Wass Albert: A vers Báró Bánffy Istvánnénak,Várnai Zseni: HESS, TE BÁNAT,Weöres Sándor: Öregek,Szép Ernő : A nappal holdja voltam,Reggeli gondolat,Sík Sándor : Apró lelkecskék, - lilagondolatok Blogja - 14.Dalai Láma, Antoine de Saint-Exupéry, Betegségek lelki okai, Chemtrail, dr Gyökössy Endre, Heinrich Heine,1956,A csend,A füves ember, Gyuri bácsi!,A magány,A magány metafizikája,A Magyar Szent Korona,A szerzői jog,A világ hírességei,Advent, Karácsony,Ady Endre,Ágai Ágnes,Albert Camus,Albert Einstein,Albert Schweitzer,Állatok, kamerák,Andrew Matthews,Anthony de Mello,Anthony Strano tanítások,Anyák napjára,Apollinaire,Áprily Lajos,Arany János,Aranyosi Ervin,Artai Zsuzsanna,Árvai Attila,Atlantisz?,Az 5G su,

Belépés

			lilagondolatok.blog.xfree.hu
Keresd meg azt az embert, aki mosolyt csal az arcodra, mert csak egyetlen mosoly kell ahhoz, hogy fantasztikussá tegyen egy rossz napot.Találd meg azt, akitől s...			Papp Györgyné 1944.11.25 Online

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

1/1 oldal

Bejegyzések száma: 6

2018-06-23 08:52:19, szombat

	WASS ALBERT A VERS Báró Bánffy Istvánnénak Nem úgy fakad a vers, ahogy Ti gondoljátok, nagy véres harcok árán, bús, könnyes csókok árán: nem úgy fakad a vers. A vers csak születik, mint ahogyan születik a szél. Vagy a virág. Vagy a falevél. Szellő a vers, s én azt hiszem, a Végtelen küldi vele nekünk Világ-virágok bűvös illatát, s amint szívünkön lopva illan át lepergeti az érzés-szirmokat. (Alkony felé egymásnak furcsa kékes titkokat hegyek üzennek így.) Mikor a vers fakad, egy pillanatra minden más megáll. Csak alig-alig dobban a szívünk, mint patak, akit a tél mederbe zár. Egy pillanat...s a lelkünkön lábujjhegyen megy át egy messziről jött csöndes idegen. Tavaszi szél oson át néha így az alvó ligeten.

0 komment , kategória: Wass Albert

Várnai Zseni: HESS, TE BÁNAT

2018-06-23 08:47:41, szombat

	Várnai Zseni HESS, TE BÁNAT Hess, te bánat, vén madár, a szívemről messze szállj, ne kuvikolj, ne ríkass, búbánatba ne ringass. Szemem annyit könnyezett, hogy abból már tenger lett, olyan széles, olyan mély, egész világ belefér. Hess, te bánat, vén madár, nem akarok sírni már, gondjaimat feledem, a világot nevetem. Így is, úgy is meghalok, akkor mindent itt hagyok, keservet és örömet, mosolyomat, könnyemet. Hess, te bánat, vén madár, kár lesz értem, bizony kár, mégis néha daloltam, a világhoz jó voltam. Odaadtam, amim volt, ha csak néhány dal is volt, de szívemből szakadt mind, daloltam szívem szerint. Hess, te bánat, vén madár, előbb-utóbb vége már, így is, úgy is meghalok, ha sírok, ha kacagok. Szállj el innen messzire, el a világ végire, vidd el tőlem bánatom, nagy, fekete szárnyadon.

0 komment , kategória: Várnai Zseni

Weöres Sándor: Öregek

2018-06-23 07:57:27, szombat

	ÖREGEK `Kodály Zoltán mesternek` Oly árvák ők mind, az öregek. Az ablakból néha elnézem őket, hogy vacogó szélben, gallyal hátukon mint cipekednek hazafelé -- vagy tikkadt nyárban, a tornácon hogy üldögélnek a napsugárban -- vagy téli estén, kályha mellett hogyan alusznak jóízüen -- nyujtott tenyérrel a templom előtt úgy állnak búsan, csüggeteg, mint hervadt őszi levelek a sárga porban. És ha az utcán bottal bandukolnak, idegenül néz a napsugár is és oly furcsán mondja minden ember: "Jónapot, bácsi." A nyári Nap, a téli hó, őszi levél, tavaszi friss virág mind azt dalolja az ő fülükbe: "Élet-katlanban régi étek, élet-szekéren régi szalma, élet-gyertyán lefolyt viasz: téged megettek, téged leszórtak, te már elégtél: mehetsz aludni..." Olyanok ők, mint ki utazni készül és már csomagol. És néha, hogyha agg kezük játszik egy szőke gyerekfejen, tán fáj, ha érzik, hogy e két kézre, dolgos kezekre, áldó kezekre senkinek sincsen szüksége többé. És rabok ők már, egykedvü, álmos, leláncolt rabok: hetven nehéz év a békó karjukon, hetven év bűne, baja, bánata -- hetven nehéz évtől leláncolva várják egy jóságos kéz, rettenetes kéz, ellentmondást nem tűrő kéz parancsszavát: "No gyere, tedd le." Weöres Sándor

0 komment , kategória: Weöres Sándor

2018-06-23 07:48:30, szombat

	Szép Ernő : A nappal holdja voltam A nappal holdja voltam Halványan haldokoltam Éjből való delejjel Felhőre hajtott fejjel Pilláim ejtve szépen Álom lett néma képem Mélyen tengert virágot Szerelmes szűz világot Még sejtettem s óh halkkal Sóhajtó béna ajkkal A végtelenbe oldott Fájdalmam felmosolygott De tüntem már merengve A csillaglakta csendbe Az égen szürke kéken Lappangva múlt emléken.

0 komment , kategória: Szép Ernő

Reggeli gondolat

2018-06-23 07:43:34, szombat

	"Ha nem lehet tied az, amit szeretnél, Szeresd azt, ami a tied még! Álljunk meg néha, s vegyük észre a csodát, Vigyük magunkkal nehéz utunk során, mert egy mosoly, egy ölelés, egy szál virág, mind-mind maga lehet a boldogság." /részlet, Nyiraty Gábor : Vedd észre!/ "Mikor idegenbe visz néha az élet Várom azt a percet,mikor haza térek (...) Itthon szebben ragyog a csillag az égen, Szebb az akácerdő lenn a falu szélen. Szeretem a Tiszát,a sok vadvirágot, Én csak itthon érzem mennyire szeretem az egész világot." /Tekeres Sándor /

0 komment , kategória: Jó reggelt, szép napot!

Sík Sándor : Apró lelkecskék

2018-06-23 07:26:09, szombat

	Sík Sándor : Apró lelkecskék És a Küllő jár. Komolyabb kalásznak Váltja mély csendjét fiatal vetésem. Gyermekkönnyű főm olajok titkától Hajlani látom. Sas fehér útját magasok haván át Féktelen dallal, gyerekes gyönyörrel, Ember-súly nélkül ki kacagva jártam, Szárny-nekibontva: Most öreg klastrom folyosói hűsén A jövendőnek fiatal reményét, Óvatos kézzel eleven virágú Sarjakat oltok. Élesztem lángját tüzemen tüzellő Apró lelkecskék puha szép szemének, Apró szívecskék erein tapintom Titkaid, élet.

0 komment , kategória: Sík Sándor

1/1 oldal

Bejegyzések száma: 6

Kategóriák

Keresés

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum

Látogatók száma

Szótár