|
2018-08-17 21:40:07, péntek
|
| |
| |
,,Segítségért kiáltok hozzád, de te nem válaszolsz." (Jób 30:20)
Úgy érzed, hogy Isten nem válaszol az imáidra? Jób is így érzett: ,,Segítségért kiáltok hozzád, de te nem válaszolsz. Ott állok előtted, de észre sem veszel... Bizony, jót reméltem, de rossz következett. Világosságot vártam, és sűrű homály jött." (Jób 30:20,26). Mindannyian átmegyünk olyan időszakokon, amikor úgy érezzük, Isten elköltözött, és nem adta meg az új címét. Mit csinál? Miért nem válaszol? Vannak leckék, amiket csak olyankor tudunk megtanulni, amikor Isten hallgat.
1) A hallgatás nem távolmaradás. A régi szólás szerint: hallgatni arany. Néha Isten épp a hallgatásával beszél, és azt mondja: ,,Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten!" (Zsoltárok 46:11). Ha valakivel bensőséges kapcsolatban vagy, akkor nem érzed kínosnak, hogy csak ültök egymás mellett csendben, és egyikőtök sem érzi kényszerét, hogy megszólaljon. A hallgatás elveszi a hangsúlyt a szavakról, és a meghittség új szintjét teremti meg, ahol már nincs is szükség szavakra. Ha szeretnéd jól érezni magad Isten jelenlétében, tanulj meg csendben lenni vele.
2) A hallgatás a hit próbája. Mennyi hitre van szükség akkor, ha valaki minden lépésedet irányítja? Olyan ez, mint amikor a szülő ott fut kerékpározni tanuló gyermeke mellett. Az elején a gyereknek még nincs önbizalma, de nagyon furcsán nézne ki, ha húszéves korában is ott loholna mellette az apukája! Egy ponton Isten leveszi a kezét, hogy lássa meddig jutottál a tanulással. Ilyenkor egy darabig ilyenkor talán bizonytalanul, ingadozva haladsz, de így derül ki, hol tartasz a tanulás folyamatában, és kiben bízol.
Bob Gass * Mei Ige Link  |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Mai Ige * Bob Gass * |
|
|
|
|
|
Offline
