|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 6
|
|
|
|
2018-06-12 15:39:40, kedd
|
|
|
Fénygyermeke
Nem is oly rég még sötétben éltem
Falakat emeltem, hogy magam megvédjem
Minden, ami fájt minden, ami bántott
Sötét ablaktalan világ magába zárt most.
Sebeimet nyaldostam, mint kóbor eb
Mire egy begyógyult kettő lett
Sorsot kárhoztattam mért büntet engem
Magamat kérdeztem, de senki nem felett.
Poshadtszagú szobába egyedül lézengek
Olykor egy pókhálóban elveszek
Fényre vágyom és jó melegre
Sarokban bűneim hangosan röhögnek.
Kell, hogy legyen egy kiút innen
Kaparom a falat tíz körömmel
Meglazul egy tégla a félelem kiállt
Rád zúdul az egész s meghalsz talán.
Ó' inkább a halál, de így élni nem lehet
Belátom már e falat én emeltem
Én vagyok a fény csak ragyognom kell
Mindjárt megtalálom mi rég elveszett.
Lazul a tégla omlik már a fal
Már látom a világot mit a fal takart
Látom gyarlóságom de emberi voltom is
Nem vagyok tökéletes de ember azért így is.
Kilépve a fényben már én is jobban ragyogok
Melegség járja át szívem oly boldog vagyok
Megbocsájtok magamnak minden vétkemet
S engedem,hogy szívem átjárja a szeretett.
Most itt állok előtted s átadom kincsemet
Tiéd a fény mi ragyog szüntelen
Legyen tiéd a szeretetem mi nem múlik el soha
A fény gyermekei vagyunk te és én s mindannyian.
Bosnyákné Harpauer Márta
|
|
|
0 komment
, kategória: VERSEK |
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 6
|
|
|
|
2018. Június
| | |
|
|
ma: |
0 db bejegyzés |
e hónap: |
292 db bejegyzés |
e év: |
3500 db bejegyzés |
Összes: |
69029 db bejegyzés |
|
|
|
|
- Ma: 1673
- e Hét: 9357
- e Hónap: 35236
- e Év: 224871
|
|
|