|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 3
|
|
|
|
2018-07-12 21:14:54, csütörtök
|
|
|
FELLNER ISTVÁN
AKKOR IS...
akkor is nyár volt
úgy fulladt ajkunk
hiába ittuk egymás
illatát,
akkor is vártuk,
zendüljön az ég
adjon némi megnyugvást,
hogy ölelésem
tőlem legyen forró,
izzó, vágyba torkolló,
akkor is csend volt
fullasztó,oly mély
lenézve mámorítóan szép,
legyezte hiú ábránd
ajkad szegletébe a várakozást,
akkor is volt-
lélek szerelem szeretet,
vágy indulat...s a csend,
csengettyű szó,édes álom,
megvalósuló,
akkor is volt-
szónak értelme hite,
foganata, sorsa,
ereje,vonzása,
csak halk volt ,alig hallható,
s ha ajkadat elhagyta,
néma árnyban fény játszott,
örömtáncot,
most is van,
bár lassuló,botladozó,de nekem
nagyon való,álmokkal ölelő,
s ha reggel ébred a mozdulat-
mi olykor reccsen,nyilall,
az enyém...s nem megosztható.
AMI KELLEMETLEN...
gyújtson tűzet a szerelem,
azokba kikben még nem égett,
hitet hitetlenekbe,
akarást elesettekben,gyengékben,
csendet hangoskodókba,
megbánást bűnös lelkekbe,
gyilkosoknak feloldozást,
keresztet templom előtt,
néma hallgatást bennünk
térdünk hajoljon
ne kényszerbe önként
s ha leple hull esténknek
adjunk egy imát
hogy megéltem-megélted
s ne feledd ha feledtek
nem bűn
nem átok...
csak kellemetlen.
ÁRNY-KÉRÉSE
ott hol a fény születik ,
lenne jó árnynak lenni,
hisz örökké tudnák csillogni,
fényben fürödni,
nem kellene-
kérni könyörögni,
hogy ne kelljen másokat
követni,mögöttük élni
testüket tűrni,
ennyi mit kér a szó,
s tán az álom-
hol nincsenek-
fény árny játékok.
CSAK AZ ÜRES UTCA..
elült a zaj
künn az úton
a fény is álmosan
bólint téglaporos falakon,
egy elkésett sóhaj
hagyja el ajkakat -
bólint rá a sötét,
múlott a pillanat,
elkélt másé lett-
csak az üres utca maradt
ELMERENGVE...
derékig gázolni e fehér időben,
hol csendesen roppan talpunk
alatt a fagyott lélek,
felettem remegő csillagfüggöny-
fázón húzza magára
takaróját a hold,
séta a téren lámpasorok alatt,
ajkamon csókod íze,
fátyolként kísér illatod-
s a béke,
jó is lehetne ha lenne,
de távol a jelen nekem- ki kérte-
sorstól tőled,
de legyint mint múló idő,
ki nem kér ,nem ad új -
hosszabb percet,
ó te téli éj,
mily szép a csended szinte hív-
megszólal bennem,
sikoltana ha tudna,értene -
de távol a tudat alatt-
sok tavasz él benne,
be jó lenne elcsenni tőle-
olykor kivirulna sok ember lelke,
s ha a béke szállna -
ismét mehetne télbe időnk,
durva hideg permete ölelne,
szele nem simítna- festene rózsát
arcomra kezemre,
tudom jó ez így,
s nem másként -nem én lennék
ki a kereket tekerné,
ingát állítana visszatekerne,
deresedő padsorok,
csupaszított ágak bokrok,
lassan fog telünk lehelete-
perlekednék vele de nem teszem,
most ő az úr-
s én mint szolga,
nem gördíthetek akadályokat...
ELMONDOM...
elsírt álmok
boldog ábrándok
estbe lopózó éjek,
halk mosolyú hajnalok,
permetező szürkület,
ti mind vagytok ,hogy én legyek,
pár pillanatra vele,
simulni örömben
sóhajokban szerelmet vallani,
boldog az éj festett arcán
csillagmosoly,
szellő rebbenne de fél-
hogy zavart keltene
e fekete csendben,
szól hát halkan ha lehet
halkan lebbenek,
legyen még egy korty
belőled-
érezzem mit más csak érezne,
ha hagynánk, ha tehetné.
ENNYI MIT KAPHATOK...
már nem bánt
a tagadás,
nem ha nem kérnek
képet,szavakat,
valahol mindig
valami elszakad,
vagy bennem - vagy benned,
és a foltozás, csak ámítás,
csendes elutasítás,
nem az fáj ,hogy elmúlt,
az,hogy nem mondják,
takaró mögött is ugyan az
maradsz,
s a függöny sem azért van
hogy elfedje az ablakokat,
hisz tudjuk hogy ott van,
valaha volt a szó,
néma érintés,
volt álom hentergő tévedés,
nem megváltó-de volt-
ma már csak szó nélküli csend,
hallgatag tagadás,
más lett az értelem
más az érzelem,
oly hideg a nyár,
s fura módon lett forró
a tél szele jege,
lehet ennyi mi jár-
ennyit adhat az álmatlan-
éjszakánk.
ERDŐMÉLYI PATAKMEDER...
mélyen bent-
hol csak mi vagyunk-
te-ki csilingelve csörgedezel-
az árny,pár settenkedő pillangó,
mozdulalan árnyék,
s a csobbanó csend,
idő törte fatörzsek,
ére mutatók-
mesébe illő kép-
hát írok hozzá egy mesét,
hulló könnyem itt nem látnák,
s jajom sem hallanák,
hát mosolyt küldök,
halk kacaj-
tudják -
ha e képet nézem-
tűnik búm,bánatom-
csak boldogságot érzek
múlnak a fájdalmak
sebeken a varr kemény
értelmet nyert az erény
szerény testben
a nagy lélek,meleget ád,
e kevés idő,
halk madár csevej ,élő
némaság,benne a halkuló csend,
s a feneketlen vakság,
már a boldogság is fáj,
e képzeletet felülmúló
érthetetlen boldogság,
mi nem kér csak ád...
ÉPÜLETROM...
megkopott fények
a falakon, fáradt évek
pergő vakolat alatt,
mély árok,
árokban a remegő percek,
reá hulló vásott emlékek,
már csak alig álló -
falain nincs mámor,
kréta pórban megbúvó
emlékek s a lélek,
mi tartja még-mint -
álom a való -
világot.
ÉRZÉSEK...
cseppekben jár a boldogság
s én ázok áznák,
fürdök -bár álmaimban-
de nem adnám semmiért,
hol köveket aprít a bánat
én szellőként seprem
s a múlt leplét terítem rá,
valóság küszöbén nem
meg állva ,
tárt ajtón belépni,
s míg éji bársonyra festi
falait szobám,
ünnepet ülni,
tort csendeset
sikoltva a gyönyörtől
csak némán-
hogy csak az hallja-
ki bennem él velem hált,
nem kell a reggel-
a holnap-
kellenek a percek megélt pillanatok,
kell az élet maga,
szavakba sűrített tett,
lágy mosoly,sima kilincs
mely ajkadat nyitja,
folyó cseppje szemeidnek
érzelmek kútja,
s merészen veder lennék
benned elmerülnék,
s a folt tűnne menekülne
nem vetődne ránk.
FÉLELEM../Goodbye My Lover..James Blunt/
elhagyni
oly nehéz,
surrannak az évek
így múlik minden mi szép,
lehull az idő köpenye,
meredten maradok,
magam, s a világ-közepe-
oly messze,
szélére sodort az őszbe
forduló csend,
hát néma sikolyt küld
ajkam feléd
Te csodás nap-
Te csodás éj..
GONDOLATFÜZÉR
fekete bevillan ablakomban
már nem hiányoznak a fények
hisz tudom ,ott vannak
mélyen árnyam megett a sötétben,
csendesen megülnek,
s ha fáradságom hí-gyere-
megosztom veled fekhelyem,
mélyen párnámon, hol
álomtündérek énekelnek,
ölelve lészen néked hely,
karod ha akarod ,ölelhet
ajkad ajkamon- csüngve-
betelhet-a vágy-
egy álom-nem csak képben,
emlékekben-
egyszer tán lélektől testtől övezve,
.....
de hűts te éj -napnak végzete-
ne adj szavakat,képeket-
miket képtelen elmém felfogni
csak az akarat mi ébren tartja,
létező, vagy lehetetlen téveszmét,
ne ámíts hisz a valóság,úgy int-
mint harang mi imára hí,
maradj vakság-
ne lássam idéző álmaim.
hogy ne keljen,
.....
s reggelekken közösen csenünk
ajkadra mézet...
HA A LÉLEK BOLDOG
pára hull rád
festett ajkad
életre kél,
ölelésbe menekül tested
karomnak édes teher,
szál a fény, szemed tükrében
villan a kép,
mámort ad, s némi reményt,
forrón él a vágy
lüktetve kér s ád,
már nem beszél az idő,
nem fogy ,örök hisz-megszűnt-
léte nem fontos,
való és álom oly keverék
mi hatol lelkeden testeden,
alkalomra vár-
beteljesedve hanyatlik mint
test mi megadja-
...
csillan az esős éj,
pár elkésett felhő könnye
még elér,
csomóban alig hajam
tarkómra ér,mosolyba szaladt
ajkamra csorduló lé,
boldog elfogott pillanat
ázott test-boldog lelket
takar.
HA A SORS ENGEDNE
kútba esett boldogságok,
s mi ott állunk meredten
mélybe meredve,
csordul nedve búnak bánatnak
kezünk megremegve markolja,
s hol a remény száll, nem osztanak
helyet,vakon tapogatunk-
mint nem látó istenek,
hogy fognám kezed
pillantásodat keresve
biztonságot adva szívednek,
hófehér lelkednek,
.....
"jöjj újra ifjúság,vagy csak a vágy
mi eltakart minden veszélyt
tomboljon ismét a régi hév
merítsük az élet sűrűjét,"
.....
mélyben alant
kávában kapaszkodva
csorog le életünk gyenge fala,
lábunk előtt talpunk alatt
taposva porba,
könnyünkkel keveredve
sárba mocsokba,
én büszke vagyok e sárra,
hisz nekem életem sara,
benne múltam szűkös darabja ,
míg más tagadná,eldobná,
gyűröm taposom kéregbe keményre,
legyen oly alap-
melyre falakat húzhatok,
falakat várakat-
szobákat-
csendes zugokat,nyoszolyát
lenge takarót,párnákat ,
ajkadra ajkamat,
kebledet keblemre,
illatunk keverve,
hörpintve a gyönyört,részegen,
s hörögve telni be-
ha a sors engedne.
HA A SZÓ MAJD SZÓL
majd szól a szó ha elég,
s máglyán tüzelem el
írott tetteimet,
hamuit úgy szóróm szerte-
széjjel,
ne adjon tápot,ne fertőzzön,
elmorzsolom eme átkot,
elfúvatom szellővel,
vihar lepedővel,
szól a szó ha már kevés,
nem ér,nem éget,
nem ád, s jelentéktelen szellem-
csak fékez,
nem mar, s nem idéz fel
édes múltat,képet,
akkor néma lészen az írón,
beszáradt festéke,
jelképe lesz,
rovott életemnek,
ha a szó majd szól.
A HOLNAP
zsong a fej -
pihen a láb
járt eleget
most hull az ige
ajkadon,
valahol a csend dalol,
belepi ágyad -
a nincstelen
halott szerelem
térdeplőn kérsz egy szebb
napot,pillanatot eleget,
kegyes a holnap nem ígér,
ha megéled tán ad.
KORAI GONDOLATOK../vagy megártott a meleg?/
mint fából a véső
ha hasít és ujjat hoz,
fájdalommal küzd
az életre hívott új,
hisz még annyi a minden,
benn oly sok a gát ,kín,
megalkuvás,
részegen tán jobb lenne
bírni a sok változást
.....
bérlemény e föld,
benne mi gyarlók a tékozlók,
csak kaptuk-
nem örök,hisz minden változó,
a szín, a fény, árnyék,
test a lélek,
szerelem szeretet,
s mi magunk, ahogy küzdünk,
hogy jobb szebb legyen...
KÍVÁNOK
mézben gazdagot
csendben mélyet,
érintésben boldogságot,
szemekben a tükröt,
mélységben a mámort,
mámorban a kéjt,
éjben a világot,
s világban a békét...
LÉTÜNK...
Létünk
mint porszem,
annyit ér,
ha nincsen ki,
emlékezzen ,
könnyet ejtsen..
LOBBANI FÉNYESET
fényben is gyertyát gyújtok,
a viharban , a szellőt keresem,
hogy lágyan simítsa ráncaink,
nem a hulló csillagra vágyom
én a fényeset imádom,
az éjben sötét folttá válni
úgy vigyázni,félve lépni,
némán táncot járni,
képzeletben ölelni
bánatot támadni-nem szidni,
félre vezetni,
s ha bunkó lészen,ütni-
feledni,
nem akar az akarat-mást-
mint engem-bántani-
vagy felemelni,
nem adom testem-csak-
lelkem, ha mer hát kezdjen,
vagy végezzen,
sutba dobni érzéseket
ha a tett kér teszem-
mit ád e fura est-
éj, kísérő reggelek,
ölelést,bánatba burkolt
édes elégedést,
elfutni már nem merek
nem bírná a test,
vágyba fogott lelkem,
hísz nem kísért már
a kísértés,
elhagyott a vágyba fojtott éj,
csend lett,
falakba fojtott reggelek,
úgy ébrednek
mint aggok házában
fáradt fellegek,
csak élni még sír a
sötétbe fogott
pislákoló fény,
lobbanni egyet
csak parányit,
egy fényeset...
MAI BÚCSÚ
lassan múlik a hőség
alig libben a lég
szobám falán
oszlik a mély sötét,
gyűrött lámpafény mellet
kopognak a szavak,
lassan hullanak,
s a sárga fény mondatot
farag,
mélyen belül már a holnap
mossa arcát,
elfeledve a ma lelkét
hozományát,
csak még egy kicsit-kér-
s megadja magát
belesárgulva a múlt
lapjaiba,
mit perget majd az emlék,
ha ráérnek majd az ujjak
és olykor beletúrnak,
pellengéren már a test
rászáradt a nappali forró
lehelet,
s míg ajkam kér friss nedvet,
friss szellő csókot ád,
lefektet,
hát múljon az éj csillaghordával,
elfáradva várva a leváltásra,
s míg megpihen homlokomon,
érzem valami volt,
valami múlt,
de boldog volt.
MÁR
már a régi sem tetszett,
lerombolt mindent
az új s a kezdet,
új fény az ablakon
reggel ha kél a nap,
új játéka a falon futó
árnyakban,
már nem hiszek
a mesékben lélektelen
szavakban,
elkelt a hit-bár hitemben -
maradtam,
nem hiszek a szemnek
ha álnok könnyek mossák
tisztára a becstelen tettet,
már csak a már maradt-
mint szó mint kívánat,
lassan ízlelem forgatom
fog nélküli ínyem alatt,
nem ízlik mint-mint sós étel,
hát kiköpöm,
maradt az íztelen falat,
utca kövén a véletlen-ki hí-
velem egy s örök,
mint fájdalom mi nem közös
saját mint bűnöm,
már rég eljátszottam a szonettet-
mit nekem írt a sors-vagy a véletlen,
maradok hangok nélküli
ritmustalan életben.
MÉG EGYSZER...
tán még egyszer
szólt a vén zenész,
gitárja fölé hajolva
babrált kínzott ujjaival
a húrok csendjén,
alig érintve szólt a néma dal
belésajdúlt száraz ajkán a múlt,
fáradt szemén réved ezernyi dal
ezernyi emlék,
.....
még egyszer kérte
irónját a költő,
remegő kézzel karcolt
fehér lapra ,
még ha lehet had adjak
szavakat értelmet e csendnek,
hálát rebegve hogy lehettem,
oly sok éjszakán szerelemnek,
karja,szeretetnek ,reménynek diadala,
.....
még egyszer úgy szeretnék
ecsetek virtuóza lenni
szólott a festő,
és bénának hitt kezével
feldobta a színeket,
szemben villant a fiatalos hév,
ajka nyitva feledve -cserepét-
újra alkot a nyitott tér,
agynak rejtekén szálló lélek,
beléfulladt a késői alkony,
s a követő éj..
.....
igen még egyszer ha enged
délibábot fognék
szemed bogarában-
úgy fejtetőn mint állt a világ,
mikor szív dobban szív felett,
hajdanán ,kézbe vett szerelem,
álmokban a való -
sikoltó nem feledhető,
az igaz méregkeverő,
mely tompít ,érzéket s felemel,
vibráló boldog elmétlen-szerelem-
még egyszer.
NEM TUDHATOD../ZORÁN .Volt egy tánc../
ölelve halni,
táncban álmokban,
öledbe fejem,
mély tudat,
mély érzés,
folyamat mi megszakad,
s felhőben burkol jövő,
mit egy kis szellő
is tova fú-
s mi marad
csak a ki nem mondott szó,
képek ,látomás ,
vallomás a néma ajkakon,
mi még?
mi még?
nem tudhatod..
OLY RÉG VOLT...
lassan ül a por
lenéz a csend - hol -
hol a válaszom,
fekete szemkeret
ez nem festet,kapott,
lételem a mélység
benne a kétség,
megérem, hogy felérek,
reccsen a borda
lészen e még bórdal,
pernye száll itt feketén
inamba szállna ha engedné
a dac, hogy kiszálljak,
lassan mozdul a szénfal
mint vízió alföldünk szélén vibráló
képe,
omlik szét robajjal
csendet űzve, csákányra
lapátra,
merít az izom fáj a derék,
moccan a kéz -
mosdat a veríték,
felnéz a tekintet vöröslő bogárban
ég a szeme,
amott csusszan az idő-idelent -
megállt nem sürgető,
pihen a félelem,karomban a kétség,
választ várt... s megadta..
a kor,
megadta az idő.
SZAVAK MONDATOK...
szavak,mondatok -
rajtuk jelek,velük írott
ígéretek,
érintések mozdulatok,
érzések, értelmetlen
kérdések,
tettek - meg nem valósult
álmok ,álmodozások,
sokkoló hírek,híresztelések,
károk kárvallottak,
és én - és mi,
várakozások hittel-
hitetlenül-mélyen meggyőzve -
meggyőződve,
forgatva szavakat,
gondban gondolatokat,
csendben üvöltve,
tudatlanul megírva,
két lépés között kis szünetben,
elmondani hang nélkül,
csak bólintva,hogy mi értsük,
félbe tört mozdulat,
megakadt szó -
mi tudatna-ha kell,ha kell.
SZELLŐ TÁNC
átnyúlt forró nyarunk
keblén a nyugvó est,
belé égett az elmúlás,
szende szellő kerekez
utcán tereken,
megállóban villamosra
várva,
fellépjen szoknyán
táncot járna,
ajkat csókolva henteregni
veled egy keveset,
megülni ablakok peremén
mosolyt csalva arcokra,
majd elpihenni -
utca sarkán lámpa oszlop
fénykáváján.
SZEMEM BOGARA...
sápadt mint virág
mi dobni készül -
illatát ruháját,
elfútta az idő-
hisz korhely lett,
kocsmaszárnyból kilépő,
réveteg tekintet,
nem pillant csak rezzen ha szól
a dal,
ritmusa még hat,
apró mozdulat,arcból-kilépő-
könnyben ázó,
hisz rátalál dallam közt,
az indulat,
elvonulna ha látná magát
tükörképben tükröződni,
lesújtana - s szemhéj alatt,
mint tudat, ha rajta kap -
egy lenézett tudatlan.
SZENDERGŐ
még pár korty
az éjszakából
s ajkamra fagynak
a szavak-
elhal a billentyűzet,
mellemre hanyatlik
elképzelt hajad.
TÁNCBAN...
beszél a dal
ritmusa megragad
s mint szellőben
fának ága,
ring a test-szabad akarat-
alig érinti a láb
pilleként örvénylik
karomban - csoda e test-
feledve fájdalmat
oly szoros az érintés,
súról a comb-ívben hajló-
tehetetlen akarat,
fokozza izgalmam,
szédülő forgásban
nem számít idő,sem fény,
e sötétben is örök
a fonódó érzelem.
TÁNC TÁNC
tánc az égen
fehérben babosban
habosban,
tánc az égen
bárányban fátyolban,
tánc az égen
sötéten viharosan
villámban fürödve-
íves szivárványban
végződve,
tánc a földön karodba-
karomba karolva,
ringó derék köré
építve álmom,
mosolyba fürdetni arcod,
édes csókod
legyen a mámor.
TETTEK
leleményes a félelem,
akkor ül rajtam -
mikor a kiutat nem lelem,
sápadtan virraszt a holnap
az éjszaka felett
ő is keres-időt -
lehetőségeket,
jobban akar élni mint
tette a ma - ki tán csak -
tékozolt,élni nem mert,
hát ad tanácsot az Ú r-
vagy a képzelet -
mi örök útitársam-keblem-
barátja,
hát fogadok mint játékos ki-
sokat tett-s minden odalett,
hogy csak pillanatra legyen meg,
hát én tettem-hogy-
mindent feltettem..
UTOLSÓ SÓHAJ...
/bucsú egy kedves baráttól/
utolsó sóhaj -
add Uram még -
egy csendes érintést,
halk szavakkal bucsút,
utolsó csepp könny -
mi törli szemben a fényt,
néma várakozást
hogy átléphessem
a mindenség kapuját,
add Uram -
ne fájjon mint annyiszor,
légy kegyes,
s megváltó,
ha elfogy levegőm-
s megváltom jegyem-
elmentem.
ÚGY FELEJTS
úgy felejts-
hogy a kísértés -
soha utadba ne álljon,
ne legyen bűn -
ha álmaidban
újra rád találok.
ÚGY SZERETNÉK...
úgy legyek más,
hogy észre ne vegyenek,
álmodban hallgatás,
párnádon áldás,
pille könnyű takaró,
arcodon gyermeki pír,
szemedben ragyogás,
osonva mögötted-
zajtalan árnyék,
s csuklásod között kis szünet,
mennyi minden szeretnék -
csak lenni-
észrevétlen,
megbúvó,áldást hordó,
könnyű szellő,
lágy felhő-csendes- esőt hozó,
de mennydörgő villámokat szóró,
megbékélés harag után,
édesség a csók alatt-s után-
lágyság szenvedély,
vadság -tékozló vágy,
e sok kettősség,
és a szeretet...
ÚJRA NYÁR?
újra nyár?
felleget kerget
kék egünkön-
a tegnap,borostásan
ébredni,igy szúr
ha feledett az esti borotva,
hallom hangját
hogy surran a fény,
szobám ablakáben telepedett,
becsókolja az elmaradt
napokat,
újra bízni a napokba,
nem húzom szorosra ingem,
had adja melegét,
ne csak a test a lélek,
napunk fénye suttogó
melegsége,
pendül a ritmus ,
a csend is tűnő
zsongásra ingerel
ha újra perzsel e sokat
emlegetett forró idő,
kell, hogy fogjon,
melegen tartson,ha
hűlne testem,lelkem.
|
|
|
0 komment
, kategória: Fellner Isrván |
|
|
|
|
|
2018-07-12 18:58:39, csütörtök
|
|
|
LINDÁK MIHÁLY
ÁLMODOM
Csalóka délibábos tájon
dér csillog a nyárfákon.
Sírba hulló rög kopog.
A tél közelít, lépte kopog.
A jajszó sem hallik már,
néma lett, kihalt a táj.
Álomvilágban éltem én,
ahová nem jut el a fény.
A felkelő nappal megvirrad.
Biztató hajnal hasad.
Fű kizöldül, rügy fakad a fán,
harmat csillan az ágán.
A megújuló élet
szebb lehet, mint reméled.
Álomvilágban éltem én,
mert éltetett a hit, remény.
Csalóka délibábos tájon
kérlek, hagyjatok, én álmodom.
Kérlek, hagyjatok, míg álmodom!
Kérlek, hagyjatok, még álmodom...
Kezed és szíved üres marad,
Ha képzeleted elragad.
Kopár, puszta, téli táj
Az álomkép; − bár még fáj.
CSAK NEKED
Csak neked szól minden szavam,
mert örökül ezt hagyhattam.
Testileg már eltávozok,
de lélekben veled vagyok.
Örökséged hát legyen a hit,
mitől semmi el nem tántorít!
Szilárd elvek és ideálok
nyomán békédet megtalálod.
Ne veszítsd el soha a reményt!
Ez mutatja utadat, a fényt.
Mindez beragyogja lelkedet,
és várt boldogságod megleled.
Szeretet a legfőbb jótét.
Nem érdemed, csak ajándék.
Viszonozd hát önzetlenül,
feletted az ég kiderül.
Örökséged csupán ennyi,
tanulj meg hát vele élni.
Csak neked szól minden szavam,
mert örökül ezt hagyhattam.
EMLÉKED SEM MARAD
Emléked sem marad
Új élet, új év, új kor,
a szélben kavargó por
eltüntet minden emléket,
a jót, csúfat és szépeket.
Tornyosuló viharfelhők,
elfeledett hű szeretők
álmaidban tovább élnek,
a letűnt múltról mesélnek.
A gyarló emberi lélek,
nem veszi
észre a szépet.
Minden csak egy pillanat,
ha emléked sem maradt.
HÁBORGÓ SZÍV
Háborgó, lüktető szív
szapora dobbanással egyre csak hív.
Kiürült érzelmek, elfogyott szeretet,
megfagyott a világ, a környezet.
Hideg, rideg szavak,
a tovatűnt pillanat
soha vissza nem térhet,
nem tudlak elfeledni téged.
A távolság, az idő mindent elfeledtet,
de nem is tudja enyhíteni az égőn lüktető sebet.
A gyógyulás mindig hosszú és fájdalmas,
csak az emberi lélek végtelen, hatalmas.
Legyőzi fájdalmát és erőt gyűjt,
a tiszta értelem minden szerelmet lehűt.
Az agy hideg, érzéketlen,
a szív érzi meg mi a szerelem.
A sodrón áradó szeretet, érzelem,
a földi életben az értelem.
Fennen szárnyaló lelked el nem feledhet,
nekem mindent adott önzetlen szerelmed.
A MINDENSÉGHEZ
Szemed szikrázón rideg,
szíved jéghideg.
A mindenséghez mérted tenmagad
és istenségként osztottad igazságodat.
Ítéltél élet és halál uraként
gyermeki lelket felnőttként.
Istenekhez mérted önmagad
és elhitted, te csalhatatlan vagy.
A sötétség és a fény fejedelmeként
elpusztítottad a reményt.
A mindenséghez mérted tenmagad
és nem vetted észre, elvesztetted önmagad.
A TELJESSÉGET VÁGYOD
Megismerni a teljességet vágyod,
kósza szellőként a világot járod.
Permetként lehulló harmatcseppek
nyomán felizzó vad szenvedélyek
testünket, lelkünket elborítják.
A kiszínezett fantomképet kergeted,
hű kedvesed, ideálodat keresed.
Az órán lassan lepergő homokszemek
végét jelzik elfogyó reményeidnek.
Lebukó nappal jelen, jövő eltűnik.
VAGYOK
Vagyok, fény és árnyék,
valóság és játék.
Vagyok, hideg és meleg,
szerető és rideg.
Vagyok, kit gyűlölnek,
és szívből szeretnek.
Vagyok, hitehagyott,
eszmékért elhagyott.
Vagyok, jó szerető,
időnként fecsegő.
Vagyok, hű barátod,
alkalmatlan párod.
Vagyok, heroikus,
vagy melankolikus.
Vagyok, szókimondó,
mindent megtagadó.
Vagyok, egy álomkép,
máskor csupán rémkép.
Vagyok, még szertelen,
sokszor szégyentelen.
Vagyok, aki adok
és keveset kapok.
Vagyok, nagyon gazdag,
de rendkívül szegény.
Vagyok, a hit, a remény,
az elveszett esély.
Vagyok, a lenn és fenn,
talán érdemtelen.
Vagyok, olyan,
mint magadat látod.
|
|
|
0 komment
, kategória: Lindák Mihály |
|
|
|
|
|
2018-07-12 18:00:27, csütörtök
|
|
|
Wass Albert: A MAGYAR FELADAT
Minden emberfia, amikor rászületik erre a világra, feladatot hoz magával. Valamit el kell végeznie ahhoz, hogy életének értelme legyen.
Legtöbbje végig bukdácsol életének göröngyös vagy kevésbé göröngyös útján, anélkül, hogy valaha is tudatára ébredne annak, hogy valami fontos elvégeznivalója lenne ezen a földön. Van, akilelke mélyén érzi talán olykor, hogy tennie kellene valamit, de nem tud rájönni arra, hogy valójában életének mi is az értelme! Kapkod ide-oda,próbálkozik ezzel, próbálkozik azzal, míg bele nem fárad a sok próbálkozásba, és csalódottan hagyja abba a keresést.
Csak nagy ritkán akad valaki, aki rátalál életénektitkára és aszerint is cselekszik. Az ilyen ember többnyire nem élhosszú életet és rendszerint erőszakos halál áldozata lesz, mivel a feladat, amire ráismert és amit magára vállalt, ellentétben van a,,földi hatalmak" érdekeivel, és így jelenléte számukra alkalmatlan.
De nézzük meg először is, hogy mi az a ,,feladat",amiről beszélünk!? Minden előtt legyünk tisztában azzal, hogy a Nagy Teremtő, nevezzük Istennek, vagy aminek akarjuk, hiábavaló munkát sohasem végez. Mindennek célja van, s ez a ,,cél" az, ami értelmet ad a teremtésnek.
Minket, s köztünk engem is, magyarnak teremtett a Nagy Alkotó. Ez azt jelenti, hogy emberi életünk értelmét ezen a szinten kell keresnünk. Itt van számunkra, a ,,kiindulási pont":magyarok vagyunk, ennélfogva magunkon viseljük (akár tetszik nekünk,akár nem) mindazt, ami ezzel a szóval jár, és amit ez a szó jelent. Ez a szó már meghatározta számunkra a keretet, melyben élnünk kell, s mely keretben életünk célja rejlik. Hiába vergődünk ellene, hiába próbálunk kitörni belőle: számunkra nincs más keret. Csak ebben a keretben élhetünk boldog, megelégedett, termékeny, emberhez méltó életet. A Nagy Teremtő rendelése szerint csak ebben a keretben lelhetjük meg életünk értelmét és célját.
Ahhoz azonban, hogy rátaláljunk erre a célra s ennek értelmére: rá kell ébredjünk arra a feladatra, amit magunkkal hoztunk,mint láthatatlan útravalót: magyar voltunk feladatára. Amit, ha becsülettel elvégzünk: elégedetten térünk vissza Teremtőnkhöz. Ha elmulasztjuk: oda kerülünk, amit emberi szóval pokolnak neveznek, s ami valójában nem egyéb, mint lelki meghasonlás. Fontos tehát, hogy idejében felismerjük és tisztán lássuk magyar mivoltunk feladatát: a nagy magyar feladatot.
Minden feladat célt szolgál. Egyetlen nagy célt: a fennmaradást. A magyar feladat célja tehát nem egyéb, mint a magyar nemzet fennmaradása.
Itt érkeztünk el ahhoz a ponthoz, amit a mai világuralkodó szellemisége minden eszközzel megsemmisíteni igyekszik, mint az elmúlt időkből hátramaradt kísértetet, amit ,,nacionalizmus"-nak neveznek és ami nem egyéb, mint az ember önkéntelen ragaszkodása múltjához, nemzeti örökségéhez és mindahhoz, ami másoktól megkülönbözteti.
Érdemes megjegyezni, hogy ennek a ,,nacionalista világnézetnek" a magját éppen azok ültették bele az emberi világszellemiségébe, akiknek nemzetközi képviselői ma legádázabb ellenségei ennek a gondolatnak. Van-e nacionalistább nemzet a zsidónál, kik a maguk körében legmakacsabbul ragaszkodnak a maguk saját nemzeti törvényeihez és szokásaihoz? Akiknek nemzeti törvényeit maga az Úristen rendelte el!? Minden nemzetnek egyforma jussa van ahhoz, hogy a maga saját nemzeti eszméit kövesse s azoknak törvényei szerint éljen. A magyar nemzet törvényei semmivel sem alább valóak más nemzetek törvényeinél, beleértve a zsidókat is. S mint ahogy más nemzetek fiainak Istenadta jussuk van ahhoz, hogy saját nemzeti irányvonalaik szerint éljenek, ugyanez a jussunk megvan nekünk is.
Nézzük csak, hogy mik is ezek a ,,jussok"! Először is a nyelv. A népszokások megőrzése, nemzeti ünnepek tiszteletben tartása.A Haza földjéhez való juss, mely apákról a fiakra száll. Minden nemzetnek jogos feladata a nemzeti szabadság és az ország megőrzése,mert ennek a kettőnek a veszte a nemzet vesztét is jelenti.
Mi magyarok semmivel se vagyunk más nemzeteknél alábbvalóak. Miért igyekszünk hát elhitetni magunkkal ezt az alacsonyabb-rendűséget? Ennek csak két oka lehet: szellemi restség,vagy ami még ennél is rosszabb, az öntudat csődje. Annyit hallottunk már másoktól, mind idegenektől, mind olyanoktól, akik hozzánk tartoznak, köztünk élnek, de az élet keserűségei már megfosztották minden nemzeti öntudatuktól, és úgy vélik, hogy lopás, csalás csak akkor bűn, ha azt velünk szemben követik el mások, de ha mi követjük el, akkor ,,élelmesség" a neve. Annyit hallottuk már ezt az élelmességnek nevezett új törvényt magyar földön is, hogy rendre el is fogadjuk már, mint valami ,,új öltözetet", ami nem csak divatosabb, de okosabbnak is tűnik. Becsület, tisztesség, jóakarat úgy tűnik, mintha idejüket múlt fogalmak lennének. Csalóké és hazugoké a világ!
Márpedig az emberi életformának ez az új ,,alakzata"romlásba és pusztulásba vezet. Ha még van olyasmi, hogy ,,magyarok földje, magyarok országa" akkor vissza kell térnünk, de nagyon is gyorsan, a ,,magyarok rendjéhez", vagyis ahhoz az ősi alaphoz, aminek becsület és tisztesség a neve, mert országunk csak így lehet újra,,magyarok országa".
Azok, akik a kommunizmus hátán belovagoltak Magyarországra és az úgynevezett ,,felszabadulás" után is vezetőállásokban maradtak, így vagy amúgy, előbb vagy utóbb el kell tűnjenek onnan, mielőtt szemétgödörbe süllyesztik az országot. Az előbb-utóbb bekövetkezendő új választások törvényes és békés alkalmat nyújtanak majd ehhez, s ha emberek vagyunk még és magyarok: élünk is az alkalommal.
Egy teljesen új országot kell teremtsünk magunknak, ahol az erény újra erény és a hitványság hitványság. Ez nem lesz könnyű feladat, mivel az,,új urak" szennye beszívódott már apránként a megmaradt nép testébe is,és sokan vannak, akik nem hisznek többé a munka erejében, hanem a törvény és erkölcs megkerülésében látják a boldogulás útját. Ennek az újfajta, megbetegedett szellemiségnek el kell tűnnie magyarok földjéről, hogy újra megbízhatóság legyen az a nemzeti tulajdonság,mely évszázadokon át becsületet szerzett a magyar névnek.
Márpedig ez nem lesz könnyű munka. A beteg testet könnyebb gyógyítani, mint a beteg lelket. Ehhez elsősorban is példaadásra lesz szükség és félős, hogy ettől a megfertőzött nemzedéktől aligha telik jó példákra, amíg csalás a gazdagodás útja és szemfényvesztés a politikai siker titka.
Elsősorban is az ifjúságot kell megmenteni a romlástól, melynek nevelője ma a pornográfia, valamint a meggazdagodás legaljasabb módszereit dicsőítő irodalom. Új, szilárd alapokra épülő ifjúsági irodalom megteremtése szükséges. Fel kell támasztanunk és beindítanunk az olyan könyvsorozatokat, melyek bennünk, az idősebb nemzedékben megteremtették azt a szellemi alapot, ami ezer viharon át is megőrzött bennünket magyaroknak és megtanított bennünket arra, hogy mi a helyes, mi az igaz, mi a becsületes és mi a magyar. Mi történt azokkal az ifjúságot formáló, lélekemelő könyvsorozatokkal, mint a,,Hazafias Könyvtár", ,,Filléres Könyvtár" és ezekhez hasonlókkal? Ezek voltak azok az olvasmányok, melyek megőriztek bennünket minden lélekszennyező szeméttől, melynek egyetlen célja az ifjúságmegfertőzése, szellemi erejének lerombolása volt s mely szemét ma uralja a világot.
Ennek az építőerejű ifjúsági könyvkiadó vállalatnak az újjáépítése lenne ma a legfontosabb munka. Talán be lehetne még szerezni valahol a ,,Hazafias Könyvtár" történelmi értékű könyvecskéit és egy kis átírással újra kiadni!? Idejét-múlt vénember vagyok már, de egy ilyen ifjúságot mentő munkának az elkezdésére még alkalmas lehetnék, ha sikerül összekotorni hozzá az anyagi alapot. Tartsuk észben az ősi jelmondatot:
,,Segíts magadon, magyar,
s az Úristen is megsegít!"
|
|
|
0 komment
, kategória: Wass Albert |
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 3
|
|
|
|
2018. Július
| | |
|
|
ma: |
0 db bejegyzés |
e hónap: |
24 db bejegyzés |
e év: |
315 db bejegyzés |
Összes: |
4843 db bejegyzés |
|
|
|
|
- Általános (21)
- Belső kör (0)
- Család (22)
- Munka (14)
- Haverok (0)
- Iskola (20)
- Ábrányi Emil (4)
- Adamis Anna (1)
- Ady Endre (16)
- Ágai Ágnes (1)
- Agytorna (29)
- Albert Einstein (0)
- Albert Einstein (1)
- Alföldi Géza (2)
- Alhana (1)
- Ambrus Magdolna (1)
- Andók Veronika ( (1)
- Andróczky Lászlóné (3)
- Antoine de Saint-Exupery (3)
- Anyák napja - gyermeknap (32)
- Áprily Lajos (3)
- Arany János (11)
- Arany Viktor (1)
- Arany-Tóth Katalin (1)
- Aranyosi Ervin (19)
- Artai Zsuzsanna (2)
- Árvai Attila & Emil (3)
- Átyim Lászlóné (1)
- B. B. Nala (1)
- B. Huszta Irén (1)
- B. Radó Lili (1)
- Babits Mihály (5)
- Bagi Tibor (1)
- Bajza József (1)
- Baktai Faragó Aranka (2)
- Balassi Bálint (1)
- Balázs Béla (1)
- Balázs Sándor Turza /B.A.S.A. (2)
- Bálintffy Etelka (1)
- Balla Zsuzsanna (2)
- Balogh József (2)
- Baranyai Mária (1)
- Baranyi Ferenc (2)
- Barsy Irma (2)
- Bartalis János (1)
- Bartis Ferenc (2)
- Bartos Erika (2)
- Bella István (1)
- Bencze Marianna (1)
- Benedek Elek (3)
- Berde Mária (1)
- Bertók László (1)
- Berzsenyi Dániel (1)
- Bíró Melinda (1)
- Birtalan Ferenc (1)
- Boda Magdolna (1)
- Bódás János (2)
- Bodnár Éva (3)
- Bodó János (1)
- Bodor Aladár (1)
- Bodré Anikó (1)
- Bogár Lilla (1)
- Bogdán András & Bogdán László (2)
- Bognár Barnabás (1)
- Bonifert Ádám (1)
- Buda Ferenc (1)
- Budai Zolka (1)
- Bulvár (52)
- Bölcsességek és gondolatok. (139)
- Börzsönyi Erika (1)
- Coelho Paulo (1)
- Csabai Andrea (1)
- Csabai Lajos (2)
- Csapó Lajos (2)
- Csatári Édua Éva (1)
- Cseffán Zsolt (2)
- Cseke Erika (1)
- Cseppely Zsuzsanna (1)
- Cserényi Zsuzsanna (1)
- Csiki András (1)
- Csitáry-Hock Tamás (1)
- Csokonai Vitéz Mihály (1)
- Csoóri Sándor (1)
- Csorba Győző (1)
- Csukás István (1)
- Csuray Zsófia (1)
- Czóbel Minka (1)
- Dáma Lovag Erdős Anna (1)
- Dapsy Gizella (1)
- Deák Erika (2)
- Devecseri Gábor (1)
- Dévényi Erika (3)
- Dienes Eszter (1)
- Dobos Hajnal (1)
- Dobrosi Andrea (1)
- Dobszai Károly (2)
- Dóczi Lajos (1)
- Domahidi Klára (1)
- Domonkos Jolán (1)
- Donászy Magda (2)
- Dorys May (0)
- Dr. Gyökössy Endre (2)
- Dsida Jenő (7)
- Duduj Szilvia (1)
- Dugasz István (2)
- Dutka Ákos (2)
- Dylan D Tides (1)
- Ecsedi Éva (1)
- Egészségünk érdekében... (146)
- Egyed Emese (1)
- Elekes Tímea Izabella (1)
- Életképek (99)
- Életmód (91)
- Endrődi Sándor (1)
- Erdei Éva (1)
- Erdélyi József (1)
- Erdős Olga /Luna Piena/ (2)
- Erdős Renée (1)
- Eszenyi Matula István (1)
- Évszakok (122)
- Falcsik Mari (1)
- Falu Tamás (1)
- Farkas Anna&Árpád&Éva&Imre (6)
- Fáy Ferenc (1)
- Fazekas István (1)
- Fazekas Miklós (1)
- Fecske Csaba (2)
- Fehér Miklós (1)
- Fekete Lajos (1)
- Fellner Isrván (1)
- Fenyő László (1)
- Ferenczi Csilla (1)
- Fésűs Éva (2)
- Ficzura Ferenc (1)
- Film - színház (54)
- Flammerné Molnár Edit (1)
- Fodor Ákos& Emese&József (2)
- Fonyó Tamás (3)
- Fortune Brana (2)
- Fuchs Éva (1)
- Füle Lajos (6)
- Földeáki-Horváth Anna (1)
- Gabriel Garcia Márquez (4)
- Gál Éva Emese (1)
- Galyasi Miklós (1)
- Gámenczy Eduárd (1)
- Garai Gábor&János&Katalin (3)
- Gárdonyi Géza (6)
- Gaudi Éva Molly (1)
- Gebhardt Nóra (3)
- Geisz László (2)
- Gere Irén (1)
- Gergely Ágnes & István (2)
- Gligorics Teréz (3)
- Goethe (5)
- Gősi Vali (1)
- Gr. Vay Sándor (0)
- Grigó Zoltán (1)
- Gulyás Pál (1)
- Gutási Éva (1)
- Gyimóthy Gábor (2)
- Gyóni Géza (2)
- Győrfi-Deák Éva (3)
- Gyulai Pál (5)
- Gyurkovics Tibor (2)
- Gyöngy (1)
- Gyönyörű virágok&idézetek (37)
- György László (2)
- H. Kohut Katalin (1)
- H.Gábor Erzsébet (0)
- Hajas György (1)
- Hajdú Levente (1)
- Hajdu Mária&Saci (2)
- Hajnal Anna (2)
- Hámori István Péter & Zsóka (2)
- Hamza Anikó (2)
- Harcos Katalin (4)
- Hatos Márta (1)
- Havas Éva (1)
- Hazafias versek (18)
- Hazánk - otthonunk (180)
- Heine (3)
- Heiner Ágnes (1)
- Héja (1)
- Helen Bereg (3)
- Helena (1)
- Heltai Jenő (10)
- Hemingway (2)
- Hepp Béla (1)
- Hervay Gizella (1)
- Híres emberek-jeles napok-évfo (151)
- Hirth Éva (1)
- Hóbor Hajnalka (1)
- Hock Éva Etelka (1)
- Hollósy-Tóth Klára (1)
- Horváth Ilona & Horváth István (1)
- Horváth M. Zsuzsanna (1)
- Horváth Piroska (1)
- Hosszú Bettina (1)
- Humor (241)
- Húsvét - Pünkösd (33)
- Idézetek birodalma (145)
- Ignotus (1)
- Ilianne (2)
- Illés Judit & Gábor (2)
- Illyés Gyula (2)
- Imre Flóra (1)
- Irodalom - Próza (102)
- Ismeretlen szerzők (1)
- Jagos István (1)
- Jakos Kata (1)
- Jatzkó Béla (1)
- Jékely Zoltán (1)
- Jobbágy Károly (2)
- Jókai Mór (4)
- Jolie Taylor (1)
- Jónás Tamás (1)
- Jószay Magdolna (1)
- József Attila (9)
- Juhász Gyula (6)
- Juhász Magda & Juhász Szilvia (3)
- Juhászné Bérces Anikó (2)
- K. László Szilvia (1)
- Kacsa Zsóka (2)
- Kaffka Margit (1)
- Káli László (1)
- Kálnoky László (1)
- Kamarás Klára (2)
- Kamenitzky Antal (1)
- Kányádi Sándor (2)
- Karácsony - Újév (76)
- Karai Gábor (1)
- Karinthy Frigyes (4)
- Károlyi Ami (1)
- Kárpáti Tibor (1)
- Kassák Lajos (1)
- Kaszás Zoltán (1)
- Katerina Forest (1)
- Katona Bálint & Andrea (3)
- Katona József (0)
- Kecskés Beatrix (2)
- Kelemen Évi (1)
- Keller Boglárka (1)
- Kerecsényi Éva (1)
- Kerekes László (1)
- Kereszti Hajnalka (1)
- Keresztury Dezső (1)
- Kerner Mariann (1)
- Kertünk - házunk - otthonunk (53)
- Kijacsek Erzsébet (2)
- Kincses Zoltán (2)
- KisJenő,József,Judit,Irma,Rea (6)
- Kocsis Dániel (1)
- Koltay Gergely (6)
- Komáromi János (2)
- Komjáthy Jenő (2)
- Komróczki Zoltán (0)
- Konda Bartal Piroska (2)
- Kondra Katalin (1)
- Koós Attila (2)
- Koosán Ildikó (1)
- Kormányos Sándor (1)
- Koszpek Ferenc (1)
- Kosztolányi Dezső (7)
- Kotsy Krisztina (1)
- Kovács Daniela & Anikó & Erika (4)
- Kun Magdolna (4)
- Kustra Ferenc (1)
- Kölcsey Ferenc (4)
- Lackfi János (2)
- Ladányi Mihály (1)
- Lady Moon (1)
- Lampert Géza (1)
- Lányi Sarolta (2)
- Laren Dorr (2)
- László Andrea, & Ilona, &Noémi (3)
- László Ilona (1)
- Lelkem szirmai (73)
- Lengyel Jolán (2)
- Lengyel Károly (1)
- Lesznai Anna (1)
- Lévay József&Lévay László (3)
- Ligeti Éva (2)
- Linda Dillow (1)
- Lindák Mihály (1)
- Linn Márton (1)
- Lippai Marianna (1)
- Lithvay Viktória (1)
- Lőrinczi L. Anna (1)
- Losonci Léna (2)
- Lupsánné Kovács Eta (2)
- Lys Noir (1)
- Lyza (1)
- M. Laurens (1)
- Maczkó Edit (1)
- Madách Imre (2)
- Magyar sorsot - magyar kézbe! (88)
- Major Gabriella&Majoros Gabrie (2)
- Majtényi Erik (1)
- Majthényi Flóra (2)
- Márai Sándor (7)
- Mardi Miriam (1)
- Marschalkó Lajos (1)
- Marton Pál (2)
- Maryam /Moldován Mné (1)
- Maszong József (1)
- Máté Péter (2)
- Matos Maja (1)
- Mécs László (1)
- Média (413)
- Meggyesi Éva (1)
- Mentovics Éva (2)
- Metzger Zsuzsanna (1)
- Mikodi Bianka (1)
- Minden, ami szép (8)
- Mindenszentek, halottak napja (10)
- Mirian (2)
- Monok Zsuzsanna (1)
- Móra Ferenc (4)
- Móra László (3)
- Moretti Gemma (1)
- Móricz Eszter (1)
- Művészet (58)
- Müller Péter (2)
- Mysty Kata (1)
- N. (0)
- Nadányi Zoltán (1)
- Nagy István Attila & Bálint (3)
- Nagy Krisztina (1)
- Nagy László & Ilona (4)
- Nemes Nagy Ágnes (1)
- Némethné Mohácsi Bernadett (1)
- Nemzeti ünnep (59)
- Névnap- szülinap (48)
- Nőnapra & Farsang (10)
- Nyakó Zita (1)
- O, Ó (0)
- Ó. Kovács Ibolya (1)
- Oláh Gábor (1)
- OMNYE (58)
- Orbán Balázs&Orbán Hajnalka (3)
- Őri István (3)
- Orosz költők (3)
- Orth László (3)
- Osho (4)
- P. Geraldy (1)
- P. Pálffy Julianna (1)
- P. Tóth Irén (1)
- Pajzán történetek&mondák (46)
- Palágyi Lajos (1)
- Pálvölgyi Attiláné (1)
- Papp Váry Elemérné (2)
- Pásztor Piroska & Klaudia (2)
- Paudits Zoltán (1)
- Paula S. Tizzis (1)
- Pecznyík Pál (2)
- Pej Erika (1)
- Pénzár Miklós Csaba (1)
- Péter Erika (1)
- Pethes Mária (1)
- Petőfi Sándor (13)
- Pilinszky János (2)
- Piszár Éva (1)
- Pogány Zoltán (1)
- Politika (24)
- Poller Ildikó (3)
- Popper Péter (2)
- Pósa Lajos (11)
- Posztós Lenke (1)
- Prohászka Ottokár (1)
- Puskin (3)
- Rab Zsuzsa (1)
- Rabindranath Tagore (1)
- Radnóti Miklós (4)
- Rajki Miklós (3)
- Rajzó Eszter (1)
- Rasztik Edit Emese (1)
- Ratkó József (1)
- Reichard Piroska (1)
- Rejtő Jenő (2)
- Reményik Sándor (25)
- Reviczky Gyula (3)
- Riersch Zoltán (1)
- Rónay György (1)
- Rózsa Amarilla (1)
- Rudnyánszky Gyula (1)
- S. Farkas Zsuzsanna (1)
- Sajó Sándor (6)
- Sándor Gyula (2)
- Sango Villagren (1)
- Sárándí Szilvia (1)
- Sárhelyi Erika (2)
- Sarkadi Sándor (1)
- Sárközi György (2)
- Sarlós Erzsébet (1)
- Scheffer János (1)
- Schrenk Éva (1)
- Schvalm Rózsa (1)
- Schwartz Léda (1)
- Serfőző Attila (1)
- Shakespeare (1)
- Shelley (2)
- Sík Sándor (2)
- Siklós József (1)
- Simon Ágnes & István (2)
- Simonyi Imre (1)
- Sipos Julianna (1)
- Sohonyai Attila (1)
- Somlyó Zoltán&Somlyó György (3)
- Somogyváry Gyula (3)
- Sonkoly Éva (1)
- Soóky Melinda (1)
- Sport (83)
- Steph McGrieff (2)
- Süssünk - Főzzünk (13)
- Szabados István (3)
- Szabó Éva, ...Gitta, ...Ila (3)
- Szabó Kila Margit (1)
- Szabó Lőrinc (3)
- Szabó Magda (1)
- Szabolcsi Erzsébet (1)
- Szabolcska MIhály (1)
- Szádeczky-Kardoss György (1)
- Szakáli Anna (1)
- Szalai Fruzsina (1)
- Szász Károly (1)
- Szatmári Delina (1)
- Szebenyi Judit (3)
- Szécsi Margit (1)
- Szeicz János dr. (2)
- Székely János (1)
- Szeleczky Zita (3)
- Széles Kinga (1)
- Szemlér Ferenc (1)
- Szent Gály Kata (1)
- Szentirmai Jenő (2)
- Szép Ernő (3)
- Szép versek és idézetek (84)
- Szépek szépei (21)
- Szerencsés János & Tünde (2)
- Szilágyi Anita&Viktória (2)
- Szilágyi Domokos (1)
- Szilágyi Hajnalka (1)
- Szilas Ildikó (1)
- Szilveszter Levente (2)
- Szőke István Attila (3)
- Szőllösi Dávid (0)
- Szőnyi Bartalos Mária (1)
- Szuhanics Albert (6)
- T. Fiser Ildikó (1)
- Takács Dezső (1)
- Tamás István (2)
- Tánczos Katalin (2)
- Tarsoly Beke Tamás (1)
- Tasnádi Bernadett (1)
- Tatiosz (1)
- Taygate (4)
- Telekes Béla (1)
- Természet (21)
- Thalis Silvenier (1)
- Tobai Rózsa (1)
- Tóbiás Tünde (1)
- Tokaji Márton (2)
- Tompa Mihály (2)
- Torday Teodóra (2)
- Torma Judit (1)
- Tormay Cécile (1)
- Tornay András (2)
- Tóth Anett, Juli, Julianna (3)
- Tóth Árpád (5)
- Tóth Attila & János (3)
- Tragédiák - katasztrófák (154)
- Tudod-e? (17)
- Tudomány - technika (67)
- Túri A. Zsuzsa (1)
- Túrmezei Erzsébet (3)
- Turza Sándor (0)
- Törő Zsóka (1)
- Történelem (164)
- Ujvári Lajos (2)
- Utassy József (1)
- V. Hugó (2)
- Váci Mihály (2)
- Vajda János (4)
- Vallás (70)
- Válóczy Szilvia (1)
- Vámosi Nóra (1)
- Varga János Veniam (1)
- Varga József (1)
- Varga Patrícia & Gyula (1)
- Vargáné Éva (1)
- Vargha Gyula (1)
- Varjú Zoltán (2)
- Várnai Zseni (8)
- Varró Dániel (2)
- Vas István (1)
- Vasas Mihály (1)
- Vázsonyi Judit (1)
- Végh Mária (1)
- Venyercsán László (1)
- Vesze László (1)
- Vészi Endre (1)
- Víg Éva (1)
- Világirodalom (19)
- Világirodalom: Burns (4)
- Világjárók (218)
- Virág Aliz (1)
- Vitó Zoltán (1)
- Vogelweide (2)
- Vona Erzsébet Cecilia (2)
- Vörös judit (2)
- Vörösmarty Mihály (3)
- Wass Albert (75)
- Weöres Sándor (4)
- Z. Konkoly Juci (1)
- Zágorec-Csuka Judit (1)
- Zagyi G. Ilona (1)
- Zas Lóránt (2)
- Zelk Zoltán (2)
- Zene, zene, zene... (122)
- Zeneszöveg (20)
- Zimonyi Zita (1)
- Zsefy Zsanett (3)
- Zsigai Klára (1)
- Zsóka Mariann (1)
- Ö (0)
- Örökzöld dallamok (40)
|
|
|
|
- Ma: 1655
- e Hét: 6877
- e Hónap: 46698
- e Év: 224573
|
|
|