Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
1950.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Kosztolányi Dezső
  2018-06-13 11:23:53, szerda
 
  Kosztolányi Dezső

Szerelmesek

A fejüket a tenyerükbe véve
úgy nézik egymást,
mint akik nem látták már ezer éve,
dajkálva lassan, elringatva gyöngéd,
szép mozdulattal
testük csodásan-égő drágagyöngyét,
majd szájukat a csókhoz igazítják,
keresve átkozott-zárt életüknek
a nyitját,
de tétováznak még, várnak sokáig,
eltávolodnak, úgy tekintenek föl
a messze mámor ködbe fúlt fokáig
boldogtalan szemük széjjelmeresztett,
nagy csillagával, hogy magukra öltsék
a könnyű vágyat, mint nehéz keresztet,
és szájuk és szemük és benn a lelkük
reszket.
 
 
0 komment , kategória:  Kosztolányi Dzső  
Vass János
  2018-06-13 11:23:01, szerda
 
  Vass János

Ne szégyelld kimondani


Ember, ne szégyelld kimondani: SZERETLEK,
Ne csak dajkádnak, kedvesednek mondd, szeretlek. . .
De mondd a Holdnak, a Napnak is, hogy szeretlek,
És mondd a szélnek, a fellegeknek, szeretlek, szeretlek!
Mondd a forrásnak, a csermelynek, szeretlek,
A tavaknak és a tengereknek, szeretlek. . .
Mondd a hegyeknek, a fenyveseknek, szeretlek,
És a virágoknak, a mezőknek, szeretlek, szeretlek!

Mondd a delfinnek, a kismadárnak, szeretlek,
A pillangóknak, az őzikéknek, szeretlek. . .
Mondd a Földnek, Égnek, csillagoknak, hogy szeretlek,
Minden népnek, összes gyermekének, szeretlek, szeretlek!

Ám ha szégyellnéd kimondani, hogy szeretlek,
Hát kiáltsák világgá tetteid, szeretlek. . .
E szócskától megszépül a világ, szeretlek,
És akkor meglátod, visszakiált, szeretlek, szeretlek!

Meglátod, visszakiált.
 
 
0 komment , kategória:  Vass János  
Nagy István Attila
  2018-06-13 11:21:48, szerda
 
  Nagy István Attila

Szimfónia

Hiányoztál.
Mindenütt kerestelek.
A fák mögött, a felhők haragjában.
A szemlehunyás ólmos fáradtsága
eltakart.
Pedig milyen jó lett volna,
ha a hangodba burkolózom,
s megtelik zenével a lelkem,
szimfónia zeng, ha rád
gondolok.
 
 
0 komment , kategória:  Nagy István Attila  
Szabó Éva
  2018-06-13 11:11:41, szerda
 
  Szabó Éva

Neked

Jöttél színarany éjnek
jöttél fekete napnak
évek tengermélyéből
robbanó pillanatnak.

Lettem színarany éjed
lettem fekete napod
évek kagylóhéjába
merülő pillanatod.

Szememben nyílsz azóta
szobámba hoz a reggel
távoli esték partján
lecsuksz a két szemeddel.
 
 
0 komment , kategória:  Szabó Éva  
Leteszi Balázs Károly
  2018-06-13 11:09:18, szerda
 
  Leleszi Balázs Károly

A pásztorbot tekervényei I

Mert a szerelem olyan, mint a megduzzadt hegyi patak.
Sietve lefelé iramlik, őrálló sziklálnak ütközik, kortalan
erői hiányt vagy láthatatlan szépségeket szimatolva
új medreket vájnak, mígnem lecsendesedve,

pajtaillatú mezőket s pásztorszellős legelőket fedez fel.
Fejemet a jégbordás földre szorítom, hallom, hogy jössz,
azt mondják, néhány perce távoztál el. Ma este
fürkészve jár körbe a fogyó Hold. A téli táj mögött

egy másik táj. Szerelemről már nem is beszélünk,
bár verseimbe visszatérsz. Mikor már úgy gondolod,
hogy távol vagyok, én mindig ott leszek melletted,
tűzbe-merülten, melyet testembe szívtam egészen.

Összegyűjtöm parázs elemeit - egy eljövendő időnek.



A pásztorbot tekervényei II.

Ahhoz, hogy megtaláld a pásztortűz békességét, nem kell-e
előtte eltévedned és megismerned a félelmet? És ahhoz,
hogy boldog légy, nem kell-e előtte szenvedned, elmerülnöd
a véraláfutásos éjben, a sakálvonításban? A boldogság

sohasem a boldogság üldözése ordas szőrű vadlovakon.
A boldogság adományként adatik meg a harc, a nyomorúság,
a kitartás után. Erre meg így szóltál, miközben a liget
levélszőnyegén mókusok tettek fogadalmi esküt: az a dolog

nem hiányzik, ami nem történt meg, amit az ember még nem
tapasztalt meg. Ennyi volt hát, gondoltam. Az elképzelt képek
elmosódtak bennünk, bár értjük, hogy az ásványi nedvek
a magok burkait támadják, eggyé válunk a beszélő másikkal,

és mégis oly nehezen hajlunk a jövő virágzati ernyője alá.



A pásztorbot tekervényei III.

És így szóltam: magányos pásztor, fújjad, fújjad csak
fűzfafurulyádat! Emlékeid tarisznyádban, vándorsólymod
válladon, indulj el az olthatatlan csapások iramán,
nézd, a malomkövek kisajtolták immár a titkok olaját.

Nyugtalan szív, az idő előrehaladt, kövesd a pillangók
útját az aranybarázdákban, és tilinkózzál, pásztor,
mert már megértetted, hogy a megérkezés akadályokon
és erőfeszítéseken át érhető el, olyan ez, mint a költők

harca a himnusszal, s keresd meg azt az ismeretlen
angyalt, akiről már évek óta sejted, hogy a közeledben él,
a szívedben, a karámodban, a pusztádon, ezt az angyalt
meg kell találnod, mert ő az, aki boldog emberré tehet

téged, amikor a görbe utakat kiegyenesíti a szívedben.
 
 
0 komment , kategória:  Leteszi Balázs Károly  
Ágai Ágnes
  2018-06-13 11:07:11, szerda
 
  Ágai Ágnes

Amikor nem vagy itt

Amikor nem vagy itt: fázom,
és belebújok a köpenyedbe,
magambaszívom a dohány
és borotvahab szagát,
kinyitom az aktatáskádat,
kezembe veszem a tollat,
és a jegyzetfüzetet,
aztán lefekszem az ágyba,
és testednek helyet szorítok,
leoltom a villanyt,
végiggondolom milyen is volt
a veled előtti korszak:
várakozás valami
biztos bizonytalanra,
arra, hogy jössz,
és hogyha elmégy,
én fázni fogok,
és belebújok a köpenyedbe,
magambaszívom a dohány
és borotvahab szagát,
kinyitom az aktatáskádat,...
Tehát a tárgyak?
Vagy a tárgyakban rekedt mozdulatok?
Kesztyűdben ujjad hív,
sáladon a kockák felnevetnek.
Amikor nem vagy itt,
olyan töményen vagy velem,
hogy átforrósodom.
 
 
0 komment , kategória:  Ágai Ágnes  
Gyöngy
  2018-06-13 11:06:13, szerda
 
  Gyöngy

Ma oly nagyon...

Ma oly sötétek lettek az árnyak, pedig
aranyló sugarát ontja magasok fénye.
Számvetésre készülnek talán már megint,
sohasem volt ígéretek megannyi lépte.

Ma oly botladón ébredt a léha reggel,
titkok mélyülő ráncait vonta sötétbe,
életlen, rozsdálló kardok, vércsöppekkel,
s az istenség megint csak legyint, tovább lépve.

Ma oly meredek, s kietlen a messzeség.
Üvöltő szelek egyre tompábban hallanak.
S úgy fáj állni omladó partok peremén,
hol a szél rég sírva zenél az ormok alatt.

Ma oly nagyon halni kéne, úgy hangtalan,
temetni halott, vérző pillanat fájdalmát,
vagy átlépni a görnyedő, visszhangtalan
hegyormokat, hol a semmi tárt karokkal vár.
 
 
0 komment , kategória:  Gyöngy  
Varju Zoltán
  2018-06-13 11:03:53, szerda
 
  Varjú Zoltán

Akiken átlépett a határ


Akiken átlépett a múlt,
akiken átlépett a határ.
Akiket megkerült a sors,
akiket a múltja körbe zár.

Akiken átlépett az idő,
akiken átlépett a határ.
Akiket megcsalt a képzelet,
akiket elárult a világ.

Akiken átlépett a jelen,
akiken átlépett a határ.
Akiket tanított az élet,
és az élet lett a tanár.

Akiken átlépett az idő,
akiken átlépett a határ.
Akiket elhagyott a tegnap,
de a holnap rátalál.

Akiken átlépett a múlt,
akiken átlépett a határ.
Akikért vérzik a szívem,
akiket a szív visszavár.

Akiken átlépett a jelen,
akiken átlépett a határ.
Akikkel közös lesz a jövő,
mert a jövő ránk talál.
 
 
0 komment , kategória:  Varju Zoltán  
horla51
  2018-06-13 11:02:54, szerda
 
  horla51

Fedezék nélkül

bőr feszül
bordák inak rácsai
mögött lüktető izom
présel életet szűkülő erekbe
elszántan küldi monoton
jeleit a végtelenbe
érintésed visszhangja
dobol halántékomon
arcod az arcom
az összegyűrt párnán
tegnapok sora az álmod
és hajnalban talán
már nem találsz rám
feledheted majd
hogyan ölelted
csontjaimhoz hűtlen
testem hús gyönyör
vágy idővel elévül
de veled tartok
mint átok vagy áldás
az utolsó pillanatig
fedezék nélkül
 
 
0 komment , kategória:  horla51  
Horváth Szabolcs
  2018-06-13 11:01:53, szerda
 
  Horváth Szabolcs

Suttog az öböl

Tengerparton sétálva,
A hullámokat bámulom.
Miközben az égen,
A Nap én rám ragyog.

Néhányan napoznak,
Többen sétálnak.
Sirályok csapatban,
De aztán szétválnak.

Hullámokat figyeltem,
Csend lett körülöttem.
Ebben a hosszú sétában,
Szívemben kiürültem.

Csend lett a vízparton,
Mikor elhalt a fák susogása.
Akkor hallatszódott jól,
Az öbölnek suttogása.
 
 
0 komment , kategória:  Horváth Szabolcs  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2018.05 2018. Június 2018.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 12 db bejegyzés
e hónap: 254 db bejegyzés
e év: 1723 db bejegyzés
Összes: 8291 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1230
  • e Hét: 2751
  • e Hónap: 40252
  • e Év: 419093
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.