén jár,
egy elhagyott gyöngyhajú lány,
akit neveltek csillagok,
elfeledett hűs illatok.

Egy peremvidék az otthona,
a távolba néz és csak vár,
olykor a csillagok közt jár,
egy elhagyott gyöngyhajú lány.

Néha az éj ablakán néz,
könnyeit kifacsarva
a felhök fölött nevet,
s a csillagok közt temet.

Már csak az ég peremén jár,
egy elhagyott gyöngyhajú lány,
s csak várja hogy valóra váljon
egy csillagokba zárt álom.
 
 
0 komment , kategória:  Ferenczi Józsi  
Jószay Magdolna
  2018-06-10 08:50:19, vasárnap
 
  Jószay Magdolna

Szappanbuborék


Színes, mesésen csillogó gömbön át nézem a világot,
rajongva szépségeiért, oly önfeledten boldogan
tudnék örülni összes felbecsülhetetlen
kincsének, oly hálás vagyok most is
színekért, hangokért, álmokért,
kisgyermekként ujjonganék
bármiért, jó szóért,
hogy valaki ért,
megért...
Egy érzés
a gömbön belül,
hogy baj sosem érhet,
ember biztonságban élhet,
nyugodt, ép szívvel és lélekkel,
soha nem érhet rossz és nincs gonosz,
nincs bántás és igazságtalan, mostoha sors,
egyik a másiknak nem, nem lesz üldöző ellensége...
De ó, jaj! A csillogó gömb elenyész hang nélkül, vége.

...
 
 
0 komment , kategória:  Jószay Magdolna  
Varju Zoltán
  2018-06-10 08:49:29, vasárnap
 
  Varjú Zoltán

Ahol várnak reád

Egy hely, ahová ha megérkezel,
ott szeretettel gondolnak reád.
Egy hely, amely lélekben átölel,
ahol mindenki a szívébe zár...
Egy hely, ami az édes otthonod,
zsigeri szerelem, édes egy hazád!
Amikor ezt szívedből mondhatod,
könnyek közt remegjen a szád
és néma ajkakon, ha imába foglalod,
érezd, ahogy áldás száll reád.
Ez a hely, ahová megérkeztél már,
amikor nem vagy itt, ő visszavár
s majd, ha sírod lesz e föld,
szerető ölében, örökre magába zár...
Szülőfölded a szíved otthona e táj,
ahol szeretteiddel együtt örülsz,
s bánatukban osztozol, ha nekik fáj.
Egy hely, amelynek párja nincs
a szíved rögjeit megkötő bilincs,
mi szebb mint a drágakő, mint a kincs.
Nélküle semmi vagy és semmi nincs,
ahogy nélküled, én sem létezek...
otthon vagy, ahová mindig hazaérkezek.

...
 
 
0 komment , kategória:  Varju Zoltán  
Horváth Szabolcs
  2018-06-10 08:48:12, vasárnap
 
  Horváth Szabolcs

Szivárvány a város felett


A szülővárosom főterén,
Csak csendesen ballagok.
Élvezem még egy kicsit,
Hogy a Nap rám ragyog.

Az emberek rám néznek,
Találgatják ki lehetek.
Idegenként néznek rám,
Nem ismernek engemet.

Az égen sötét felhő,
Hiányzik a napsütés.
Megérkezett már,
Az őszi lehűlés.

Lassan elered az eső.
Emberek rohannak.
S akik pedig nem,
Esernyőt bontanak.

Én még maradok,
Nem nyitok esernyőt.
Még élvezem kicsit,
A langyos őszi esőt.

A főtér végére érve,
Láttam egy szép képet.
Mert a szivárvány, rám,
Mosolyogva nézett.

...
 
 
0 komment , kategória:  Horváth Szabolcs  
horla51
  2018-06-10 08:46:11, vasárnap
 
  horla51

Éjszaka


Hold ingája suhan felettem.
Túlragyog minden csillagot.
Holdfényt iszom vizes pohárból.
Lágyan osonnak halk zajok.

Gyászruhába öltözött szobám.
Árnyak szövetét átszabom.
Hűvös esőként hullik az éj.
Tócsákba gyűlik arcomon.

Magányomról mesél az óra,
ezért időnként felzokog.
Párnák ölében rejtőzködnek
álmok, vágyak, és hajnalok.
 
 
0 komment , kategória:  horla51  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2018.05 2018. Június 2018.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 306 db bejegyzés
e év: 2443 db bejegyzés
Összes: 9011 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 775
  • e Hét: 3144
  • e Hónap: 17469
  • e Év: 598182
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.