Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
1950.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
Gámentzy Eduárd
  2018-06-03 08:29:01, vasárnap
 
  Gámentzy Eduárd

Nevessünk


Nevessünk!
- Szenvedtünk már érte.
Rajzoljunk Napot az éjsötétre!
Fessünk virágot kövekre, hóra.
Felejtsük el, hogy lenne-volna!
Van mindenünk ami csak számít!
- Szívünk...
és könnyünk úgy világít
Fekete rögökön,
Tócsákban, sáron,
Hogy aki keres,
Az ránk találjon
 
 
0 komment , kategória:  Gámentzy Eduárd  
Devecseri László
  2018-06-03 08:26:57, vasárnap
 
  Devecsery László

Dal Rodinnel, néked

Két kéz, ha titkot rejteget,
két kéz elringat engemet;
két kéz között a szerelem,
két kezed: kezem énnekem.

Két kéz, ha titkot rejteget,
két kéz elringat tégedet;
két kéz között a szerelem,
két kezem: kezed teneked.
 
 
0 komment , kategória:  Devecseri László  
Alapi Gyula
  2018-06-03 08:14:54, vasárnap
 
  Alapi Gyula:

Ugye enyém vagy?


Ugy-e enyém vagy? Enyém mindörökre?
El nem választ már tőlem semmi sem,
A szenvedéseket felváltom most örömre
S hogy boldogok leszünk, tudom, hiszem.
Az ut hol járunk, boldogságunk utja,
Minket a jobb sors csillaga vezet,
Öltsd kedvesem hát szép karod karomba,
Tedd a kezembe kis, puha kezed!

Ugy-e enyém vagy ? Ami eddig történt
Lidércnyomás, rossz álom volt csupán,
De most már hagyján, kerültem az örvényt,
Nyugodhatom a sok veszély után !
Ugy-e irigység, kaján, pletyka lelkek
Okozták, hogy nem egyesülheténk ?
Feledd a multat, könnyedet ne hullasd,
Ne hivd te vissza a bú idejét!

Ugy-e enyém vagy ? Enyém mind a sirig ?
Te. földi üdvöm, te vagy édesem,
Nem álom ez, nekem uj élet nyilik.
És ezt örömben, vigan élhetem.
Éljünk, mert elrepül a perc, az óra,
Oh ! édesítsük meg a szép jelent,
Ne gondolj múltra, ne nézz a jövőbe:
Igaz boldogság csakis így lehet!

...
 
 
0 komment , kategória:  Alapi Gyula  
Zágorec-Csuka Judit
  2018-06-03 08:13:37, vasárnap
 
  Zágorec-Csuka Judit

Szívem szívedben

Engedd, hogy öleljelek, erősen, szilajon,
hogy lüktessen a szívem szívedben,
follyon a vér ereimből ereidbe, hogy
benned ébredjek, keljen fel a napom
homlokodon, átjárjon a fény.

Engedd, hogy megtaláljam benned
az elveszett csendet, a fagyos szeleket,
a hideg madarainkat, amelyeket szerettünk,
dédelgettünk, lepjen be a sötétség,
a havazásod, az elveszett fiatalságod.

Engedd, hogy veled szülessen meg ez a perc is,
mert győznöd kell, győznünk kell ezen a reggelen,
zengjenek hárfáid, háborogjon azúr tengerünk,
vergődjenek habjaink, s takarjon be a kék égbolt.
 
 
0 komment , kategória:  Zágorec-Csuka Judit  
Csoóri Sándor
  2018-06-03 08:12:36, vasárnap
 
  Csoóri Sándor

Egyetlen utam /részlet/

Egyetlen utam át az Óceánon,
felhők őserdején át, kialvó országok fölött,
te nyújtottad meg ifjúságom.

S napfény matróza: lettem új felfedező,
meghódítója magamnak.
Gyönyörködhettem a karomban:
a tenger folytatásának hittem,
testemen túli hatalomnak.

És a szemem, mert látta a Föld másik oldalát,
éjszakában át nyitva maradt:
álmomban se láthassam magamat halottnak,
ki itthagy egyszer mindent: utakat, nőket, Óceánt.

Egyetlen utam át az Óceánon,
felhők őserdején át , tegnapi országok fölött,
te nyújtod ma is ifjúságom.
 
 
0 komment , kategória:  Csoóri Sándor  
Jatzkó Béla
  2018-06-03 08:11:34, vasárnap
 
  Jatzkó Béla

Mágia


Mikor jöttél, én már senkit se vártam,
asztalomon nem volt sem bor, sem abrosz,
szobám kihűlt, pókháló nyúlt nyakamhoz,
a ház üres volt, mégis kulcsra zártam;

az ablakon buktál be, mint a napfény,
az üveg megpendült, de nem törött el,
befűtöttél meztelen köldököddel,
fogad zománcával megterítettél;

azóta úgy élek, mint egy királyfi,
varázslatod valósággá fogadtam,
kincseim köldöködben és fogadban,
kastélyom van, mégsem kell kulcsra zárni;
velem maradtál, - történjék akármi,
gazdag vagyok s immár kifoszthatatlan.
 
 
0 komment , kategória:  Jatzkó Béla  
Bernáth Zsolt
  2018-06-03 08:10:46, vasárnap
 
  Bernáth Zsolt

Vágy


Úgy szeretnék veled
Messzire futni
Csillogón nevetni
Kezedet szorítva vigyázva
Ölelni
Sírni boldog könnyeket
Sós cseppeket inni
Ajkadról
Alakodról álmodni
Felébredni benned
Élvezni a létet
A Napot a fényességet
Harcolni a kínnal
Szembe szállni bátran
Újra és megújulva
A Gonosszal
Feledni rosszat dönteni
Minden bálványt mi eltakar
Előlem téged
Felhőben vakon tapogatni
Érintésed angyal bőröd
Keresni minduntalan
Elűzni az unalmat
Az ellenséges múltat
S őszintén örülni
Szédülten forogni
A fényben
Felrepülni az égbe
Versenyezni a sirállyal
A szabadon repülő
Magától létező
Valósággal
S szembe szállni mindig
A halállal.
 
 
0 komment , kategória:  Bernáth Zsolt  
Kosztolányi Dezső
  2018-06-03 08:09:13, vasárnap
 
  Kosztolányi Dezső

Csendes, tiszta vers

Nincs semmim... Így megyek magamban -
tip-top - szelíden, csendesen
s ha éjjel bántanak a rablók,
kitárom két üres kezem.

A rablók sirnak velem együtt.
Olyan-olyan szegény vagyok,
mint kisded első fűrdetőjén
és mint a teknőn a halott.

De tart a föld s ez az enyém még
s feszül az ég fejem felett
s kitárom az örök egeknek
örök-mezítelen testemet.

 
 
0 komment , kategória:  Kosztolányi Dzső  
Dsida Jenő
  2018-06-03 08:03:34, vasárnap
 
  Dsida Jenő

Hálóing nélkül...


Föl-fölvetem és némán eltünődöm, mi is lelt tegnap este engemet?
Ruháimat már szálig levetettem, még nem vettem föl
hálóingemet, egyedül álltam,
kissé tétovázva, szobámban, egyedül és meztelen
s a villanyt aztán lassan elcsavartam. Irtózatos sötét lett.
Esztelen és irgalmatlan, végtelen sötétség,
este, melynek már szinte teste van, a pillanatok
estek és zuhogtak és én dadogtam:
- Késő este van, éjszaka is talán,
s ki tudja, reggel virrad-e ily sûrü sötétre még
és nem nyel-e magába mindörökre e kátrányos,
fekete sûrüség?
Eszembe jutott minden, ami rossz volt,
rossz gondolat, vers, csók, kihült falat
és annyi régi, sápadt ismerősöm,
ki messze van, vagy lent a föld alatt.
És hirtelen és furcsán ráijedtem, hogy ami eddig élt,
csak a ruha: kabát, kalap, harisnya és cipő volt,
nadrág, nyakkendő, kesztyû és puha ing,
mely fedez és véd a zord hidegtől,
véd és takar magamtól engemet:
jaj, elvesztettem minden szál ruhámat, önmagamat
és védő ingemet.
Nem vagyok már senki tisztelt barátja, kit köszönteni illik,
nem vagyok senki teremtett asszony szeretője,
se lapok munka társa nem vagyok, se kártyapajtás,
törzsvendég a klubban, se szerkesztő úr többé nem vagyok; se vándor,
aki meredélyre kaptat se út, se cél - és költő sem vagyok,
csak ember, aki minden idegével
lágy takaró s melengető vacok után sír
és csak áll a nagy sötétben
s meztelenül
Isten előtt vacog.

 
 
0 komment , kategória:  Dsida Jenő  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
2018.05 2018. Június 2018.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 306 db bejegyzés
e év: 2440 db bejegyzés
Összes: 9008 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 0
  • e Hét: 0
  • e Hónap: 25295
  • e Év: 567067
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.