Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Vida József: Költészet
  2018-06-07 08:07:47, csütörtök
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Vida József  
Vesszel Károly: Sötét vihar.
  2018-06-07 08:06:19, csütörtök
 
  Vesszel Károly:

Sötét vihar.


Sötét vihar volt az éjjel,
Letört ágat, lombokat,
Büszkén áll a fa tovább - csak,
A levelek hullanak.

S ha derült arczczal - vihar nélkül,
Meg is csalsz majd kedvesem,
Nem én fogok meghalni majd,
Legfölebb a - szerelem.

Tolnavármegye, 1891. okt. 4.
 
 
0 komment , kategória:  Vesszel Károly  
Juhász Gyula: Énekek éneke.
  2018-06-07 08:05:08, csütörtök
 
  Juhász Gyula:

Énekek éneke.


Kicsi a hugunk, nincsenek
Emlői neki még,
Mi lesz vele, ha egy napon
Megkérik a kezét?

*

Mily szép vagy, ó én szép arám,
A szemeid galambszemek
És benned kincsek rejlenek.
Hajad, miként a kecskenyáj,
Mely Gileád hegyére megy,
És fogaid fehér sereg.

*

Bibor szalag az ajkad, ó6 lány,
Gránátalmák gerezdje orcád!
Mint iker kecske liliomok között
Olyan két emlőd hóöled fölött!

*

Bezárt kert vagy, húgom, jegyesem,
Lezárt kútforrásom vagy nekem!
*
Méz és tej van a te nyelved alatt
S ruhád illata mirrha illata.

*

Kelj, északi szél és jöjj, déli szél
És kertem illatát vidd messzi szét!

*

Én alszom, de szívem vigyázz,
Szerelmes zörgetöm beszél,
Nyisd ki húgom és szeretőm,
Galambom, szeplőtelenem,
Mert harmattól ázott fejem
És éji záportól hajam!

*

Köntösömet már levetettem,
Mint öltözzem megint ruhámba,
Miért szennyezzem föld porával,
Mikor megmostam már a lábam?
Szerelmesem kezét bedugta
A nyíláson és én remegtem,
Fölkeltem, hogy ajtóm kitárjam
S a mirrha csillogott kezemben.

*

Szép vagy, szerelmesem, te édes,
Az ágyunk is virágokkal ékes,
Mint liliom a tövisek közt,
Olyan a rózsám a szüzek közt,
Mint almafa az erdei fák közt,
Olyan a párom sok leány közt.
Kelj fel, szerelmem, gerlicém,
Elmúlt a zápor és a tél,
Virágok bújnak föld alól,
Szőlő virul, madár dalol,
Kelj fel, szerelmem és siess,
Galambom szirtek közt, ügyelj,
Mutasd orcádat már nekem,
Hadd igya hangodat fülem,
Mert a te szavad édes,
És a te orcád ékes!

*

Juda fiai tették velem e szégyent,
Házamban, mely nevemről hívatik.
És engemet megbecstelenítőnek!

*

Babilon vizénél ültünk,
Sionra emlékezve árván,
Szomorú fűzre függesztettük
És nem vertünk ki dalt a hárfán.
Mert rabtartóink azt kívánták,
Hogy énekszóval énekeljünk,
Sionról szóljon az imádság,
Sionról, amit elvesztettünk.

(Szeged.)

Széphalom 1932.
 
 
0 komment , kategória:  Juhász Gyula  
Madáchy László: A színek éneke.
  2018-06-07 08:04:05, csütörtök
 
  Madáchy László:

A színek éneke.

Mottó: Párisba egyszer beszökött az ősz.


Ködöt úsztató, sáppadt délután
Megérkezett az őszi színcsapat,
Széles puszták mélyén született
Puha melegü, dőlt rendek alatt.

A remegő fák hegyére ült,
Mint vihar-vert, bús madársereg
S megcsendültek a százszínű,
Borzongatós őszi énekek.

A Tisza felől éppen emberek jöttek
Rongyosak, szomorúak, éhesek,
Amikor az éneik átrezdült a fényen
Mellükre hulló, vén fejük felett.

Megálltak a parton,
Az égre s egymásra néztek dühvel, feketén,
Hirtelen a vízre mutattak, ahol egy halott
Úszott délre ezüst habok tetején.

(Szeged.)

Széphalom 1932.
 
 
0 komment , kategória:  Madácsy László  
Reviczky Gyula: Bűnhődés
  2018-06-07 08:02:27, csütörtök
 
  Reviczky Gyula:

Bűnhődés


A szenvedélyre jött a szenvedés.
Szines kéjhabra gond, sötét, nehéz.
Mámor ködére tiszta öntudat,
Amelynek kése szívünkben kutat.

Oh, mindenért fizettem kamatot,
Mi köznapénál több gyönyört adott.
Emésztő életvágy szorult belém,
Szivemet lángján összeperzselém.

Nem voltam mértéktartó semmiben,
Nem volt elég, amig telt, semmisem,
Mohón élveztem, kábultan, vakon,
Akármivel kinált az alkalom.

Gaz uzsorás volt. Oh milyen nehéz,
Keserves most a visszafizetés!
Amig egyszer majd kénytelen leszek
Igy szólni: Nincs több; nem fizethetek.
 
 
0 komment , kategória:  Reviczky Gyula  
Madách Imre: Önvád
  2018-06-07 08:01:37, csütörtök
 
  Madách Imre:

Önvád


Én voltam a hibás magam, leány !
Téged ne nyomjon semmi szemrehányás !
Könnyelműen csupán én téptem el
Az édes rózsaláncot köztünk, nem más.

Magam szenvedjek érte büntetést!
És szenvedek, kebeledtől eltépve,
Mert a mennyből, mely ellen vétkezém,
Önakarat önkénytesen száműze.

Óh drága hölgy ! álbüszkeségből mért
Nem hallgattam keblemnek jobb szavára,
Bizalmasan és megbocsátva hűn
Tőled kérvén írt szívemnek bajára?

Mért hallgatám meg suttogásukat
A közbenjárók vészes seregének
Kik két szív közt akként tolonganak,
Mint nap s föld közt gyászfellegi az éjnek,

S táplálják a vak szörnyet gondosan,
Mely önkeblén pusztít, a félreértést,
Míg egy bizalmas szó, egy pillantás
Elvégzett volna köztünk minden kérdést.

Nem ferdült volna tiszta érzetünk
Hideg számítás ronda alkujává;
Nem volnék mint száműzött Ádám most,
Kinek az Édent önkeze bezárá.

Mit adhatsz még, mit adhatsz most nekem ?
Nem hozhatsz vissza egy sugárt a multból.
Adj hát egy könnyet útitársamul,
Hogy álmodjam rólad s elmult napokról.
 
 
0 komment , kategória:  Madách Imre  
Tamás Lajos: Kisebbek lettünk
  2018-06-07 08:00:28, csütörtök
 
  Tamás Lajos:

Kisebbek lettünk


Egy fejjel lett kevesebb mindegyik:
Bankár, kereskedő, munkás és hivatalnok.
Aki raktárt őrzött, zsákokat cipel most,
A kereskedőből kupeckedő vigéc lett,
A báró hivatalt keres és nem rangot.

Megtudtuk, mi az, mélyre kerülni.
Nem segít itt más, csak a magunk embersége:
A két kezünk, az egészség, az eszünk,
Mit fenni kell a tudományok szíján
S gyötrött homlokunknak gyöngyös verejtéke.

Portánk körül megfogyott a jószág,
Öltözzenek színes ünneplőbe mások.
Magunkra maradtunk, egyedül, egyedül,
Csak győzzük a kincset, csak bírjuk a kincset
Lelkűnkből hordani, fiatal bányászok.

Magyar Minerva 2. 1931.
 
 
0 komment , kategória:  Tamás Lajos  
Komjáthy Jenő: Szerelem
  2018-06-07 07:57:25, csütörtök
 
  Komjáthy Jenő:

Szerelem


Ó, mi gyönyörnek a lángja hevít!
Nosza fölajzom a lant idegit
Zengeni téged, o szent Szerelem,
Úr az időkön, a szellemeken,
Úr a világon, a lángon, a vészen,
Jársz diadalmas erőbe, merészen!

Te vagy az életi cél, te az üdv!
Boldog az óra, ha lángszived üt!
Boldog az ember, kit lángod emel,
Boldog a test is, a tiszta kebel,
Ha bele isteni csöppjei esnek
Mennyei tűznek, örök Szerelemnek!

Te vagy a fény, az erő: Szerelem!
Ujjaidon forog az Egyetem,
Ami betölti a szomju teret,
Te vagy a lélek, o szent Szeretet!
Téged imádanak mindenek itten,
Te vagy a Végtelen Elve, az Isten!

Istenek Istene! Büszke, remek,
Napja a tűznapok ezreinek,
Ős Eleve, kibül árad a lét,
Dics koszorúzza örökre fejét!
Te vagy a lényeg, a többi csak álom,
Jársz sugarakba fürödve, vidámon.

Tied a hatalom és az erő,
Mindeneket emelő s leverő;
Tied a föld buja rengetege,
Tied az ég ragyogó serege,
Tied e kincs soka, tied e bőség,
Tied az élet, a harc, a dicsőség!

Mennyei arcodat, ó, te dicső,
Nézni haláli gyönyörbe vivő!
Szinte leroskad a földi tetem
Üdvöd alatt, gyönyörű Szerelem!
Isteni mámor! Eléget a lángod!
Napszemeidbül a vész tüze árad!

Meghalok; érzem a gyilkos erőt,
Perzseli bennem a vért, a velőt;
Hév ölelésin a vér kiömöl,
Nincs kegyelem, soha semmi könyör;
Iszonyu gyönyöre még megöl engem,
Meghalok édes, ölő Szerelemben!

Árad a lényem a térbe tova,
Messzire, senki se tudja hova.
Megnövök, érzem a büszke tusán,
Fölmagasulva halálom után,
Megsokasul körülöttem az élet,
Ha Szerelemnek a lángja eléget.
Megnemesülve kitágul a kör:
Bennem is isteni véred ömöl,
Tűzviharidnak a lelke lobog,
Tűzgyönyörödnek az ajka vagyok.
Nem szünöm áldani szent neved itten,
S hinni tebenned igaz, örök, Isten!
 
 
0 komment , kategória:  Komjáthy Jenő  
Vajda János: Az őrült költő
  2018-06-07 07:56:31, csütörtök
 
  Vajda János:

Az őrült költő


Mi zeng körűlem oly rút hangokat?
Szunyogzengés vagy krokodilrivás?
Hisz én a földtől oly messze vagyok,
- Vagy égre hallik az ebugatás?
Pedig e hangok ismerőseim. . .
Mégis most mindjárt megszalasztanak,
El innen, el! - Ez az bizonyosan,
A mézes-mázos emberi ajak. . .

Költészet! - fölverték templomodat,
Oltárod rombolják ördögfiak,
Szent orgonádat verdesik vadúl,
És benned lakodalmat tartanak,
Alád pedig mély kriptát ástanak,
Hová a gondolat temettetett. . .
Emlékezet, szobrod lerontaték
A képzelődésnek sírja felett!. . .

Szegény világ! Te férges almafa,
Tudod-e hős Sámson történetét?
Megrázta a ház főoszlopait,
S oda temette ezrek életét.
Férgeknek mért nevelsz gyümölcsöket?
Utóbb majd gyökerednek állanak,
Rázd meg haragodban törzsöködet,
S gyümölcsöd, férgeid lehullanak!

S ha majd világ, végső napod beáll,
És sírrá változand át üreged,
Utódodnak, mely rád következik,
Megírom én a végrendeletet.
Megírom, hogy teremtsen életet,
Új emberfajt és új állatokat. . .
De a képzelődést felejtse ki. . .
Aztán teremthet bátran kínokat! . . .

1847.
 
 
0 komment , kategória:  Vajda János  
Hamvas József: Egyedül sírnak.
  2018-06-07 07:53:28, csütörtök
 
  Hamvas József:

Egyedül sírnak.


1.

Emberek,
Nem fáj nektek az élet?
Ugy-e elaltatják a fájdalmat
A kis gondok
És a nagy remények?

2.

Azt is tudom,
Hogy nem láttok ugy mindent,
Ahogy én látok,
Egy nagy,
Belül síró, kívül piperés
Világot.

3.

Azt is tudom,
Ugy sem igaz minden,
Ahogy én látom.
Ezer szin között
Csak egy halovány sáv
Az én világom.

4.

De azért
Nagyon szeretlek titeket, emberek,
Mert sírtok.
Mert mindeniktek
Keres valamit,
Amit sohase bírtok.

5.

Mert jártok az őszben,
Lemenő nappal
És azt álmodjátok,
Hogy ez a reggel.
És én látom rajtatok
Az alkonyatot,
Lesárguló tavaszt
Hulló levelekkel.

6.

Ne bántsátok egymást
Aki feljebb lépett,
Ne irigyeljétek.
Cifra kis játékát
Öregnek, kicsinynek,
Elvenni nagy vétek.

7.

Szegény lázas ember
Küzd a dicsőséggel,
Pénzzel, szerelemmel,
De az igaz jóság .
Ragyogó napjával
Szembenézni nem mer.

8.

Mert, emberek,
Nagyon fáj nektek az élet.
Nem altatják el a fájdalmat
A kis gondok
És a nagy remények.
Nem tudtok szeretni
És megbocsátani se tudtok.
Nem érzitek, mi az az elesés,
Amíg dulakodtok,
Futtok.

9.

Én lehajolok az elesőhöz
És ha nem is kerülhet
Újra felüt,
Legalább azt lássa,
Hogy nincs egyedül.
Legalább azt lássa,
Hogy az a kis dal,
Ami szivében csengett,
Valakiben egyszer
Mégis visszazengett.

10.

Mert nem a hatalom palotái,
Nem a tudományos írások, -
Szomorú szívek
Együttes sírása
Váltja meg a világot.

Tavasz 1920. aug. 1.
 
 
0 komment , kategória:  Hamvas József  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2018.05 2018. Június 2018.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 219 db bejegyzés
e év: 1732 db bejegyzés
Összes: 31629 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2810
  • e Hét: 20802
  • e Hónap: 97248
  • e Év: 1182595
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.