Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
Berda József: Heverő beszéde
  2018-06-08 08:25:20, péntek
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Berda József  
Miskolczy Kálmán: Emlékezés apámra
  2018-06-08 08:21:32, péntek
 
  Miskolczy Kálmán:

Emlékezés apámra


Apám térdén ültem egykor én,
hatéves, apró kis legény.
Hány éve? Nem tudom, talán
harminckét éves volt apám,
élete fénylő, szép delén,
róla szól most e költemény.

Írja fia, ki - úgy bizony -
túl van már jól a hatvanon.
Honnét e bús nosztalgia,
az emlékezés is ima
(így mondja tán a Biblia),
egy apára, ha öregebb fia.

Ő szólott akkor: "Csillagom,
aranyos, édes magzatom,
mi lesz belőled, hogyha felnősz,
apád öreg lesz, te meg felnőtt,
pap leszel, tanár, doktor úr,
az is lehet, ki jól tanul.
Tanulj, fiam, mert mondhatom:
tudás, tudás a hatalom!"

Fia felnőtt, lett nagykorú,
s kitört reá a háború.
Ő felriad, ajkán szitok:
"Diplomaták, vén gyilkosok!
Úri huncutság a politika,
páholyból nézi Amerika."

S míg fronton harcol két fia,
ő, a hajdan kálvinista,
anyjukkal térdel Kép előtt,
s mikor megjön két fia,
a rózsafüzért szorongatja.

* * *

Falusi tájék, kis falu,
Miskolczy bácsi szomorú.
Házát elvették új urak,
keresni kellett új utat.

De mégis büszke: papfia
szószékről szól, s az iskola
minden diákja ismeri,
utcán szépen köszön neki.

Fia ott a "plébános úr",
ő sekrestyés, s a kántor úr
átsétál hozzá délután:
Menjünk a ,hegybe', kollegám!

Fenn a szőlőhegy hajlatán,
árnyas présházak udvarán
Göcsej magyarja ráfigyel,
mert apám szépen énekel.

Mázas korsóban bor, "noha",
kendőben kenyér, hús, puha.
A kártya megy: "Piros hetes,
oszt és nem oszt, ma én nyerek!"

* * *

Az évek mennek, rettenet
száll a falvakra - így esett,
Göcsej magyarja görnyedez,
az állam mindent elszedett.

Falusi élet most nehéz,
megszokott kép: egy temetés.
Szomorúfűzre rámutat:
Jó lesz pihennem ott alant.

Egy év se telt, s a szó betelt:
egy szívroham rátérdepelt.
Most Isten térdén ül talán,
mint én övén rég, hajdanán,
és Isten szól: "Ó, nézd, fiam,
mit csinál lent a papfiad!

Vasárnap rólam prédikált,
most rólad verset fabrikált.
Megérte, lám, a te korod,
így hát nyugodtan várhatod,
míg ideér, és mindketten
pihentek majd a térdemen."
 
 
0 komment , kategória:  Miskolczy Kálmán  
Szávay Gyula: A fülemüle.
  2018-06-08 08:19:45, péntek
 
  Szávay Gyula:

A fülemüle.


Egy kis fülemile-suhancz a fán
Dalait csattogja epedő szaporán.
Talán ezek az ő szivének
Hangra kapó első dalai,
S bizonyosan hallgatja egy
Dobogó szívű kis valaki.

Figyeli néma tisztelettel,
Félighunyt oldalgó szemekkel
Az erdőn sok kis fityfirity madár,
Egy vén verebet is odahoz a tatár:

"Ugyan kis öcsém mit cifrázod,
Mit furulyázod, mit szaporázod,
Hisz igy a párod meg sem ért,
Mondd ki, mi kell, egy kurta szóval,
Minek az a sok cifrázó dal ?
Nézd, én: >csirip<, csak ennyit mondok,
De ebbe mindent belemondok,
Rövid beszéd és mindenki megért,
Miért nem mondod te is igy, miért ?"

S felel a bosszús kis fülemile,
Odarepülve közelébb:
Azért, - mert nem vagyok veréb !

uj_egyetem_1910. nov. 1.
 
 
0 komment , kategória:  Szávay Gyula  
Erdélyi Zoltán: Akarat.
  2018-06-08 08:18:24, péntek
 
  Erdélyi Zoltán:

Akarat.

R. F, barátomnak.


Munkálni, tenni, büszke jelszó,
Oh! mily sok zászlón ez lobog !
De ezt valóra váltva élni,
Az már egészen más dolog.
Sok lány közül sok nem lesz asszony,
S ez lám a jelszók sorsa is:
Marad mindig csak jelnek, szónak,
Mily sokról sül ki, hogy - hamis !

Kitűzni végczélt, pályát kezdve,
Dicső, de könnyű föladat.
Megteszszük ezt mi mindahányan,
De a czél soknál - czél marad.
Nem érjük el, mert félsikerrel
Beéri köztünk hajh ! de hány ! . . .
Filiszter lesz a hős-jelöltből,
S megint csak lány maradt a - lány.

Tartalmat adni minden pereznek,
A mely fölöttünk elröpül,
Kiszállni kérész-kurta éltünk
Szűkös határai közül;
Nem arra úszni, merre ár visz,
Vagy a szeszélyes sors ragad . . .
Ez a valódi férfi álma !
S valósulása: akarat !

A vágy e nélkül puszta sóhaj,
Homokba írott szó csupán,
Testet nem ölthet s pusztulása
Nyomot se hagy maga után.
Ez a törekvés sólyomszárnya,
Ez a kohó-tűz, ez a nap,
Aczélt a vasból ez formál át,
S ez ad hőt, fényt, színt, sugarat !

. . . A te éltedre ez a nap süt,
S meg útjait magad szabod,
Nem zsarnokod, csak hű rabszolgád :
Hatalmas, nagy akaratod !
A te jelszód nem pusztán hangzó,
Nálad minden szót tett kisér,
S ki nem hisz abban, hogy ki így küzd,
Kitűzve czélt, az czélt is ér ? ! . . .

Törj hát előre bátran, büszkén,
Excelsior ! rád pálma vár!
Bátrat segít az ég is, - sorsod
Nyomába hír, szerencse jár.
De ha büszkén is, túlmerószen
Ne csapongj ! el ne bízd magad !
Fönt izzó nap vár, s tenger mélye
Les az Ikarus-szárny alatt.

S ne szállj azért se túlon messze,
Mert lásd: a boldogság közel ;
Bármerre járj, az otthon itt van,
A kis család vár: óh jövel !
Jöjj vissza mindig, s mindig úgy jöjj,
Mint fészkéhez tér meg madár:
A kit bár táplál s szórakoztat,
De - el nem csábít más határ !

Vasárnapi Ujság 1907. május 26.
 
 
0 komment , kategória:  Erdélyi Zoltán  
Horváth Béla: Akartad és ismertelek.
  2018-06-08 08:16:57, péntek
 
  Horváth Béla:

Akartad és ismertelek.


Itt minden változatlanul okos és minden ugyanúgy van
Mint amikor Isten kezében éltem és aludtam.

Itt minden változatlan szárnycsapás, olyan ütemre amint méretett.
És mégis minden szárnycsapásban zengőbb értelemre ébredek.

A csillagokban változatlanul vonzalom s taszítás egyesül: itt minden összetartozik
S tudatlanul és szótlanul dicséri Lényedet s Hozzád kívánkozik.

Tudatlanul é s változatlanul figyelnek fölfelé a tárgyak és minden teremtett állatok.
S a Te szavadban született sugárzó bolygó-rendszerek és idegen napok.

Csak én tudom, hogy Tőled jöttem én, csak én tudom hármas kegyelmedet:
Akartad és élek, akartad é s ismertelek, akartad é s Hozzád megyek.

Csak nékem adtál lelket végtelen-idéző vágyban és öniudattal-teljes értelemben,
Csak nékem adtad Önmagad s világodat; minden enyém, csak életem nem.

Én Hozzád kapcsolódom teljesen, mert Rajtad kívül nincs erő és győzelem.
A földet hűségesen megmunkáltam s nékem gabonát és gyümölcsöt terem.

Uram, szolgál engem a föld, s együtt szolgállak véle Téged e világon,
Lelket leheltél homlokomra és lelkemmel Lelked látni vágyom.

Mert kezeimmel tapasztaltalak, ki létre hoztál engem érdemetlenül,
S első szavadra a tudatlan testre tüzes nyelv és Téged-valló értelem repül!

És hangot adtál ajkaimnak, hogy hangosan dicsérjelek, mert nékem Magadat mindenben
megmutattad,
S köszöntselek, mert alkottál, mert ismerlek, mert tudom, hogy Uram vagy,

S Atyám, Világosságom, Megváltóm, Legtisztább Áldozat,
Ki megvidámítottad életem és ifjúságomat!

(Budapest.)

Széphalom 1932.
 
 
0 komment , kategória:  Horváth Béla  
Erdős Renée: Elbújni a bánattal . . .
  2018-06-08 08:12:55, péntek
 
  Erdős Renée:

Elbújni a bánattal . . .


Elbújni a bánattal,
Egy alázatos zugba . . .
Szelíden meglapulva,
Szó nélkül és könny nélkül,
Míg a szoba sötétül
S megtelik alkonyattal,
Titokkal és mélységgel . . .

Itt ülök és vigyázom
A szivem halk verését,
És halkabb szenvedését . . .
S örülök, hogy nem sírok,
Hogy imádkozni birok,
Örülök, hogy nem szólok,
Örülök, hogy nem vallok.

Ha most lát engem Isten,
Látja, hogy készen állok,
Látja, hogy mindent várok,
A legnagyobb ütést is
S hogy élni fogok mégis,
S érette mindég szebben
És mind halkabb bánattal . . .

Vasárnapi Ujság 1912. junius 2.
 
 
0 komment , kategória:  Erdős Renée  
Komjáthy Jenő: A porba csúsztam . . .
  2018-06-08 08:11:39, péntek
 
  Komjáthy Jenő:

A porba csúsztam . . .


A porba csúsztam, mint a féreg,
És most merőn a napba nézek.

Örvényes éjszakába szálltam,
Vihar szaggatta, tépte szárnyam.
A kárhozat ölébe dőltem,
Már magamat is meggyülöltem.
Sötétben egymagamban álltam,
Magam siratva halni vágytam.
Mint satnya rózsa, el-, letörve,
Szél sodra vitt forgatva körbe,
És én tehetlen, akaratlan
Magamat néki általadtam.
Mint pelyhet, úgy dobála engem,
Fürösztve porban, förtelemben.
Határtalan, sivár, kietlen,
Könyörtelen, kérlelhetetlen
Borult reám ólompalásttal,
Elnémult a kedves madárdal,
Vadon az éden, éj a nappal.
Kevesbet éltem minden nappal.

A porba csúsztam, mint a féreg,
És mostan szinte égig érek.

Itt vagyok, a mesék királya.
A napnak izzó glóriája,
Szédítő üdvök pompakéje
Von fátyolt kínaim fölébe.
Sebeimet bíbor takarja,
Ringat a mámor puha karja.
Nagylevelű, bizarr virágok
Borítják el a pusztaságot.
A tiszta lég illatlehellő,
Nem rejt vihart a lepke felhő;
A viharok mélyén pihennek
A szunnyadó, szilaj kebelnek.
Hattyú lebeg a ringó vízen:
Az én gyönyörben úszó szívem;
A fénybogár a rózsapelyhen
Az én gyönyört sugárzó lelkem;
A pillangó levelek selymén
Az én gyönyörtől ittas elmém.
Most minden perc egy végtelenség,
De nem siratom még se vesztét.
Mert másik jő utána nyomban,
Növekve fényben, hatalomban,
És gazdagabb és szebb a tűntnél;
Minek sirassam tovatűntét?
Igy űzik egymást lenn pihenve
A végtelenségek lihegve.
Szivembe van e csoda nyitja,
Hogy minden perc csak gazdagítja
A múltakat s következőket;
Nem siratom, csak áldom őket!
S ha jő az Éj, akkor se fáj az,
Rágalmazott világkirály az,
Megöli ő - mondják - a napfényt, -
Rákennek minden átkot, önkényt, -
Nem látok én őbenne gyilkost,
Csupán a Nappal álmodik most
Még boldogabb, dicső napokrul,
És örömében könnye csordul,
És könnye földre hull: a harmat ...

Ó, meg ne sértsd e szent nyugalmat!
A csillagmilliárdos éjjel
Betölti szívem tiszta kéjjel,
És mindig többet, szebben élek,
Magába már nem fér e lélek!
De ki lelkembe lelket öntött,
A földre hozta le a föntöt,
Kinek lehére most teremnek
Dicsképei a szerelemnek,
Kinek szemén kigyúl az éj is,
Kinek szivén kéjesb a kéj is,
Ki maga él s másokat éltet,
Mert maga a Nap, mert maga Élet:
Ki volt a nő? - Itt ül ölemben,
Ragyogva tiszta szerelemben.

A napba nézek, a napba látok,
Ki festi le ez istenálmot?
 
 
0 komment , kategória:  Komjáthy Jenő  
Kaffka Margit: Pezsgő dal
  2018-06-08 08:10:08, péntek
 
  Kaffka Margit:

Pezsgő dal


Fehér galagonya, - beh virágos!
Semmi közöm a szomorúsághoz!
Gyöngy a kedvem, Isten, ember lássa -
Kölcsön is vehet belőle, aki megkívánta.

Tudod-e, hogy letépem a húrod,
Ha még azt a keserveset húzod?
Beteg tán a hegedűszerszámod,
Add, kötök rá orvosságot, sok fehér virágot.

Vén csavargó! Kósza éjfélóra,
Hova sietsz? Ülj le hát egy szóra.
Boros fővel is odajutsz máma,
Úgy lassacskán, minthogyha csak a szeretőd várna.

Töltsetek! Vagy várjatok csak, mégse!
Meg találnak haragunni érte...
Legelőször a színébül porba öntsetek le.
- Köszöntöm az elfelejtett, régi Istenekre!

1901.
 
 
0 komment , kategória:  Kaffka Margit  
Erdőházy Hugó: Ének a házak között
  2018-06-08 08:08:58, péntek
 
  Erdőházy Hugó:

Ének a házak között


Fejem fölött a házak
a selymes ágyakat,
ezüst kapuk alatt
márvány dőzsölt,
paloták öreg homlokán
fiatal lány szobra,
belőle kígyózott a táj,
mint a kóbra.

Innen kergettem szememet
mérges pocsolyákba,
hova béka merült,
tovább kergettem
és a határ hátára ült,
menekült.

Boldog állatok nyújtózkodtak,
egymásért szomjaztak,
kaszák élesedtek,
(seregük, a fű, nő)
szemem fénye felszakadt,
kripta ajtaját robbantja
így az idő.

Teremtő fa alatt
bokrok bújócskáztak,
alatta az árva lepkék
menhelyre találtak,
s mondtam magamban:
úgy tartja tenyerén
az életet a föld,
mint bujdosót elrejti
az égből szállt köd.

Csak a szemem ért messze,
vágy volt a nesz,
mit gerjedő szél hozott
a kalászok fejéről,
ó város, virágod mikor lesz,
mikor lobognak pipacsok
fakó kertjeid ágyán,
minden háznál
s ablakokban pufók gyermek
csámcsogva majszol
kövér kenyérgerezdet:
ó ha így láthatnám
a gyermeket,
a sok százezret . . .

Szlovenszkói magyar írók antológiája 1937.
 
 
0 komment , kategória:  Erdőházy Hugó  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
2018.05 2018. Június 2018.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 219 db bejegyzés
e év: 1732 db bejegyzés
Összes: 31629 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1967
  • e Hét: 19959
  • e Hónap: 96405
  • e Év: 1181752
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.