|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 16
|
|
|
|
2018-07-07 18:51:18, szombat
|
|
|
Aranyosi Ervin: Lámpást viszek
Lámpást cipelni jöttem én,
járjon előtted tiszta fény.
Hogy megtaláld a jó utat,
amit a fényt hozó mutat.
Ha jössz utánam mutatom,
s végig kísérlek utadon.
Ám dönthetsz már másképpen is!
Válassz hát! Utad merre visz?
Lelkedbe látsz, ha kell a fény,
biztatlak jöjj, van még remény,
az út egy szebb világba visz,
amelyben lelked egyre hisz.
Ám, fel is adhatod hited!
De lelked pont az menti meg?
Járhatsz körbe, magad körül,
de meglásd, lelked nem örül.
Járhat eszed rossz dolgokon,
s mondhatod: - Épp gondolkodom!
Ám ha a sötét útra lépsz,
vajon azzal majd többre mész?
A bűnöd visszaszáll reád,
ne légy te egy “se hall, se lát",
keresd a jót, leld meg a fényt,
adj magadnak egy jobb esélyt!
Lámpást adott az Istenem,
hogy fényben élj, gyere velem!
De dönthetsz úgy, hogy itt maradsz,
és inkább sötétben haladsz.
Lámpámat én még cipelem,
akad még fény a szívemen,
lesz még akinek adhatok,
fényt és utat mutathatok.
Hiszen a fény a szeretet,
s ha becsukod is szemedet,
megérint téged akkor is,
átmelengető Napba visz!
Mi kell? Az árnyék, vagy a fény?
A gyűlölet, vagy a remény?
Szeretet kell, vagy félelem,
ha jóra vágysz, maradj velem! |
|
|
0 komment
, kategória: VERSEK - ARANYOSI ERVIN |
|
|
|
|
|
2018-07-07 18:46:47, szombat
|
|
|
Szeress igazán!
Ugye, már messze jársz?
Dereng az emlékezetedben?
Egy fény, mely simogatta arcod.
Vagy talány: Jövő akácvirágzás!?
Hárs illattá hozza a szél.
Álomszép szemed még éget.
Lehajtja fejét az érett kalász.
Lassan itt az aratás.
Csak a szél csókolt és mégis jó hogy velem égtél,
Velünk lett széppé a határ!
Ugye milyen szép a Nyár?
Ugye, emlékezetedben él,
Lánggá éledt a Fény, perzsel a határ?
Ó, te szép Virágszál!
Szeress igazán!
|
|
|
0 komment
, kategória: SZERELMES VERSEK |
|
|
|
|
|
2018-07-07 18:44:20, szombat
|
|
|
Imádkozó nagymamám
Két kicsike, kérges összekulcsolt kéz,
Régen elmúlt, boldog időket idéz,
Apró gyermek voltam, alig emlékszem,
Sokszor arra mentem csak, hogy megnézzem.
Öreg nagymamám ült egy karosszékben,
Rózsafüzér volt remegő kezében,
Szája mozgott, de nem értettem semmit,
Titok volt, Ő miért beszél most ennyit.
Mert nappal csendben tette, amit kellett,
Főzött, vasalt, vagy éppen babot fejtett,
Oly hosszú délelőtt, nem állt meg soha,
Mintha a munka örökké tartott volna.
Lehunyom szemem, és látom ősz haját,
Oly sokszor mesélte számtalan baját,
Vállamra tette soványka kis karját,
Halkan mondta, alig értettem szavát.
,,Öregkor, fájdalom nagyon jó barát",
Közben oly szépen elnevette magát,
Kezébe temette felszántott arcát,
Először láttam igazi bánatát.
Gyermeki emlékem csupán eddig ér,
De megmaradt végleg a rózsafüzér,
A két imára kulcsolt remegő kéz,
Szomorú szeme, ahogy távolba néz.
Nos íme eljött az öregkor felém,
Itt-ott már fáj, sajnos nyilall is belém,
Én is összeteszem gyakran kezeim,
Ahogy egykor, régen, drága eleim.
Énnekem is mozog ugyanúgy a szám,
Sokáig mondom engesztelő imám,
Én is túl vagyok az élet viharán,
Most értettem meg a titkot igazán...
Drotleff Zoltán (2011)
|
|
|
0 komment
, kategória: SZÉP KORÚAK ALBUMA |
|
|
|
|
|
2018-07-07 18:36:40, szombat
|
|
|
Csuka Magdolna: Majd egyszer
Az élet mit tartogat számomra még?,
Voltam boldog, szomorú, vidám, sikeres,
Munkámban, örömet lelő.
Most, hogy az idő kissé eljárt felettem,
nyugdíjas lettem, dolgaim lassan, kimérten teszem.
Boldogságot, unokák vidám kacaja nyújt,
Örömet, párom szeretőn féltő tekintete.
Munka? kis kertünk gondozása, virágok ,,ápolása"
Siker? Ha, virágaim nyílnak s ontják illatuk.
Sokszor gondolok vissza a múltra,
Minden - minden milyen más volt,
az emberek egymás iránti tisztelete,
ki dolgozni akart, megtehette, volt munka,
ki jól végezte dolgát, megbecsülték,
a dolgozó emberek, vidáman éltek, boldogan.
Mi van ma körülöttünk? ,,káoszt" látok mindenütt,
kevés a vidám, mosolygós ember, aggódó tekintet annál több.
Lelkem mélyén, reménykedek, majd egyszer,
újra, minden ember boldog lesz! |
|
|
0 komment
, kategória: VERSEK - CSUKA MAGDOLNA |
|
|
|
|
|
2018-07-07 18:31:07, szombat
|
|
|
Csuka Magdolna: Miért csak álom?
Gyönyörű álmom volt,
virágos réten, ragyogó
fénnyel játszott a Nap,
a sok színben pompázó
virágok szirmaival.
A virágok közt, jött felém Anyám,
boldog mosollyal lépett hozzám.
Kezemet, kezébe vette, s lágyan
simogatta arcom.
Hozzá bújtam, s átöleltem,
boldog érzés áradt szét szívemben.
Jó volt Anyám ölelő karjába bújni,
látni szemében a boldogság fényét.
Virágot szedtem, s kezébe tettem,
virágkoszorút kötött belőle.
Huncut mosollyal fejemre tette,majd,
búcsút intett és eltűnt a messzeségbe.
Felébredtem, szívemben nagy fájdalom,
szememből, fájdalmam könnye hullt,
miért? miért, csak álom volt a látomás,
fáj, még most is fáj, hiányzik,
a kedves, a szeretetet adó
Édes jó ANYÁM! |
|
|
0 komment
, kategória: ÉDESANYÁM EMLÉKÉRE |
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 16
|
|
|
|
2018. Július
| | |
|
|
ma: |
0 db bejegyzés |
e hónap: |
1988 db bejegyzés |
e év: |
15094 db bejegyzés |
Összes: |
18977 db bejegyzés |
|
|
|
|
- Ma: 454
- e Hét: 1618
- e Hónap: 7892
- e Év: 57550
|
|
|