Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll . . . . ! ! ! Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Alföldi Géza: Lázadó kérdés
  2018-06-11 08:48:02, hétfő
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Alföldi Géza  
Gróf Vay Sarolta: Oh nem fogom. . . .
  2018-06-11 08:45:28, hétfő
 
  Gróf Vay Sarolta:

Oh nem fogom. . . .


Oh nem fogom én soha elfeledni
A te mélázó szép sötét szemed,
Beragyogja az lelkem bús világát
Mint alkonysugár a felhős eget.

Emlékei elmúlt derűs napoknak
Átcsillannak az égő kényeken,
Szerelemről, - boldogságról sutognak
És elringatnak lágyan, csöndesen.

Elém hozzák a perczet, melyben ajkad
Hő ajkamra vágyban égőn tapadt,
Midőn szivem túl áradott az üdvtől
S benne oly sok édes álom fakadt.

S amazt, midőn bevallám hogy szeretlek
S dalban tudattam hő szerelmemet,
Röpült a dal hajnali szellő szárnyán -
E dalban adtam által lelkemet.

E boldog órák most körülrajongnak
Csillagsugáros nyári estvelen
S úgy tetszik igy, hogy nem vagyok magamban
S hogy szived mindig együtt van velem.

Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1878. júl. 28.
 
 
0 komment , kategória:  Gróf Vay Sándor  
Anima Sola /Leopold Lajos/: Velencei emlék
  2018-06-11 08:44:23, hétfő
 
  Anima Sola /Leopold Lajos/:

Velencei emlék


A lagunákon halkan siklik tova
A gondola.
Olyan fényes az éj, oly édes a csend,
Szellő se leng.

Egy palazzo mögül, mely hangtalan, holt,
Kijön a hold.
S feltámad ujra, - látva, míly bús arcza,
Lelkem harcza.

>Oh te legsápadtabb csillag odafönt :
Szívem köszönt.
Tündérfényes égnek méla vándora,
Hova, hova ?

S ime hallom, a mint siklom a vizen,
Hogy mit izen :
Czéltalan bolygok a fényben, az égen,
Tudom régen !

Kihült bolygónak, nincs dalos madara
Nincs zöld gallya . . .
Jajj ! Ha sorsom súlyát kéne vinnem,
Futnék innen.

De hiába lelkem hő epedése,
Nap hevére ;
A földdel forogni : az én sorsom ez
S más sohse lesz !

Csak álmodhatom, hogy messze repülök,
Itt tart a rög !
. . . De isten veled ! Bizony hiába mind,
- Az óra int ! <

Oh hányan bolyongnak a röghöz kötve
Mindörökre !
Ez mindannyi vágya, mindannyi álma
Égi pálya.

Az útjokba virágot senkise hint ;
Vértanu mind.
Forogni a földdel : az ő sorsuk ez
S más sohse lesz !

. . . És a lagunákon csak siklik tova
A gondola.
Oly fényes az éjjel, oly édes a csend,
Szellő se leng.


a Tanulók Lapjában 1897-ben megjelent Velencei emlék c. verse

Wosinsky Mór Múzeum évkönyve XXIX.
 
 
0 komment , kategória:  Anima Sola/ifj. Leopold Lajos  
Pósa Lajos: Az én rózsám.
  2018-06-11 08:42:40, hétfő
 
  Pósa Lajos:

Az én rózsám.


Az én rózsám volt a falu legszebb lánya
Apja, anyja kiskorától nekem szánta.
Hej, de más volt megirva a csillagokban:
Kis falumat, szeretőmet oda hagytam !

A madár, ha elvándorol messze földre:
Ott is akad friss patakra, zöld mezőre.
De ki egyszer szülőföldjét oda hagyja:
Örökre megemlegeti, megsiratja.

De sokszor megemlegettem, megsirattam,
Hogy falumat, szeretőmet oda hagytam.
Hej, ha visszacsalhatnám a mull időket:
Ki se mennék a faluból soha többet !

Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1878. febr. 3.
 
 
0 komment , kategória:  Pósa Lajos  
Szőke Sándor: Megérkezett a nyár . . .
  2018-06-11 08:41:23, hétfő
 
  Szőke Sándor:

Megérkezett a nyár . . .


Alkony . . . A szobában egyre nő a bútorok
árnya . . . mig egybe ér mind, sejtelmes félhomályba . . .

Az ablak alatt esti szellő suhan nesztelen,
körülöleli a virágzó rózsafákat . . . csókjaitól illatos
szirom eső hull halkan a liliommal szegett
gyepszőnyegre . . .

Majd erőre kapva, beleakaszkodik fák, bokrok
hajló, virágos ágaiba, kacagva hintázza magát
egy pillanatig, hogy a másikban már a kerítés
résein forogjon át s meglóbálja a rozzant
kerekes kut kísértetiesen nyikorgó, rozsdás láncát . . .

A kert ajtajánál, a kert alatt hosszú sorokban
buzavirágkék íriszek bólogatnak lassan, álmodozva . . .

Leszáll az este . . . sürű fekete leple libben . . .
elhal a legkisebb nesz is, feszült várakozássá
merevül a csend . . .

Valami készül . . . Fű, fa, virág, mintha felfigyelne . . .
mintha most érne tudássá a sejtés
pattanna ki a titkok titka . . .

Délről uj szelek jönnek, fáradt, meleg leheletük
elbágyasztja a kert virágait, dús lombok
alatt maradék szirmok pergenek szét a fűben

Az ambituson nyitva felejtett ajtó csapódik . . .
A felbukkanó hold gyémánt porral hinti be az utat . . .

Babylon felé, mint apró örömtüzek, lámpások gyúlnak . . .

A kertek alatt most búcsúzik a Tavasz . . .

uj_elet_1922. junius 18.
 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Czirok Lili: Irány
  2018-06-11 08:40:20, hétfő
 
  Czirok Lili:

Irány


Álmos szellő simogatja
Homlokomról a vízcseppeket.
Szeretnék utamra menni már
És elfeledni a szerepeket.

Magamra akarok maradni,
Hogy önmagam lehessek.
Hívogat a tenger magához,
Hogy csendesen belemerülhessek.

Sétálni akarok a homokban,
Hogy belerajzoljam világom.
Szeretném érezni azt,
Hogy ez a helyes irányom.

Vágyom már Rád, Irányom!
Szememben napsugár csillog.
Lágyan hullámzó tenger az,
Mely szívem mélyén villog.

Forgasd fel világom, életem!
Legyen más minden mostan.
Egyszerűen elég volt már...
A reménytelenség éljen holtan!

Úgy szeretnék elmenni már,
S az "Énségben" ragadni!
Nincs már sok hátra.
Nem kell itt maradni.
Vár az a csodás Irány,
Ahol lassan lehet haladni,
Felejtenék szívesen már,
Szívem nem fog megszakadni.

poet.hu
 
 
0 komment , kategória:  Czirok Lili  
Kovács István: Jégverés
  2018-06-11 08:39:34, hétfő
 
  Kovács István:

Jégverés


Tető alá emberek, dühös az isten,
villámmal pöröl, haragos jég-szava
kövekhez koccan, meglódult a világ,
az ég összeér a földdel és ömlik az átok
Ki most a bátor, aki birokramenne
a haragvó istennel? Senkise moccan,
csupán ijedt parasztok állnak a kertben
és ásót, kapát keresztberaknak a földön.

Erdélyi Helikon 1933. Január
 
 
0 komment , kategória:  Kovács István  
Kapácsy Dezső: Ma láttam Őt . . . . .
  2018-06-11 08:38:30, hétfő
 
  Kapácsy Dezső:

Ma láttam Őt . . . . .


Ma láttam Őt . . . . . . oly szépen mosolygott,
Mint mennyország, az üdvözültekre . . . .
S ez elrablott mosolyért az égbolt
Bánatában könyet sírt a földre.

Ne sírj üdvünk megrablott hazája !
Nincs elveszve, lelkemben van kincsed -
Visszaadja ez üdvözült lélek,
Ha lerázta a földi bilincset.

Ma hallottam ajkának zenéjét,
Mely elverte alvó szivem álmát -
S ez álommal újra minden eltűnt
Mi régóta alkotá nyugalmát . . . .

Méz-beszéde szivem úgy kifosztá -
És én mégis oly gazdag vagyok,
Tanúja: e legdrágább örömköny,
Mely emlékén szememben ragyog !

Eger - hetilap, 1880. január 29.
 
 
0 komment , kategória:  Kapácsy Dezső  
Somogyvári Gyula: Már nemsokára el kell mennem
  2018-06-11 08:37:12, hétfő
 
  Somogyvári Gyula:

Már nemsokára el kell mennem


Már nemsokára el kell mennem.
- A napok mind, mind úgy szaladnak! -
Fáj nagyon, hogy újra a könnyek,
kínok és vágyak tömlöcében,
gondok között, magadra hagylak.

Kínok és vágyak tömlöcében
ne sírj, ne sírj nagyon utánam.
Mert visszahúz a sóhajtásod
és - hol majd bátran kéne lépnem;
térdre roskad talán a lábam.

És - hol majd bátran kéne lépnem:
gyáván és gyötrő félelemmel
összecsuklik a bátorságom,
bízó, virágos büszkeségem
s felébred majd a síró-ember.

Bízó, virágos büszkeségem,
pedig nagyon kell nékem ottan.
[Brenta mentén, öreg sziklákon,
talpig fegyverben, térdig vérben,
élet-váró imádságokban.]

Talpig fegyverben, térdig vérben,
a sírásoddal ne hívj engem.
S most add ide a lányos szádat,
hogy rátapadjak alvó-ébren...
Már nemsokára el kell mennem.

1918.

uj_elet_1922. december 1.
 
 
0 komment , kategória:  Somogyváry Gyula  
Kempelen Farkas: A szív.
  2018-06-11 08:35:38, hétfő
 
  Kempelen Farkas:

A szív.


Szives, vendéglátó ház az ember szive,
Poros országútnak építve szélire,
Nyitva a kapuja akármi vendégnek,
Ide utas ember pihenni betérhet.

S jönnek is, egymásnak adva a kilincset,
Tovamegy az egyik, a hogy betekintett,
Fölváltja a másik, soká egy se lakja,
Ezért nincs a szívnek tartós indulatja.

Az öröm vígan jön, beköszönt nótázva,
Nem eresztenék, de nincsen maradása,
Tön helyette bánat, köny borítja arczát,
Legtovább maradna, de nem marasztalják.

A lelkesedés jön robogó szekéren,
Hat, csengős lovával megáll az utszélen,
Nagy hejehujával fölveri a házat,
Kifutnak eléje, de már messze vágtat.

Jön a másik vendég, a szokása neki,
Hogy előbb a házat titkon megkerüli,
Aztán alattomban, tolvajok módjára,
Besurran a kerten keresztül a házba.

Meglepi a gazdát, a ki nem ismeri,
A gondolkozásra sem hagy időt neki,
Mire szóhoz jutna, vagy emelne botot,
A hívatlan vendég már betolakodott.

S jaj szegény gazdának ! Élte megkeserűl,
A hivatlan vendég kerekedik felül,
Kiverni - nem meri, szólni sem mer szegény,
Mert nagyon erős ám a zsarnok jövevény !

Kínozza egész nap, fölveri álmábul,
Jó, hogy ki nem veti a saját házábul,
Békében a szegényt nem hagyja sohasem, -
Tudjátok meg, ilyen vendég a - szerelem !

Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1886. máj. 30.
 
 
0 komment , kategória:  Kempelen Farkas  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2018.05 2018. Június 2018.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 299 db bejegyzés
e év: 2470 db bejegyzés
Összes: 32366 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 955
  • e Hét: 23953
  • e Hónap: 108534
  • e Év: 1787033
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.