Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll . . . . ! ! ! Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/32 oldal   Bejegyzések száma: 313 
Mezey Sándor: Phőnix
  2018-07-31 07:47:57, kedd
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Mezey Sándor  
Szamos: Boldogság . . .
  2018-07-31 07:46:15, kedd
 
  Szamos:

Boldogság . . .


. . . sok keresődre találtam a Bánat utján.
Beteljesületlen vágyak emésztő tüze űzte,
hajtotta őket s ha a szemük nevetett is néha,
kacagó víg kedvük mögött el sohsem
sírt könnyek lappangtak mindig . . .
Mert szivükben búsak voltak valamennyien,
búsak, hogy el sohsem érhetnek Boldogság téged . . .

Az első kincseket keresett - hisz pénzen mindent . . .
mindent meg lehet venni - szerette volna, hogy amit
érint, ha ugy akarja , arannyá váljék . . .
Sohsem láttam nála szegényebb embert ! . . .

A második örökegy szerelmet keresett, vágyott,
várt . . . Fényesszemü lányok, bágyadt tekintetű
asszonyok serege csalta hitetlenre az érző, magát kellető
másodikat . . .

A harmadik kereste a tisztaságot bűnök kháoszában . . .
a Jót élvezetek fullt éjszakáin . . . mámoros
percek idején azt, ami Szent . . . Ő volt a legbukottabb
valamennyi között . . .

Hosszú sorokban jöttek a Bánat utján - céltalan
utamon - Boldogság keresőid . . .

A panaszát hozta, szerte foszlott álmait kereste,
kitett reményét . . . sok, bús keresőd, akiket megcsalt
kifosztott az Élet . . .

Nem tudtam, nem ! szánni sem őket ! . . . Belém
döbbent a Végzet . . . véges, parányi életük kis
tragédiája, de szavak csattantak gőgösek, merész hitűek az
ajkaimra : ,,Hol hát az Akarat, az Erő, a belétek oltott
természetfölötti? . . . Hol az az akarom, mely után
jöhet a nem merem? . . .

Legvégén a hosszú soroknak sápadt, kékszemű,
beesett arcú gyerek lépdelt . . .

Csendes, régi fehér udvarházat keresett az ambitus
bejáratáig érő gyep szőnyeggel . . . verőfényes, madárdalos
nappalokat, őszinte, vigaszt nyújtó hangot a
Babylon felé tartott posványos ingoványokon által . . .

Erőtlenül szakadtak ajkaimról a szavak a többi
után : ,, nem, nincs már Bennetek semmi egyéb,
csupán eredendő Vétek . . . "

Nincs semmi más, de mért ne legyen, amikor lenni
kel ! ! . . . Acélosra feszültek az izmok fáradt karjaimban,
mikor megállítottam - egy pillanatra - Boldogság
bús hiába keresőid a Bánat utján . . .

Hogy megmutassam a Hozzád vezető utat . . .

Tudod mi történt ?

. . . Mint ősszel pergő, törött virágszirmok, ugy
hullottak . . . hulltak apró gyerekkéz ütései az
arcomba . . . s az első, a második, a harmadik,
a többi keresőd mind, mind rajtam nevetett . . .


Új Élet, 1922. május 21.

 
 
0 komment , kategória:  Szamos  
Fekete Lajos: Alszik a város
  2018-07-31 07:44:35, kedd
 
  Fekete Lajos:

Alszik a város

Rettegés jött el, keresnek békét és nincs.
Ezékiel 9, 25.


Mostanában nehéz álmaim vannak.
Ebben a városban nincs nyugtalanabb
alvó nálamnál. A szemem éjtszaka
fölpattan, mint a huzat-kivágta ablak
és merengek, nézek a hegyek felé,
de nem tudom, csillag-e, villany-e
ami ragyog az éjtszakában.

Tudom, van úgy, hogy más sem alszik,
de legalább nem gyötri féltés
mint ahogy engem mostanában,
ha elgondolom : az őszi éjben,
a csillagos éggel betakarózva,
milyen szemérmes ez a város; milyen
szemérmes, mégis száz bajnak kitett.

Hajnalig nézem . . . Mint egy igézet,
mint könnyű csipke a keble körül
olyan a bástya. Ragyog az ég és
a holdsugár most a karcsú hidak
ivét kalapálja; s a víz fölött
nyújtózó hült, hideg vas szinte sajog,
szinte porzik a kigyúlt fény alatt.

Zsong és sajog: alszik a város.
Alusznak a házak s a szürke kövezet.
Nincs is talán senki nyugtalan; csak
engem ráz egy gonosz látomás: az égi
paplannal takarózó asszony
keble nyitott és tüzes darazsak
kitárt melléhez tartanak zúgva.

Ki tudja, bomba? . . . talán meteor
robban az égen kelet felől?
Nem, nem! Az Alföld szorgos parasztja,
a nap dübörög most: hajnalodik!
S hajnali fényben ébredő asszony
a haját bontja: most kel a város!
Az éjjeli őr meg kocog nyugodni . .


Magyar Írás 1935. május
 
 
0 komment , kategória:  Fekete Lajos  
Verő László: Holnap
  2018-07-31 07:43:35, kedd
 
  Verő László:

Holnap


Valaminek lennie kell azután,
hisz nyomtalan menni el innen
oly lehetetlen, oly suta lenne.
Mindaz a végtelen bánat és
kín idelenn - csöpp örömök,
pillanatok - megmarad tán
az a pár suta írás, néha
mosoly a kihűlt szemeken.
Hallod e hangom, mi egyre
csak tompul, lesz e az
ajkamon szó, ami fontos?
Hol van a kezdet, és merre a
cél, lesz e még holnap, vagy
itt e a vég . . .


Héttorony. 2006. augusztus 26.
 
 
0 komment , kategória:  Verő László  
Szakáli Anna: Állj meg
  2018-07-31 07:42:31, kedd
 
  Szakáli Anna:

llj meg


Egyformán telnek a napok,
te igyekszel, én kapkodok.
Mi ez az ugrabugra tánc?
Eh! Összebog! Csomóba
akad a hosszú szemű lánc!
Tolod előre és hátra,
megtett dolgod sose bánja,
törik a múlt idő rozsdás,
semmivé vedlő korlátja.
Nézd, hogy ragyog ott fenn a kék,
hogy kúsznak fénylő fellegek,
s mint bujdokol a huncut Nap
a fák arany lombja felett!
Hagyd a tolongó napokat,
ne gondolj, ne nézz hát másra,
mondj szerető, lágy szavakat;
Ámor feledtető vágya,
szíved szívem dobbanása
legyen az időkeréknek
messze hangzó kattanása.


2004. december
 
 
0 komment , kategória:  Szakáli Anna  
Fliesz Henrik: Bocsásson meg . . .
  2018-07-31 07:41:53, kedd
 
  Fliesz Henrik:

Bocsásson meg . . .


Bocsásson meg, oh ! esdve kérem.
Bocsásson meg, redactor úr,
Ha ajkaimra észrevétlen
Mindig egy régi dal tolul.
Hogy van, akad ezernyi théma
És mégis mindig egy poéma,
A mit szed a szedő-gyerek :
Valakit nagyon szeretek!

Tán ismeri? Az arcza fényes,
Miképha volna látomány;
Kissé vad és kissé szeszélyes,
Mint mindenik bakfis leány !
És álmodik a büszke hősről,
A délczegről és az erősről,
S mint én, nem ilyen bús, kopott,
Ki rímeket még nem - lopott.

Szomjas a lelkem, hogyha látom,
Előttem mikor ellebeg;
Egy halk szavát szivembe zárom
S ha ő nevet, hát - nevetek.
S ha bús az arcza, oda kedvem,
A bánat izzik két szememben
S a temetési vállalat
Ihleti minden dalomat.

És jól tudom - keserves álom -
Eltűnnek egy pár hónapok:
Megszólal: nos, hát gratuláljon,
Mert ime menyasszony vagyok !
És érdekes . . . nem tudja, kérem,
Hogy szeretett meg vőlegényem ?
Dalaiban annyit dicsért,
Hogy szive a szivembe tért.

És megesik - remegve várom -
Hogy másnak daloltam el őt
És hófehérbe, mint egy álom,
Suhan el a templom előtt . . .
És én egy zúgból dideregve
Még egyszer ép' a kék szemekbe
Merülök némán, csendesen :
És megtörülöm a szemem.

És akkor kérem, esdve kérem,
Bocsásson meg, redactor ur, -
Egy dalba lángol át a vérem
S meghal a vágy, a troubadur.
A végső dalt lapjába írom,
Ez lesz az emlék csak a síron,
Mi akkor is szivembe szúr:
Bocsásson meg, redactor úr !

Kaczagjon . . . oh ! dehogy . . . ne higyje,
Hogy ér'te még tán meghalok;
Nem is leszek biz' az irigye,
Ha véle karba' menni fog.
Sőt sok szerencsét is kívánok
S a bor mellett majd felkiáltok,
A ki magáért úgy remeg:
Keresztapának hívja meg !


Nagykároly és Vidéke, 1902. junius 5.
 
 
0 komment , kategória:  Fliesz Henrik  
Bodor Aladár: Tavasz előtt járó.
  2018-07-31 07:40:50, kedd
 
  Bodor Aladár:

Tavasz előtt járó.


Keleten, keleten tavaszra várnak,
Napfényt remélnek, melegre vágynak,
Ki-kicsődűlnek a faluvégre,
Minden új fecskének repesnek elébe.

Senkise sejti, senkise látja,
Távol jő a tavasz boldog királya,
Ki lesz koronás, biborpalástos,
Fölkent hódító, új igazságos.

Én csak hírnöke vagyok. Új heroldja.
Jelentem hírét én gyalog a porba,
részeg fennszóval, tántorogva mondom
Király fog jönni e fagyos porondon.

Ő üzen bennem, sok évvel előre,
Küld nyomot verni e csatakos földre,
Virágok magvát szétszórni elébe,
Jobbágyok lelkét parancsolni térdre.

Keserű végzet, szolgaságnak édes,
Testem föltörve, lelkem szomjú, éhes,
Parancsát hordom a jövendő Nagynak,
Én, forróláza ama nagy tavasznak.

Én, zord márczius első gyötrő láza,
Menyasszonyt kérek királyom nászára,
Én csak szerelmét hordom a szent csóknak,
Mely ki fog jutni majd a boldogoknak.

Én, tavaszelő, első bús álom,
Ki jajjal járok még alvó pusztákon,
Az ébredésnek ki csak kínját hordom,
Koraszülötten, korán is halódón.

Bennem csak forrás a hűs első harmat,
Fájnak a rügyek, kik másnak dagadnak,
Fájnak a rügyek lázas feszülésben,
Reszket az álmom sivatagos éjben.

S majd egy kintusázó éjen, forró csendben,
Rügyburkot áttépő forró ihletben
Kipattan szivem áloé-virága: -
S az reggel itt lesz a tavasz királya !

Virágra lép majd, áloé-virágra,
Lábához ömlik mind, mind a hozsánna!
- Rólam akkor majd ne kérdezzen senki,
Rég holtan fogok akkorra pihenni.


Vasárnapi Ujság 1909. október 17.
 
 
0 komment , kategória:  Bodor Aladár  
Mindszenti Gedeon: Tisztaságnak királynéja
  2018-07-31 07:39:48, kedd
 
  Mindszenti Gedeon:

Tisztaságnak királynéja


Adj nekem tiszta szívet,
S szállj belé mint menny-hajlékba,
Mely minden mocskot kivet,
Mert hol bűn és mocsok nincsen,
Ott Mária! ott az Isten!

Mezők ékes liliomja!
Liliommá tedd lelkem,
Hogy édes illatot szórva
Viruljon a ligetben,
Hol a kertész mindig ébren,
A szűz isten szemérem.

Paradicsom elzárt kertje!
Zárd be lelkem ajtaját,
Hogy egy bűnös érzelem se,
Gondolat se járja át,
Legyen éden ős szentséggel,
Hol az ártatlanság székel.

Felhős égnek tiszta holdja!
Csillog a felhők felett,
Vezess a mennybéli honba,
Óvd meg tiszta lelkemet,
Hogy a bűnfelhőtől menten
Ragyogjak egykor a mennyben.
 
 
0 komment , kategória:  Mindszenthy Gedeon  
Tóth Erzsike: De szívesen . . .
  2018-07-31 07:38:39, kedd
 
  Tóth Erzsike:

De szívesen . . .


De szívesen tenném fejedre
Aldólag reszkető kezem.
Amig ajkam imát rebegne:
Óh áldd meg, áldd meg Istenem !

De szívesen odaadnék érted
Mindent, mi drága, szép s ragyog,
Ha volnék oly gazdag, amilyen
Földhöz ragadt szegény vagyok !

De szívesen meghalnék érted,
Ha boldog lennél általa,
Ha nem volna tovább az élted
Gondteljes, borús éjszaka.

Így, csak nézem sajgó lélekkel,
Mint vívsz titáni harczokat.
S csodálkozom - ennyi kin láttán -
Hogy a szivem meg nem szakad !


Nagykároly és Vidéke, 1902. január 2.
 
 
0 komment , kategória:  Tóth Erzsike  
Lampérth Géza: Dalok a szilvásból.
  2018-07-31 07:37:47, kedd
 
  Lampérth Géza:

Dalok a szilvásból.

I.

Itt, a kis >hétszilviifás<-ban,
A zúgó Bakony aljában,
Zsongó Balaton felett -
Napsütésen hanyattfekve
Szép iratos vadfüvekre
Hajtom fáradt fejemet.

A szivemből dalok zsongnak . . .
- Fájó szív, ha bánatodnak
Egy-egy írt, nyugalmat ad :
E helyet áldd, itt születtek,
Szép iratos vadfüveknek
Érzed bennük balzsamát.

II.

Felettem bólongó öreg szilvafák ti,
Arczom simogató illatos virágok,
Emlékezve sok itt elsírt szenvedésre :
Úgy-e, csudálkoztok, hogy engem is végre
- Nyugtalan, bús vándort - megpihenni láttok,
Víg-boldognak láttok ?

Kérditek titkát ez édes változásnak.
Hol a bűvös dal, mely méltón zengené el?
S minden dalnál szebben el fogja mondani:
Dobogó szivemen dobogó szivével,
Szerelmes szivével . . .


Vasárnapi Ujság 1909. november 7.
 
 
0 komment , kategória:  Lampérth Géza  
     1/32 oldal   Bejegyzések száma: 313 
2018.06 2018. Július 2018.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 313 db bejegyzés
e év: 2470 db bejegyzés
Összes: 32366 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 788
  • e Hét: 23786
  • e Hónap: 108367
  • e Év: 1786866
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.