Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll . . . . ! ! ! Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Vida József: Szív
  2018-06-04 08:26:51, hétfő
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Vida József  
Hosszú Ferenc: Álmaimban
  2018-06-04 08:24:41, hétfő
 
  Hosszú Ferenc:

Álmaimban


Álmaimban minden este
Egyre messzebb evezek,
Álomszárnyon szálok messze,
Elhagyom por testemet.

Vár reám a csodás ég fenn,
Milljő csillag vár reám
S mihelyst én ott megjelentem,
Kezdődik az égi bál.

Csillagfénynél, holdsugáron
Táncol az égi sereg,
A ngyaloknak kara dalol
Csodálatos éneket.

Zeng az ének egész éjjel,
Csillag por hull mireánk;
Költők vagyunk fenn az égben,
Mi járjuk ez égi bált.

Földi létben gyötört lelkünk
Ott talál vigasztalást,
Ott van a mi igaz éltünk,
Azt szeretjük, semmi mást.


De mikor a nap sugara
Éj álmából ébredez,
Elhallgat a lelkünk dala
S a bálunknak vége lesz.

Visszaszállunk le a földre,
Folytatni az életet,
De elszállunk újra este;
Felkeresni az eget.

Uj_magyar_museum 1943.
 
 
0 komment , kategória:  Hosszú Ferenc  
Gróf Zichy Géza: Alföld
  2018-06-04 08:23:10, hétfő
 
  Gróf Zichy Géza:

Alföld


Oh! ti, széles magyar alföld
Büszke jó magyarjai,
Nemzetünknek, királyunknak
Oltalmazó karjai.

Gyérbeszédü óriások !
Hallgassátok szavamat:
Ugy szeretlek benneteket,
Mint senki az ég alatt.

Lekerültem tihozzátok
Felföldünknek köviről;
De a magyart csak nálatok
Ismertem meg töviből.

Nem hímeztek, nem hámoztok ;
De szavatok szent igaz,
S repedezett tenyeretek
Nyomása is már vigasz.

Nem dicsértek dalt és verset;
De lelketek szereti,
Ha a költő sziveteket
Dalával melengeti.

Fejetekkel reáütve,
Helybenhagyva az igét,
Érezitek szivetekben
A mi igaz, a mi szép.

Munka közben fütyörészve,
S ha beborul a határ,
Vigan ti is dalra gyújttok,
Mig a kedves csókra vár.

Uj borra és uj kenyérre
Széles lesz a kedvetek;
Minden koldust ugy kínáltok :
Igyatok és egyetek !

Uj bor és uj kenyér táján
Sok leányzó vár: - ugyan
Dolgok rendjét, tisztességét
Mondja-e már nászuram ?

S hegyen-völgyön lakodalom,
Kulacs jár, csörg a kalán,
Mig a szoba szögletéből
Mókáz' a kun-kapitány.

"A ki járta, a ki látta
S a ki húzta - a czigány,
Jóvoltára legyen mindnek,"
így kívánja a leány.

S harmadnapra a menyecske
Dolgára lát - s még ugyan !
Közbe igy szólítja férjét:
>Én szerelmes, jó uram<.

Bölcsőtől a koporsóig
Kiki tudja mit tegyen ;
Kézbe mikor görbe kaszát,
S mikor egyenest vegyen.

Nem rettegve ellenségtől,
Tűztől, viztől - bánja kő !
Még haláltól sem ; mert végre
Meggyógyít a sárga föld !

így éltek ti széles alföld
Büszke, jó magyarjai,
Nemzetünknek, királyunknak
Oltalmazó karjai.

Gyérbeszédü óriások !
Hallgassátok szavamat:
Ugy szeretlek benneteket,
Mint senki az ég alatt.

Vasárnapi Ujság - 1882. január 8.
 
 
0 komment , kategória:  Gróf Zichy Géza  
Sziklay Ferenc: Párbeszéd a gonddal
  2018-06-04 08:21:14, hétfő
 
  Sziklay Ferenc:

Párbeszéd a gonddal


"Sei es Wonne, sei es Plage,
'Schiebt er's zu dem andern Tage,
Ist der Zukunft so gewártig,
Und so wird er niemals fertig."
Goethe: Faust II.


Az ajtóm halkan, tompán koppan.
"Nem, nem szabad! Kint tágasabb!"
,Te balga! Csak a szíved dobban,
Mert benn' vagyok! Meg nem hasad,
Ne félj! Én gyilkos nem vagyok,
De élni senkit nem hagyok.'

"Hogy értsem ezt? Ez ellentmondás!"
,Azt meghiszem! Ez lényegem:
Úgy félig áldás, félig rontás,
Ijesztő felleg kék egen,
Kéjben szorongás,, mely kísért,
Jószándékodban a Miért?!'

"Milyen talány ez? Még sem értem!"
,Nem fontos! Fő, hogy itt vagyok.
Hogy kellek-é? Egyet se kérdem.
Gondolj kicsinyt, akarj nagyot,
Legyen a vágyad rossz, nemes,
Vagyok a kérdés: Érdemes?'

"Az vagy tehát, kit mindig érzek,
Ki mindenütt nyomon kísérsz,
Látatlanul, mint egy kísértet,
Bénítva, mint gonosz lidérc,
Kiért nem ízlik' az ebéd,
Munkám s az éltem töredék?"

,Az, az vagyok! Az égető Gond!
S megmondjam én, hogy te ki vagy?
Utolsó szálon fittyenő gomb.
Szívdobbanás, mely, - félsz, - kihagy.
Jövőt leső vak csillagász,
Kit a jelen porig gyaláz!'

"Nem voltam az! Te tettél annak!
Te vagy a fékem, szárnyszegőm!
Más életek vígan suhannak
S én helyben állok, tipegőn.
Álmatlan érted éjjelem
S napom bús, álmos félelem!

Légy átkozott!" - 'Csak sohse átkozz!
Hálás légy inkább és szeress.
A kétkedésem nem halált hoz,
De életet, mely dús, nemes.
A léhát, lásd, békén hagyom,
Csak a jóembert bolygatom!

Szívedbe vájok, mert szeretlek.
Verlek, hogy el ne bízd magad,
Nem adlak át olcsó sikernek,
Mert a hiúság elragad,
Csak légy te bús, légy tétova,
A könnyű szó mind ostoba.

A hízelgőt? Kerüld, ha látod!
A szenvedésben légy vidor.
Az ellenség igaz barátod:
Szikrát szívedből az csihol!
- S engem legyőzni meg tanít . . . '
"Ne mondd tovább! Tudom: A hit!"

Uj_magyar_museum 1943.
 
 
0 komment , kategória:  Sziklay Ferenc  
Miskoltczy István: Az én boldogságom
  2018-06-04 08:19:01, hétfő
 
  Miskoltczy István:

Az én boldogságom


Esmérem a' Létesítőt
A' ki örök, 's örök lész -
Mely imádattal áldom őt
Bár nem foghattya meg ész -
Lelkem nyugodtt - ártalomra
Nem tsábulok soha el -
Nem nyíl soha fájdalomra,
'S vad panaszra ajkam fel -

Megelégedve magammal
Békességbe élek én -
Nem gyötrődök a' kínokkal,
Ha meg tsal is a' remén -
Nem szaggattja kebelemet
A' rang kórság láng heve,
Nem átkozom szerelmemet
Mert boldoggá nem teve.

A' mit veszték kipótollya
Ön betsemnek érzete,
Könnyimet ki nem sajtolja
Szívem kínos vérzete
Náddal fedett szegény gunyhő
Benne a' rend, 's tisztaság
Nem emészt a' rágalmazó
Mende monda, 's pletykaság -

Örömmel eszem kenyerem
Mosolygom a' vész dühét -
Munka nem nyomja tenyerem' -
Nem szomjúzom a' másét -
Könyvtárom társaságában
Nem tör rám a' vad elme
Által vétkes pajkosságban
Készített bűn félelme -

Bátran nézek a' nap fénybe
Az éjtől nem reszketek
'S valóságot a' reménybe
Soha sem helyheztetek
A' holnapról nem aggódok
Bízok abba ki az ég
Trónján lakik, 's a' bús gondok
Mérge agyamba nem ég -

Egy hív Barát van körömben
A' kit hiven szeretek -
Kit naponként az örömben,
Melly rám jön részeltetek -
Ember társimat szeretem
Az érdemest tisztelem
A' bohókat ki nevetem
Kintsemet nem őrlelem -

Az uzsoráskodó gondját
Távolról sem esmérem
'S a' világ' hetyke bolondját
Nem szenvedvén megverem -
Elegedve nem irigylek
Semmit e' földi tekén
Oh Isten ! hogy én így élek
Ah milly boldog vagyok én -

Koszorú Szépliteratúrai Ajándék 1834.
 
 
0 komment , kategória:  Miskolczy István  
Szemlér Ferenc: Félelemmel és förtelemmel
  2018-06-04 08:17:31, hétfő
 
  Szemlér Ferenc:

Félelemmel és förtelemmel


Félelemmel és förtelemmel
nyugtalanít, hogy legyek ember.
Gyermekkorom mezét lefosztja
s az üres légbe szerteosztja,
vegye el mindenki magának
s nekem maradjon csak a bánat.

Meztelen testem dideregve
kemény tenyerét érzi egyre.
Ha felkelek vagy ha lefekszem
menekülní tőle igyekszem
s mikor már megszökném egészen.
vad kordájába visszavészen.

Mégis tudom, ő az egyetlen,
aki kemény, de nem kegyetlen;
azért üt, hogy legyek erősebb,
erős lelkével viselősebb
s nagy bajaim közt bátran állva
érjek a keresztény halálra.

Vigilia 1943/5
 
 
0 komment , kategória:  Szemlér Ferenc  
Büky György: Kacagok.
  2018-06-04 08:16:44, hétfő
 
  Büky György:

Kacagok.


Jelez a szivem halkan, csiklandón.
És valahonnan, nagy, igaz mélyből
Selymes, csöpp kacaj buggyan ajkamra.
Szememre a köny ragyogva lép föl.

Agyamból némán kikapcsolódnak
A nehéz, gyötrő, ős gondolatok.
S könnyen, mindentől megszabadultan
Születnek finom, puha kacajok.

Lelkemen huncut, apró zsibbadás
Szaladgál vigan: lágy, tavaszi szél.
A testem langyos megremegése
Csipkés, szaggatott kacajba kisér.

Kacagok . . . Ujjad puha játéka
Veri fel bennem a villanyerőt.
Arám, boldogan magamhoz húzlak,
Mint bolondos, édes, hü szeretőt . . .

Kultúra, 1911. junius 25.
 
 
0 komment , kategória:  Büky György  
Boross Sándor: A garbolczi toronyban
  2018-06-04 08:15:22, hétfő
 
  Boross Sándor:

A garbolczi toronyban


Nem a harang zúg : én kiáltozok.
Nem érc ütő ver, hanem a szivem.
A vágy, mi e toronyba fölhozott,
Síromba is lekísér majd híven.

Ott az a szomszéd hely, az az igéző,
Az a fás táj, szülőfalum: Berek.
Olyan vagyok, mint a fészkére néző
Bús gólya a szomszéd kémény felett.

Jaj a férfinek, ki ujjongva, nyögve
Bepróbálta, haj, széles e világot
S nem térhet vissza a tenyérnyi rögre,
Honnan mint gyermek messzi, messzi vágyott.

Mögötte Szatmár, Nagyvárad, Kolozsvár,
Köröskörül hegyek kőláncza fut.
Mint Mózesnek Sión csúcsán, tilos már,
E Kánaánba nékem is az út.

De kiáltani, harsogni lehet !
Lehet ! Akár a hanghullám alatt
Ledőljenek a gyilkos fegyverek
Paticsából való határfalak.

Kiáltok is. Nem szent misére hívó
Csengettyű: félrevert harang vagyok.
Tűz van, tűz van ! Ti fáradt millió
Emberi férgek: kicsinyek, nagyok !

Tűz van ! Isten szérűje, a magyar föld;
A rakott szérű áll lángban maga !
Köröskörül rajt' ezer bérc, ezer zöld
Erdő pusztul; mind gazdag garmada.

T űz van, tűz van! Rabság tüzében ég
A testvérem s testvéri milliók !
Templom alattam és felettem ég -
Isten két háza, fogd föl ezt a szót !

Tűz van, tűz ! Csontjaimban vágy lobog
Földemre menni, bemenni oda !
S százezer ördög kurjantozza ott
Árkok s hegyekből: " Élve nem soha ! "

De templom alattam, felettem ég !
Isten alattam és Isten felül !
S tudom, hogy a magyarról ez a vég,
Ez a világtűz magától elül !

S ha el nem ülne: zöld mezők, hegyek,
Berek és Erdély, halljátok dalom:
Pusztítson el a vész, de bemegyek !
Földem, a földem vissza akarom !

Honszeretet 1922. január 10.
 
 
0 komment , kategória:  Boross Sándor  
Tamás Lajos: Fekete, falusi éjtszaka
  2018-06-04 08:13:46, hétfő
 
  Tamás Lajos:

Fekete, falusi éjtszaka


A fekete csönd
szíven ütött
s csak álltam az út
s küszöb között.
Ha jobbra mész,
ott fojt a köd,
balról lapuló
árok üldözött.
A házban fény,
fehér nyaláb,
köves meredek,
De lépni, mégis
lépni kell,
az eb gúnyosan
rád figyel.
Minden tudásod
itt vak, tétova.
Kifogott rajtad
ez a falusi, .
ravasz éjtszaka.

Uj_magyar_museum 1943.
 
 
0 komment , kategória:  Tamás Lajos  
Árvaffy Béla: Szenvedelmem.
  2018-06-04 08:12:08, hétfő
 
  Árvaffy Béla:

Szenvedelmem.


Nem zeng vélem bájteremtő szavad,
Búmmal vegyül a' korenyészet;
Elhagytál engemet, 's azolta vad
Telet váltott a' szép természet;
Édes leány ! bár képzelésedben
Viszszanéz a' nyugalom felém ,
Ah reménnyel telt ölelésedben
Miért lehelsz több mérget belém! ?

Emlitlek én, ha kél a' nap, 's édes
Malaszttal lép kinom elébe ,
Emlegetlek, ha örömbeszédes
Ének csattog a' völgy ölébe;
Habár borult egem, emlegetlek,
'S óhajtanám, hogy légy itt velem,
Oh ha tudnád, én miként szeretlek,
Nem hagynád szenvedni kebelen !

Ha vágyaim szebb czéljokat érnék,
'S a' sors éltem boldoggá tette,
Én az egektől akkor kit kérnék ?
Ki lehetne kedvesebb, - mint te ?
Ha a' Mindenható szózat engem
Szólít, 's poromat felköltötte,
Ha kedvesim nevét előzengem:
Ki lehetne kedvesebb, - mint te ?

De vesztésem minden órám búval
Költi fel szivemnek reggelén,
'S e' megmaradt emlékkoszoruval
Nem vigadsz az ifjú kebelén;
Csak nevednek mindenhatósága
Fog élni szerelmem hantjain,
Ha választásodnak boldogsága
Lezeng az angyalok lantjain ! -

Sas. (Pest, 1833)
 
 
0 komment , kategória:  Árvaffy Béla  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2018.05 2018. Június 2018.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 299 db bejegyzés
e év: 2470 db bejegyzés
Összes: 32366 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 788
  • e Hét: 23786
  • e Hónap: 108367
  • e Év: 1786866
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.