Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll . . . . ! ! ! Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Alföldi Géza: A gyűlölet igaz
  2018-06-10 09:30:21, vasárnap
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Alföldi Géza  
Rudnyánszky Gyula: Együtt születtem . . .
  2018-06-10 09:27:34, vasárnap
 
  Rudnyánszky Gyula:

Együtt születtem . . .


Együtt születtem a viharral én,
Felhők méhében villámtűz fogant;
A földre zöld angyal-szárnyon jővén,
Átkom lett a múlandóság, a hant.
A csillagos mennyboltnak tiszta fényét
Kerestem itt is s oh nem lelhetém ;
Mert a világ, az ember oly sötét volt ! . . .
Együtt születtem a viharral én.

Szív, érzelemmel, lángokkal teli;
Szív, mely csapong, túlárad és szeret;
Szív, mely álmával álmom' öleli:
Volt első vágyam mindenek felett.
Az elpuhult hiúság selyem ágyán
Ily szív nem élhet, nem dobog felém;
A szenvedések utján megtalálom . . .
Együtt születtem a viharral én.

Lomb közt a dal csengőbb, az ibolya
A mély erdő árnyába rejtve szebb ;
Bánatban a hű kedves mosolya
Mint éjjel a csillagfény, teljesebb,
Így várt egyedül, elhagyatva, árván,
Az édes lány ily búsan jött elém,
És összeforrt szivem az ő szivével . .
Együtt születtem a viharral én.

Véremben ég s hívem keblére von ;
Együtt sovárgok s könyezem vele,
Küzdők, mélázom, bolygok, álmodom.
A végzeté a kétséges jövendő;
De a leány szerelme az enyém !
Ha büszkén, diadallal el nem érem :
Együtt születtem a viharral én.

Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1878. dec. 1.
 
 
0 komment , kategória:  Rudnyánszky Gyula  
Palotai Boris: Beszélgetés fiammal
  2018-06-10 09:26:12, vasárnap
 
  B. Palotai Boris:

Beszélgetés fiammal


A luftballon elszállt...
most már hiába... ne sírj
más nem kell, csak ez?
De ez nem jön vissza
egészen biztosan...
Hogy hova repült?
A madarakhoz, vagy a többi
luftballonhoz, vagy egyenesen
a kék felhőkbe...
Te látod? Azt mondod
ott himbál egész magasan
s már csak olyan picike
mint egy bimbó...
s te úgy szeretnéd elérni!
jó kis fiú leszel mindig
csak hozzam le neked
te szereted a luftballont,
s luftballon a tied volt
épp mondani akartál
valamit, szólni hozzá
mikor elszállt.
Igen, én is elfelejtettem
elmondani valamit
valakinek
mikor elszállt
s azért olyan nehéz az utam
látod kis fiam
nincs aki elvisz
felvisz kézenfogva
az égig.
Ereszd le a kezed
már idegen a mozdulat
és céltalan a szó,
a hang üres
már köztünk van
a villanydrót
a levegő
az idő emeletei
az elvesztés gyásza itt lebeg
itt maradunk, befejezetlen
mozdulattal
hívó szóval
mely még meleg a sírástól,
a remegéssel, hogy mi lesz vele
mi lesz velünk
akik leengedjük a kezünket
mint tört szárnyakat.
Hogy Te ezt nem érted
beszéljek másról
és hozzam mégis vissza
a luftballont
a szép piros luftballont
hisz úgyis azt ígérem mindig
hogy a csillagokat is lehozom
Igen... a csillagokat összegereblyézném
az ezüst holdat is elkérném Neked
szétszedem a Göncöl szekér rúdját
és mindent, amit akarsz
de a luftballon oly messze van
messzebb mint az ég
mindennél messzebb
mert itt volt köztünk
és hiába tartottuk erősen
magasra repült
mint a madár
magasabbra mint a lélek - -
fogd a kezemet kisfiam
álljunk együtt a sötétben
sírassuk azt ami elszállt
luftballont, szerelmet, hitet
békét
és próbáljunk -
a csillagokkal játszani!
 
 
0 komment , kategória:  Palotai Boris  
Fejes István: A szabadban
  2018-06-10 09:23:41, vasárnap
 
  Fejes István:

A szabadban


Gyerünk bolyongani a hegytetőre,
Onnan a völgybe, majd a sík mezőre;
Gyerünk, gyerünk! Csak ott künn szép az élet,
A csüggedő szív is ott újra éled.

Hagyjuk e gondot: mért is küzd az ember,
Ha holnap a felejtés sirja elnyel ?
Mért annyi hév a szívben szépre, jóra.
Ha életünk emléke tünde óra ?

Bohó tűnődés ! - élni önfeledten.
Mint a virág él a szelíd berekben.
Mint a madár él bokra sátorában,
Mint minden él a nap hő sugarában !

Csak ez az élet, más egyéb botorság,
Mert a világ oly rengeteg nagy ország,
A melynek élve, meghalsz önmagadnak,
S önáldozatra élők mit se adnak.

Nézd, mint zajog, nézd, mint vív a hegy ormán,
Sasszárnyat öltve, a vihar, az orkán,
S mint szélmalom vitorlája lefordul,
Egymásután az is keringve elhull !

Nézd, mint gomolyg a felhők fodra ott fenn,
Hogy űzik egymást gyorsan és szünetlen,
Míg gombolyagba gyűlve lezuhannak,
S hűlt helyükön egy könycseppnyit se hagynak !

Nézd a vizeknek hullámzó folyását,
Hab babra törve fölemészti mását,
S mint fecskeszárnynak nyoma nincs a légbe',
A tűnő habnak is ah! vége, vége !

Egy percznyi létünk : a Tisza virága ;
Egy ezred is csak visszaszálló pára
Örök ködébe a nagy Végtelennek,
S e földön egykor mindent elfelednek !

Földrengető vész, ráztad e világot,
Mint üstökösnek messze szállá lángod,
Vagy egy csepp voltál, mint a harmat áldva,
Világitál, mint fénybogárka szárnya :

Időben egyre megy; a tünde évek
Egymásután tengersirjokba térnek;
Emlékezésnek elvész láthatára,
Mélység, magasság itt marad magára !

Gyerünk bolyongni, ki a hegytetőre,
Onnan a völgybe, majd a sík mezőre,
Gyerünk, gyerünk ! - hisz épen erre járok,
S itt játszanak velem e tarka álmok.

Szellőcske, jer, hints csókot homlokomra;
Virágcsa, jer, lehelj rám illatozva;
Sugárka, jer, szemembe gyújts világot,
Hadd érjek, oh, hadd lássak szebb világot !

Űzzétek el lelkemnek méla gondját,
Bús ködbe szivem kételyek se vonják;
Mig lángja ég, mig nap ragyog felette,
Ti buzdítsátok élni oh szeretve.

Az uj tavasznak boldog ébredése
Szivünket is uj kedvre hadd derítse,
S ki éltet ujit völgyön és hegyen,
Beményt leheljen ránk a - Végtelen !

Vasárnapi Ujság 1885. április 26.
 
 
0 komment , kategória:  Fejes István  
Gróf Vay Sarolta: Az álomhoz.
  2018-06-10 09:22:13, vasárnap
 
  Gróf Vay Sarolta:

Az álomhoz.


Köszöntlek, néma hallgató éj,
Borítsd rám kétes fátyolod,
Ne lássam a titkolt könyüt, mely
Fáradt pilláimon ragyog.
Csókold izzó arczom, hideg lég
öld meg az égő vágyakat,
S fagyasztó sóhajoddal űzd el
Az engem gyötrő árnyakat.

Kerülsz még mindig édes álom,
Oly rég várlak, jövel, jövel !
Daczolsz talán, mert egykor régen
Elűzött gyakran e kebel ?
Ne félj többé, megtörve szívem !
Jöjj, zárd le pillám csöndesen,
S bágyadt lelkem nem bánja azt sem,
Ha végső álma ez leszen !

Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1878. jan. 6.
 
 
0 komment , kategória:  Gróf Vay Sándor  
Szemlér Ferenc: Apám és én
  2018-06-10 09:20:50, vasárnap
 
  Szemlér Ferenc:

Apám és én


Apámnak már ilyen korban
urak köszöntgettek sorban.
Híre hízott évről-évre
s püspök hítta meg ebédre.

Gyermekei gyarapodtak,
ősz hajai szaporodtak
S ellenei is becsülték
tisztes gondban öregültét.

S jutott legnagyobb fiának
csak a szégyen, csak a bánat !
Se a földön, se az égen
nincsen immár tisztességem,

Fegyveresek lesnek engem.
lakom örök idegenben
s a ruhámat vonná oszló
tetememről a poroszló.

Aki rámnéz, el is fordul,
vagy csak gúnnyal elvigyordul
s inkább köpne szemtől-szembe,
minthogy előre köszönne.

Vigilia 1943/5
 
 
0 komment , kategória:  Szemlér Ferenc  
Büky György: Első sugarak.
  2018-06-10 09:20:00, vasárnap
 
  Büky György:

Első sugarak.


Sötét ágyában most ül föl a Hajnal
És dörzsöli álomittas szemét.
Asztalom fölött meghasadt az árnyék,
Egy szobor ott dugta ki lágy fejét.

Hadd irjak. Tollat, feketét, keményet
Tapogat újjam a tinta alatt.
Óh istenem, az asztalomra dobtál
Egy aranyszínű, pici sugarat.

Gyémántos kelyhű tintatartód mélyén
Ragyogó színbe mártott tollcsodát.
Óh istenem, még egyre jobban ömlik
Arany sugártoll, pici toll tovább.

Mennyi toll ! Mennyi ! Szent, égi derűvel,
Mintha a neved firkálnák Arám !
S én köztük írok, nagy, sötét betűkkel
Egy földi dalt. Épen rólad talán . . .

Kultúra, 1911. junius 25.
 
 
0 komment , kategória:  Büky György  
Tompa László: Elmaradt lovas eszmélkedése
  2018-06-10 09:18:51, vasárnap
 
  Tompa László:

Elmaradt lovas eszmélkedése


No, vén lovas, már ló lesz nekivágnod !
Nézd, halványulgat a mp sugara.
S fejed fölött csak egy-egy varju károg.
Arcodba szél csap. hideg zúzmara.

Addig léptettél, kényes úr-magadban.
Előre hagyván a serényeket.
Hogy magad bolygasz, im, az alkonyatban.
Már minden szamár megelőzhetett.

Most aztán késő lépve mendegélni - -
Hát rajta, kantárt megeresztve, nyomban !
Figyelnek, lásd, a térség jegenyéi.

-S ha célt nem érsz ? ha hamarább ledobban
Lovad ? ne bándd ; a halsza is megéri:
Végsőt rohansz egy gyönyörű galoppban !

uj_elet_1922. július 2.
 
 
0 komment , kategória:  Tompa László  
Garay János: Az Árpádok-ból
  2018-06-10 09:17:58, vasárnap
 
  Garay János:

Az Árpádok-ból

Vezérhang


Sötét enyészet néma éjjelében
Temetve fekszik a hajdan kora;
A bajnok alszik a föld mély ölében,
Ki tudja merre hamvad hűlt pora?
Sírjára, mert nem tudja senki hol van,
Nem hull a bánat könyje szent titokban.

Csak a süvöltő vésznek orgonája
Zúg el fölöttük néha sírdalul;
Vagy a Regének tünde szép nymphája
Szakaszt virágot sírjok hantirúl.
Melyből susogva csergedő pataknál
Füzért kötözget méla holdvilágnál. -

Megjártam a hont, ősim temetőjét,
Andalogtam a hősök dicső porán;
Hallám a vésznek rejtélyes zenéjét,
Melyet süvöltött gyászos éjszakán;
Hoztam virágokat, mik a Regények
Tündér kezétől sírjokon növének.

S mint áldozó pap bor s kenyér színében
Buzgón magához vészi Istenét:
Lelkembe vettem hagyomány jelében
E szent ereklyéknek mind kettejét.
S mentem, miként pap Isten trónulához,
Az ősz Történet gyémánt csarnokához.

Kapuja megnyílt zörgető hívének, -
Egy ezredév nyitá meg kebelét,
S az ős vezérek mint napok kelének,
Lerázva sírjok korhadt födelét;
Hosszú sorokban koronás királyok
Mint annyi üstökös szállván utánok.

Árpád apánktól Endréig fűződik
Az ősi árnyak hosszú láncszeme;
Mindegyikének arcán tükröződik:
Mi volt éltében sorsa, érdeme;
Ennek borostyán, annak pálmafája,
Másnak tövisből volt a koronája.

De mindegyiknek fény ragyog nevéről,
S mindegyikének nyertem válaszát, -
S kinek tettéről nem, dallok híréről,
Amint adák Történet s Monda át.
Múlt és jövő közt hídul áll az ének
Közötte a valónak és mesének. -

Az elnyugodt nap bíbor fellegében
Elvész a fény vakító aranya,
A félhomály bájt hint el a vidéken,
S szebben ragyog fel a táj alkonya:
Ekképp a múltnak tisztes fátyolában
Saját varázsban szebb, saját világ van!

A fény ragyog, de nem vakít tüzével,
A seb bíborfolt, vére megszűnik;
Nagyság, erény, úgy a bűn és a tévely,
Sallang és cifra nélkül feltűnik.
S a képre, mint szelíd hold éjszakára,
Leng kegyelt s emlékezet sugára.

Avagy ha már az ő nevök se gyullaszt
A legdicsőbb múlt annyi szent neve?
Melyekkel és melyekben nemzetegység
Volt nemzetnagyságunknak talpköve:
Mid van, mi még, hazám! mi lelkesíthet?
Mi e kuszált jelenben egyesíthet?

Csak törpe nép felejthet ős nagyságot,
Csak elfajult kor hős elődöket;
A lelkes eljár ősei sírlakához,
S gyújt régi fénynél új szövetneket.
S ha a jelennek halványul sugára:
A régi fény ragyogjon fel honára!
 
 
0 komment , kategória:  Garay János  
Kiss Evilla: Kedvesemhez.
  2018-06-10 09:12:13, vasárnap
 
  Kiss Evilla:

Kedvesemhez.


Szerelmed mentő csolnakom
Az élet viharos tengerén.
Szenvedés után nyugalmat
Szerető kebleden leltem én.

Szerelmed éltető napom,
Melynek jótékony melege
Bimbót fakaszt szerelmemnek fáján,
Melynek már rég lehullott levele.

Szerelmed fénylő csillagom
Életemnek borús egén ;
Beragyogja lelkem éjszakáját,
Hol már dereng a fény.

Szerelmed az én mennyországom,
Melyben üdvömet föllelem,
Egy csókban édes ajkidről,
Ha átölelsz egyetlenem !

Esztergom és Vidéke, 1887. dec. 8.
 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2018.05 2018. Június 2018.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 299 db bejegyzés
e év: 2470 db bejegyzés
Összes: 32366 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 955
  • e Hét: 23953
  • e Hónap: 108534
  • e Év: 1787033
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.