|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
|
|
2018-06-28 22:38:04, csütörtök
|
| |
| |
Az érzelmeink csak akkor tudnak helyes tanácsokat adni, ha kiegyensúlyozottak és gazdagok. Mi kell ennek az eléréséhez? Függetleníteni kell magunkat a múlt érzelmeitől. A reflexvezérelt ember kiszolgáltatott, az élete törpe és szegény. Függetleníteni kell magunkat a jövő érzelmeitől is. Egy helyesen töltekező élet esetén rájövünk arra, hogy mi magunk is képesek vagyunk egyesülni az egész világgal, és ezáltal betölteni azt. A világot betöltve minden elénk kerülő helyzet a világ szeretetáramának egy törpe rezdülése lesz, amely pontosan azért került elénk, hogy a megoldásában magunkat fejleszthessük, és ebben a folyamatban örömünket lelhessük.
Függetleníteni kell magunkat a gyűlölettől. A gyűlölet nemcsak azért pusztító érzelem, mert odakötöz bennünket a gyűlölet tárgyához, hanem azért is, mert olyan erős, hogy kiéget mindent, amit csak a közelében talál. Függetleníteni kell magunkat a másikat kisajátító szeretettől is. Az igazi szerelem a kiteljesedést nem lezárja, hanem a másikban való beteljesedéssel felgyorsítja. Függetleníteni kell magunkat a megrögzöttségeinktől. A valódi értékrend nem néhány megrögzöttség összessége, hanem egy helyességre törekvő élet egészének a lényege.
A világ részeitől való függetlenedés tesz minket képessé arra, hogy a megérezhessük és betölthessük a világ egészét, és megérezzük a világot behálózó és éltető szeretet egyetemességét. Ha távolodunk ettől, akkor a bonyolult helyzetek még sokkal bonyolultabbakká válnak, hiszen a világ egésze ezzel a nagyon egyszerű visszacsatolással is figyelmeztet bennünket arra, hogy ideje lenne végre változni kezdenünk. Ennek a változásnak a felismerésében és megélésében kívánok minden Olvasómnak nagyon sok örömöt.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szép írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-06-28 22:23:22, csütörtök
|
| |
| |
A legszebb dolgok mindig a közelünkben vannak!
A lélgzet az orrunkban, a fény a szemeinkben,
a virágok a lábunknál, a munka kezünkben.
Az Igazság ösvénye előttünk!
Ne kapaszkodjunk a csillagok felé,
de becsüljük meg hétköznapi feladatainkat,
abban a biztos tudatban, hogy a
mindennapi kötelesség és a mindennapi kenyér
a legszebb dolog az életünkben.
(Robert Louis Stevenson)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szép írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-06-28 22:11:16, csütörtök
|
| |
| |
Minden ember, egy színes és értékes, önálló személyiség,
akár mennyire is elnyomják benne ezeket. Sok mindenben
különbözünk, mind mások vagyunk, de ... (ez) nem jelent
rosszabbat, vagy jobbat! Egy biztos... EMBEREK vagyunk
és minden ember megérdemel egy lehetőséget,
hogy megmutassa saját egyedi világát...
Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szép írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-06-28 21:55:12, csütörtök
|
| |
| |
Az idő mindent elsodor, akár tetszik nekünk, akár nem. Az idő mindent maga alá gyűr, és végül nem marad más, mint a sötétség. Néha rátalálunk valakire ebben a sötétségben, aztán újra elveszítjük őket, visszahullanak oda, ahonnan érkeztek...
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szép írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-06-28 21:46:01, csütörtök
|
| |
| |
A fösvény, szűkmarkú embert onnan lehet megismerni, hogy gyakran beszél a bőkezűségéről és a nagylelkűségéről.
Hogy ő milyen jószívű! Hogy kinek mennyit adott! Hogy számolatlanul szórja másokra a pénzét... Akik rendszerint hálátlanok hozzá.
Ugye, milyen ismerős? Ne hidd, hogy hazudik. Ő ezt valóban így éli meg. Ötszáz forint elvesztése olyan fájdalmat okoz neki, mint egy érzéstelenítés nélküli foghúzás. Üvölteni tudna kínjában. És sebe lassan gyógyul. Még évek múlva is emlékszik rá, és szívesen felemlegeti, egyrészt azért, hogy szabaduljon a kellemetlen emléktől, és erősítse magát azzal, hogy az emberek milyen hálátlanok. Akinek adott ugyanis, rég elfelejtette.
A pénzhez való kicsinyes ragaszkodás a léleknek abban a rétegében gyökerezik, ahol az önbizalom is van. Az ilyen ember önátélése azt mondja:Az vagyok, amim van, és annyit érek, amennyim van! Minden veszteség: önvesztés. Neked ötszáz forint csak pénz, de neki lényének egy darabja. A húsa.
Jézus azt mondja, ha adsz, ne tudja a jobb kezed, mit tesz a bal. Aki igazán ad, nem tudja, hogy ad. Nincs igazán tudatában annak, mit tesz, mert amit ad, azt nem önmagából tépi ki.
És ez minden adással így van. Egy anya nem tudja, hogy ő szüntelenül csak ad. Akkor boldog, ha adhat. Mintha nem is az övéből adna. Ezt még akkor is érzi - boldogan -, ha olyasmit ad, ami aztán valóban csak az övé: a tejét. Milyen csodálatosan találta ki a Teremtő, hogy az anyukák élvezik is a szoptatást. És szenvednek, ha nem adhatnak, s a gyerek nem szopik
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szép írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-06-28 21:38:43, csütörtök
|
| |
| |
Föl lehet tenni nekem a kérdést, hogy meddig tart egy kapcsolat. Mikor van egy kapcsolatnak vége? Én azt gondolom, hogy egy kapcsolat addig tart, amíg úton vannak. Valahonnét, valahova, mindketten tartanak. A kapcsolat akkor ér véget, mikor már sehova sem tartanak, ismétlik önmagukat, végszavaik vannak, már elbeszélnek monológokkal egymás füle mellett. Ez mókuskerék. Ekkor a kapcsolat meghalt. Együtt lehet élni, hát miért ne lehetne? De ez már sehova nem vezet. Ez a kapcsolatnak a halála. Na, most mit mond az ember? Hogy nem kell a kapcsolatnak a modern időkben sírig tartania. Ez már egy anakronisztikus és nem a helyén lévő igény. Addig kell tartania, amíg adni tudnak egymásnak valamit.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szép írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-06-28 21:34:21, csütörtök
|
| |
| |
Teremtés könyve elbeszélését, mely szerint Isten fiai földi asszonyokat vettek maguk mellé, a bukott angyalokra értették. Legismertebb közülük Lucifer aki egyenlővé akarta tenni magát Istennel. E lázadás büntetéseként Isten letaszította az égből, azóta mint a pokol fejedelme a föld alatt él.
Isten látta, hogy a világosság jó. Isten elválasztotta a világosságot a sötétségtől. A világosságot nappalnak nevezte Isten, a sötétséget pedig éjszakának. Azután este lett és reggel: az első nap.
A vizek közepén keletkezzék szilárd boltozat, és alkosson válaszfalat a vizek között. Úgy is lett. Isten megalkotta a szilárd boltozatot, és elválasztotta vele a boltozat fölötti és a boltozat alatti vizeket. Isten a boltozatot égnek nevezte. Erre este lett és reggel: a második nap.
Gyűljenek össze az ég alatti vizek egy helyre és emelkedjék ki a száraz." Úgy is történt. Isten a szárazat földnek nevezte, az összefolyt vizeket pedig elnevezte tengernek. Isten látta, hogy ez jó.
Teremjen a föld zöldellő növényeket, amelyek termést hoznak, és fákat, amelyek magot rejtő gyümölcsöt teremnek a földön." Úgy is lett. A föld zöldellő növényeket termett, amelyek termést hoznak fajuk szerint, és fákat, amelyek gyümölcsöt érlelnek, amelyben magvak vannak, a fajtának megfelelően. Isten látta, hogy ez jó. Este lett és reggel: a harmadik nap.
Legyenek világító testek az égbolton, s válasszák el a nappalt az éjszakától. Ezek határozzák meg az ünnepeket, a napokat és az éveket. Fényeskedjenek az égbolton, s világítsák meg a földet." Úgy is lett. Isten megteremtette a két nagy világítót. A nagyobbik világítót, hogy uralkodjék a nappalon és a kisebbik világítót, hogy uralkodjék az éjszakán, s hozzá még a csillagokat is. Isten az égboltra helyezte őket, hogy világítsanak a földnek, uralkodjanak a nappal és az éjszaka fölött, s válasszák el a világosságot meg a sötétséget.Isten látta, hogy ez jó. Este lett és reggel: a negyedik nap.
A vizek teljenek meg élőlények sokaságával, az égen, a föld felett pedig röpködjenek madarak. Úgy is történt.Isten megteremtette fajtájuk szerint a nagy tengeri állatokat és mind az élőlényeket, amelyek mozognak vagy a vízben úszkálnak. És a röpködő madarakat is, ugyancsak fajtájuk szerint. Isten látta, hogy ez jó. Isten megáldotta őket és így szólt: Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a tengerek vizét, s a madarak is szaporodjanak a földön. Este lett és reggel: az ötödik nap.
Hozzon elő a föld élőlényeket fajuk szerint: háziállatokat, csúszómászókat és mezei vadakat fajuk szerint. Úgy is történt. Isten megteremtette a mezei vadakat fajuk szerint, a háziállatokat fajuk szerint és az összes csúszómászót a földkerekségen, fajonként. Isten látta, hogy ez jó. Isten újra szólt: Teremtsünk embert képmásunkra, magunkhoz hasonlóvá. Ők uralkodjanak a tenger halai, az ég madarai, a háziállatok, a mezei vadak és az összes csúszómászó fölött, amely a földön mozog.Isten megteremtette az embert, saját képmására, az Isten képmására teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket.
Az Úristen parancsot adott az embernek: A kert minden fájáról ehetsz. De a jó és rossz tudás fájáról ne egyél, mert amely napon eszel róla, meghalsz.
Nem jó az embernek egyedül lennie. Alkotok neki segítőtársat, aki hozzá illő." Az Úristen megteremtette még a földből a mező minden állatát, s az ég minden madarát. Az emberhez vezette őket, hogy lássa, milyen nevet ad nekik. Az lett a nevük, amit az ember adott nekik. Az ember tehát minden állatnak, az ég minden madarának és a mező minden vadjának nevet adott. De a maga számára az ember nem talált segítőtársat, aki hasonló lett volna hozzá.
Ezért az Úristen álmot bocsátott az emberre, s mikor elaludt, kivette egyik oldalcsontját, s a helyét hússal töltötte ki. Azután az Úristen az emberből kivett oldalcsontból megalkotta az asszonyt, és az emberhez vezette. Az ember így szólt:Ez már csont a csontomból és hús a húsomból. Asszony a neve, mivel a férfiből lett.Ezért a férfi elhagyja apját és anyját és feleségéhez ragaszkodik, s a kettő egy test lesz. Mind az ember, mind az asszony meztelen volt, de nem szégyenkeztek egymás előtt.
A kígyó ravaszabb volt a föld minden állatánál, amit az Úristen teremtett. Ezt mondta az asszonynak: Valóban mondta Isten, hogy nem ehettek a kert valamennyi fájáról? Az asszony így válaszolt a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk. Isten csak a kert közepén álló fa gyümölcséről mondta: Ne egyetek belőle, ne érintsétek, nehogy meghaljatok.Erre a kígyó így beszélt az asszonyhoz:Semmi esetre sem fogtok meghalni. Isten jól tudja, hogy amely napon abból esztek, szemetek felnyílik, olyanok lesztek, mint az istenek, akik ismerik a jót és a rosszat.Az asszony látta, hogy a fa élvezhető, tekintetre szép, és csábít a tudás megszerzésére. Vett tehát gyümölcséből, megette, adott férjének, aki vele volt, és az is evett belőle.
Erre felnyílt a szemük, észrevették, hogy meztelenek. Fügefa-leveleket fűztek össze, és kötényt csináltak maguknak. Azután meghallották az Úristen lépteit, aki a nappali szellőben a kertben járkált. Az ember és az asszony elrejtőztek az Úristen elől a kert fái között.
De az Úristen hívta az embert és így szólt hozzá: Hol vagy?Ő így válaszolt: Hallottam lépteidet a kertben, s féltem, mert meztelen vagyok, tehát elrejtőztem. De ő így szólt: Ki adta tudtodra, hogy meztelen vagy? Ettél a fáról, amelyről megtiltottam, hogy egyél? Az ember így válaszolt: Az asszony adott a fáról, akit mellém rendeltél, azért ettem. Az Úristen megkérdezte az asszonyt: Mit tettél? Az asszony így felelt:A kígyó vezetett félre, azért ettem.
Az Úristen így szólt a kígyóhoz: Mivel ezt tetted, átkozott leszel minden állat és a mező minden vadja között. Hasadon csúszol, és a föld porát eszed életed minden napján.Ellenkezést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka közé. Ő széttiporja fejedet, te meg a sarkát veszed célba. Az asszonyhoz pedig így szólt: Megsokasítom terhességed kínjait. Fájdalmak közepette szülöd gyermekeidet. Vágyakozni fogsz férjed után, ő azonban uralkodni fog rajtad. Az embernek ezt mondta:Mivel hallgattál az asszony szavára és ettél a fáról, jóllehet megtiltottam, hogy egyél róla, a föld átkozott lesz miattad. Fáradsággal szerzed meg rajta táplálékodat életed minden napján. Tövist és bojtorjánt terem számodra. A mező füvét kell enned. Arcod verítékével eszed kenyeredet, amíg vissza nem térsz a földbe, amiből lettél. Mert por vagy és a porba térsz vissza.
Az ember Évának nevezte feleségét, mert ő lett minden élő anyja. Az Úristen pedig bőrből ruhát készített az embernek és feleségének, s felöltöztette őket.Azután így szólt az Úristen: Lám, az ember olyan lett, mint egy közülünk, ismer jót és rosszat. De nem fogja kinyújtani kezét, hogy az élet fájáról is vegyen, egyék és örökké éljen!Ezért az Úristen eltávolította az Éden kertjéből, hogy művelje a földet, amelyből lett. Amikor az embert elűzte, az Éden kertjétől keletre odaállította a kerubokat és a fenyegető tüzes kardot, hogy őrizzék az élet fájához vezető utat.
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szép írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-06-28 09:51:03, csütörtök
|
| |
| |
Csütörtökön is marad a felhős, esős idő.
Mindenkinek kitartást kívánunk a hét negyedik napjához!
Ma már én is (Jó reggelt, Istenem!)-mel kezdem a napot
A legnehezebb feladat
A legnehezebb dolog másokat előtérbe helyezni, magunkat pedig a második helyre, mert ösztönösen csak magunkkal törődünk. Az önfenntartás az ember legelső ösztöne - de ez így nem működik. Tudod mi történt a két kecskével, akik egy keskeny hídon találkoztak? Visszafordulni nem tudtak, és egymás mellett sem fértek el, mert nem volt egy ujjnyi szabad hely sem. A kecskék ösztönösen tudták, hogy ha öklelni kezdik egymást, mindketten a folyóba esnek, és megfulladnak. Nos, hogyan kezelték a helyzetet? A természet arra tanította az egyik kecskét, hogy lefeküdjön, így a másik átmehetett rajta, ennek köszönhetően mindketten életben maradtak, és biztonságban eljutottak céljukba. A kecske nem lábtörlőnek tekintette magát, akit megtaposnak, hanem hídnak, melyen át lehet haladni. Így mindenki nyert.
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szép írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
2018. Június
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
255 db bejegyzés |
| e év: |
3311 db bejegyzés |
| Összes: |
16396 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1560
- e Hét: 4596
- e Hónap: 13779
- e Év: 66487
|
|
|
Offline
