2018-06-20 15:07:15, szerda
|
|
|
Nem megbocsátani
Annyit jelent
Nem felejteni
Nem selejtezni
Annyi, mint
Szemetet őrizgetni
Kukát nem üríteni
Egyenlő
A szemetet élvezve, élni
Sebeket folyvást tépegetni
Annyit tesz
Nem hagyni behegedni
Elnyűttet nem elvetni
Annyit üzen
Újat még nem lehet helyébe tenni
Múltat nem elengedni
Azt okozza
A jelenben lehetetlen
Jövőt építeni
Akár magunk, vagy ha más okoz
Nekünk sebet
Ha gyógyulását nem engedjük
Mi őrizzük, nem ők
A gyötrő fájdalomérzetet
Ne kárhoztassuk magunkat
A szüntelen felidézéssel
Nem Őket, magunkat
Ostorozzuk az emlékezéssel
Káromlunk, már régen porrá semmisült múltat
Önkezünkkel fojtogatva saját torkunkat
Oltva, ártatlan utódokba is a hetediziglenes vak utat
Ha megbocsátunk a Másiknak
Terhét Ő cipelheti tovább
Higgyük el, éppen elég nekünk
A saját indulatainkból születő súlyos poggyász
Ne Másokat akarjunk Szavainkkal szeretni
Hamis a fény, amíg saját magunkat képtelenek
Vagyunk feltétel nélkül megbocsátva, szeretni
A megbocsátással nem kell a szúrós másikat
Keblünkre ölelni
Csak annyit
A tövist, emlékezés kezünkkel
Nem kell naponta újra vérezni
S amikor Földi sóhaj
Utat zokog majd az Égbe
Megbocsátást hitben remélve
Tiszta szívünk mutathassuk
Mert mi is mindent megbocsátottunk
Ha a Másik nem is kérte
Kun Magdolna
|
|
|
0 komment
, kategória: KUN MAGDOLNA 3. |
|
|
|