Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
1950.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Tiszai P.Imre
  2018-06-12 09:52:27, kedd
 
  Tiszai P. Imre

S z o m j a z o m


ittam egy kortyot szavadból
és őrzöm ízét míg újra szólsz

szemedbe néztem és őrzöm
tekinteted míg újra rám nézel

bőröd simítottam és őrzöm
bársonyát az ujjaim hegyén

magamhoz öleltelek és öled
tüzét őrzöm míg újra befogadsz

szomjazom
 
 
0 komment , kategória:  Tiszai.P.Imre  
Moretti Gemma
  2018-06-12 09:50:28, kedd
 
  Moretti Gemma

Álom a kék sátorról


A kék sátorról álmodtam ma éjjel,
fölötte ágak kusza árnya játszott,
a völgyben messze, felhők lopakodtak,
de a sátorban minden kéknek látszott.
Találkozásainknak boldog perceit
a sátor elrejtette, jól vigyázta,
ott el lehetett feledni a rosszat.
Messze jártunk, egy egész más világba.
Várakozással, szeretettel teli
békés világ volt, édes, tiszta, fényes,
fölöttünk kék sátor, és künn az erdő,
illatos, susogó és vadregényes.
Felébredtem és visszaemlékezve,
újra átéltem minden pillanatot.
Bár tudom, sok idő szállt el azóta,
ha hívnál, hogy újra indulhatok,
- a régi, mesebeli álomerdőt,
hiába takarná ösvényt rejtő árnyék -
a kék sátorhoz, időtlen - időn túl,
még behunyt szemmel is visszatalálnék.
 
 
0 komment , kategória:  Moretti Gemma  
Gyöngy
  2018-06-12 09:41:47, kedd
 
  Gyöngy

Érintés selyme
(csak úgy)

Mikor újra érinthette,
s testét átjárta a különös
remegés, mintha hirtelen
lenyugodott volna, csak szíve
vert egyre hevesebben.
Érezte, mégse fogta fel még,
valójában mi is ez: - bók,
vagy intelem, vagy fény
az elsárgult képeken,
de érezte: - ez lélegzet.
Ott volt az érintésben,
ott a puha ölelésben.
Ott volt szeme fényében,
a néma vallomásban,
ott lebegett a semmiben.
Ott volt a múlt, a jelen,
minden gyötrő félelem,
az öröm, s ravatalán
a tetszhalott érzelem.
Az értelem béklyója
hiába bénított súlytalan,
ólom-nehéz kövek felett.
Nem számított a holnap,
egyedül csak a pillanat,
mely suhanva tört utat,
mint robogó gyorsvonat,
időtlen idő-vágányon,
s porszemként sodorta
valaha volt ős-sejtjeit.
Elveszett..., s ott, akkor,
abban a percben, örökre
selyembe temetkezett.


 
 
0 komment , kategória:  Gyöngy  
Szabolcsi Erzsébet
  2018-06-12 09:39:10, kedd
 
  Szabolcsi Erszébet

Ha megérint...

Csak egy leheletnyi kincs,
mit idesodort a szél,
csak egy furcsa üzenet,
amiről a szél mesél,
csak egy pihepuha szó,
csak egy hang, egy zümmögés,
s bőrömön pihen a lágy,
csókba zárt szent ölelés...
 
 
0 komment , kategória:  Szabolcsi Erzsébet  
Vályi András
  2018-06-12 09:37:06, kedd
 
  Vályi andrá

Anya és fia

Fiú áll a hegy oldalán,
felmenjen,vagy lemenjen,
anya nézi és felkiáltja:
"Jaj,fiam,még leesel!"
A fiú már halad tovább,
minden izma megfeszül,
anya nézi nagy aggódva:
"Fiam,a baj még megkerül!"
A fiú érzi,nincs visszaút,
csak előre,mászni kell,
anya nézi,könnye csordul:
"Fiam,a vész még rád lel!"
Már az utolsó sziklát fogja,
minden tagja oly nehéz,
anya nézi és már zokog:
"Jaj,fiam,még ledönt a szél!"
És büszkén felér a csúcsra,
a zászló diadalt lobog,
anya lelke öleli fiát,
szíve még hevesen dobog.

Halkan sóhajt fáradt mosollyal:
"Tudtam,fiam,hogy győzni fogsz!"

 
 
0 komment , kategória:  Vályi András  
horla51
  2018-06-12 09:30:48, kedd
 
  horla51

Az fog megölni


Valahol mélyen ott a szó,
mosolyod felszíne alatt.
Hallgatás rejti gondjaid,
és közben az idő szalad.

Beszédes arcod, és szemed.
Néma a szád, mindent tagad.
Mond csak el bátran, hogy mi bánt,
ne építs a csendből falat!

Kimondva talán sértenek,
vagy megsebeznek a szavak,
de az fog megölni végül,
mely kimondatlanul marad.
 
 
0 komment , kategória:  horla51  
Varju Zoltán
  2018-06-12 09:26:14, kedd
 
  Varju Zoltán

Itt, élni kell!

Nekünk, itt ma élnünk s halnunk kell,
ahol bölcsőnket ringatta édesanyánk,
ahol majd hamvainkat a szél fújja el...
Ahol a szerető anyaföld, örökre átölel,
s utódunk szeretve emlékezik reánk!

Nekünk, itt ma élnünk s halnunk kell.
ahol megannyi sebünket tépi a szél,
amely nemzetünk dicsőségéről mesél...
Ahol a szerető anyaföld, örökre átölel,
ahol a kis patak, a vad folyó útra kel!

Nekünk, itt ma élnünk s halnunk kell,
ahol ha kell, majd vérem hullik érted,
ahol éltem adnám, s nem kell kérned...
Ahol a szerető anyaföld, örökre átölel,
ahol egy tőről fakad, minden testvéred!

Nekünk, itt ma élnünk s halnunk kell,
ahol szerető csókjait adja a kedves,
ahol a szívünk, a szeretettől teljes...
Ahol a szerető anyaföld, örökre átölel,
ahol Isten oly távol, mégis oly közel!

Nekünk, itt ma élnünk s halnunk kell,
ahol bölcsőnket ringatta édesanyánk,
ahol majd hamvainkat a szél fújja el...
Ahol a szerető anyaföld, örökre átölel,
s utódunk szeretve emlékezik reánk!
 
 
0 komment , kategória:  Varju Zoltán  
Dsida Jenő
  2018-06-12 09:24:06, kedd
 
  Dsida Jenő

Az öreg óra énekel


Csak úgy hivnak: az öreg óra.
Rokkant vagyok már, vén legény,
Egyformán tétlen rosszra, jóra,
Ülök a szekrény tetején.
Jelzem meggörbült mutatóval
A jövő-menő perceket,
Sorsom nagy, álmos, untató dal:
Csak ketyegek, csak ketyegek.

Lefüggönyözve áll az ablak.
Pihen a nap már nyugaton,
Sugarai meg nem zavarnak...
Itt minden csupa nyugalom.
Mire is nap ily vén legénynek?
Jobb annak már az éji hold, -
Úgy érzem néha: nem is élek,
És álmodom csak, ami volt.

Olyankor vár még némi gond rám,
Mikor bejön a nagyanyó,
Leül elémbe alkony-órán,
- Haja fehérlő, mint a hó, -
Felnéz reám bágyadt szemével:
"Mesélj, no, szépen valamit!"
S én sorba veszem halk mesével
Az eltünt évek napjait.

Hej, más volt hajdan, ötven éve!
Hej, az volt ám a szép idő!
Termett a bor, a búzakéve,
Volt búcsú, névnap, esküvő!
Más voltál te is nagyanyóka:
Szemed ragyogott, mint a nap,
Ajkadon csengett, sírt a nóta,
Virág fonta be hajadat.

Egy napsugaras délutánon
Itt álltál te s a vőlegény...
Első szerelem - első álom...
Az első csókot láttam én.
Az évek lassan szálldogáltak,
Lassan benépesült a ház -
Sugara múltán ötven nyárnak
Az ifjú tábor hol tanyáz?

A gonosz idő hogyan őröl:
Aki víg volt, most szomorú.
Temetés lett az esküvőből,
Virágfüzérből koszorú;
Meghaltak mind, és eltemettük,
Ketten mar adtunk: te, meg én -
S el-elgondolkodunk felettük
A szürke alkony idején.

Az én sorsom is más volt hajdan,
Mig ifjú voltam és vidám:
Sok cifra betű fénylett rajtam,
Csupa öröm volt nézni rám.
Ma már a gépem csupa rozsda,
Súrlódnak benn a kerekek,
Aranyozásom rég lekopva
S az elmúlásról ketyegek.

Nem is marad meg semmi, senki,
Meghal a szív, a dal s a száj. -
Hogy nékem kell ezt elzengeni,
Öreg szívemnek jaj, be fáj!
Nagyanyó! Nekem nincs mit várnom,
Meghalok szépen teveled...
Elröppen egy perc... kettő... három...
Csak ketyegek, csak ketyegek...

 
 
0 komment , kategória:  Dsida Jenő  
Kosztolányi Dezső
  2018-06-12 09:22:49, kedd
 
  Kosztolányi Dezső

Ezek a fák


Ezek a fák.
a fák, a fák.
A napsugár felé, a tág
egekbe lustán nyújtózkodnak át
a fák.

Nincs vége-hossza, mindig újra fák.
Zsibongva-élő összevisszaság
lélekzik és arcodba vág
az ág,
s nem múlanak, csak most kezdődnek el,
a völgybe le, a hegyre fel.
A fák.

Meddig? Tovább.
Amerre nézel, itt és ott, a fák.
Zsongítanak, altatva, mint a mák,
és jönnek újra, rémszerûn, e fák.

A fák.
Száz és ezer, fölebb-fölebb, alább,
semmit se tudva állanak,
fejem fölött, fejem alatt,
mint bûvös, ifjú csemeték,
mint agg, szakállas remeték
mindig kimérten, ridegen,
sok idegen, sok idegen.
A fák.

A némaságba, indák, reszelős
páfrányok közt cikáznak eszelős
rendben tovább a fák.
Ellenségesen, érthetetlenül
lesnek ki, mint a szem s a fül.
A fák.

De mondd, mi ez?
Ez a kimondhatatlan,
ezernyi nesz,
mely ágról-ágra pattan?

E suttogás, melynek nincs soha vége,
csak megtöri a csöndes csöndet és
remegni kezd, s a tücskök jelbeszéde
a szakadatlan, csöndes csöngetés?

Mi ez az ünnep itt, ez a parázna
örök tenyészés és a tétova
ölelkezés a forró-nyári lázba,
az élet, élet roppant tébolya?

Megyek az erdőn, egyedül, zilálva
bús álmaikból a bús lombokat,
mint villany és hő meddő óceánba,
én árva ember, fájó gondolat.


 
 
0 komment , kategória:  Kosztolányi Dzső  
Kányádi Sándor
  2018-06-12 09:21:10, kedd
 
  Kányádi Sándor

Fától fáig

Fától fáig a sűrűsödő alkonyatban
fától fáig lopja magát a gyermek
Én istenem csak vissza ne
csak ne gyalog kellene
csak le ne menjen a nap a tisztásról
legalább a csengettyűt hallanám

Meg-megtorpan futásra készen
kis szíve mint a mókus szökne bújna
borzongó nyárfalevelek közé de
hol vannak már a nyárfák hűtlenül
ott maradtak a tenyérnyi tallérnyi
fillérnyi tisztáson
Visszafelé majd
sörényébe markolok Vágtába jövök
csak addig a vastag bükkig ha még
az innen számított ötödik fáig

Őznek rókának farkasnak lenni
bokornak ágnak avarnak lenni
madárfészeknek lenni
madártojásnak lenni
nyárfalevélnek lenni
kakukkhangnak lenni
csak lovait kereső kisfiúnak
ne lenni

Még két fáig három fáig
Hallom Nem hallom Hallom
Ha eljutok addig a gyertyánig
katona leszek hajóskapitány leszek
fölfedezem Amerikát Amerika is
elveszhet de én megtalálom

Sörényébe markolok
Még egy Még három
Próféta leszek betegeket gyógyítok
Jézus leszek
föltámasztom édesanyámat
Tovább tovább most már hallom
"Áprilisnak bolondja
fölmászott a toronyba
megkérdezte hány óra
Fél tizenkettő
Fölmászott a toronyba"

Most nem hallom biztos állnak
jóllaktak már bóbiskolnak
Hogy a kutyák ennék ki a bendőjüket
hogy a farkas
Sírni kéne énekelni
éjnek lenni
nem is lenni
csak ne kéne beljebb menni

Jól eljöttem Hol a tisztás
Még csak öt fát megyek s akkor
"Ördögborda ördögborda
mézes lett a mackó orra"

Szól a csengő most is hallom
Jól eljöttem Hol a tisztás
Innen még visszatalálok
Morzsát hintek
gallyat török
nevemet a fába vésem

Szól a csengő most is hallom
folyton hallom hallom régen
Hallottam az anyaméhben

Megvár a nap
meg a nyárfák
Róka-alkony farkas-éj
haladj tovább fától fáig
biztasd magad kislegény

Rég nem hallod mégis hallod
Hold világol a tisztáson
Már a hold is lemenőbe
Morzsáid felcsipegették
gallyaid a fák kinőtték

Neved heges hieroglif
Száraz ágon csüng a csengő
lovad farkas tépte széjjel
Dzsungel már az erdő
Anyatej
Hangyatej
Tovább tovább fától fáig
"Mézes lett a mackó orra
rá is szálltak a legyek"

Elszisszent az út alólad
Nyárfák félelme ülepült
homlokod pólusaira
De csak tovább fától fáig
Nincs az a film az a magnó
vissza ez már nem játszható

Kínálkozó ágak
hurkot himbáló filozófusok
"C'est la vérité monsieur"
"Die letzte Lösung mein Herr"
"Fél tizenkettő
bolond mind a kettő"

Tovább tovább fától fáig
magad lopva
botladozva
Anyatej
Hangyatej
Ecet
 
 
0 komment , kategória:  Kányádi Sándor  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2018.05 2018. Június 2018.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 12 db bejegyzés
e hónap: 254 db bejegyzés
e év: 1723 db bejegyzés
Összes: 8291 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1230
  • e Hét: 2751
  • e Hónap: 40252
  • e Év: 419093
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.