Belépés
lilagondolatok.blog.xfree.hu
Keresd meg azt az embert, aki mosolyt csal az arcodra, mert csak egyetlen mosoly kell ahhoz, hogy fantasztikussá tegyen egy rossz napot.Találd meg azt, akitől s... Papp Györgyné
1944.11.25
Offline		 Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
Nadányi Zoltán: A két szemed szeretett legtovább
  2018-08-14 13:13:46, kedd
 
 





Nadányi Zoltán: A két szemed szeretett legtovább



A két szemed szeretett legtovább.
De furcsa szerelem.
A szád már néma volt, de a szemed,
az még beszélt velem.

A kezed már hideg volt, jéghideg,
nem is adtál kezet,
de a szemed még megsimogatott,
nálam feledkezett.

És lándzsákat tűztél magad köré
hideg testőrökül,
de a szemed még rámleselkedett
a zord lándsák mögül.

És ellebegtél és csak a hegyes
lándsák maradtak ott,
de a szemed mégegyszer visszanézett
és mindent megadott.

A két szemed szeretett legtovább,
még mostan is szeret.
Még éjszakánkint zöldes csillaga
kigyúl ágyam felett.








" Midőn a roncsolt anyagon diadalmas lelked megállt; S megnézve bátran a halált, hittel, reménnyel gazdagon indult nem földi utakon, egy volt közös, szent vigaszunk A LÉLEK ÉL: találkozunk!"

- Arany János-







  
 
0 komment , kategória:  Szeretteim emlékére!  
Medjugorje, ahol bármi megtörténhet
  2018-08-14 09:59:39, kedd
 
 





Medjugorje, ahol bármi megtörténhet

Július 29, Keleti pályaudvar. Sok fiatallal együtt várakoztam egy buszra, ami nagy útra vitt minket. Nem szimpla kirándulás volt ez, lelki utazás is. Volt, aki kíváncsian, valaki hálával a szívében, más nagy terhekkel a vállán indult el Medjugorjéba.

Én is ott ültem a társasággal, kicsit szkeptikusan, tele kérdésekkel. 15 évet cipeltem a vállamon, olyan életszakaszt, amelyben eltávolodtam a vallástól és Istentől. Ima helyett a világi élvezetekben kerestem a boldogságot. Felszínes kapcsolatokban éltem, ahol minden a külsőségekről és a pénzről szólt. A lelki szegénységet és a boldogtalanságot alkohollal és a testi élvezetek hajhászásával próbáltam pótolni. A határaimat addig feszegettem, míg egy túltolt éjszakába majdnem belehaltam. Az isteni gondviselésnek köszönhetem, hogy élek. A buszon körülöttem ülők ugyanolyan terheket cipeltek, mint én. Egy fiú arról számolt be, hogy a drogok tartották fogva hosszú ideig egy lány pedig azt mesélte, hogy édesapja halála miatt vágott bele az útba. Ő a hatalmas fájdalom miatt fordult el az egyháztól, a hitét jött megkeresni, ugyanúgy, mint mi.

Nehéz csomagokkal érkeztünk meg tehát Mária földjére. Az itt élők élete 1981-ben változott meg, amikor híre ment, hogy június 24-én hat gyermeknek megjelent Szűz Mária. A jelenések pedig a mai napig tartanak, amivel ez a zarándokhely egyedülálló az egész világon. Csodákért jönnek ide az emberek, gondoltam, de vajon mit kapnak a várakozásaikért cserébe?

Első csoda: hosszú idő után először éreztem azt, hogy nem vagyok egyedül

A mi csoportunkkal tartott egy lelkipásztor, Gergő atya. Jelenléte és pozitív életszemlélete gyógyszerként hatott megsebzett lelkünkre. Én legalábbis ilyen papot azelőtt még soha sem láttam. Ha minden templomban hozzá hasonló emberek osztanák az igét, biztosan nem konganának az ürességtől. Az általa szervezett programok során idegenekből lassan közösséggé váltunk az utastársakkal. Megnyíltunk egymás előtt, és elkezdtünk barátként beszélgetni. A városban idegen emberek mosolyogtam rám, vagy öleltek meg a tömegben csak úgy, minden érdek és ok nélkül.

Egyik este több ezer ember gyűlt össze a szabadtéri oltárnál az esti misén, majd a Szentségimádáson. Már besötétedett, amikor térdre ereszkedve imádkoztunk, egy pap pedig a félelmeinkről és a gonoszról kezdett el beszélni. Elfogott a szorongás, rettegni kezdtem. Eszembe jutott a múltam... Ekkor a mellettem térdelő lány, mintha megérezte volna belső vívódásomat hirtelen felém nyújtotta a kezét, és kérte, hogy fogjam meg, imádkozzunk együtt. Sosem fogom elfelejteni azt a pillanatot. Hosszú idő után először éreztem azt: nem vagyok egyedül. Akkor és ott egy belülről fakadó öröm áradt szét bennem. Őszinte szeretet áradt felém, ez volt az én első csodám.

Második csoda: otthagytuk terheinket a hegyen

A település mellé magasodik a Krizsevác azaz a Kereszthegy, melynek hatalmas sziklái között keresztút húzódik meg. Hajnali 3 órakor indultunk, teljes sötétben, elemlámpák halvány fényénél tettük meg a még fiataloknak is igazi kihívást jelentő utat a hegycsúcsig. Gergő atya felhívására a hegyoldal lábánál köveket gyűjtöttünk, melyeknek szimbolikus jelentőségük volt. Bármit meg lehetett fogalmazni: hálát, kérést, felajánlást. A kis kövek, amiket kezünkben fogtunk életünk egy-egy darabjai voltak. Az én köveim a családomat és a múltamat jelképezték.

Csoportunk a keresztúti stációk mentén haladt, mindenhol megálltunk egy imára, elmélkedésre. Az idősebbek és a gyermekek nehezen bírták a tempót. Egy kislány előttem véletlenül megbotlott, egyből nyúlt felé egy kéz, hogy segítse. Hajnal lett, mire a hegycsúcsra értünk. Az ott lévő hatalmas keresztnél leraktuk köveinket. Én úgy éltem meg: otthagyom terheimet a hegyen. Fáradtan rogytunk le a fűre. Épp kelt fel a Nap. A sötétségbe betört a világosság. Ahogy néztük a felkelő napot úgy járt át bennünket is fény. Ekkor éreztem először azt, hogy magam mögött hagytam a múltam árnyoldalait. Megtörtént velem a második csoda.

Harmadik csoda: a hely, ahol imáink meghallgatásra találnak

Ha nem velem történik meg a következő eset, nem hiszem el, hogy ezen a helyen tényleg bármi megtörténhet. Mielőtt elindultam Medjugorjéba a nagymamám nagyon beteg lett. A lábát műteni kellett, de az orvosok és a család sem bízott benne, hogy valaha lábra fog még állni. Otthonról folyamatosan rossz hírek érkeztek az állapotáról, nemhogy felkelni nem bírt, de már mozdulni sem. Nem volt semmi remény. Két hét alatt az állapota napról- napra rosszabb lett.

Szombati nap volt, amikor szintén a hajnali órákban megmásztuk a Jelenések hegyét a csoportunkkal. Induláskor Gergő atya útravalóul annyit mondott, gondoljunk valakire, vagy valamire, akiért vagy amiért a mászásunkat felajánljuk. Nem volt kérdés számomra, hogy a hegyet érte mászom meg. Kezemben rózsafüzér, mormoltam az imát, és közben mamám gyógyulásáért fohászkodtam. Ez is új dolog volt számomra.

Nem magamért tettem valamit, hanem egy másik emberért.

Ahogy léptem egyik szikláról a másikra egyre mélyebben éltem meg a hitemet és azt, hogy mekkora ereje van annak, amit teszünk. Egy nappal később jött egy telefonhívás: a rokonok arra értek be a kórházba, hogy mama felkelt az ágyról, sőt járkált a szobában. Az orvosok annyit mondtak: csoda történt. Megmagyarázhatatlan volt a javulása. Én hiszem, hogy imáim találtak meghallgatásra. Amikor pár nap múlva visszaérkeztünk Magyarországra, az első utam a kórházba vezetett. Mama ott ült az ágyon, és mosolygott rám. Megfogtam a kezét és együtt mondtunk el egy imát.





 
 
0 komment , kategória:  Hit  
Szabó Lőrinc: Különbéke
  2018-08-14 09:55:32, kedd
 
 





SZABÓ LŐRINC:Különbéke



Ha tudtam volna régen, amit
ma már tudok,
ha tudtam volna, hogy az élet
milyen mocsok,

nem fütyörésznék most az utcán
ilyen vígan:
valószínűleg felkötöttem
volna magam.

Régen, mint az álmok tékozló
más fiai,
azt hittem, lehet a világon
segíteni,

azt hittem, szép szó vagy erőszak
ér valamit
s az élet, ha sokan akarjuk,
megváltozik.

Minden szörnyűbb, mint hittem akkor,
fiatalon,
de, hál istennek, egyre csökken
az undorom,

egyre jobban bírom az évek
förtelmeit,
és az idő és a közöny már
fertőtlenít.

Mert fátylát sorra dobta minden,
egymásután,
s harminchárom évem ma átlát
minden szitán:

látom, sokkal több a mocsok, mint
az ifjúkor
sejteni bírta volna bennem
valamikor,

látom milyen rútul becsapják
a baleket,
s hogy a balek azért balek, mert
mást nem tehet,

s hogy az ész az érdek rimája,
és hogy magát
sugaras hőssé a bitang is
hogy költi át,

s ha van is, kézen-közön elvész
az ideál,
és hogy nem hozhat egyetértést,
csak a halál, -

s mert mindez még csak nem is aljas,
nem szomorú,
a minden dolog apja valóban
a háború:

úgy nézzem elszánt nyugalommal,
az életet,
mint reménytelen lepratábort
vagy harcteret.

Ha egyszerre tudok meg mindent,
hogy itt mi van,
egész biztosan felkötöttem
volna magam.

De valamit a sors, úgy látszik,
akart velem:
megmutatott mindent, de lassan,
türelmesen:

különbékét ezért kötöttem
a semmivel,
ezért van, hogy csinálom, amit
csinálni kell,

ezért becsülök úgy egy-egy jó
pillanatot,
ezért van, hogy a háborúban
verset írok

s a leprások közt fütyörészek
és nevetek
s egyre jobban kezdem szeretni
a gyerekeket.		  
 
0 komment , kategória:  Szabó Lőrinc  
József Attila: [TÁJVERS-TÖREDÉKEK]
  2018-08-14 08:33:24, kedd
 
 





József Attila: [TÁJVERS-TÖREDÉKEK]



Csendes, kévébe kötött reggel
zsömle-zizegésű világ,
porhanyó falucska, mondd el
a lágy kenyér dalát.

Ím, a könnyű szél elősurran,
tereget szép búzamezőt
tovaringatja lágy fodorban
a zümmögő időt.

a lombok közt
borzong az este már.
Tömött gondját bontja a béres.









József Attila: [TÁJVERS-TÖREDÉKEK]

A nyárfák közt ezüst habokkal
az édes szellő folydogál
s csak fürdik benne aranyos tagokkal
az óriási nyár.



  
 
0 komment , kategória:  József Attila  
Én már megtettem!!!!!!
  2018-08-14 07:59:51, kedd
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Elgondolkodtató gondolatok   
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
2018.07 2018. Augusztus 2018.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 126 db bejegyzés
e év: 1459 db bejegyzés
Összes: 12990 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2160
  • e Hét: 7625
  • e Hónap: 15098
  • e Év: 132344
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.