Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
1950.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Hatos Márta
  2018-06-02 12:51:21, szombat
 
  Hatos Márta

Lázadás


Nem kell hazudnod, hogy lelkem ébreszd,
Nem kellenek kábító, szép szavak,
Ha szólsz, olyat mondj, mint senki másnak,
Hogy páncélomon által izzanak!

Mással átélt csókok, buja ölelés
Keservének írját nálam ne keresd,
Ha két karod felém nyúl lassan,
Akkor engem, ne mást szeress!

Dobd el álarcod, szavaid bizalmat adjanak,
Való és képzelet eggyé hulljanak.
S e szédült földgolyón hidakat bomlasztva,
Szerelmed legyen mindkettőnk vigasza!
 
 
0 komment , kategória:  Hatos Márta  
Dévényi Erika
  2018-06-02 12:50:25, szombat
 
  Dévényi Erika

Csak állok


Csak állok, csak állok mozdulatlanul
A világ közben többször körbefordul
A szél csendben simogatja a fákat
Érzem, hogy valami mély béke eláraszt

Jöhet bármi, én nem mozdulok
Nem zavarnak a külső morajok
Csak belső lényemre figyelek
Arra, amit Isten bennem éleszt

Látom, ahogy békém testet ölt
Szeretetével erősen megkötöz
S amikor már teljesen körbezár
Akkor válok szabaddá igazán
 
 
0 komment , kategória:  Dévényi Erika  
Kovács Anikó
  2018-06-02 12:49:44, szombat
 
  Kovács Anikó

Litánia

(Neked...)

Ezen a ködöt síró, csúf, november végi napon,
kettőezer-négyben egy goromba-hideg szombaton,
most, mikor előttem csak az üres semmi kékell,
vesződöm saját magam megfakult hitével,-
panaszom árnyat ejt a szelíd zsoltárfénybe,
némaságba fúlt szavakkal elinal előlünk az éjjel,-

Kedvesem,
nem csak a hang szakadt meg és dadognak a szavak,
de két teljes napon át csak Téged sirattalak, -
pedig nem hagytál el, és nem szeretsz kevésbé,
csak fájt a búcsú, és a féltés átalakul veszéllyé,
hangtalanul és gyorsan dőlnek át rajtunk az évek,
minden árva perc sikolt, amit nem Veled élek...

azt idézed,
,,Nem érez az, ki érez szavakkal mondhatót..." - én
mosolygok:... mondd, csak mondd,... s én hallgatom...,
hiszen hol van már egykori kamaszkorunk nyara,
mely nem csak a csillagokba lát, de el is jut oda, -
már jól tudjuk, mert mindent megbeszéltünk:
bizony, bizony,- ,,Mi már egyszer tűnt időkben éltünk."...

és Te,
Kedves, ki magányom ablakát szilánkokká törted,
cáfolhatatlan vagy, akár a konokul igaz abszolút törtek,
megtaláltalak, mint az egyetlenegy, utolsó igazit,
melyet az ész vagy képzelet folyton nem igazít...
mert izmos, barna tested legyőzi meghívott halálom,
és szelíden uralkodik minden éjszakámon...

ugye tudod,
mikor tompa fénnyel, lámpám pislákoló világát lefejezve,
- elébem szórt csillagokkal - néz a megszelídült este,
míg a kertben zord széllel hintáz az ősz bús levegője,
és mindenféle titkokat rejt a kovácsoltvas kapuk mélye,-
mi ketten, dór oszlopok, mit semmi teher meg nem roppant,
tartjuk vállainkon reményünk templomát elátkozottan.
 
 
0 komment , kategória:  Kovács Anikó  
Fodor Ákos
  2018-06-02 12:48:11, szombat
 
  Fodor Ákos

Megátalkodottság

Nem adom vissza:
szemhéjam mögött őrzöm
legszebb képedet.



 
 
0 komment , kategória:  Fodor Ákos  
Kerék Imre
  2018-06-02 12:47:24, szombat
 
  Kerék Imre

Csak veled múlik el

a hegyoldalon égnek meredő
vörösfenyők gyantaillatú csöndje
ahogyan felrezzentik dübörögve
vágtájukkal a sűrűből elő-
bukkanó holdagancsú szarvasok
nyomukban az örvénylő lassú zsongás
s odalent a tág völgy mélyén a forrás
ezüstszalagja ahogy kanyarog

tört gallyat kerek kavicsot sodorva
a lebukó nap rézvörös korongja
ahogy visszfénylik vérszeplős szeder-

levélen rőten lángoló szömörce-
bokron ez a barna borostyánkőbe
zárt pillanat csak veled múlik el
 
 
0 komment , kategória:  Kerék Imre  
Pogány Zoltán
  2018-06-02 12:35:54, szombat
 
  Pogány Zoltán

Mikori gyengédség


Mikor senki nem lát
én akkor is látlak,
hiába hullnak rád
bármekkora árnyak,
csillagok virága
virul ki lelkedben,
úgy illatozik mind,
mintha tündérkertben.

Mikor nem mosolyogsz,
enyém minden bánat,
szomorú kedvben csak
bámulom ruhádat,
nem merem oldani
egyik nyílását sem,
csonk, meztelen ujjam
bőrödre tehessem.

Mikor félsz csókomtól,
mindig reszket ajkad:
lecsukódó szemed
engem is elaltat,
úgy lapulsz karomban,
mintha senki lennél,
mintha szerelmünkben
sosem nem is hinnél.

Mikor csendesen sírsz
könnyeid szép gyöngyök,
gyöngyeid vizében
tisztulva megfürdök;
gyengéd fájdalmaid
rám boruló sírok:
mikor nem is látod
veled együtt sírok.

Mikor te nem vagy már,
többé én sem élek,
addig sosem látott
árnyékokba lépek,
felkaptatok hozzád
a borús, nagy égbe,
így vegyülök véled
örök végességbe.

 
 
0 komment , kategória:  Pogány Zoltán  
Györe Imre
  2018-06-02 12:28:55, szombat
 
  Györe Imre

Holtomig hordalak


Holomig hordalak,
el sosem ejtelek,
csontomba rejtelek,
őrizlek, mint a vak
szemében őrzi még
alkonyi ég színét,
s amit még látott,
az utolsó sugarat.
 
 
0 komment , kategória:  Györe Imre  
Kassák Lajos
  2018-06-02 12:27:04, szombat
 
  Kassák Lajos

A békesség órái


Mégiscsak te vagy az akit kerestem
Ahogyan itt ülsz mellettem a homályban
nagyon nekem valónak érezlek.
Örülök beszéded ibolyakék dallamának
bár én inkább szótlan természetű vagyok.
De gondolom egyazon törzs hajtása
ez a két ág.
Boldogtalanabb lennél nélkülem
s én szegény árva lennék nélküled.

A négy fal között élünk
mint két örökzöld
egy cserépben.
Olykor beszáll hozzánk
egy csodálatos madár
s mi hallgatjuk
 
 
0 komment , kategória:  Kassák Lajos  
Szabó katalin /Fátyol/
  2018-06-02 12:22:28, szombat
 
  Szabó Katalin - Fátyol

A Ragadozó


Sárban született. Anyja ölén
lüktetve, melegen ölelte át a vadon,
nem is emlékszik már talán,
hogy létezett valaha igazi, mély oltalom.

Kövek nyesték talpát,
s csak futott, futott vérezve, rettegve, égve
árnyak keresték míg nyugta volt,
sikolyok űzték minden meredélybe.

Adta magát szélnek, s verte eső a hátát
s csak hideg odú, mi ígért meleget,
párja holt testén a mart nyomok,
s csak egy röpke pillantás rá, hogy kiszenvedett.

Csöppnyi élet, mi nyüszítve kér,
veri a szél a lombot odakünn,
mivégre szaladjon vadászni:
nincs már semmi, tán néhány kóbor sün.

De nem fogy a sírás, követel az éhség
osonva szalad elmarni hát, mi mozog
szíve sem dobban, ahogy figyel,
mikor meglátja a védtlen áldozatot.

Röpke sóhaja a létnek,
ahogy roppan a gyenge nyak,
emitt várják haza, ki már halott,
amott egy anya éhes kölykéhez szalad.

Reppennek széjjel ijedten a varjak,
halálsikolytól zeng, zúg a vadon,
s a ragadozó nyaldossa jóllakott kölykét,
mint a rég elveszett, meleg oltalom.
 
 
0 komment , kategória:  Szabó Katalin/ Fátyol  
Francois Villon
  2018-06-02 12:20:14, szombat
 
  Francois Villon

A testamentum (részletek)

Faludy György átköltésében

I.

Az őszi sárban már magamban járok,
s lábam nyomában a Kaszás üget,
hajam deres lett és az utcalányok
másnak mutatják már a mellüket,
s a csillagok is már fakóbban égnek,
mint egykor égtek, mikor este lett:
ajánlom bűnös lelkemet az égnek,
s az út sarának vézna testemet.
II.

Pedig: hogy féltem egykor a haláltól,
emlékszem, mint kamasz vagy kisdiák,
mikor félig fejemre szállt az álom,
s elmorzsoltam már rég az estimát:
hirtelen belémnyilalt a sötétben
a rémület, hogy egyszer meghalok,
s azt sem tudom már akkor majd, hogy éltem,
s hogy fákat láttam, holdat és napot,

III.

hogy nemzedékek fognak jönni-menni,
de nekem nem lesz szavam és dalom,
és a bitang sors, mely nem adott enni,
végül sarat dagaszt az ajkamon:
hogy mint a barmok döglünk meg mindnyájan,
s ha már a sírba tettek, e kevés
örömtől sem lesz édes lenn a szájam,
s nem lesz soha, de soha ébredés.

IV.

E félelem úgy fúrt, mint vágóhídon
fúrják bikák agyába a karót,
a verejték nyakamig elborított,
s hörögve haraptam a takarót,
görcsös kézzel gyújtottam meg a mécsest,
s hogy elkergessem ezt a látomást:
könyvet fogtam s olvasni kezdtem révedt
szememmel Vallát vagy a Gorgiászt...

V.

Azóta a pimasz nők, a rideg
barátok, a polgárok közönye,
a hosszú vándorutak a hideg
erdőkben és a hóhér kötele
másra tanított; s mert kiürítettem
a mély pincék minden lőre-borát:
nem félek többé s a halállal ketten
régen vagyunk már pertucimborák.

VI.

Mert korbáccsal vert engemet az élet,
s nem voltam Isten választott fia,
egy tál lencsémben hányszor ült a féreg,
s lábamnak hányszor kellett futnia,
és mégis: most is gúnyra ferdül szájam,
s az urak hiába fennek rám fogat,
ollójával e rút Kor és az Állam
nem nyírt meg, mint kertész a bokrokat.
...

XLVI.

Ültessetek fejem fölé egy árva
kis szilvafát s mellemre pázsitot,
de a kék ég szerelméért ne drága
márványtömböt vagy gőgös gránitot:
rendjeleket s díszsírhelyt sohse kértem,
s bár hóhérkézben lengett életem:
az úgynevezett úri tisztességhez
mégis túl tiszta volt az én nevem.

XLVII.

S ne törődjetek halotti torommal,
jó lesz nektek, ha van, dohos kenyér,
s ha nem nagy munka, írjátok korommal
vagy kátránnyal egy szürke vagy fehér
középnagy kőre, amilyen a réten
a lábatok alatt ezer akad:
hogy úgy ki és mi volt az életében,
ki itt enyészik lenn a föld alatt.

XLVIII.

S menjetek, hátat fordítva a sírnak,
oda, hol szebben szaglik a virág;
s talán, ha majdan kettőezret írnak
Krisztus után, még tudja a világ,
hogy csókolt egykor Villon, a csavargó,
s mély serlegekből hogy itta a bút,
s hogy indult végül álmos és kanyargó
vizekre, honnan nincsen visszaút.
 
 
0 komment , kategória:  Francois Villon  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2018.05 2018. Június 2018.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 11 db bejegyzés
e hónap: 239 db bejegyzés
e év: 1708 db bejegyzés
Összes: 8276 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1131
  • e Hét: 1131
  • e Hónap: 38632
  • e Év: 417473
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.