Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
Fodrozó
  2018-06-07 20:35:08, csütörtök
 
  Rozsnyai Ervin

Fodrozó

Hol a vízfodrok lassú tánca?
Fénybe szőtt dombok lebegése?
Párákban remegő gerincük
éggé oldódó csipkerajza?

És hol az ég, mely leheletnyi
felhőt ráncolt a homlokára,
s a csend hibátlan sima tükrén
fürkészett egy megbékélt arcot?

Egek és tükrök összetörtek,
csendjük mint a megroppant gége,
egy-egy szilánkért ha lehajlok,
ujjam hegyén a vér kiserked.

Ujjheggyel rajzolom a falra
lassú táncát a vízfodornak,
szilánkkal karcolom a kőbe
fényszőtte dombok vonulását,

tudván: nem percnyi látomás volt,
nem bizarr képzelet szülötte
a víz, mely önfeledten táncolt,
s valódi nap tüzelt fölötte.
 
 
0 komment , kategória:  Rozsnyai Ervin versei  
Szerelmes bölcsesség
  2018-06-07 20:32:19, csütörtök
 
  Nicholas Bretan

Szerelmes bölcsesség

Volnál rút, vagy nem volnék esztelen,
ne volna arcod, vagy nekem szemem,
volnál balga te, vagy én józanabb,
ne volnék rab, vagy te ne ily szabad.

De sajna szép vagy, én meg esztelen,
arcod fényétől elvakul szemem.
Nem lehetsz balga, s én se józanabb,
csak rab lehetek én, s te csak szabad.

Oly szépnek látlak-hogy volnék okos?
Szememre üdvöt lényed harmatoz.
S hogy balga-látván okosságodat?
S mert szabad vagy, nem vagyok én se rab.

Okossá hát a szépséged tegyen,
a Gráciák igézzék rád szemem,
okos vagy-nézz balgaságomra hát!
Szabad vagy-hát csak tarts rabul tovább!

Maradj te szép csak, én meg esztelen,
tisztuljon arcod fényén csak szemem,
okosságodban lásd, ilyen vagyok,
szabadságodban csak legyek rabod.

Légy hát te szép és én okos-legyen
arcod neked, s legyen nekem szemem,
légy hát okos te, s én se józanabb,
légy hát szabad te, s én örökre rab.
 
 
0 komment , kategória:  Külföldi költők (fordítások)  
Ezüst szárnyak
  2018-06-07 20:30:17, csütörtök
 
  Lucian Blaga

Ezüst szárnyak

S ha évszakok s az éjféli fuvallat,
vagy az a szél, mely délről fujdogál,
keresni fog, küszöbödön talál.
S ha fürkész, kóbor utasok kutatnak,
s ha országok, temetők, kőgúlák
kérdeznék sorsomat: a szél nyomán
mindegyik a küszöbödön talál.

Napokon, heteken, éveken át
szemedbe vesztem, gyönyörű szerelmem.
Hogy mint tükörből - csak az nem hazug -
sikerüljön bizonyosságot szereznem:
a szárnyak, melyeket vállamon érzek,
valóban ezüst tollakból valók,
avagy csupán valami teherérzet.

(Jékely Zoltán fordítása)
 
 
0 komment , kategória:  Lucian Blaga versei  
Szigeten
  2018-06-07 11:39:33, csütörtök
 
  Váci Mihály

Szigeten

Az állatok tekintetét irigylem,
az erdők sóhajait reggelente.
Fenn, magasan kísér a lélek,
ha a hegyi uton sétára indulok.

A szem éhségeit imádom.
Falánk csordák úgy nem legelnek,
mint két szemem
a lét tolongó dús csodáit.

A gyönyörűség ma is megfejthetetlen.
Ha szépet látok, szinte sírni kell.
S a világon nekem minden,
mi él és dolga van,
meghatóan titokzatos varázs.

Értetlenül bolyongok e világban.
Nem értem, amit rajongva imádok.
Nem tudom, hol van gyönyöreim kulcsa.
Az állatok mély titkot hordanak,
tudásukat fürkészem egyre.
Bölcsebbek a növények,
s én nem tudom
megközelíteni őket.

Szárny kellene nekem,
hogy eszméletlenül énekeljek
a kicsorduló világ felett, mint a pacsirta.
Megtartó gyökér kellene,
a hűvös földben, erdők testvéreként
osztozni az öntudatlan lét diadalában.

Mert éltem én már minden ember módján.
Szolgálni akartam és áldozódni,
s ezért feladtam boldogságomat.

Éltem két évtizeden át
betegségekben, munkában kifosztva,
mint vadak közé hullott térítő,
s az út miatt már sokszor megvádoltam
a beláthatatlan célt.
S talán ma már másként ragyog előttem.

Szerettem én az embert.

De már nem mindenkiben.

Már egyre jobban csak őt szeretem,
akit magamban végső erővel
megvalósíthatok.

Talán elég lesz,
ha megőrzöm
mindazt, amit az emberről hiszek,
és önmagamban, mint egy szigeten,
tovább mentem, amit tízezer éve
magából tűzzel-vassal, hittel alkotott.
 
 
0 komment , kategória:  Váci Mihály versei  
Jelenések verse
  2018-06-07 11:31:26, csütörtök
 
  Komjáthy Aladár

Jelenések verse

Platon emlékének.

Valami nagy és fényes ország
álma kisért, ahol a fák
s virágok szűzi szenvedélye
felhőtlen ég felé kiált,
ahol csak állatok bolyongnak
s ember nem látta, nagy vizek
tükrén a hold a csillagokkal
szerelmi lázban incseleg,
ahol sűrű a szív nyugalma,
nincs bánat és emlékezet,
csordultig duzzadt percek útja
örömtől örömhöz vezet,
ahol meghalni, élni mindegy,
mert a halál csak ébredés,
oda vágyom, örök hazámba,
innen, ahol a fény kevés.

Téged kereslek, fény hazája
s valami ősi sejtelem
jogán idézlek, mert ha nem vagy
reád miért emlékezem?
Platon barlangjának lakója,
tudom hogy vagy, de nem tudom
hol hagytalak el, mily vidéken
az élethez vivő uton.
Sokan voltunk s valami hajnal
ködében mentünk réveteg,
hallottunk sírást, jajt, keservet
s halkan csillámló éneket.
Az élet volt ez, megszülettünk,
formát cserélt bennünk a lét,
de régi énünk tiszta vágya,
örök haza, röpít feléd.

Feléd repülnénk, jaj de hol vagy,
milyen szörnyű káprázatok
szédítik meg, gonosz örömmel,
a látón is félig vakot?
Kristálytornyaid csillogása
felrémlik néha, mint a fény
az éjszakával csókolódzó
alkonyat égő peremén.
Ilyenkor egy nagy költő hangja
csendül fel, vagy az ész fia
mutatja meg, hogyan parancsol
az égi geométria;
vagy festő, szobrász új kalandra
indul, hogy visszalopjon a
kincsből, amit el nem taposhat
az idő komor ostroma.

Halvány és megviselt a bolygó,
amely a csillagok között
bús özvegyként, a röpke élet
Nessus-ingébe öltözött
s most csípi, marja, őrületbe
hajszolja bús lakósait,
kiket új és új szenvedésre
egy bosszuló isten tanít.
Hullámra hullám: nemzedékek
tolulnak fel s lehullanak,
amíg a mindenség megőszül,
elfárad és kihül a Nap.
Ekkor az isten szól közönnyel:
«Haljon meg minden!» - és a láng
kicsap szeméből s szertehamvad
a roskadt és beteg világ.

De ekkor szól egy másik isten:
«Új életet parancsolok!»
s szivéből áldás, fény, melegség
a mindenségre rácsorog.
Friss robbanásként, szűzi hajnal
rohan fel, hangos lesz a tér,
mozgás lendül s az égi szférák
kristályzenéje visszatér.
A nagy forgás tovább ragadja
a szándékkal terhes eget,
melynek tündöklő távolában
egy újabb Éden integet.
Előlről kezdődik az élet,
jó s rossz istenek küzdenek
s elmúlt világok hangja sóhajt,
mint távol, égi üzenet.
 
 
0 komment , kategória:  Komjáthy Aladár versei  
Furulyácskám
  2018-06-07 11:27:16, csütörtök
 
  Reichard Piroska

Furulyácskám

Fújjad, fújjad, furulyácskám,
én is voltam király lánya
és most vagyok fűzfa ága,
fűzfaágból furulyácska.

Furulyácskám, fújjad, fújjad,
azt a régit, ezt az újat,
vagyok most is király lánya
és ha újra meggyilkolnak
meggyilkolnak, elföldelnek,
elföldelnek, elfelednek,
feltámadok újra holnap.
És ha téged összetörnek,
összetörnek, tűzre vetnek,
tűzre vetnek, elhamvasztnak,
új rügyet nyitsz új tavasznak.
Hiszen itten az én váram,
hiszen itten az én kertem,
megcsúfolva és kiverten
százszor újra visszatérek,
visszatérek, míg csak élek.
S százegyedszer, ha meghaltam,
támad újra király lánya,
nálam különb, nálam ifjabb,
szólal újra furulyácska,
nálad zengőbb, nálad újabb,

furulyácskám, fújjad, fújjad.
 
 
0 komment , kategória:  Reichard Piroska versei  
Őszinteség
  2018-06-07 11:24:52, csütörtök
 
  Babits Mihály

Őszinteség

Őszinteség... Óh hogyha a szív
oly tiszta lenne, mint hegyi víz,
könnyű, mint vers, ami rímre megy,
és egyszerü, mint az egyszeregy!...

Fa vagyok, a lábam sárban áll,
ezer álmom vétkes kört csinál
s lelkemben úgy eltéved a fény,
mint egy labirintus ösvenyén.

Tán zöld bozót, gazos labirint,
talán csupa kőfal kacskaring;
mélyén, hova Röntgen-láng sem ér,
mily szörnyeteg lakik és henyél?

A szó ott tévedez, elmarad...
Fond, Ariadném, szent fonalad,
és ahová sem igen, se nem,
tán elvezet majd a szerelem.

Hogyan mutassa a föld magát,
ha az ég nem küld feléje sugárt?
Fa vagyok, lábam a sárba tapad,
de karjaimat már vonja a nap...
 
 
0 komment , kategória:  Babits Mihály versei  
Csillag
  2018-06-07 11:23:38, csütörtök
 
  Mihail Lermontov

CSILLAG

Egy csillag ég
Fejem felett,
Igézi rég
A lelkemet,
Álmaimat
Köré szövöm,
Fényzuhatag
Ver, vad öröm.
Így , így bűvölt
Meg az a szem,
Szívemre tört
a szerelem.
Hozzám soha
Le nem hajolt,
Ég csillaga,
Oly messze volt.
Mindenre vak,
Égő szemem
Bámulta csak
Reménytelen.

(ford.: Lator László)
 
 
0 komment , kategória:  Mihail J. Lermontov versei  
Egy perc
  2018-06-07 11:20:04, csütörtök
 
  Reményik Sándor

Egy perc

Egy percre ma
Úgy néztem fel a csillagokra én,
Mintha bámuló, nagy gyerekszememmel
Legelőször tekinteném.
Egy percre ma
Gyöngyvirágillat szállt át a szobán.
Csodálkoztam, mint hogy ha legelőször
Csodálkoznék el édes illatán.
Egy percre ma
Minden oly könnyű lett s oly egyszerű,
S az élet a kezemben:
Engedelmes, jól hangolt hegedű.
Egy percre ma
Megindultam - és nem tudtam: mi az.
Messziről, mélyről intett elibém
Egy elsüllyedt tavasz.
Egy percre ma
Mint szegény embert, nem húzott az ág,
Halkan csengetyűzött a föld alatt
Sok eltemetett csengetyűvirág.
Egy percre ma
Megpróbáltam a más lelkébe látni,
Nem ítélve és el nem ítéltetve:
Bocsánatot nyerni és megbocsátni.
Egy percre ma
Ragyogtak reám halvány testvér-arcok,
Amelyek elé köd ereszkedett:
Céltalan hajsza és megutált harcok.
Egy percre ma,
Ó tiszta, bölcs és boldog látomás:
Elváltozott, mint Jézus a hegyen
A mindenség, - s be más lett, ó be más!
Egy percre ma...
Nem lehet ezt a percet kibeszélni.
Hogy is tudna szivárványglóriás
Tündértörékeny teste rímbe férni!
Egy percre ma
Oly boldog voltam s oly boldogtalan,
Tudva: e perc egy percig tart csupán -
És aztán vége van.
És én ki tudja meddig várhatok,
Lesve zug-éltem kis part-szögletéből,
Míg újra fölbukkan egy ily vitorla
Az örökkévalóság tengeréből.
 
 
0 komment , kategória:  Reményik Sándor versei  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
2018.05 2018. Június 2018.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 226 db bejegyzés
e év: 1760 db bejegyzés
Összes: 10839 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1243
  • e Hét: 1243
  • e Hónap: 44537
  • e Év: 806099
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.